Vers, mindegy kinek.

Závada Péter – Budapestmód

Budapest füstös nappalim,
Ahova talpig fáradtan
érek haza aznap is,
Ha éppen otthon maradtam.

Budapest a dús szád.
A Duna a mosolyod,
Ha fürdéskor a duschbad
épp az ajkadon csorog.

Budapest az önmarcang,
A hídvám és a sarc.
Egy elmemélyi néma hang.
Egy arc nélküli arc.

Ha szélesebb lenne,
Lehetne gyúrópad.
Rajta tricepszezne
Egész Európa.

Budapest az éjszaka:
Egy lehordott zsúrnadrág.
Épp hogy egy kissé szakadt.
Épp hogy túl nagy rád.

Tömény szoknyaköltemény.
Klasszikus, de kortárs.
A konformizmus kosztümén
Pest a mélydekoltázs.

Budapest izzadt, sós ing
Csak úgy belehányva
Európa shopping
Papírzacskójába.

Pánik és malteregó.
Kis szájszéli komplexus.
Egy kifosztott Tesco
Polcán hagyott konzervhús.

Pest: erkélyen disznót vágni.
Lakótelep, terasz, kiskád.
Hogy tavasszal a Kosztolányin
Virágzanak a rasszisták

Pest a füst, az alkohol,
Adatok a vérben.
Pest, hogy feszt italozol
Akkor is, ha épp nem.

Pest, hogy késni megszokol,
Pest, hogy nem is méred.
Pest egy lusta metronóm
Nyelvén az eltérésed.

Pest egy kimustrált szokol
Porlasztotta éter.
Szemcsés hanghullámokon
Megszakadó vétel.

Budapest borsósüket
Fal mi befogja fülét:
Féli megértésüket.
Pest rossz hallókészülék.

Pest: gyors lakóházak,
Lerakat és outlet,
Az elme alagsorában
Egy kiadó ötlet.

Pest a lakáskultúra,
S hogy realestate kívánok.
Pest a jólét kontúrja:
Dívák és díványok.

Város túl a városon.
Ahol várom, ott van.
Pest egy távoli rokon
épp látogatóban.

Talán én is Pest vagyok…
Pest a pestiségem.
Pest, hogy rég Pesten lakok,
S nem lettem pesti mégsem.

Egy rag, mi rossz helyen csüng.
Egy képző, miből jel lett.
Pest, hogy elbeszédülünk
Folyton egymás mellett.

Pest, hogy az ív inspirál,
Ha körhintál a rím, a stíl.
Pest egy tele írt spirál
Lapon a rotringlispil.

A szókötés, a kézimunka,
Egy kényszerből felvett
Póz, hogy egyre csak magunkra,
Hogyha öltünk nyelvet.

Pest az etvasz és a kunszt,
Hogy mersz még bravúrozni.
Pest, hogy végül megtanulsz
Bilincsben azsúrozni.

Budapest egy gruppen,
Mi egyszer tán elszinglisül.
De most tág, s ez így gutten:
Dugjuk dajcsul s inglisül.

Elégia és pátosz.
Pest hogy már csak körben…
Hajón belül lapátolsz
Egy felmosóvödörben.

Hogy a halált vállalom.
Pest: kő az epében.
Szép, gömbölyű fájdalom
Az ország közepében.

[https://youtu.be/TEcZBIIIWVo](https://youtu.be/TEcZBIIIWVo)

Süveg Márk . Tükör mögül

Hogy ki vagyok én?
Láttam, ahogy az utolsó elindult pillantást megveted,
és azt mondod magadnak: ez vagyok én!
Kellek vagy nem, ez vagyok én!
A legjobbat, amit eddig ki tudtam hozni magamból
az most itt áll.
Ezt mind végignéztem,
ahogy a fogad mosod és köpsz,
szabadon, önfeledten, mint ahogyan a rúzs fedi le a húst,
nem a szádon.
Láttam, ahogy meztelen mosod magad.
Láttam, ahogy az őrületet viccből imitálva megijedsz magadtól,
majd legyintesz, ezt mind láttam.
Hogy ki vagyok én? Majd később elmondom.
A lényeg, hogy láttalak csókolózni mással is és magaddal is.
Láttam, ahogy házibuliban egy díler faszi marasztal.
Láttam, ahogy a pattanásaid nyomod.
Láttalak táncolni, ahogy gyakorlod,
hogyan kell másokat magadhoz láncolni.
Láttalak szarni is, az orrlukad közelről,
ahogy a kólát szívod fel a saját öledből.
Láttam az arcodon, hogy mást akartál te nem ezt,
ahogy megvakarod a segged, az ujjad szagolod és nevetsz.
Hogy ki vagyok én? Majd később elmondom.
A lényeg, hogy láttam, ahogy taxis titeket hesszel,
mert a hátsó ülésen részegen egymásnak estetek.
És láttam, hogy ugyanebben a pillanatban
a taxi mögött a megállóban két részeg szintén egymásnak esik.
Láttam, ahogy kisgyerekként a saját torzult formádon nevetsz,
és láttam, ahogy a nagyanyád az öngyilkosságot fontolgatja.
Látom, ha tetszel magadnak, és azt végképp, hogyha nem.
Láttam, ha úgy indulsz el, hogy ő ma szeretni fog,
és látom, ha előre látod, hogy ez csak fogni szeret.
Látom, ahogy az idő múlása kizökkent,
látom, amikor elkeseredsz mennyire egyedül vagy,
és látom, mikor rádöbbensz, hogy nem vagy egyedül.
Hogy ki vagyok én? Mindjárt elmondom.
A lényeg, hogy láttam Neot a mátrixban úgy bambulni, mint előtte soha.
Hogy ki vagyok én?
Láttam, ahogy sokan ötször azt mondják kampókéz,
majd meghalnak.
Hogy ki vagyok én?
Láttam az Arnolfini házaspárral szemben kik állnak.
Hogy ki vagyok én?
Láttam, ahogy a taxisofőr De Niro magához beszél, és azt mondja
„Hozzám beszélsz?”.
Hogy ki vagyok én?
Azt kérték tőlem, mondjam meg nékik, ki a legszebb a vidéken.

Láttam egy pár, hibátlanban úszó önfeledt mosolyt,
amit, mint minden mást, a csendek mély kútjával lesek,
hasonlóan, ahogy a figyelmet az apró betű.
Láttam, ahogy engem kutatsz, de csak magadat látod,
mert nem jössz elég közel.
És igen, láttam, ahogy azt játszod vissza tudsz-e nézni olyan gyorsan reám,
hogy még lásd magadon, amikor még nem ide néztél.
Soha nem jött össze.
Hogy ki vagyok én?
Nem is kell elmondanom, hiszen a választ már tudod.
Én vagyok az ember minden tükör mögött.
Az vagyok, akit a pupillád tükrében látsz, mikor egészen közel hajolsz…
akit a pupillád tükrében látsz, amikor egészen közel hajolsz.
Én vagyok az ember minden tükör mögött.

[https://youtu.be/o\_Hdxf3GxGw](https://youtu.be/o_Hdxf3GxGw)