Alapvető ellentmondás, hogy pont azok “akarnak” elmenni akiknek kedvez a rendszer, és mindig is kedvezett a magyar társadalom berendezkedése, miközben ezek az előnyök külföldön nem várják őket.
Nem olvastam bele a cikkbe, de kitért arra, hogy kevesebb szakmai kapcsolattal is jóval több pénzt keresnek a szakemberek kint?
Ez marha nagy baromság. Miért várnám meg amíg teljesen kilátástalannak érzem a helyzetet? Pont az lenne a lényeg, hogy még időben váltson az ember ne akkor amikor már csak az az egy kiút van.
>A számok nem igazolják, hogy Magyarország élhetetlen lenne
Senki nem mondta, hogy az lenne. A probléma nem ez, hanem a politikai “elit” és a társadalom egy jelentős részének a világszemlélete. Nem akarok egy olyan helyen élni (de főleg gyereket vállalni és nevelni), ahol az emberek egy jelentős része azzal van elfoglalva, hogy éppen kit lehet gyűlölni.
Másrészt az, hogy nem élhetetlen az nem éppen egy pozitív komment. A gin-tonic sem ihatatlan mégis utálom.
Nekem is inkább az emberekből, és a hozzáállásukkal van a bajom… És szerintem több lehetőségem, jobb környezetem lesz külföldön..
Visszatérő problémának látom ezekkel az elemzésekkel kapcsolatban, hogy az elemző is, és a feltételrendszere is “avítt”. Természetes, hogy a 90+ éves, öt nyelven beszélő filozófus-újságíró felülértékeli az emberi-szakmai kapcsolati háló és társadalmi beágyazottság fontosságát, hiszen ebben nőtt fel, élettapasztalata innen származik. De vegyük észre, hogy az itt megkérdezett többi (mondjuk 30-40 közötti) kiköltözött, vagy kiköltözést fontolgató is bizonyos értelemben a múlt tapasztalataiból szűr le jótanácsokat olyanoknak, akik még itt vannak és fontolgatják a kiköltözést. (Az, hogy az egyik vélemény konkrétan gyászfolyamatként azonosítja ezt méginkább véleményes).
Ezzel szemben a mai helyzet az, hogy az emberi-szakmai kapcsolatok igen nagy részben virtualizáltak (ami nem azt jelenti hogy értéktelenebbek mint a régi házibulis-kávéházas-kocsmás világmegváltó hátbaveregetések, egyszerűen csak a lakás-kávéház-kocsma helyét részben átvette a net). Ennélfogva nem lehet olyan fokú elszigeteltségről, dirac-delta jellegű elszakadásról beszélni mint akár 15 évvel ezelőtt is. Ezt nem értik, ezzel nem számolnak a cikkbéli interjúalanyok, és ezért becsülik (szerintem) alul az elvándorlás, ezen belül is az értelmiségi elvándorlás várható arányát a fiatal népességen belül. (Disclaimer: boomer dual citizen here, éltem itt is ott is, mindenhol jó, de most megint az ott jön, és igen, nagyrészt a választások eredménye miatt.)
Nekem itt is közel nulla a szakmai kapcsolatom, nem sokat számítana.
2022-es választás volt számomra, amikor végleg betelt a pohár.
2014, 2018-ban semmilyen gazdasági és külpolitikai indok nem volt arra, amibe a kormány belebukhatott volna.
2022-ben minden körülmény, gazdasági, külpolitikai, járvány, egyesült ellenzék adott volt, hogy legyen végre valami váltás. Nem lett.
Most már minden reményem elveszítettem, hogy az én életben lesz itt valami komolyan demokratizálódás. Ez volt a mi generációnk 1956-ja, ha úgy tetszik.
Nem akarok olyan országban élni, ahol a Facebook kommentszekcióban arról harsog a turbónyugger, hogy hogyan küldené a “mocskos értelmiségit” gulágba, meg, hogy hogyan irtaná “géppuskával” a “génhibás embereket” (itt a LMBT-re gondol). Meg hogy hogyan venné el a fizetésem nagy részét, mert nem érdemlem meg hiszen a “gombok nyomogatása nem igazi munka”.
És az a gond, hogy ilyen emberek a rokonságomban is vannak. A sárga földig lenéznek, mert számukra csak az a munka becsületes, amelyben fizikailag elvárad az ember, és mindig van valaki, akire géppuskával lőnének…
Nem akarok ilyen emberek között élni.
A szociális élet nem lesz rosszabb. Pont hogy nagyon jó, befogadó expat közösségek vannak ahova mindenki azért jár mert barátkozni szeretne.
magyarország címerállata a szomszéd döglött tehene.
