Gondoltam megosztom a sztorit hátha valakit inspirál, ha hasonló helyzetbe kerül.

Január 3-án kezdődött az egész, amikor a teraszunkon megjelent egy cica.
Mondom a barátomnak, “itt egy cica”.
Egy darabig nem is ment el, az üvegen keresztül próbált barátkozni a macskánkkal (ő is mentett).

Csodálkoztam, hogy mit keres itt, mert elég forgalmas út mellett lakunk, féltem, hogy elütik, nem nagyon van erre kinti macska.
Lefotóztuk és megosztottuk a kerületi Facebookon, meg egy csomó elveszett cica oldalon, hogy nem hiányzik-e valakinek, jártunk a környéken, néztem a neten is, de nem volt sehol cicakereső hirdetés róla.

Aztán elment.

Másnap megint megjelent. Gondoltam adok neki, akkor egy kis macskakaját, meg inni.
Na azt úgy habzsolta, hogy abból látszódott, hogy nem gazdis cica. Próbáltam megsimogatni, de nem engedte. Méretei alapján olyan 1 éves vagy fiatalabb cicának gondoltam.

Közben pörgött a hirdetés, meglepő módon már több száz megosztást kapott, néhányan jelentkeztek, hogy küldjek még róla képet, de nem az ő elveszett cicájuk volt.

Közben eltelt egy hét, minden reggel nálunk evett a cica, aztán eltűnt estére, mert nálunk nem nagyon tudta meghúzni magát. Beszéltem pár cicabaráttal online és elláttak pár tanáccsal, hogy hogyan lehetne megfogni, hogy megnézhessük van-e benne chip.
Etetés közben probáltam óvatosan simogatni a fejét, meg megszaglásztatni a kezemet vele. Kezdett egyre jobban megbízni bennünk, de ez bele telt pár napba.
Kitettünk neki egy kis cicakuckót is, plüsstakaróval bélelve, meg hőfólíával körbetekerve, az elmúlt napokban itt aludt. Nem mertük beengedni a saját cicánk miatt, nehogy valami fertőzést átadjon neki, vagy összeverekedjenek.

Szombaton végre sikerült befogni – megfogni igazából, mert akkor már simán kézbe fel tudtam emelni, így ment a cicautazóba és elvittük állatorvoshoz.

Sajnos nem volt benne chip, de elmondtam a doktornak, a sztorit meg kérdeztem, hogy mit lehetne vele kezdeni.
Arra jutottunk, hogy valószínűleg, valahol itt születhetett a közelben, és az anyja ilyen korban zavarja el a kicsiket, ezért ő is útra kelt.
Megvizsgálta, egészséges 5 hónapos kislány. FeLV, FIV-re is tesztelte (nem volt olcsó, de ha szeretnék neki gazdát találni, ez egy fontos infó szerintem). Nagyon szépen viselte a vérvételt.
Szerencsére negatív lett így, gazdi keresésnél ki lehetett emelni, hogy mehet másik negatív cica mellé is akár.

Ahol tudtam megosztottam a hirdetést, plusz felhivtunk pár ismerőst. Két napig forgott a keresésben, és ma egy nagyon kedves fiatal pár el is vitte a cicát.
Ma este már melegben szeretetben töltheti az estéjét. Pár hónap múlva pedig ivartalanítják.

Igazából, még úgy is, hogy van egy macskánk itthon nem volt annyira nehéz segíteni az állaton. Az állatorvos volt kicsit nagyobb költség, a többi csak logisztika volt és egy kis kreatív probléma megoldás, meg empátia.

[Több millió kóbor macska él Magyarországon](https://index.hu/fomo/2021/08/08/macskak-nemzetkozi-napja-maved-kobor-allat-mentes/).
Bíztatok mindenkit, hogyha hasonló helyzetbe kerül, próbáljon meg segíteni a rászorulókon. A héten nagyon fagyos idő várható éjszaka.

17 comments

  5. Anno mi is befogadtunk egyet, most olyan hat-hét macskánál tartunk. Ebből öt albérlő lett és alig van macskamentes radiátor, a maradékuk ebédjegyes, menzaként tekint ránk. Ebből csak azt akarom kihozni, hogy várhatóan nőni fog még a létszám, úgy készüljetek.

