Korábbi EP-képviselők írtak cikket arról, hogy miként lehetetlenítenék el Magyarország és Szlovákia vétóját az EU-ban

A Donald Trump amerikai elnök politikája következtében változó geopolitikai helyzet közepette Európának gyorsan és határozottan kell reagálnia, hogy garantálhassa jövőbeli biztonságát. Orbán Viktor magyar miniszterelnök azonban elszántan próbálja megakadályozni ezt a határozott fellépést – írta a Politicón megjelent véleménycikkben Andrew Duff az Európai Parlament egykori tagja és a European Policy Center főmunkatársa, valamint Luis Garicano az Európai Parlament egykori tagja és a London School of Economics közgazdászprofesszora.

„A magyar vezető, aki mélységes haragot táplál az EU ellen, büszke arra, hogy nem tiszteli a blokk liberális demokratikus értékeit, nem törődik a jogállamisággal, és nem hajlandó együttműködni a blokk partnereivel. Nyíltan ellenzi az EU külső biztonságpolitikáját, és Vlagyimir Putyin orosz elnök szomszédos ukrajnai inváziójának védelmezőjévé vált” – fogalmaztak véleménycikkükben, hozzátéve, hogy az EU-nak kevés lehetősége van a válság kezelésére, mivel a jelenlegi mechanizmusok eddig elégtelennek bizonyultak, azonban a meglévő szerződéses rendelkezések új értelmezése kiutat jelenthet ebből a helyzetből.

Mint írták, Orbán Viktor obstrukciója (amelyre csütörtökön is volt példa) nem újdonság, azonban az Európai Tanács ennek ellenére is példátlan lépésre kényszerült, amikor a március 6-i EU-csúcson nem 27, hanem 26 tagállam írta alá az Ukrajnáról szóló közös nyilatkozatot. Ursula von der Leyen ráadásul az egész Európai Bizottság helyett a megbízható biztosokra egy szűkebb körére korlátozódva kezdte el az európai ügyek intézését – kizárva ebből azokat, akik folyamatosan megbontják az európai egységet, például Várhelyi Olivér magyar biztost.

Véleményük szerint Ukrajna tagsági pályázata itt egy korai próbatételét jelenti annak, hogy a tömb milyen elszántsággal próbál túljárni a belső ellenzék eszén: az EU-hoz való csatlakozásnak az ukrán békemegállapodás lényeges részét kell képeznie, és az Európai Tanácsban a tartózkodásával Orbán Viktor máris lehetővé tette a csatlakozási tárgyalások megkezdését. A gyors előrehaladás érdekében azonban az EU-nak el kellene hagynia a 2020-tól hatályos eljárási szabályokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a tagok megvétózzák a csatlakozási folyamat egyes fejezeteinek megnyitását és lezárását, és vissza kellene térnie az eredeti szerződéshez, amely csak a folyamat elején és végén engedi meg a nemzeti vétót.

„Ez megvalósítható. De ha mindez meg is valósul, ezek a megközelítések csak részleges megoldásokat kínálnak, és nem kezelik az alapvető problémát: inkább megkerülik Orbánt, mintsem hogy közvetlenül szembeszállnának vele”

– állapították meg a cikkben, hozzátéve, hogy szerintük sokkal határozottabb fellépésre lenne szükség.

Így függesztenék fel Magyarország szavazati jogát

Ezt a határozott fellépést a 7. cikk szerinti eljárás kreatívabb olvasatában látják. A 7. cikk lehetővé teszi az Európai Tanács számára, hogy megállapítsa a 2. cikk értékeinek súlyos és tartós megsértését, és ezzel megfossza a jogsértő országot a szavazati jogától. Ehhez azonban az összes többi tag egyhangú szavazata szükséges, Orbán pedig mindig is támaszkodhatott populista szövetségeseire. „Ma a legfőbb szövetségese Fico, és ez a kölcsönös védelmi paktum megbénította az EU-t” – tették hozzá a szerzők.

„A 7. cikk kreatívabb olvasata azonban utat kínál a továbblépéshez. A szerződés kimondja, hogy a szankciókhoz az összes többi tagállam egyhangúsága szükséges, de mi van akkor, ha két ország egyszerre kerülne eljárás alá?”

– tették fel a kérdést.

Emlékeztettek, hogy a pontos megfogalmazás a következő: „A tagállamok egyharmadának vagy a bizottságnak a javaslata alapján és az Európai Parlament egyetértését követően egyhangúlag eljárva megállapíthatja, hogy valamely tagállam súlyosan és tartósan megsértette a 2. cikkben említett értékeket.”

Az egyhangúságot a szóban forgó állam kizárásával értik. A szerződés megfogalmazása egyes számban utal a szóban forgó tagállamra, és nem foglalkozik kifejezetten olyan helyzetekkel, amikor egyszerre több országot vetnek alá vizsgálatnak. Ez az egyes számban történő megfogalmazás azonban  – a cikk szerzői szerint – nem zárja ki a két országgal szembeni egyidejű eljárást, különösen akkor, ha a kölcsönös védelmi paktumuk gyakorlatilag értelmetlenné teszik a cikket.

„Olyan neves jogtudósok, mint Dimitry Kochenov, Laurent Pech és Kim Lane Scheppele azzal érveltek, hogy ha két országot – például Magyarországot és Szlovákiát – párhuzamosan szankcionálnak, akkor mindkettőjüket kizárják a másikra vonatkozó szavazásból, így semlegesítik egymás büntetésének megvétózására vonatkozó képességüket” – fogalmaztak, hozzátéve, hogy ezt a megközelítést a 7. cikk teleologikus értelmezése indokolja, amely az uniós értékek fenntartását szolgálja. Egy ilyen olvasat támogatná a 7. cikk rugalmas értelmezését, hogy a jogállamiságot megsértők ne használhassák ki az egyhangúsági szabályt a felelősségre vonás elkerülésére. Mindez összhangban van azzal az elvvel is, hogy a szerződéses rendelkezéseket nem szabad olyan módon alkalmazni, amely meghiúsítja azok hatékonyságát. Ehhez ráadásul egyszerűen csak politikai bátorságra van szükség szerintük, nem pedig szerződésmódosításra.

A cikket azzal zárták, hogy az Európai Unió a megalakulása óta most néz szembe a legnagyobb kihívással, mivel a kontinens békéje, jóléte és alapvető értékei attól függenek, hogy az EU szembenéz-e azokkal, akik belülről akarják elpusztítani. Felhívták a figyelmet, hogy a stratégia természetesen kockázatokat rejt magában, mivel Magyarország és Szlovákia valószínűleg megtámadná ezt az eljárást az Európai Unió Bírósága előtt. A bíróság azonban a közelmúltban hozott ítéleteiben következetesen kiállt az uniós alapértékek mellett – jegyezték meg, felhozva egy olyan példát, amikor Magyarország elvesztett egy ilyen pert.

Kiemelt kép: Az Európai Bizottság brüsszeli székháza 2019. július 1-jén (Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet)