Értem ez alatt, hogy miért kell minden egyes külföldi sztárral leadott interjúban kimondatni velük, hogy:
- a magyar lányok mecsoda gyönyörű bulák
- de kurva jó a magyar kaja. Kipróbáltad-e a gulyást? Mi a kedvenc magyar ételed?
- milyen kurva ügyesek vagyunk a sportokban, ismeri-e Puskást, vizilabdában gyalázzuk a mindenkit
- mit szól Budapesthez? jajj, hát Budapest istenkirályvilágközepe, jajjde szép, sosem voltam még ilyen helyen
- mit szól, hogy magyarok alapították Hollywoodot, meg hát Tony Curtis, Columbo is magyar volt, tudta-e. Vannak magyar felmenői?
by Whole_Contract_1352
23 comments
Kibaszott szánalmas ez az egész.. hányok az ilyen interjúktól és szekunder szégyenérzetem van. Ahelyett hogy gratulálna és kérdezne valami értelmeset a teniszről, de ahhoz már ész is kéne
Amugy jezus is magyar volt.
Krindzs
Ne feledkezzünk meg a Föld Szívcsakrájáról se! Tudtommal a Dalai Láma is havonta ellátogat Dobogókőre a Partifecske kempingbe.
nem ezt csinálja minden ország amúgy?
És azt tudtátok, hogy magyarok nélkül nem létezne kb a ma ismert világ?! Mi találtuk fel a gyufát meg a helikoptert baszdmeg! MI BASZDMEG!! MI MAGYAROK!!!
> blikk
> újságírók
Két külön kategória. A helyes szó, amit keresel, az a propagandista.
Minden sportolóinterjútól kellemetlenül érzem magam. Amikor megnyernek valamit és megkérdezik tőlük hogy érzik utána magukat. A fű színét is megkérdezhetnék ennyi erővel.
Kicsikét olyan, mintha az országnak alacsony önbizalma lenne önmagával szemben és ezért folyamatos külső validációra van szüksége. Mintha a múltban olyan traumák érték volna, amiért az gondolja, hogy ő nem elég jó.
Olyanok vagyunk mint egy szeretet és figyelemhiányos kisgyerek aki ugrál a szülei előtt, próbálgat énekelni és táncolni miközben mondogatja hogy “nézd nézd milyen ügyes vagyok”
Azzal a különbséggel hogy míg egy 5-6 éves gyereknél ez nagyon cuki, addig ez egy ország esetében kurva gáz
Nemzeti kishitűség. Kell az állandó önigazolás, hogy milyen jók vagyunk. Az egész ország mentális problémákkal küzd évszázadok óta, amit folyamatosan, szociális kódként örökítünk tovább generációról generációra.
Az egész mögött én egy dolgot látok: sosem volt sikeres forradalmunk. Sosem a nép nyert, belénk van nevelve, történelemórán elmondva, állami ünnepeken sulykolva, hogy itt mindig az uralkodó réteg nyert, ha kellett, akkor külső segítséggel.
Koppány, Vata-féle parasztlázadás, Dózsa, Rákóczi, 1848, 1956.
Mindig a hatalom nyert. A nép sosem érezhette meg, milyen az, ha győz. Ezért aztán keresi az önigazolást, hogy ennek ellenére mégis milyen jó: szépek a lányok, jók az ételek, világhírű a vendéglátás, világhíresek a tudósok, sportolók, feltalálók stb. Miközben a legtöbbjük a “Magyarországon világhírű” kategóriába esik, az egész hungarikumozás is erről szól.
Kis jelentéktelen ország vagyunk, mindenki szarik a fejünkre, alapvetően nem érünk semmit és nem is érdeklünk senkit. Mégis azt hiszik itt az emberek, hogy mindenki az ellenségünk és mindenki a vesztünk akarja, miközben mindenki szarna a fejünkre, ha nem égetnénk le magunkat napi hatvanötször. Szerintem ez egy beteges, generációs kisebbségi komplexus és üldözési mánia következtében történő kétségbeesett üvöltözés és hiszti a figyelemért.
Képzetlen újságírók, akik nem tudnak néhány mondatban, egy-két kérdésben komplex elemzést tárgyalni. Marad a sekélyes bullshitelés.
Kisebbségi komplexus. Alapvetően nincs semmink a jelenkorból, ami a világot érdekelné és az utolsó bőrt is próbálják lehúzni a dicső múltrol.
Ez nem magyar szokás hanem nemzetközi.
Mert kicsik vagyunk és kishitűek. A kis országok “pls notice meee!” meg a “WE WERE MENTIONED!!!!!!” betegségében szenvedünk.
Ja, meg persze mert nagy átlagban elég ratyika a magyar újságírás minősége is
Marketing a turizmusnak
Mert a magyar újságírás egy beltenyésztett, csövesbánat hitványság. Saját maguktól annyi telik, hogy valami idiótaságot kell kérdezni, Guardian, Reuters, Axel Springer, stb. cikkek fordítása, legrosszabb esetben meg nyílt uszítás, hazudozás a vélemény nyílvánítási szabadságra hivatkozva.
Sport témában meg különösen ez a helyzet.
De mivel kicsi a piac, önállóan életképtelenek, más tisztességes munkához lusták és/ vagy alkalmatlanok, ezért jellemzően politikai drukkerek, pártok, nem kormányzati szervek és alapítványok megrendelésére.
De, hogy vígaszt is írjak, nem sokkal különb a többi sem.
Ez engem is érdekel. Tudom, hogy minden országban van rengeteg ilyen ember, aki tele van nemzeti büszkeséggel és minden alkalmat kihasznál, hogy a fényezze az országát. De olyan, mintha nálunk az ilyen emberekből is aránytalanul sok lenne.
Nem tudom, lehet én estem át a ló túlsó oldalára, de egyszerűen nem tudom őket komolyan venni.
Ez a kisebbségi komplexustól szenvedő, mocsárban élő népek sajátossága, akiknek kell a kis ego-boost, hogy el tudják viselni azt a végtelen nihilt, amiben épp élnek.
https://youtu.be/mU2saW1nUgk?si=evS1jP3J9odbLDs_ Zlatan még jól is reagálta le
Puszillak titeket, hogy a Blikk alapján általánosítotok egy egész szakmát. De hogy válaszoljak a kérdésre: **azért, mert ezt olvassátok.**
A komoly gazdasági/politikai/szociálpolitikai elemzések nézettsége tizedannyi, mert a magyar olvasók 80 százaléka bár esküdözik rá, hogy ő sosem olvas bulvár és celebhíreket, és nem érdekli a szenzációhajhászat, mégis csak ezekre a cikkekre kattint.
Az atlétikai vb-n is ment, hogy “na, és megtanultál valamit MAGYARUL????”