Egy olyan ország, amelyben a fiatalok egyetlen aktív, cselekvő szándéka az, hogy villámgyorsan el akarnak húzni onnan, hanyatlásra van ítélve
by Efficient_Video_9489
Egy olyan ország, amelyben a fiatalok egyetlen aktív, cselekvő szándéka az, hogy villámgyorsan el akarnak húzni onnan, hanyatlásra van ítélve
by Efficient_Video_9489
17 comments
Ez sajnos tényleg így van, bármennyire is próbálják sokan mentegetni magukat.
Emlékszem, mikor beszélgettem egy ismerősömmel, aki büszke volt arra, hogy elhúzott az országból. Közölte, hogy majd akkor fog visszajönni, ha “rendbe jött az ország”.
Mire én: úgy érted, amikor rendbehoztuk mi, akik itt maradtunk?
Erre persze nem tudott mit mondani.
Persze valahol megértem azt, aki elmegy, elvégre mindenkinek egy élete van. De az biztos, hogy a könnyebb döntést hozza es hogyha mindenki így dönt, akkor ennek az országnak befellegzett (tudom, itt Redditen ennek éljenezni szoktak, de higgyétek el, nem lesz vicces).
31 vagyok, nem tartom magam fiatalnak. Vagy csak nagyon éppenhogy még az. De el akarok húzni.
Hogy tudnám megváltoztatni a mentalitást? Hol vagyunk az utcákról? Miért nem lázadunk? Hol vagyunk a hidakról?
Nekem 14 éve nincs semmilyen képviseletem a parlamentben.
És még néhány millió embernek nincs semmilyen érdekképviselete az országgyűlésben már 14 éve, bazd.
Beszavazhatom Hadházyt, vagy bárki mást, de jelenleg semmilyen beleszólása nincs, és nem is lesz az ország működésébe, ezáltal nekem sincs *semmilyen* beleszólásom.
“A hülyéket, senki nem fogja képviselni, ha minimális műveltségi szinthez kötjük a szavazást”, hangzik az érv. És ha belegondolunk, ez a valóság, *csak pont fordítva*. A kritikus, tájékozódni képes rétegnek nincs semmilyen képviselete több, mint egy évtizede.
Az ország, a társadalom amiben élsz saját magát végzi ki.
Két kilátás van:
1. Jön egy demokratikus fordulat => még évtizedekig ugyanez a társadalom fog szavazni az ország sorsáról mint ma => kilátástalanság
2. Nem jön demokratikus fordulat => Putyini diktatúra => kilátástalanság
Mert ezek a mai fiatalok mindent azonnal akarnak és nem hajlandók 200 évet várni, hogy rendbe jöjjenek a dolgok. /s
Ha lenne rendes VR világ (Ready Player One), akkor legalább lenne hova menekülni. De az okostelefon nem ad elég jó alternatív élet élményt. Nem lehet vele dugni például. (Főleg amióta lehagyják a 3.5-es jack csatlakozót.)
>Ez a jövőhiány nem csak a politikai pártok – köztük az ellenzék – műve, hanem tágabb, kulturális jelenség, amelynek kialakításában mindenki részt vesz, aki megelégszik azzal, hogy időről időre felháborodik valamin, de nem kínál valós megoldási utakat.
Ezen a részen mondjuk nem tudod röhögjek-e vagy sírjak.
Amúgy meg nem kell szétszakérteni a problémát. Ránéznek a gazdasági adatokra és látják a régiós zuhanást, ami 2006 után kezdődött, ránéznek a közhangulatra, a közmorálra és már csomagolnak is.
[https://hvg.hu/velemeny.publicisztika/20100215_fidesz_ketharmad_valasztas](https://hvg.hu/velemeny.publicisztika/20100215_fidesz_ketharmad_valasztas)
>**A baloldali sajtó és a liberalizmust és parlamentáris demokráciát féltő elemzők szemében a rettegett kétharmad a minden áron elkerülendő eredmény a 2010-es parlamenti választáson. Ez a félelem érthető, de szerintem megalapozatlan. Mi több, kifejezetten előnyös lenne egy kétharmados Fidesz-győzelem.**
Jó, tudom, aljas dolog ez, Babarczy azóta belátta, nagyot tévedett. És abban, hogy a fiatal generáció belenövekszik a tanult tehetetlenségbe, teljesen igaza van, magamon is érzem ezt: ahogy a 444 írja talán mai vagy tegnapi cikkben, én sem tudok már túllépni az orbáni realizmuson, én sem tudom elképzelni, hogy létezhet más rendszer is idehaza, pláne olyan, amely jövőképet, valódi demokratikus beleszólást tud nyújtani.
>”Azok a fiatalok, akikkel én találkozom, nem azonosulnak semmilyen politikai szereplővel. Utálják az egészet és tehetetlennek érzik magukat. A világot nagy cégek játszóterének látják, amelyek a reklámipar segítségével manipulálják a fogyasztókat, és manipulálják a választókat és a döntéshozókat is a politikai lobbitevékenységükkel.
>Egyáltalán nem gondolják, hogy a piac nagyjából meritokratikus intézmény, és nem érzik, hogy nekik fogyasztóként van szabad választásuk. Nem hisznek a kapitalizmusban, de az alternatíváiban sem. A demokráciát színjátéknak tartják.”
Mert őszintén: nincs igazuk? A társadalmi szerződést felrúgta a kormány és a megacégek is. A vadkapitalizmus masszívan elburjánzott, egyre szegényebbek az emberek. Szarok a fizetések, drága a megélhetés, szinte lehetetlen saját ingatlanhoz jutni. A gyermekvállalás és a családalapítás már már státusszimbólum.
