Magányos halál.

17 comments

1. Sajnos ez a helyzet még csak nem is kizárólag attól függ, hogy hogy választasz párt. Nagyon sokat rontott a helyzeten szerintem az, hogy most már nem szokás, sőt, kifejezetten ciki együtt élni az idősebb generációval, még akkor is, ha többgenerációs családi házról van szó, illetve sok fiatal megy külföldre.

   Vidéken hegyekben vannak az 1-2 idős ember által lakott hatalmas családi házak és a legtöbbjüknek van gyereke, unokája, általában több is, de máshol élnek, jó esetben ünnepekkor látják egymást, rosszabb esetben akkor sem. Nagyon nyomasztó az egész jelenség.

   Nekem sajnos nem lehet gyerekem biológiai okokból, így párt találni se igazán tudok/akarok, úgyhogy az a tervem, hogy összespórolok rá elég pénzt, hogy idősen beköltözzek valami normálisabb idősotthonba. Nem mondom, hogy csodás életkilátások, de legalább van egy tervem arra, hogy ne legyek teljesen elszigetelődve.

2. Ettől rettegek a legjobban (nem a Sorostól). Egyelőre huszonévesként azzal nyugtatom magam, hogy még fiatal vagyok, van időm társat találni és kialakítani egy megfelelő szociális közeget magam körül, de ez napról napra kevésbé vigasztal. 30 után valszeg elkezdek pánikolni.

3. A mostani HVG is a kodokusi-t ajánlja.

4. Nem vagyok egy social butterfly, elég introvertált vagyok, de van valami, amit az ilyen esetek hallatán nem értek. Én is aggódom időnként, hogy hasonló helyzetbe kerülhetek, de biztosan tudom magamról, hogy keményen küzdenék ellene. Elmennék társasjáték klubokba, önkénteskedni, alapítanék/csatlakoznék egy hackerspacehez, közösségi kertészkednék, kutyát sétáltatnék, vagy bármi hasonlót.

   Nagyon sok OP-hoz hasonló megnyilvánulássál találkozom mostanában, nyilván a pandémia is rontott dolgokon, és Magyarországon nincs meg az a közösségi kultúra, mint mivel mondjuk angolszász, német vagy mediterrán területeken találkozik az ember. De ez nem lehet az egyetlen magyarázat, ezért érdekelne:

   * Akik ilyen helyzetben vannak, azok már túl vannak ezeken a magánycsökkentő stratégiákon, amiket fentebb én is fölhoztam, de nem működtek?
   * Vagy magányosak annyira, hogy megkeserítse az életüket, de annyira nem, hogy tegyenek is ellene, és beragadnak ebbe a limboba?

5. hát, én így fogok megdögleni, az tuti

6. Én egy ideje már gyanítom, hogy legszerencsésebb esetben elalszok és nem ébredek fel, amit senki nem vesz észre hetekig. Rosszabb esetben kapok egy sztrókot vagy valamit a WC-n, amitől lebénulok és ott szarosan összeesve, de teljesen éberen halok szomjan a következő három napban.

   Az meg kicsit se segít, hogy redditet olvasgatok, mert attól is elveszi a kedvem, hogy egyáltalán gondoljak rá, hogy párkapcsolatot keressek. Tudom a való életben nem annyira elborult vadbarmok az emberek, mint akik itt a leghangosabbak, a többség normális, de én háromszor is belenyúltam a darázsfészekbe és szerintem az emberiség legalját vonzom csak. Ami nem lenne meglepő, nem egy helyen lehet olvasni róla, hogy bántalmazó szándékú emberek könnyen kiszúrják a sebezhetőbbeket és elrejtik a szándékaikat pont elég ideig.
   De még ha nem is a szélsőségekre gondolok, akkor is ma az a divat érzésem szerint, hogy az emberek nem akarnak együtt megöregedni, hanem lecserélni a másikat egy jobbra, amint lehet. Senki nem akar problémákat megoldani, főleg senki nem akar leállni valakivel, aki gyógyszereket kell szedjen mentális betegségek miatt, mert “van jobb is”. Nincs mindenkinek társa ezen a földön, sokan egyedül fogunk megdögleni, de a világ megy tovább.

7. Egyedül fogok meghalni és nem azért mert nem választottam jól párt, vagy nem tartottam a kapcsolatot, hanem mert sose viszek magammal térképet mikor túrázni megyek borsodban

8. Szerintem ezzel a gondolatommal lehet, hogy egyedül vagyok, de egy kicsit túl van misztifikálva ez az egyedül halok meg dolog… Én nem nézem le azokat, akik ettől félnek, nem igy értem, csak szerintem egyedül élni “nehéz”, nem egyedül meghalni…

   A halál igy is úgy is szar dolog, szerintem abban a pillanatban kb. majdnem ‘mindegy’, hogy áll-e melletted valaki vagy nem. Elmész és kész.

9. Mi a covid kezdetén össze akartunk költözni barátokkal egy fullos vidéki házba ahol lett volna saját élettér, de közös a nappali, a konyha, medence és a kert. Aztán szépen mindenki kihátrált, most meg sírnak hogy milyen szar egyedül.
   De szerintem mindenképp ez a megoldás, legalábbis én így képzelem el ha nem jön össze a saját család.

10. Ezért mondom hogy a sok embernek akik itt csajozni akarnak nem feltétlen nőre van szükségük hanem férfiakra. Barátokra, haverokra.

11. Egy tanács a párod megtalálásához:
    Ne olyan embert keress, aki minden igényedet, minden érzelmi igényedet betölti, kielégíti.
    Teljesen rendben van az, hogy van egy párod, akivel persze az alapvető értékrendszeretek azonos, de bizonyos élmény és érzés éhségedet nem vele tudod csillapítani, hanem mással.
    Nem a hűtlenség van szó.
    Hanem arról, hogy a párod mellett szükséged van más emberekre, élményekre, barátokra is.
    Ne várd el senkitől, hogy mindent meg kell tudnia adnia számodra.

12. > fel sem tűnne senkinek napokig

    akkor te meg “fontos” vagy, en valoszinuleg mar reg lebomlok mire megtalalnak 😀

    osok addigra mar nem lesznek, ocsemmel meg egyaltalan nem beszelunk, senkinek sem fog feltunni, viszont valamiert egyaltalan nem zavar csak fura, mert peldaul egyik dednagyanyamhoz meg az utolso napjan is bementem

13. [deleted]

14. A nagyanyáim is jó eséllyel így fognak meghalni. Az egyik sosem alakított ki kapcsolatot velem, a másik pedig a toxikussàgàval mart el magától.

    Persze nem hetek lesznek míg rájuk talál valaki, de napok biztos.

15. Egy kis pozitív komment, szerintem a pohár félig teli. MÁR TÖBBEK VAGYUNK MINT A MÚLTJAINK.. mert meg tudjuk beszélni itt, FELISMERJÜK mi a probléma és megoldást keresünk rá. Az őseinknek ez nem adatott meg.

16. Akik attol tartanak hogy igy jarnak: mire ebbe a korba jutnank, ugysem lesz mar nyugdij es eletunk vegeig melozni fogunk, ne aggodjatok, 1-2 nap es a munkaltato megtalal majd 😉

17. “Nem rossz dolog a magány… a magyány… a magány, ha van veled valaki” by.: Bödöcs, Orbán paródia. cca 2006