92 éves szegedi katolikus püspök: A világ problémája a kapitalizmus

17 comments
  1. > De Gyulay a gazdasági berendezkedéssel sem elégedett, szerinte az államnak nem kellene félnie elvenni a gazdagoktól, a milliós fizetések megadóztatásával pedig ő az alacsony béreket tehermentesítené. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a társadalmi olló egyre nagyobbra nyílik, a középréteg felemelése pedig sikertelen volt.

    vs.

    > Az interjúban felmerül az úgynevezett „állványimádás” problémája is. Ez alatt azt kell érteni, hogy sokak szerint az egyház célja minél több ingatlan megszerzése, miközben sokszor nem is tudnak igazi funkciót találni a megkapott épületeknek.

    Jól van papa. A **jövedelmet** adóztassuk jobban, hogy a középrétegnek tényleg esélye se legyen kialakulni, de a **vagyont** ne bántsuk, elvégre, az az egyháznak is van… (Aminek egyébként a 95%-át továbbra is az 5% birtokolja).

  2. Lol

    Igen pont egy szenilis vén fasz véleménye érdekel, aki azt hirdeti, hogy egy ismeretlen felsőbb entitásnak alárendelve magad, az egyház szabályai szerint éld az életed, mert másképp a pokolban fogsz megrohadni. Ja és persze mindezt az adófizetők pénzéből 🙂

    Szerintem pedig a vallások létezése a világ problémája.

  3. Úgy fröcsögtök itt az egyházra, mintha lenne bármi hatalma. Jesszus, nem a sötét középkorban élünk. Most komolyan, az a néhány rózsafüzéres néni a legnagyobb gonosz? Inkább örülni kéne, hogy a magyar nyilvánosság legbigottabb zugjaiban is látják már mi a probléma.

  4. > 92 éves szegedi katolikus püspök: A világ problémája a kapitalizmus

    A katolicizmusnak a kapitalizmus egy aspektusával, az ún. iparszabadsággal van régóta problémája. A középkorban, a céhrendszerben nem volt ipsz., tehát csak az lehetett tulajdonosa egy műhelynek, manufaktúrának, aki értett hozzá – inaskodott, céhlegény éveket töltött, végül mestervizsgát tett. Ezek az emberek ragaszkodtak az adott szakmához és a céh által betartatott minőséghez. Szabályozva volt az is, hogy egy városban adott ágazatban hány műhely lehet, hogy ne legyen túltermelés miatt olcsósítás. A céheknek általában volt saját vallásos testvérületük, akik egy-egy templomot támogattak. A magát választott néphez tartozó kalmárnak, bankárnak viszont hiába gyűlt tíz láda aranya, nem tudott termelő kapacitást megszerezni, se termőföldet.

    Az újkorban sorra vezették be az államok az iparszabadságot és onnantól pénzért bármi megkapható lett, a tulajdonosonak nem kellett már értenie hozzá, pl. Cs. Sándor bankár megveheti és meg is vette a Pick szalámigyárat. Ha akar szakmai vezetőt nevez ki az élére, ha akarja a kocsisát, de mindenképpen neki alárendelt lesz az igazgató és elsődlegessé válik a pénzügyi eredmény a szakmaival szemben. A profitból egyre nagyobbra nőnek az üzemek.

    Az ipsz. ezzel a munkások kizsákmányolásához vezetett, akik már csak alkalmazottak lettek, nem a céhcsalád tagjai, 12-16 óra lett a munkaidő. Másrészt elősegítette a háborúk pusztítóbbá válását, mivel az egy kaptafára készült egyenruhák, fegyverek iparszerű gyártása lehetővé tette a százezres – milliós tömeghadseregek felállítását, papírtalpú bakancs, konzerv kaja, stb. (A céhes időkben a páncélok, kardok még egyéni méretre készültek a műhelyekben.) Ebben az új világban szükségszerűen uralkodóvá válik az ateizmus a pénz hajszolása, illetve a tömeghalálos háborúskodások miatt – ami nyilván nem tetszik a katolikusoknak.

Leave a Reply