A consoom kultúra és a tradicionális értékekkel szemben teljesen elutasító posztmodernizmus kinyírt minden normalitást az emberekből. Mindeközben a neoliberális kapitalista rendszer mindenkit letapos, mellette megtömi a csak és kizárólag a saját újraválasztásukért küzdő megélhetési politikusok zsebét. A boomerek agyát már tejbegrízzé darálta az ipari algoritmusokon át arcukba préselt propaganda, miközben felnő a figyelemhiányos szintén teljesen elbaszott ipad baby generáció.
Nincs szabad választásunk, vagy betagozódsz vagy elfekszel. Lázadni már nem igazán szokás, vagy ha igen akkor is csak a főurak által meghúzott keretek között.
Én 32 éves vagyok, és a fentieket valós problémának látom sőt ahogy telnek az évek egyre inkább. Szerintem a Weimari Köztársaság züllésére, korrupciójára és posztmodernizmusra hasonlít a jelenlegi társadalom ami után örömmel lángra kapnak az újfasiszta és neonáci mozgalmak. Azok a problémák amik a nyugati társadalmakat sújtják nem kerülik el Magyarországot sem.
El lehet innen menekülni, sőt ajánlott is. És igen sokkal jobb lesz az életszínvonal és a politikai szabadságjogok, több a lehetőség is DE ne higyjük azt, hogy a begyűrűző társadalmi válság tüneteit nyugaton megússzuk, sőt.
Nyilván, hogy hanyatlásra van ítélve.
Ha emberszerető, szakértő kormány lenne, akkor is minimum 40 év kellene, hogy a fejekben és az országban rend legyen, miközben tudható, hogy a képzetlen “tömeg” (nagy) része az érzelmeivel és a zsebével szavaz és vevő a populizmusra.
Tehetetlenség szerintem adódik abból is, hogy egyszerűen kihalt az emberekből a “lokálpatriotizmus” (már ha valaha volt itthon ennek hagyománya). Persze erre rásegített a Kádár rendszer is, de már akkor is jelen volt az, hogy a jobb életkörülmények érdekében az emberek inkább elvándoroltak, igaz akkor még országon belül a nagyvárosokba. Ez mostanra kiszélesedett annyiban, hogy most már az országot is itt lehet hagyni, ha nem tetszenek a körülmények, vagy csak szimplán vonzóbb életkörülmények vannak külföldön.
Nem új dolog ez a tanult tehetetlenség, csak most tűnik kifejezetten látványosnak
Egy olyan országban, ahol a társadalom inaktív, nem politizál, nem akarja alakítani a közéletet, nem lépnek be az emberek pártokba, civil szervezetekbe, szakszervezetekbe, az nem lesz Ausztria soha. A magyar társadalom nem gondolkodik közösségi cselekvésben, szélsősegesen individualista, atomizálódott, csak a saját bőrét és a családját menti. Egy működő demokráciában az egyetemisták hónapok óta az utcán lennének, de ebben a tekintetben is tudjuk, hogy zéró politikai kultúrával rendelkezünk.
6 éve költöztem el. Magyarországnak nincs félnivalója, a legtöbb “fiatal” alkalmatlan arra a kihívásra, ami egy országcserével jár. Mennek el emberek szép számmal, de nem fog kiürülni az ország.
Ohh, Babarczy Eszter gondolatai a mai fiatalokról, hát ez nagyon hiányzott! Mintha csak az ÉS-t olvasnám 1993-ban…
Én kb. 10 éve járok tüntetésekre, némelyiken még önkéntes is voltam, támogattam anyagilag ellenzéki pártokat, független újságokat, sztrájkoló tanárokat, amit nem politikusként meg lehet tenni, azt kb. megtettem. Most ott tartok, hogy ha nem is adtam fel, de reménytelennek tartom a küzdelmet, mert semmi hatása nincs, egy kicsit sem jutunk előre, sőt egyre rosszabb a helyzet.
A fiam most megy egy top gimnáziumba. Évek óta tudatosan úgy terelgetem, hogy érettségire meglegyen egy stabil német felsőfokúja és angolból is min. egy közép-, de inkább felsőfokúja, plusz egy olyan érettségije amivel felveszik egy német egyetemre. Ehhez minden támogatást, ösztönzést meg fog kapni, tőlem ezt fogja kapni útravalóul. Ebben az a jó, hogy meglesz a választása. Ha marad ez a fos, akkor könnyen maradhat kint, de ha valami égi csoda folytán mégis jó irányba terelődik Magyarország, akkor bármikor haza tud jönni, egy német diplomával, nyelvtudással simán fog itthon is munkát találni.
Én meg elkezdtem nézni spanyol ingatlanokat és anyagilag is tudatosan készülök, hogy vagy ott, vagy Németországban (ld. leendő unokák) fogom tölteni a nyugdíjas éveimet. Közben meg kibaszott dühös vagyok a mocskos geci Orbánra, amiért kénytelen vagyok választani a biztos, nyugodt jövő és az országom között.
megint csak idezni tudom:
“Az a probléma, hogy az uniós szabadmozgással megszünt az ország immunrendszere. Régen addig nőtt a nyomás, amíg ki nem pukkant. Most meg azzal, hogy az elégedetlen emberek elköltözhetnek ez úgy néz ki, mint egy teáskanna, amiből a gőz kiszökik.”
Fiatalként visszautasítom, hogy az egyetlen aktív, cselekvő szándékunk az lenne, hogy villámgyorsan elhúzzunk innen.
Rengeteg magyar fiatal van, akik itt akarnak egy jobb országért kűzdeni!