Egy magyar tengeralattjáró, amely még a hadiállományba is bekerült, mégis rozsda mardossa egy ipartelepen: a Polaris-2. Magyarország egy elfeledett tengeralattjárója, amely a találékonyság és a szorgalom szimbóluma lehetett volna.
A Forintos Gyula által megalkotott tengeralattjáró szállítás közben. Fotó: Vimola Károly / Fortepan
A hajó sorsa immár hosszú évek óta rendezetlen. Egyesek csak egy szemétkupacnak, egy rozsdás monstrumnak tartják, míg mások egy igazi kincset láthatnak benne. Szirmai Gábor, amatőr muzeológusnak volt lehetősége testközelből szemügyre venni a tengeralattjárót, és az elmondása szerint valóban egy igazi kincs.
„Egy csoda, technikailag egy remekmű”
Szirmai szerint a Polaris nem csupán egy hobbiprojekt volt, hanem egy műszaki remekmű, amelyet Forintos Gyula készített el Dunakeszin.
Azt mondják, hogy ez a változat soha nem került vízre, pedig simán merülhetett volna, mert egy mestermű. Szerintem a tengeralattjáró szinte kivétel nélkül, minden aspektusában precízen volt kivitelezve, ami ritkaságszámba megy egy egyedi építésnél.
– mondta lapunknak Gábor. Hozzátette még, hogy nem csodálja, hogy annak idején még a hadiállományban kapott helyet a tengeralattjáró.
És valóban, a tengeralattjáró egyik különlegessége, hogy a korabeli pletykák szerint “katonai célokra” akarták bevetni. Ezt bizonyítandóan, laptársunk, a Ripost korábban már utánajárt, hogyan kerülhetett be a hajó a magyar haditechnikai állomány nyilvántartásába, úgy hogy soha nem került bevetésre.
Így néz ki belülről az első magyar tengeralattjáró. Fotó: Trabant-expedíció / Facebook„Merülőképes lenne?”
A beszélgetésünk során, Gábor választ adott arra a kérdésre, hogy merülőképes lenne-e még a tengeralattjáró: „A tengeralattjáró most egy ipartelepen áll Győr közelében.” – kezdte mondatait.
Bár az állapota lehangolónak tűnhet: hiszen a Polaris ma már egy rozsdás, elhagyott vasdarabnak tűnik, de amikor ott jártam, arra gondoltam, hogy ezt még meg lehetne menteni
– mesélte, hozzátéve még, hogy szerinte egy ilyen szerkezet nem ezt érdemli. Mindenesetre a hajó állapotát tekintve Gábor szerint még van remény a restaurációra.
Bár rozsda lepte be, szerkezetileg még mindig masszív. Még most is nagyjából merülőképes lehetne, mivel az építője különösen nagy gondot fordított mindenre a megalkotásakor. Gyári minőségűnek mondható a kivitelezése, ami ritkaságnak számít.
– válaszolta meg a kérdést Gábor, aki még emlékszik a korabeli becslésekre, hogy milyen mélységeket jósoltak a tengeralattjárónak.