Hogy ne csak politikai meg olimpiai botrányról szóló posztok legyenek itt…
Mivel szöveget nem tudok hozzáadni a képes bejegyzéshez, hozzászólásban írok egy kicsit bővebben a körutazásról.
* 6 nap alatt kb. 1800 km-t tettünk meg. Az üzemanyag (2 full tankolás) kb. 65000 forintba került.
* Nagyon jó volt az idő, lehűlt a levegő 20-25 fokra és ha esett, az sem volt vészes, a kinaíban vásárolt esőkabátok tökéletes védelemnek bizonyultak.
* Nem terveztük meg előre az utat, a szálláshelyinken lefekvés előtt vagy reggel, vagy útközben a hasunkra csapva találtuk ki, teljesen spontán, hogy merre indulunk tovább, milyen célpontokat veszünk útba.
* A szállásainkért 5 éjszakára 57000 forintot fizettünk. Habár nincsenek nagy igényeink, de mind tiszták, komfortosak és könnyen elérhetőek voltak.
* Kaját főképp Lidl-ekben vásároltunk és napi 4000-5000 forinttól nem volt több (mi elvagyunk száraz ételen az utazásaink során, szóval szalámit, párizsit, vajat, sajtot, zöldséget és péksüteményt ettünk), de 1-2 alkalommal vacsoráztunk is, 10000 ft környékén. Olcsóbb a kaja mint Magyarországon, de nem lényeges a különbség.
* Vittünk bicókat, úgyhogy a nagyvárosokat azokkal jártuk be. A román városi kerékpáros infrastruktúra vagy minimális, vagy konkrétan nem létezik, vidéken nulla, kerékpárost pedig alig látni (legalábbis amerre mi jártunk). Kolozsváron pl. délután 6-tól este 10-ig bicóztunk, és a futárokon kívül pontosan 4 kerékpárossal találkoztunk (számoltuk, mert nagyon fura volt). Sem az autósok, sem a gyalogosok nincsenek hozzászokva a kerékpárosokhoz, úgyhogy mindenki csak bambán bámult amikor öszefutott velünk. Ebben egyértelműen toronymagasan jobban áll az országunk.
* A közlekedés iszonyatos, vagy extrémen agresszív vagy rohadtul passzív. “Majd lassítasz te, nekem sürgős dolgom van”-mindsettel kiugrálnak mellékutcákból, 50-es korlátozásoknál folyamatosan toltak le minket a 70-80 km/h-val száguldozó autósok. Aztán rendszeresen belefutottunk 70-80 km/h-val kínlódó autókkal a 100-as korlátozásoknál. Why. Kurva nehéz volt megszokni, hogy a körforgalomba lépve indexelni kell, és addig azt folyamatosan tartani, amíg ki nem akarsz lépni belőle. WTF ez a fordított logika. Persze egyébként meg alig használják az indexet. Egy idő után muszáj volt alkalmazkodni a román forgalomhoz, de Kiszombornál mindketten felsóhajtottunk hogy “Végre, újra magyar autósok”, és azóta egymásra szólunk a párommal ha valamelyikünk szidja a magyar közlekedésben résztvevőket – mert most már tudjuk, hogy van ennél sokkal, sokkal, sokkal rosszabb 🙂 Nem hiába Románia vezeti a közlekedési balesetben elhunytak számának listáját.
* Az utak viszont meglepően minőségesek. Max. egy 30-40 km-s szakaszon volt kátyúsabb rész.
* Google Maps nem ismeri jól az útvonalakat, néha össze-vissza vezetgetett minket (pl. egyszer azt mutatta, hogy hajtsunk le 90 fokban egy viaduktról, vagy bevitt minket zsákfalvakba ahol ugyan volt valamiféle földjárat tovább, de autóval képtelenség lett volna rajta továbbhaladni). A Waze sokkal jobban tudta a dolgát.
