> A magyar társadalomban nem oroszbarátság, hanem a Nyugat iránti ellenségesség munkál. Kár tagadni, hogy a történelmi tapasztalat Trianontól, Jaltán és 1956-on át a rendszerváltásig azt igazolja, hogy a Nyugat legalább kioktatja, leginkább cserben hagyja, de nem ritkán el is árulja a magyarokat – ha pedig néhanapján segít, a magyar társadalom akkor sem érez hálát, hisz ez a Nyugat kötelessége.
Nekem eddig az volt a történelmi tapasztalatom, hogy remek érzékkel álltunk a háborúban mindig a szar oldalra vagy toltuk a hinta poltikát amíg meg nem szívtuk. (Kivéve 56, de akkor is érthető volt miért nem akart senki világháborút)
Van, amivel egyetértek a cikkben, de még ha amerikai segítséggel, ez akkor is Ukrajna harca az oroszokkal és nem az amcsiké.
Az “attitűd cselekvéssé válásával” meg óvatosabban dobálóznék, főleg így hogy lusta volt megfogalmazni, hogy ez pontosan mit is jelent.
Vannak pontok amivel egyet leget érteni, bár szerintem sok benne a sarkítás/csúsztatás. DE az igaz, hogy Európa (gazdaságát leszámítva) egy gyenge és nem eléggé egységes hatalmi szerveződés. Sajnos tetszik vagy sem az érdekeket meg kell védeni, adott esetben erővel is, amire az EU csak kevéssé képes, ha az lenne akkor Magyarország szemben is hatékonyabban lépett volna fel.
Részlet a Besúgó c. (Amúgy szerintem zseniális) sorozatból.
“Ez a rendszer már rég nem íróasztal mögül munkálkodik, hanem ott van 10 millió ember reflexeiben”
Egész értelmes cikk volt idáig, amikor Puzsér előjön az egyik szokásos agymenésével, aminek semmi köze nincs a témához:
>inkább a feminista külpolitikára meg a szociális programokra koncentrálnának
Mert szociális programok, ok, pénzbe kerül. De mi az, hogy feminista külpolitika? Ez simán az az ostoba konteós narratíva, hogy rózsaszín tankokon ülő transzgender katonákkal nem lehet háborút nyerni. Holott a nemi egyenjogúság, gender jogok és más liberális huncutságok semmilyen összefüggésben nincsenek a haderő reformokkal. Egyáltalán nem szembeállítható a kettő. Jó esetben egy liberális államnak profi, ütőképes hadserege van, hiszen attól, hogy liberális az állam, a világ még nem lett az, és a szabadságot meg is kell tudni védeni.
Ezt leszámítva amúgy jól átgondolt cikk, ami ritkaság Puzsértól.
Na ezért szeretem Puzsért, mert képes mindkét oldalról kritikát alkotni és mégis állást foglalni. Sokan azt gondolják, hogyha valami mellé állunk, akkor csakis a “másik oldallal” szemben lehet kritikát megfogalmazni, pedig nem. Sőt, ugyanolyan fontos látni a szimpatikusabb oldal hibáit is. És akár tetszik, akár nem, a nyugatnak is van miről elszámolnia.
tldr. btw Puzser kicibalta mar a debrecenit a szajabol vagy meg mindig ugy kommunikal szoban mintha egy tanyasi napszamos lenyelt volna egy ablakzsirafot?
8 comments
> A magyar társadalomban nem oroszbarátság, hanem a Nyugat iránti ellenségesség munkál. Kár tagadni, hogy a történelmi tapasztalat Trianontól, Jaltán és 1956-on át a rendszerváltásig azt igazolja, hogy a Nyugat legalább kioktatja, leginkább cserben hagyja, de nem ritkán el is árulja a magyarokat – ha pedig néhanapján segít, a magyar társadalom akkor sem érez hálát, hisz ez a Nyugat kötelessége.
Nekem eddig az volt a történelmi tapasztalatom, hogy remek érzékkel álltunk a háborúban mindig a szar oldalra vagy toltuk a hinta poltikát amíg meg nem szívtuk. (Kivéve 56, de akkor is érthető volt miért nem akart senki világháborút)
Van, amivel egyetértek a cikkben, de még ha amerikai segítséggel, ez akkor is Ukrajna harca az oroszokkal és nem az amcsiké.
Az “attitűd cselekvéssé válásával” meg óvatosabban dobálóznék, főleg így hogy lusta volt megfogalmazni, hogy ez pontosan mit is jelent.
Vannak pontok amivel egyet leget érteni, bár szerintem sok benne a sarkítás/csúsztatás. DE az igaz, hogy Európa (gazdaságát leszámítva) egy gyenge és nem eléggé egységes hatalmi szerveződés. Sajnos tetszik vagy sem az érdekeket meg kell védeni, adott esetben erővel is, amire az EU csak kevéssé képes, ha az lenne akkor Magyarország szemben is hatékonyabban lépett volna fel.
Részlet a Besúgó c. (Amúgy szerintem zseniális) sorozatból.
“Ez a rendszer már rég nem íróasztal mögül munkálkodik, hanem ott van 10 millió ember reflexeiben”
Egész értelmes cikk volt idáig, amikor Puzsér előjön az egyik szokásos agymenésével, aminek semmi köze nincs a témához:
>inkább a feminista külpolitikára meg a szociális programokra koncentrálnának
Mert szociális programok, ok, pénzbe kerül. De mi az, hogy feminista külpolitika? Ez simán az az ostoba konteós narratíva, hogy rózsaszín tankokon ülő transzgender katonákkal nem lehet háborút nyerni. Holott a nemi egyenjogúság, gender jogok és más liberális huncutságok semmilyen összefüggésben nincsenek a haderő reformokkal. Egyáltalán nem szembeállítható a kettő. Jó esetben egy liberális államnak profi, ütőképes hadserege van, hiszen attól, hogy liberális az állam, a világ még nem lett az, és a szabadságot meg is kell tudni védeni.
Ezt leszámítva amúgy jól átgondolt cikk, ami ritkaság Puzsértól.
Na ezért szeretem Puzsért, mert képes mindkét oldalról kritikát alkotni és mégis állást foglalni. Sokan azt gondolják, hogyha valami mellé állunk, akkor csakis a “másik oldallal” szemben lehet kritikát megfogalmazni, pedig nem. Sőt, ugyanolyan fontos látni a szimpatikusabb oldal hibáit is. És akár tetszik, akár nem, a nyugatnak is van miről elszámolnia.
tldr. btw Puzser kicibalta mar a debrecenit a szajabol vagy meg mindig ugy kommunikal szoban mintha egy tanyasi napszamos lenyelt volna egy ablakzsirafot?
azért az indexet nem hagyta cserben Puzsi