Minden szavával. Rohadtul nem ötödikeseknek való könyv. Tökéletesen kontraproduktív egy olyan korban, ami kulcsfontosságú az olvasás megszerettetése és az olvasóvá nevelés szempontjából.
Végigszenvedtem, de van bőven más ami sokkal évezhetőbb. Nekünk Tüskevár volt a kötelező. Az érdekes volt.
Le a versekkel, novellákkal. Mindenki olvasson egy választott könyvet és abból írjon esszét
azt hiszem elolvastam.
valami kályha rémlik az egészből.
meg az hogy teljes közönnyel viseltetem a szépirodalom irányában. előtte is. akkor is. azóta is.
Nekem a Kincskereső kisködmönből annyi van meg, hogy negyedikben ülünk a teremben, feszengünk, Ildikó néni pedig a könnyeit nyelve olvassa fel a könyvet. A torokgyíkot pedig sokáig tényleg egy kis zöldes-sárgás gyíkocskának képzeltem. Nem adott semmit nekem akkor ez a könyv, de a legtöbb kötelezővel így voltam. Ennek ellenére szerencsére szeretek olvasni, de a kötelezőkből egyiket se szerettem, inkább orosz meg francia realizmus, azok adják 👌🏻
yepp, én is utáltam. kisgyerekről szól, de ettől még rohadtul nem kisgyereknek való.
A cikkel nem tudok egyetérteni.
A kincskereső kisködmönnel nem az a baj, hogy “szörnyű dolgok” történnek benne, hanem a gyerek abszolút nem tud vele azonosulni. 1920-ban lehet, hogy sok embernek halt meg fertőző betegségben a testvére (nagypapámnak 3 is), de ez a mai gyereknek nem feldolgozandó alapélmény, ahogy az sem, hogy sújtólégrobbanásban meghal a szomszéd (nincsen Magyarországon mélyműveléses bányászat tudtommal). Szerintem egy alsósnak olyan könyvet kell adni, ami az alapélményeit feldolgozza. Erre jó volt a kincskereső kisködmön 1920-ban, de ez ma már érthetetlen.
Nekem a kibaszott Egri Csillagok vette el egy életre a kedvem a szépirodalomtól, de ez a cikk is egy évtizedek óta elzárt traumát tárt fel.
Kisikolásként is szerettem olvasni, rendre átrágtam magam szorgalmasan a kötelezökön is, de az a nyári szünet,mikor a Kincskereső kisködmönt olvastam, pocsék volt. Megnyomorított. Végigbőgtem a szünet hátralevő részét, annyira felzaklatott a történet. A mai napig rossz érzés tölt el, ha rágondolok.
Tőlem legyen váltás, sőt én is szeretném ha az irodalmi listában változás történne. Engem is traumatizált A Pál utcai fiúk. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy most kéne változtatni. Még a végén azt a pornós/csöcsös/macás könyvet kapnák kötelezőnek. Meg egy ilyen változás kb nem 10 év múlva jelenne meg? Akkor meg már megint lassan aktualizálni kéne….
Ez meg mindig kötelező olvasmány?
Ohhh, hát gondolom a mostani gyerekeket is annyira érdekli, mint minket anno. Azt hittem, hogy manapság mar Harry Potter és hasonlók mennek.
Csakis a Vuk
Nekem azt tanította a sok kötelező olvasmány, hogy akkor se hallgassak más felnőttekre, ha igazuk van, mert úgysincs. Főleg, amikor ész nélkül akarnak rám erőltetni valamit.
Én nagyon szerettem a legtöbb kötelezőt. A Kincskeresőt is. Tudom, d.göljek meg és menjek kezeltetni magamat.
Fosadék depressziós rosszul megírt könyv. Utáltam. Pedig szeretk olvasni.
“Fogtam, és eldobtam a könyvet a szoba másik felébe, aztán a férjemre nézve annyit mondtam: „Fuck this shit!” („Bassza meg ez a szar!”, nagyjából ilyesmit jelent.), mert a gyerek előtt igyekszem maximum angolul káromkodni.”
Egyetértek. Plusz, már a címben is teljesen ismeretlen szó van, rögtön magyarázandó. DE változás nem lesz, Klebersberg Kúnó óta minden évben csak hozzátesznek a tanulnivalóhoz. A tanárok meg asszisztálnak hozzá, “ez van a tanrendben”. “Olvassák együtt otthon”. Ne adjál nekem feladatot, egész nap mi történik abban a kurva iskolában?! Anyátok.
Meghalt hugi? Jó lesz az!
