Érdemes lenne 1-2 értelmes embert is alkalmaznia az indexek, akkor talán tanulnának a nem túl rég múlt hibáiból. A szocializmusban hasonló cikkek születtek a Star Warsról. Ma már nincs szocializmus, de a Star Wars franchise tovább él.
by Kitchen_getneck
8 comments
Mai napi hírünk: a filmek megítélése szubjektív
Én egy picit egyetértek a kritikájával.
Messze nem Miyazaki legjobb filmje, személy szerint még a top 10-be sem sorolnám bele. Szerintem a Robot Dreams vagy az Across the Spider-verse is jobban megérdemelte volna az Oscart. Habár mint tudjuk, az Oscar nem erről szól amúgy sem.
Ettől függetlenül örülök hogy visszatért a nyugdíjból, mert újra egy kiemelkedő alkotást tett az asztalra.
Egyet kell értsek, bár nem mondanám, hogy rossz a film, de ez lett a legrosszabb filmje.
Szerintem is gyenge film, ha meg a Miyazaki filmek között vizsgáljuk, akkor különösen nagy csalódás számomra.
Akármennyire is nem szeretem az indexet egyet kell velük értenem, szürke gém látványra szépnek szép, de a film nézese közben olyan érzésem volt, hogy ötlet viszont nem volt arról, hogy igazán miről is szóljon a film. Ami volt a filmben azokról nem mondanám, hogy szólt volna a gyászról, továbblépésről vagy akár a felnövésről, mindre utalnak a filmben, de egyik témával se foglalkoznak igazán benne. Plusz a film vége el volt harapva.
Az Oscar díjátadó pedig nem több reklámnál, nem érdemes bármilyen hitelességet adni neki, főleg egy olyan szubjektív témában, mint a film.
Attól függ.
Ha megnézed, és úgy döntesz, hogy te ebbe nem raksz bele ennél több energiát, akkor simán fel lehet úgy fogni, hogy egy kibaszott katyvasz az egész.
Például a mögöttem ülő gimnazisták úgy álltak fel, hogy *”Mi volt ez a faszság?”* de hát azok a film elején még azt kérdezgették egymástól, hogy *”Melyik háború ez? Milyen háború?”*, szóval a kiindulási alappal voltak gondok…
Ha a film után elkezdesz gondolkodni rajta, meg filozofálni, meg belemagyarázni, akkor elegendő rágódnivalót ad, és emiatt érezheted úgy, hogy egy kibaszott zseniális film, ami mélyfilozófiai létkérdéseket boncolgat életről, halálról, traumákról, a társadalom elől való elvonulásról, a saját (belső) világ megteremtésének igényéről (és voltaképpeni lehetetlenségről) a társadalomba való visszatérés szükségességéről, az emberi kapcsolatokról, a felelősségről, stb. Igazából semmi sincs a szádba rágva, több téma van érintve, de a feldolgozás a nézőre van bízva.
A kérdés persze az, hogy ki milyen mélyre hajlandó menni magában a stáblista után, illetve az, hogy ebből mennyi az, amit maga a film adott, mennyi az, amit te tettél hozzá, és mennyi a túlzott belemagyarázás, ami talán benne se volt, csak rávetíted.
rossz a cim. fasisztak.
A “Chihiro szellemországban” után ez a 2. szobra.