A minap /u/PXIII posztja a diszfunkcionális családokról nagy figyelmet kapott, ebben a cikkben pedig kicsit meg is van válaszolva a kérdés.
> *A hárítás, a kételkedés, az áldozathibáztatás az emberi természet sajátja, vagy van ezekben azért valami magyar sajátosság is?*
> Elég nagy százaléka az emberi psziché alapműködésén alapszik, és nem generációs vagy nemzeti sajátosság. Viszont abban már lehet mai magyar valóság vagy nemzetkarakterológia is, hogy ezekre a látszatbiztonságokra, kapaszkodókra leginkább akkor van szükség, ha nem stabil alattam a föld. **Ha valakinek az egzisztenciája biztos lábakon áll, a családja érzelmi biztonságot ad, jogbiztonságban él a hétköznapokban, azt tapasztalja a környezetében, hogy az igazságszolgáltatás jól működik, annak kevésbé van szüksége arra, hogy ilyen hiedelmekbe és a valóság torzításába kapaszkodjon, amikor a saját biztonságérzetét szeretné megerősíteni vagy visszanyerni.** Emellett attól, hogy ez az emberi gondolkodás része, még nem azt mondom, hogy fel kell tenni a kezünket, hogy „ezzel nincs is akkor semmi teendőnk”. Kicsit olyan, mint hogy teljesen természetes, hogy sztereotípiákban gondolkozunk, hisz az agyunk egyszerűsít. Ám abban, hogy ebből mennyire következik, hogy előítéletekkel fordulok a másik felé, majd az előítéletekből mennyire fakad diszkrimináció, már nagy szerepet kap a szocializáció, az oktatás. Miről és hogyan tanulok az iskolában, mit és hogyan reprezentál a média: ebben már nagy különbségek vannak országok és társadalmak között. Van bőven teendőnk.
2 comments
A minap /u/PXIII posztja a diszfunkcionális családokról nagy figyelmet kapott, ebben a cikkben pedig kicsit meg is van válaszolva a kérdés.
> *A hárítás, a kételkedés, az áldozathibáztatás az emberi természet sajátja, vagy van ezekben azért valami magyar sajátosság is?*
> Elég nagy százaléka az emberi psziché alapműködésén alapszik, és nem generációs vagy nemzeti sajátosság. Viszont abban már lehet mai magyar valóság vagy nemzetkarakterológia is, hogy ezekre a látszatbiztonságokra, kapaszkodókra leginkább akkor van szükség, ha nem stabil alattam a föld. **Ha valakinek az egzisztenciája biztos lábakon áll, a családja érzelmi biztonságot ad, jogbiztonságban él a hétköznapokban, azt tapasztalja a környezetében, hogy az igazságszolgáltatás jól működik, annak kevésbé van szüksége arra, hogy ilyen hiedelmekbe és a valóság torzításába kapaszkodjon, amikor a saját biztonságérzetét szeretné megerősíteni vagy visszanyerni.** Emellett attól, hogy ez az emberi gondolkodás része, még nem azt mondom, hogy fel kell tenni a kezünket, hogy „ezzel nincs is akkor semmi teendőnk”. Kicsit olyan, mint hogy teljesen természetes, hogy sztereotípiákban gondolkozunk, hisz az agyunk egyszerűsít. Ám abban, hogy ebből mennyire következik, hogy előítéletekkel fordulok a másik felé, majd az előítéletekből mennyire fakad diszkrimináció, már nagy szerepet kap a szocializáció, az oktatás. Miről és hogyan tanulok az iskolában, mit és hogyan reprezentál a média: ebben már nagy különbségek vannak országok és társadalmak között. Van bőven teendőnk.
Az év cikke eddig.