Rárobbant a bánya az öreg Küsmödire? Jó lesz az!
Nyomorult a kis bicebóca? Jó lesz az!
Ráadásnak meg ott van Micó akit a lepedőnyi lángok nyeltek el. (Gárdonyi: Micó)
Sokkoló egy gyereknek, nekem is az volt, de én kedveltem és messze nem ez a legrosszabb kötelező olvasmány. Engem az Iliász és Odüsszeia hozott le az olvasásról, addig kb mindent elolvastam, utána évekig nem vettem olvasnivalót a kezembe, csak nagy nyüglődés árán.
Én emlékszem hogy mi nagyon korán kaptuk meg ezt a foshalmazt anno első vagy talán második kötelezőnk lehetett. Az egri csillagokat szerettem ( mondjuk az cseszett hosszú volt szóval kb csak félig olvastam el aztán ahogy mindenki többször megnéztük a filmet), a pál utcai fiúkat is, pláne hogy azzal úgy kicsit mi is tudtunk azonosulni mert akkortájt mi is hasonló szarságokat csináltunk.
De ezt, ezt a foshalmazt, ezt mindig is teljes tiszta szívemből gyűllöltem. Olyan szintű elemi haragot és puszta gyűllöletet érzek iránta hogy az hihetetlen. Egy tök normális csöndes barátságos gyerek voltam de amikor ezt konkrétan olvastam arra gondoltam hogyha találkoznék a benne szereplő gyerekkel addig ütném amíg mozog.
Konkrétan egy elcseszett nyomorpornó az egész könyv, semmivel sem lehet benne azonosulni, a főhős meg kurva irritáló. Amikor olvastam vagy unalomba fulladt az egész (amikor vagy 3 tetves rohadt oldalon mereng a rohadt kávéról) vagy úgy felhúztam rajta magam hogy kénytelen voltam abba hagyni. Elcsalja a matek versenyt de aztán győz a lelki ismerete és a szegény gyerekkel akitől elcsalta a távcsövet lemennek a bányába csillagokat nézni hogy felrobbanjanak, meg amikor meghal az apja de nyugtázza annyival hogy jó de legalább a ködmönt azt megcsinálta (ja meg azért még a szemetet is kivitte előtte nem ? köcsög)
Lehet űrlény vagyok, szerettem a kötelezőket.
Csodálkozom, hogy senki nem említette az aranyembert.
Hat en majdnem hogy az osszes kotelezot elolvastam, de ha van valami amire egyaltalan nem emlekszem, akkor ez az😅 Persze megertem,hogy valakinek esetleg megrazo volt, de ezzel en nem tudok azonosulni. Max azert kene kivenni a kotelezok sorabol mert eleg regies a megfogalmazasa es ezzel nem kotik le a gyerekek tobbseget.
Az a baj ezekkel a könyvekkel, hogy már ~60 éve is ez volt a kötelező olvasmány. Nem csak a tartalma áll messze a mai gyerekektől, de a szövege, szóhasználata is. Ami eszembe jut: Pálutcai fiúkból a gittegylet. vajon hány olyan gyerek van manapság aki tudja mi az a gitt és aki tudja mi az az egylet. Miért nem lehet ebben a korban (gyerekek életkorára és a történelmi korszakra is gondolva) olyan gyerekkönyveket feladni, aminek a nyelvezete és esetleg a története is közelebb áll hozzájuk. Biztos vagyok benne, hogy vannak jó kortárs gyerekkönyvek.
Én nem olvastam el soha. Rajta volt a listán, de órán nem vettük nem kérték számon, gondolom a tanár se akarta. Amit gyűlöltem és sok évre elvette a kedvem az olvasáshatól az az Aranyember volt.
Az kétségtelen, hogy egy-két kötelező olvasmány nem úgy, és nem akkor van tematizálva, amikor és ahogy kellene.
Egyrészt nem feltétlenül kisiskolásoknak kellene a kora 20. század társadalmi berendezkedésén átrágni magukat (ld. Légy jó mindhalálig). Ezek sokkal inkább indokolhatóak lennének gimnáziumban, érettségi előtt.
Másrészt az sem előnyös, hogy pl. kilencedikben, a kamaszkor kellős közepén, olyan kötelező olvasmányokat kaptunk, amikben a főhős öngyilkosságot követ el/kísérel meg (pl. Antigoné). Nem éppen a legjobb példakép érzelmileg labilis kamaszoknak…
29 comments
Pedig az egyetlen normális kötelező olvasmány
Edit: +az Antigoné
Minden szavával. Rohadtul nem ötödikeseknek való könyv. Tökéletesen kontraproduktív egy olyan korban, ami kulcsfontosságú az olvasás megszerettetése és az olvasóvá nevelés szempontjából.
