A Türk Államok Szervezete vagy korábbi nevén Türk Tanács ötlete még az 1990-es években vetődött fel, amikor a Szovjetunió széthullása után Kazahsztán, Kirgizisztán, Üzbegisztán, Türkmenisztán és Azerbajdzsán, illetve Törökország szorosabbra akarta fűzni a kapcsolatait, különösen az új országok érezték annak szükségességét, hogy jó viszont ápoljanak egy NATO-tag, EU-aspiráns nyugatos testvérországgal – idézte fel a kezdeteket Egeresi Zoltán az InfoRádió Aréna című műsorában annak kapcsán, hogy a szervezet Budapesten tartotta informális ülését. A történelmi fordulat 2009-ben jött el, amikor négy állam, Törökország, Azerbajdzsán, Kazahsztán és Kirgizisztán megállapodott, hogy létre kell hozni egy szervezetet, a Türk Tanácsot, amely 2021-ben vált a Türk Államok Szervezetévé. A Törökország-szakértő szerint ez jelzi, hogy zajlik az intézményesülési folyamat, ráadásul új tagállamokkal gyarapodott a szervezet: Üzbegisztán 2019-ben teljes jogú tag lett, Türkmenisztán 2021-ben, az Észak-ciprusi Török Köztársaság 2022-ben kapott megfigyelői státuszt. Ugyanazt a pozíciót, amit Magyarország már 2018-ban elnyert.

A szervezet tagjai évente tartanak egy csúcstalálkozót, de emellett bevezették az informális találkozókat, amelynek most Budapest adott otthont, ami Egeresi Zoltán szerint Magyarország szempontjából szintlépést jelent a szövetségben, mert eddig megfigyelő ország még nem volt házigazdája ilyen eseménynek.

„Minden tagország önérdekkövető, viszont azt felismerték az előző három évtizedben, hogy érdemes együttműködniük. Nyilvánvalóan vannak ellentétes érdekek, komoly viták ezen államok között, de ezeket amennyire lehet, próbálják félretenni, és megegyezni, együttműködni abban, amiben van közös érdek, és számos ilyen pont van” – mondta a Nemzeti Közszolgálati Egyetem munkatársa. Mint jelezte, nem egy földrajzi egységben helyezkednek el ezek az országok, és ez gátolja a politikai, gazdasági együttműködést, mert mások a geopolitikai problémáik, és eltérő a fejlettségük is. Az egyik együttműködési lehetőség mégis a gazdaság területe, elsősorban a Kínából Európába irányuló kereskedelem kínál közös pontokat, főként az infrastrukturális beruházások terén, a másik kiemelt terület a kultúra, például minden évben megválasztják a türk világ kulturális fővárosát, és ez a szakértő szerint sikeres projekt.

Mint kiemelte, a védelmi együttműködések is egyre fontosabbakká válnak, ezt az ukrajnai háború indította el, ami nagyon hasonló helyzetbe hozta különösen az Oroszországgal határos tagországokat. Egyensúlyozniuk kell a különböző hatalmi blokkok között, de közben nagy intenzitással kezdtek el belefektetni a hadiipari együttműködésbe, és így Törökország, amely tudatosan már évtizedekkel korábban elkezdte a hadiipara fejlesztését, nagyon jó piacot talál. „A katonai együttműködés nemcsak önmagában fontos, hanem egyfajta jelzés a környező hatalmaknak, hogy van egy életképes együttműködés Oroszországgal vagy éppen Kínával szemben” – mondta a szakértő.

Egeresi Zoltán közölte, fontos közös kérdés még az energetika, mert a tagállamok egy része energiahordozóban rendkívül gazdag, ez pedig felértékelte ezt a régiót, különösen 2022 óta, nem volt véletlen az, hogy az Európai Unió vezetői azóta számos alkalommal látogattak Közép-Ázsiába, és kötöttek fontos gázvásárlási szerződéseket.

„Magyarország kifejezetten kedvező helyzetben van, hiszen minket kis túlzással testvérként kezelnek, minket is effektíve törökként tartanak nyilván. Ezen országok közvéleménye alapvetően így áll hozzánk”

– mondta, és hozzátette, más európai államnak nem lett volna esélye bekerülni ebbe a szervezetbe. Ukrajna is szeretett volna csatlakozni a krími tatárok jogán, de ezt a lehetőséget a tagok kizárták.

Magyar szempontból Egeresi Zoltán azt tartja a legfontosabbnak, hogy Magyarország tudja képviselni az érdekeit egy rendkívül dinamikusan fejlődő országcsoportban, és egy most nyíló, jelentős piacra tud belépni. Szerinte az, hogy Magyarország ott van a Türk Államok Szervezetében, tökéletesen illeszkedik a keleti nyitás politikájába, ráadásul úgy, hogy nagy nemzetközi bírálatokat nem is vont maga után.