* Az emberek visszafogottak, nem igazán kommunikatívak, angolul nagyon kevesen beszélnek. Az összes Bookingos szállásadónkkal jelbeszéddel kellett megértetni magunkat, és még a turisztikai gócpontokon is alig találkoztunk olyan emberrel aki angolul beszélt volna.
* Vidéken a legtöbb helység lepusztult, komor, egyértelműen szegény, a székelyföldieket kivéve – ott rendezettek, tiszták, barátságosak a települések (érdekes módon ott a közlekedési morál is sokkal visszafogottabb).
* A kedvenc részünk egyhangúan a Transzfogaras volt. Eszméletlenül szép, azóta is sokat gondolunk rá.
Egy bakancslistás pont kilőve, és akármennyire is gyönyörű tájakon jártunk egy igazán élménydús utazás során, de mindketten határozottan úgy gondoljuk, hogy nagy valószínűséggel többé már nem megyünk vissza.
Ettől függetlenül szívből ajánlom mindenkinek, legalább egyszer mindenképpen érdemes bebarangolni Erdélyt.
kihagytataok a Szent Anna tavat? Nagy kar, de legalabb van celpont a kovetkezo alkalomra 😀
A /r/hungary most már nyaralásbeszámolós facebook fal lett?
A tordai sóbánya nagyon félelmetes volt nekem. Ugye lifttel lehet lemenni vagy egy szűk kis lépcsőn. Mikor mi ott voltunk, pont elromlott a lift, ami ehhez a tóhoz vitt le és egy csomó ember bent ragadt, két emelet között. Én végül le sem mertem menni, amúgyis nagyon rossz érzésem volt. Viszont tényleg gyönyörű.
A Tordai hasadék is szép emlékeket idéz, nagyon kellemes kis séta volt.
Köszi a beszàmolót és a remek fotókat, jó volt itt ilyet is olvasni.
6 comments
Hogy ne csak politikai meg olimpiai botrányról szóló posztok legyenek itt…
Mivel szöveget nem tudok hozzáadni a képes bejegyzéshez, hozzászólásban írok egy kicsit bővebben a körutazásról.
* 6 nap alatt kb. 1800 km-t tettünk meg. Az üzemanyag (2 full tankolás) kb. 65000 forintba került.
* Nagyon jó volt az idő, lehűlt a levegő 20-25 fokra és ha esett, az sem volt vészes, a kinaíban vásárolt esőkabátok tökéletes védelemnek bizonyultak.
* Nem terveztük meg előre az utat, a szálláshelyinken lefekvés előtt vagy reggel, vagy útközben a hasunkra csapva találtuk ki, teljesen spontán, hogy merre indulunk tovább, milyen célpontokat veszünk útba.
* A szállásainkért 5 éjszakára 57000 forintot fizettünk. Habár nincsenek nagy igényeink, de mind tiszták, komfortosak és könnyen elérhetőek voltak.
* Kaját főképp Lidl-ekben vásároltunk és napi 4000-5000 forinttól nem volt több (mi elvagyunk száraz ételen az utazásaink során, szóval szalámit, párizsit, vajat, sajtot, zöldséget és péksüteményt ettünk), de 1-2 alkalommal vacsoráztunk is, 10000 ft környékén. Olcsóbb a kaja mint Magyarországon, de nem lényeges a különbség.
* Vittünk bicókat, úgyhogy a nagyvárosokat azokkal jártuk be. A román városi kerékpáros infrastruktúra vagy minimális, vagy konkrétan nem létezik, vidéken nulla, kerékpárost pedig alig látni (legalábbis amerre mi jártunk). Kolozsváron pl. délután 6-tól este 10-ig bicóztunk, és a futárokon kívül pontosan 4 kerékpárossal találkoztunk (számoltuk, mert nagyon fura volt). Sem az autósok, sem a gyalogosok nincsenek hozzászokva a kerékpárosokhoz, úgyhogy mindenki csak bambán bámult amikor öszefutott velünk. Ebben egyértelműen toronymagasan jobban áll az országunk.