Végigszenvedtem, de van bőven más ami sokkal évezhetőbb. Nekünk Tüskevár volt a kötelező. Az érdekes volt.
Le a versekkel, novellákkal. Mindenki olvasson egy választott könyvet és abból írjon esszét
azt hiszem elolvastam.
valami kályha rémlik az egészből.
meg az hogy teljes közönnyel viseltetem a szépirodalom irányában. előtte is. akkor is. azóta is.
Nekem a Kincskereső kisködmönből annyi van meg, hogy negyedikben ülünk a teremben, feszengünk, Ildikó néni pedig a könnyeit nyelve olvassa fel a könyvet. A torokgyíkot pedig sokáig tényleg egy kis zöldes-sárgás gyíkocskának képzeltem. Nem adott semmit nekem akkor ez a könyv, de a legtöbb kötelezővel így voltam. Ennek ellenére szerencsére szeretek olvasni, de a kötelezőkből egyiket se szerettem, inkább orosz meg francia realizmus, azok adják 👌🏻
yepp, én is utáltam. kisgyerekről szól, de ettől még rohadtul nem kisgyereknek való.
A cikkel nem tudok egyetérteni.
A kincskereső kisködmönnel nem az a baj, hogy “szörnyű dolgok” történnek benne, hanem a gyerek abszolút nem tud vele azonosulni. 1920-ban lehet, hogy sok embernek halt meg fertőző betegségben a testvére (nagypapámnak 3 is), de ez a mai gyereknek nem feldolgozandó alapélmény, ahogy az sem, hogy sújtólégrobbanásban meghal a szomszéd (nincsen Magyarországon mélyműveléses bányászat tudtommal). Szerintem egy alsósnak olyan könyvet kell adni, ami az alapélményeit feldolgozza. Erre jó volt a kincskereső kisködmön 1920-ban, de ez ma már érthetetlen.
Nekem a kibaszott Egri Csillagok vette el egy életre a kedvem a szépirodalomtól, de ez a cikk is egy évtizedek óta elzárt traumát tárt fel.
Kisikolásként is szerettem olvasni, rendre átrágtam magam szorgalmasan a kötelezökön is, de az a nyári szünet,mikor a Kincskereső kisködmönt olvastam, pocsék volt. Megnyomorított. Végigbőgtem a szünet hátralevő részét, annyira felzaklatott a történet. A mai napig rossz érzés tölt el, ha rágondolok.
Tőlem legyen váltás, sőt én is szeretném ha az irodalmi listában változás történne. Engem is traumatizált A Pál utcai fiúk. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy most kéne változtatni. Még a végén azt a pornós/csöcsös/macás könyvet kapnák kötelezőnek. Meg egy ilyen változás kb nem 10 év múlva jelenne meg? Akkor meg már megint lassan aktualizálni kéne….
Ez meg mindig kötelező olvasmány?
Ohhh, hát gondolom a mostani gyerekeket is annyira érdekli, mint minket anno. Azt hittem, hogy manapság mar Harry Potter és hasonlók mennek.
Csakis a Vuk
Nekem azt tanította a sok kötelező olvasmány, hogy akkor se hallgassak más felnőttekre, ha igazuk van, mert úgysincs. Főleg, amikor ész nélkül akarnak rám erőltetni valamit.
Én nagyon szerettem a legtöbb kötelezőt. A Kincskeresőt is. Tudom, d.göljek meg és menjek kezeltetni magamat.
Fosadék depressziós rosszul megírt könyv. Utáltam. Pedig szeretk olvasni.
“Fogtam, és eldobtam a könyvet a szoba másik felébe, aztán a férjemre nézve annyit mondtam: „Fuck this shit!” („Bassza meg ez a szar!”, nagyjából ilyesmit jelent.), mert a gyerek előtt igyekszem maximum angolul káromkodni.”
https://preview.redd.it/bs7s8tugeufc1.jpeg?width=512&format=pjpg&auto=webp&s=28f6fe69ec429080e9ce56083cd839ff2650dfb3
Egyetértek. Plusz, már a címben is teljesen ismeretlen szó van, rögtön magyarázandó. DE változás nem lesz, Klebersberg Kúnó óta minden évben csak hozzátesznek a tanulnivalóhoz. A tanárok meg asszisztálnak hozzá, “ez van a tanrendben”. “Olvassák együtt otthon”. Ne adjál nekem feladatot, egész nap mi történik abban a kurva iskolában?! Anyátok.