Az üzleti lehetőségeket mutatja a szakértő szerint, hogy például a Mol már az elmúlt években megjelent Azerbajdzsánban, erősítette pozícióit Kazahsztánban, de megjelent az MVM Azerbajdzsánban, az OTO az egyik nagyobb üzbegisztáni bankot vette meg. Mint hangsúlyozta, ezek zárt, protekcionalista országok, ahová nem egyszerű bejutni, de Magyarországnak és a magyaroknak a megítélése ott pozitív. „Ez egy jelentős fegyvertény, és ez mindenféleképpen egyengeti a magyar gazdasági terjeszkedés útját ezen országok felé” – tette hozzá.

A türk országok oldaláról is előnyös az együttműködés, Egeresi Zoltán azt emelte ki, hogy a Magyarország európai uniós tagállam, és ez különösen vonzó teszi, mert olyan tapasztalattal és tudással szállhat be az együttműködésbe, amit utána a többi tag is hasznosítani tud, de közben a türk vagy török rokonság miatt is nagyon sokan érdeklődnek Magyarország iránt.

Törökország: a kurd kiegyezés növeli Erdogan népszerűségét

Törökországban március közepe óta letartóztatásban van az isztambuli főpolgármester, Ekrem İmamoglu, aki az utóbbi években Recep Tayyip Erdogan elnök legfőbb politikai kihívójává nőtte ki magát. Bár pártja továbbra is támogatja, mozgástere jelentősen beszűkült, és a jelenlegi eljárások alapján várhatóan a 2028-as választásokig börtönben marad. Ez a helyzet nem példa nélküli: Törökországban több ellenzéki politikus is évek óta börtönből próbálja befolyásolni a belpolitikát, azonban hatékonyságuk erősen korlátozott – magyarázta Egeresi Zoltán.

A másik potenciális kihívó, Ankara főpolgármestere, Mansur Yavas is célkeresztbe került: ellene korrupciós vizsgálatok indultak, ami egyfajta figyelmeztetésként értelmezhető, hogy ne gondolkodjon országos kampányban. Bár jelenleg hivatalában maradhatott, a jövőben az ő mozgástere is szűkülhet.

Az elmúlt évben az ellenzék még erősödni látszott – az önkormányzati választásokon a legnagyobb ellenzéki, balközép párt több szavazatot szerzett, mint a kormánypárt, amire régóta nem volt példa. Azonban Erdogan azóta visszaszerezte a kezdeményezést, részben a kurd megbékélési folyamat újraindításával, amelynek egyik történelmi eredménye, hogy a PKK (Kurdisztáni Munkáspárt) hivatalosan letette a fegyvert. Ha ez a folyamat sikeresen lezárul, Erdogan esélyei a következő választáson tovább javulnak, különösen, ha a kurd politikai mozgalmat is maga mögé tudja állítani.

A török politikában gyakran felmerül az előre hozott választás lehetősége, de Egeresi Zoltán szerint jelenleg ennek nincs realitása. Erdogan csak akkor lépne ebbe az irányba, ha népszerűsége jelentősen megnőne – például a PKK-val való megbékélés vagy gazdasági javulás esetén. Egyelőre azonban a magas, 40 százalékos infláció és a gazdasági nehézségek miatt nem várható ilyen lépés. A választások 2028-ban esedékesek, és valószínűleg ki is várják ezt az időpontot.

İmamoglu letartóztatása idején több százezer ember tüntetett Isztambulban és más városokban, a tiltakozások azonban csak korlátozott eredményt értek el. Bár a társadalmi felháborodás miatt nem vádolták meg İmamoglut terrorizmus támogatásával – ami lehetővé tette volna, hogy kormánybiztos vegye át Isztambul vezetését –, a főpolgármester így is kikerült a belpolitikai küzdelemből. Ugyanakkor az ellenzék megtarthatta Isztambult, ami a török GDP egyharmadát adja, így a hatalmi egyensúly részben fennmaradt. A jelenlegi helyzetben az NKE munkatársa szerint nem várható, hogy utcai megmozdulások érdemi változást hoznának, mivel a rendfenntartó erők és a hadsereg lojálisak a vezetéshez.

A szakértő szerint Törökországban nem szokatlan, hogy politikai vagy büntetőjogi eszközökkel távolítanak el riválisokat. A kormányzat a jogállami keretek hangsúlyozásával igyekszik legitimálni lépéseit, és az ellenzék továbbra is indulhat választásokon. Az elmúlt évtizedekben több politikust, köztük kurd vezetőket és újságírókat is letartóztattak különféle vádakkal, így ez a politikai kultúra része. A többpártrendszer ugyanakkor fennmaradt, és a következő választásokon az ellenzéknek ismét lehetősége lesz megmérettetni magát.

Egeresi Zoltán elemzése szerint Törökországban az ellenzék mozgástere jelentősen beszűkült, különösen a karizmatikus vezetők elleni eljárások miatt. Erdogan megerősítette pozícióit, részben a kurd megbékélési folyamatnak és a társadalmi feszültségek kezelésének köszönhetően. Bár a társadalmi mozgósítások jelentősek voltak, a rendszer stabilitását nem veszélyeztették. Az előrehozott választások esélye csekély, és a politikai kultúra sajátosságai miatt a büntetőjogi eszközök továbbra is a politikai küzdelem részét képezik. A következő években várhatóan nem lesz jelentős változás a hatalmi viszonyokban, de a török politika dinamikája miatt hosszabb távon bármi megtörténhet