Az utolsó magyar hadifogoly

Toma Andrást 1944-ben, 19 évesen sorozták be. Az I. magyar hadsereg katonájaként valahol Auschwitz és Krakkó környékén esett fogságba 1945 januárjában. A fiatalembert ezután a Leningrád közelében fekvő bokszitogorszki hadifogolytáborba szállították, majd innen  1945 tavaszán az 1500 km keletre fekvő Bisztrjagba. Az utazás testileg és lelkileg is meggyötörhette a fiatal katonát, a vagonokba összezsúfolt hadifoglyok fele ugyanis életét vesztette az út alatt.

A megtépázott idegzetű harcos végül 1947 januárjában a Moszkvától  több mint 800 kilométerre fekvő kotyelnyicsi elmegyógyintézetbe került, ahol 53 évet töltött. Miután Toma átlépte a pszichiátriai intézet kapuját, a szovjet gyakorlat szerint törölték a hadifoglyok listájáról, így eltűnt a magyar hatóságok szeme elől, és a világháborút követő enyhüléssel sem térhetett haza a hadifogságból.

Toma ötven év alatt nem nagyon foglalkozott a nyelvtanulással: csak magyarul kommunikált, oroszul egyetlen szót az igent (da) tanulta meg. Talán ott is halt volna meg, elfeledve a távoli orosz földön, ha egy szlovák orvos a háború után több mint ötven évvel fel nem figyel a fura, csak magyar nyelven beszélő Tomára, akit a pszichiátrián hibásan Tamás Andrásként vettek nyilvántartásba.

A különös figurára azután az orosz, majd a magyar sajtó, és a magyar hatóságok is felfigyeltek. Budapest Dr. Veér András ideg- és elmegyógyász orvost küldte a helyszínre, aki hivatalosan megállapította, hogy Toma minden kétséget kizárólag magyar. A hazaszállításra ezután (OP: 2000.augusztus 11-én) kerülhetett sor.

A fél évszázadra eltűnt ember hazatérése után az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet lakója lett, ahol elindították múltjának teljes feltárását. Az idős férfival Erdős László alezredes tartotta a kapcsolatot, aki elmondta, hogy Toma sokat beszélt a szeszről, ám amikor vodkát vagy whisky kínáltak neki, akkor magyar szeszt kért. Fura módon a szatmári szilvával is elutasította, mondván, hogy az nem magyar. A pszichiátrián megállapították, hogy elmebaja gyógyszerekkel kezelhető és megkapta az új műlábát is, amely 1,5 kilóval könnyebb volt a régi orosznál.

A kutatók kiderítették azt is, hogy az idős férfi a Nyíregyháza melletti Sulyánbokor nevű településen élt, mielőtt a frontra került. Az idős férfit ezután szülőfalujába vitték, ahol féltestvérei, húga és öccse, Toma Anna és János édesapjukat vélték felfedezni a régóta eltűnt bátyban. Ezután az iskola következett, ahol a még életben lévő osztálytársakkal találkozhatott a fronton eltűnt katona. A Toma család dokumentumokat is felmutatott, miszerint Toma András elméje már a fronton megbomlott. A rokoni szálakat végül a DNS-vizsgálatok igazolták.

Toma Andrást a több évtizedes helytállásáért a honvédelmi miniszter tartalékos főtörzsőrmesterré léptette elő, és elmaradt illetményét is kifizették neki, ami végül több millió forintra rúgott, mivel szolgálatát a pszichiátriai intézetben eltöltött időszakban is folyamatosnak tekintették. Az idős urat egyébként haláláig, 2004. márciusáig testvére, Anna ápolta.

[https://mult-kor.hu/tbb-mint-tven-evet-tlttt-egy-orosz-elmegyogyintezetben-az-utolso-magyar-hadifogoly-20200811](https://mult-kor.hu/tbb-mint-tven-evet-tlttt-egy-orosz-elmegyogyintezetben-az-utolso-magyar-hadifogoly-20200811)

**Dokumentumfilm**: [https://www.youtube.com/watch?v=sXEK6pwKKZM](https://www.youtube.com/watch?v=sXEK6pwKKZM) – *Ravasz Balázs: Az elfelejtett katona. Az utolsó hadifogoly hazatérése* (pszichológiai/pszichiátriai szempontból is érdemes belenézni, ha valaki érdeklődik az ilyen témák iránt)

12 comments

  2. Egyébként én csodálom a régiek bátorságát. Annyira individualista lett ma már a nyugati társadalom, hogy én odáig silányodtam, hogy speciel az első adandó alkalommal lőném fejbe magam amint éles lőfegyvert kapok a kezembe, mintsem a fronton ellőjjék 2 végtagomat és összeszarva-összehugyozva vérezzek el anyámat hívogatva.

  3. Idotavlatilag hatarozottan rosszabb mint a nyugdij elotti munkakotelezettseg, ha mar hasonlattal indult a poszt.

  7. Végignéztem! Hát nem tudom mennyivel lett volna neki itthon jobb, főleg hogy úgy megborult az elméje, hogy saját fogát is kiverte. Nagy trauma lehetett a lábának az elvesztése, jó kérdés mennyire lett volna menthető. Az tényleg durva, hogy az orosz intézetben nem nagyon foglalkoztak azzal, hogy külföldi és haza kéne juttatni.

  8. >A fiatalembert ezután a Leningrád közelében fekvő bokszitogorszki hadifogolytáborba szállították, majd innen 1945 tavaszán az 1500 km keletre fekvő Bisztrjagba. Az utazás testileg és lelkileg is meggyötörhette a fiatal katonát, a vagonokba összezsúfolt hadifoglyok fele ugyanis életét vesztette az út alatt.

    Akit érdekel a téma, annak [A Gulag-szigetvilág](https://www.libri.hu/konyv/alexandr_szolzsenyicin.a-gulag-szigetvilag-1-3.html)ot (linken a teljes 3 kötet, pdf-ben fent van a szokott helyeken) javaslom elolvasni. Warning: nehéz olvasmány, érzelmileg instabilaknak nem javaslom (nem viccelek).

  9. Es akkor a mai emberek sírnak, hogy milyen szar minden itthon, vagy mindenhol. Jaj de rossz az élet. Előző generációk meg háborúról háborúra jártak.

  10. Az ilyen embernek, ahogy hazatér, egyből a legmagasabb szintű jólétet és boldogságot kellene biztosítani annyira, amennyire az állapota engedi, élete végéig. Jelen esetben 4-5 év. Még így sem lesz kárpótolva az eltelt idő.

  11. A nagyapám csinálta jól: Még osztrák-magyar állampolgár volt, amikor megszületett. Magyarként Magyarországról besorozták, és a keletre vonulás során Ukrajnában lett egy gyereke (legalább egy, fotó van róla). Egyszer hazajöhetett egy kicsit, pár napra talán. Aztán újra menni kellett, s kalandos úton pár évvel később amerikai hadifogságba estek Németország területén, akkor meg olyan fotók vannak róla, hogy épp síel. Szegények, akik nem amcsi, hanem orosz fogságba estek, azok biztos nem síeltek.

    Aztán 1946-ban hazaengedték a fogságból és rá ~1 évvel megszületett apám.

  12. És akkor jönnek azzal, hogy régen minden jobb volt. Tehát általában azért dolgozik az emberiség, hogy kényelmesebb legyen az élet, ne legyen háború, ilyesmi… Pont azért, amik olyankor történnek.

Leave a Reply