Meghalt hugi? Jó lesz az!
Rárobbant a bánya az öreg Küsmödire? Jó lesz az!
Nyomorult a kis bicebóca? Jó lesz az!
Ráadásnak meg ott van Micó akit a lepedőnyi lángok nyeltek el. (Gárdonyi: Micó)
Sokkoló egy gyereknek, nekem is az volt, de én kedveltem és messze nem ez a legrosszabb kötelező olvasmány. Engem az Iliász és Odüsszeia hozott le az olvasásról, addig kb mindent elolvastam, utána évekig nem vettem olvasnivalót a kezembe, csak nagy nyüglődés árán.
fóliáznám
[wmn.hu](https://wmn.hu)
Én emlékszem hogy mi nagyon korán kaptuk meg ezt a foshalmazt anno első vagy talán második kötelezőnk lehetett. Az egri csillagokat szerettem ( mondjuk az cseszett hosszú volt szóval kb csak félig olvastam el aztán ahogy mindenki többször megnéztük a filmet), a pál utcai fiúkat is, pláne hogy azzal úgy kicsit mi is tudtunk azonosulni mert akkortájt mi is hasonló szarságokat csináltunk.
De ezt, ezt a foshalmazt, ezt mindig is teljes tiszta szívemből gyűllöltem. Olyan szintű elemi haragot és puszta gyűllöletet érzek iránta hogy az hihetetlen. Egy tök normális csöndes barátságos gyerek voltam de amikor ezt konkrétan olvastam arra gondoltam hogyha találkoznék a benne szereplő gyerekkel addig ütném amíg mozog.
Konkrétan egy elcseszett nyomorpornó az egész könyv, semmivel sem lehet benne azonosulni, a főhős meg kurva irritáló. Amikor olvastam vagy unalomba fulladt az egész (amikor vagy 3 tetves rohadt oldalon mereng a rohadt kávéról) vagy úgy felhúztam rajta magam hogy kénytelen voltam abba hagyni. Elcsalja a matek versenyt de aztán győz a lelki ismerete és a szegény gyerekkel akitől elcsalta a távcsövet lemennek a bányába csillagokat nézni hogy felrobbanjanak, meg amikor meghal az apja de nyugtázza annyival hogy jó de legalább a ködmönt azt megcsinálta (ja meg azért még a szemetet is kivitte előtte nem ? köcsög)
Lehet űrlény vagyok, szerettem a kötelezőket.
Csodálkozom, hogy senki nem említette az aranyembert.
Hat en majdnem hogy az osszes kotelezot elolvastam, de ha van valami amire egyaltalan nem emlekszem, akkor ez az😅 Persze megertem,hogy valakinek esetleg megrazo volt, de ezzel en nem tudok azonosulni. Max azert kene kivenni a kotelezok sorabol mert eleg regies a megfogalmazasa es ezzel nem kotik le a gyerekek tobbseget.
Az a baj ezekkel a könyvekkel, hogy már ~60 éve is ez volt a kötelező olvasmány. Nem csak a tartalma áll messze a mai gyerekektől, de a szövege, szóhasználata is. Ami eszembe jut: Pálutcai fiúkból a gittegylet. vajon hány olyan gyerek van manapság aki tudja mi az a gitt és aki tudja mi az az egylet. Miért nem lehet ebben a korban (gyerekek életkorára és a történelmi korszakra is gondolva) olyan gyerekkönyveket feladni, aminek a nyelvezete és esetleg a története is közelebb áll hozzájuk. Biztos vagyok benne, hogy vannak jó kortárs gyerekkönyvek.
Én nem olvastam el soha. Rajta volt a listán, de órán nem vettük nem kérték számon, gondolom a tanár se akarta. Amit gyűlöltem és sok évre elvette a kedvem az olvasáshatól az az Aranyember volt.
Az kétségtelen, hogy egy-két kötelező olvasmány nem úgy, és nem akkor van tematizálva, amikor és ahogy kellene.
Egyrészt nem feltétlenül kisiskolásoknak kellene a kora 20. század társadalmi berendezkedésén átrágni magukat (ld. Légy jó mindhalálig). Ezek sokkal inkább indokolhatóak lennének gimnáziumban, érettségi előtt.
Másrészt az sem előnyös, hogy pl. kilencedikben, a kamaszkor kellős közepén, olyan kötelező olvasmányokat kaptunk, amikben a főhős öngyilkosságot követ el/kísérel meg (pl. Antigoné). Nem éppen a legjobb példakép érzelmileg labilis kamaszoknak…