10 comments
Ha mindenki elmegy, ki marad itthon?
Alapvető ellentmondás, hogy pont azok “akarnak” elmenni akiknek kedvez a rendszer, és mindig is kedvezett a magyar társadalom berendezkedése, miközben ezek az előnyök külföldön nem várják őket.
Nem olvastam bele a cikkbe, de kitért arra, hogy kevesebb szakmai kapcsolattal is jóval több pénzt keresnek a szakemberek kint?
Ez marha nagy baromság. Miért várnám meg amíg teljesen kilátástalannak érzem a helyzetet? Pont az lenne a lényeg, hogy még időben váltson az ember ne akkor amikor már csak az az egy kiút van.
>A számok nem igazolják, hogy Magyarország élhetetlen lenne
Senki nem mondta, hogy az lenne. A probléma nem ez, hanem a politikai “elit” és a társadalom egy jelentős részének a világszemlélete. Nem akarok egy olyan helyen élni (de főleg gyereket vállalni és nevelni), ahol az emberek egy jelentős része azzal van elfoglalva, hogy éppen kit lehet gyűlölni.
Másrészt az, hogy nem élhetetlen az nem éppen egy pozitív komment. A gin-tonic sem ihatatlan mégis utálom.
Nekem is inkább az emberekből, és a hozzáállásukkal van a bajom… És szerintem több lehetőségem, jobb környezetem lesz külföldön..
Visszatérő problémának látom ezekkel az elemzésekkel kapcsolatban, hogy az elemző is, és a feltételrendszere is “avítt”. Természetes, hogy a 90+ éves, öt nyelven beszélő filozófus-újságíró felülértékeli az emberi-szakmai kapcsolati háló és társadalmi beágyazottság fontosságát, hiszen ebben nőtt fel, élettapasztalata innen származik. De vegyük észre, hogy az itt megkérdezett többi (mondjuk 30-40 közötti) kiköltözött, vagy kiköltözést fontolgató is bizonyos értelemben a múlt tapasztalataiból szűr le jótanácsokat olyanoknak, akik még itt vannak és fontolgatják a kiköltözést. (Az, hogy az egyik vélemény konkrétan gyászfolyamatként azonosítja ezt méginkább véleményes).
Ezzel szemben a mai helyzet az, hogy az emberi-szakmai kapcsolatok igen nagy részben virtualizáltak (ami nem azt jelenti hogy értéktelenebbek mint a régi házibulis-kávéházas-kocsmás világmegváltó hátbaveregetések, egyszerűen csak a lakás-kávéház-kocsma helyét részben átvette a net). Ennélfogva nem lehet olyan fokú elszigeteltségről, dirac-delta jellegű elszakadásról beszélni mint akár 15 évvel ezelőtt is. Ezt nem értik, ezzel nem számolnak a cikkbéli interjúalanyok, és ezért becsülik (szerintem) alul az elvándorlás, ezen belül is az értelmiségi elvándorlás várható arányát a fiatal népességen belül. (Disclaimer: boomer dual citizen here, éltem itt is ott is, mindenhol jó, de most megint az ott jön, és igen, nagyrészt a választások eredménye miatt.)
Nekem itt is közel nulla a szakmai kapcsolatom, nem sokat számítana.
2022-es választás volt számomra, amikor végleg betelt a pohár.
2014, 2018-ban semmilyen gazdasági és külpolitikai indok nem volt arra, amibe a kormány belebukhatott volna.
2022-ben minden körülmény, gazdasági, külpolitikai, járvány, egyesült ellenzék adott volt, hogy legyen végre valami váltás. Nem lett.
Most már minden reményem elveszítettem, hogy az én életben lesz itt valami komolyan demokratizálódás. Ez volt a mi generációnk 1956-ja, ha úgy tetszik.
Nem akarok olyan országban élni, ahol a Facebook kommentszekcióban arról harsog a turbónyugger, hogy hogyan küldené a “mocskos értelmiségit” gulágba, meg, hogy hogyan irtaná “géppuskával” a “génhibás embereket” (itt a LMBT-re gondol). Meg hogy hogyan venné el a fizetésem nagy részét, mert nem érdemlem meg hiszen a “gombok nyomogatása nem igazi munka”.
És az a gond, hogy ilyen emberek a rokonságomban is vannak. A sárga földig lenéznek, mert számukra csak az a munka becsületes, amelyben fizikailag elvárad az ember, és mindig van valaki, akire géppuskával lőnének…
Nem akarok ilyen emberek között élni.
A szociális élet nem lesz rosszabb. Pont hogy nagyon jó, befogadó expat közösségek vannak ahova mindenki azért jár mert barátkozni szeretne.
magyarország címerállata a szomszéd döglött tehene.