* A közlekedés iszonyatos, vagy extrémen agresszív vagy rohadtul passzív. “Majd lassítasz te, nekem sürgős dolgom van”-mindsettel kiugrálnak mellékutcákból, 50-es korlátozásoknál folyamatosan toltak le minket a 70-80 km/h-val száguldozó autósok. Aztán rendszeresen belefutottunk 70-80 km/h-val kínlódó autókkal a 100-as korlátozásoknál. Why. Kurva nehéz volt megszokni, hogy a körforgalomba lépve indexelni kell, és addig azt folyamatosan tartani, amíg ki nem akarsz lépni belőle. WTF ez a fordított logika. Persze egyébként meg alig használják az indexet. Egy idő után muszáj volt alkalmazkodni a román forgalomhoz, de Kiszombornál mindketten felsóhajtottunk hogy “Végre, újra magyar autósok”, és azóta egymásra szólunk a párommal ha valamelyikünk szidja a magyar közlekedésben résztvevőket – mert most már tudjuk, hogy van ennél sokkal, sokkal, sokkal rosszabb 🙂 Nem hiába Románia vezeti a közlekedési balesetben elhunytak számának listáját.
* Az utak viszont meglepően minőségesek. Max. egy 30-40 km-s szakaszon volt kátyúsabb rész.
* Google Maps nem ismeri jól az útvonalakat, néha össze-vissza vezetgetett minket (pl. egyszer azt mutatta, hogy hajtsunk le 90 fokban egy viaduktról, vagy bevitt minket zsákfalvakba ahol ugyan volt valamiféle földjárat tovább, de autóval képtelenség lett volna rajta továbbhaladni). A Waze sokkal jobban tudta a dolgát.
* Az emberek visszafogottak, nem igazán kommunikatívak, angolul nagyon kevesen beszélnek. Az összes Bookingos szállásadónkkal jelbeszéddel kellett megértetni magunkat, és még a turisztikai gócpontokon is alig találkoztunk olyan emberrel aki angolul beszélt volna.
* Vidéken a legtöbb helység lepusztult, komor, egyértelműen szegény, a székelyföldieket kivéve – ott rendezettek, tiszták, barátságosak a települések (érdekes módon ott a közlekedési morál is sokkal visszafogottabb).
* A kedvenc részünk egyhangúan a Transzfogaras volt. Eszméletlenül szép, azóta is sokat gondolunk rá.
Egy bakancslistás pont kilőve, és akármennyire is gyönyörű tájakon jártunk egy igazán élménydús utazás során, de mindketten határozottan úgy gondoljuk, hogy nagy valószínűséggel többé már nem megyünk vissza.
Ettől függetlenül szívből ajánlom mindenkinek, legalább egyszer mindenképpen érdemes bebarangolni Erdélyt.
Útvonalunk:
https://preview.redd.it/paodwnw1d0hd1.png?width=2222&format=png&auto=webp&s=321b64eb59c1426511132f668a590a590f1efe34
Szuperek a képek😌
kihagytataok a Szent Anna tavat? Nagy kar, de legalabb van celpont a kovetkezo alkalomra 😀
A /r/hungary most már nyaralásbeszámolós facebook fal lett?
A tordai sóbánya nagyon félelmetes volt nekem. Ugye lifttel lehet lemenni vagy egy szűk kis lépcsőn. Mikor mi ott voltunk, pont elromlott a lift, ami ehhez a tóhoz vitt le és egy csomó ember bent ragadt, két emelet között. Én végül le sem mertem menni, amúgyis nagyon rossz érzésem volt. Viszont tényleg gyönyörű.
A Tordai hasadék is szép emlékeket idéz, nagyon kellemes kis séta volt.
Köszi a beszàmolót és a remek fotókat, jó volt itt ilyet is olvasni.