  9. Mi három cicát mentettünk eddig,az egyik szüleim házánál jelent meg, egy csont és bőr kandúr akinek az arca egy merő macskanátha volt. Szegény sántított (mint később kiderült egy rosszul összeforrt lábtörés miatt) és felnőtt létére másfél-két kiló volt, elvittük a menhelyre ahol megegyzetünk hogy fullon vannak de ha elvisszük dokihoz letesztelni átveszik, szegény mindenkihez bújt aki a legkisebb szeretetet is mutatta felé, nem lehetett könnyű élete.

    Párom 2x is talált kiscicát a munkahelyén, mindkettőt átvette egy cicamentő szervezet akiktől fogadtunk is örökbe egy másik cicát (mikor az elsőt találtuk nem akartunk macskát, mikor a másodikat már volt egy és nem akartunk kettőt)

    A másik cicánkat a doki tukmálta ránk “csak ideiglenesbe” mert szegény egy ketrecben lakott a rendelőben, csak nem nagyon tolongtak érte szóval megszerettük, mikor mentünk szólni a dokinak hogy oké, ő nyert, megtartjuk, kiderült hogy volt pár jelentkező de ő azt füllentette nekik hogy már van gazdija hogy nálunk maradjon. 😀

  12. Nekünk majdnem full ugyanez a sztori történt novemberben, teljesen random lent voltunk a lakás előtt a kocsinál mikor odajött egy kis 4 hónapos kóborka kiscsaj.
    Voltunk dokinál, karanténoztattuk a mieinktől, pár sikertelen gazdikeresés után egy kollegámnál már jó helye lehetett volna, de akkor már késő volt, túlságosan hozzánk nőtt, szóval azóta hárman vannak 🙂

  15. Maximális respekt, jó ember vagy, jó lenne, ha többen vennék ki aktívan a részüket az állatvédelemből ahelyett, hogy teleposztolják a Facebookot, hogy kinek kell kóbor macska. De olyan emberként, aki rendszeresen segít madaras szervezeteknek, és más állatmentőknek a munkájában, nagyon negatívan látom az itthoni macskahelyzetet. A macskamentő szervezetek nagy része csak ímmel-ámmal csinál TNR (Trap-Neuter-Release) programokat, de azokat is szarul, úgy, hogy a nemzetközi szakirodalmat a macskapopulációk csökkentéséről teljesen ignorálják (pl. TNR-t végeznek TVHR helyett, és utána nem monitorozzák az állományokat).

    Magyarországon most jutottunk el arra a pontra, hogy óriási ökológiai katasztrófát készül okozni a kóbor macskapopuláció, bizonyos énekesmadár fajok száma 10 év alatt 60-70%-kal csökkent, nagyrészt nekik köszönhetően. Úgyhogy teljesen rendben van, ha egy kóbor macskát valaki megment, hazavisz, kezeltet, és szereti, de egyet kérek mindenkitől: NE ETESSÜK az utcán a macskákat. Nagyon nagy részt ennek köszönhető az iszonyatos szaporodásuk. A kóbor populáció logisztikus görbe szerint nő, egészen addig, amíg el nem éri a plafont, ami a környezet eltartóképessége, utána stagnál, és visszaesik fenntartható szintre. Ha folyamatosan tömve van beléjük tálkaszámra a konyhai hulladék, meg a konzerv táp, a környezet eltartóképessége nem lesz releváns, annyi kóbor macska lesz, amennyit a nép etetni tud, közben pedig gyilkolják halomra az őshonos madarakat, hüllőket, kétéltűeket, kisemlősöket.

    Ezen kívül az etetéssel azt is elérjük, hogy ha esetleg van egy stabil kolónia valahol aminek egy része már ivartalan, a kaja miatt odacsődülő ivaros hímek el fogják kergetni az ivartalanokat és megint lesz szaporulat. Ugyanez igaz a nőstényekre is.

    Úgyhogy kegyetlenség, de mindenki csak annyi macskát mentsen, amennyiért személyesen vállalni tudja a felelősséget, az utcán etetést fejezzük be, hagyjuk, hogy a természet tegye a dolgát, vagy fogadjuk el, hogy 15-20 éven belül bizonyos őshonos fajaink ki fognak halni. Évtizedekkel ezelőtt lett helyrehozhatatlanul elbaszva az egész helyzet, most már csak rossz megoldás van.

Leave a Reply