\*leendő szülőkhöz is intézem a kérdést.

Ez alapján a grafikon alapján tisztán látszik, hogy egyre nagyobb a baj és gyakorlatilag összeomlás felé halad a rendszer, mert nincs utánpótlás, több mint kétszer ennyi pályakezdő kellene csak a szintentartáshoz: [https://telex.hu/assets/images/20220420/1650449214-temp-angamM\_cikktorzs-komplex-kicsi@2x.jpg](https://telex.hu/assets/images/20220420/1650449214-temp-angamM_cikktorzs-komplex-kicsi@2x.jpg)

* Sok fiatal tanár is ki fog esni a rendszerből, mert lehetetlen megélni tanári fizetésből.
* Sok helyen nincs kréta, papír, eszközök.
* Nem kapnak szabad kezet semmihez a tanárok, kiölték a kreativitást az oktatásból
* Nem szaktanárok tartanak tömegével órákat.
* A rendszer még mindig a memorizáláson, lexikális tudáson alapszik. Nulla problémamegoldás fejlesztés, kommunikációs, prezentációs készség javítás, csapatmunka, rugalmas, kritikus gondolkodás, gyakorlatilag semmi, amire szükségük lesz a jövőben.

Aggaszt-e annyire ez titeket, hogy a gyerekeitek érdekében külföldre költözzetek?

32 comments
  1. ez is benne volt a pakliban anno, és mindent meg is tettem, hogy a gyerekeim ne találkozzanak a magyar oktatási rendszerrel

  2. Aggaszt, de emiatt nem mennék külföldre . Elég jó képességű gyerekeim vannak. Igyekszem támogatni és olyan iskolába bejuttatni ami a képességeinek és az érdeklődési körének is megfelelő , és ahonnan mehet majd egyetemre ha akar. Ha ott tart és úgy dönt miattam menjen külföldre , én a magam részéről nem szeretnék.

  3. Ebből sok szülő annyit lát, hogy egy agresszív állat tanítja a gyerekét, akinek nem hogy gyerekek de emberek között sem kellene lennie.

    Edit: ezzel arra szeretnék célozni, hogy a teljes oktatási rendszer egy szar, és a jelenlegi kezdeményezések mégha valósággá is válnak sem fognak sok mindent megoldani. Lásd az egészségügy helyzetét

  4. Őszintén szólva aggaszt, de nem volt ez másképp az én gyermekkoromban sem.
    A mi szüleink vitték a papírt, írószert, takarító eszközöket(!!) az iskolába, mert a sulinak nem futotta rá. Ők takarítottak délután, mert nem volt takarítónő, csak úgy puszira. Apukám volt a karbantartó, köszi volt a fizetség.
    Az összes tanárom valahol a 65 és koporsó közötti korosztály volt, és persze volt nagyszerű tanárom is, de volt olyan is, akinél válaszadásnál fel kellett állni, aztán ha nem tudtam jött a favonalzóval körmöst adni. Pedig nem 100 éves vagyok, csak 27 😃

    Mi már tanakodunk ezen a férjemmel, de fogalmunk sincs merre induljunk majd, melyik legyen a célország. Két gyerekünk közül az egyik szegregált iskolába fog járni – sajnos-, ott még siralmasabb a helyzet, katasztrófa és nem csak a nincs papír meg kréta dolog miatt, hanem egyszerűen úgy bánnak a beteg gyerekekkel mint a kutyával, hozzáértés nulla. Bár az ovi is ilyen.
    Másik gyerekünk egészséges, de az integrált intézmények is olyanok, mintha csak egy rossz vicc lenne.

  5. Roviden: nagyon. Folyamatosan napirenden van, hogy elhuzzunk egy olyan orszagba, ahol normalis oktatast kaphat majd a gyerekunk.

  6. Tudja valaki, hogy jelenleg mi a hivatalos útja annak ha valaki magántanulónak adná a gyerekét? Van még ilyen egyáltalán, vagy csak nagyon indokolt esetben engedik, pl élsportoló? Szóval létezhet-e az alternatíva, hogy kikerülöd az állami rendszer ezzel, és kvázi magán úton megoldod a gyerek oktatását, de mégse úgy hogy millós tandíjú magániskolába adod?

  7. Annyiban nem izgat ha szar az oktatás, hogy ha semmit sem adnak át, csak annyit is kérjenek számon. Egyetemen meg kis kivétellel mindegy hogy mit tanultál középiskolában.

  8. 3 év múlva terveztük az első gyermekünket. Választás után ez kitolódott. Rettenetesen aggaszt mindkettőnket a téma. Vőlegényemmel alapítványi suliba jártuk, persze szülők adójának 1%-a és az utóbbi német állam rengeteg pénzzel látja el az intézményt és mai napig nívós oktatás megy végbe. Ha nem költözünk külföldre, akkor a gyermekünk oda fog járni óvodába, általános iskolába és gimibe is, ahol mi végig csináltuk a 12 évet. Kivéve országon belüli költözés esetén egy ehhez hasonló intézményt fogunk keresni.

  9. Nekem még viszonylag távoli a családalapítás, de pont az motivál a legjobban a külföldre költözésben, hogy a leendő gyerekeim normális oktatást kaphassanak.

  10. Egy működőképes rendszerben nem lenne nagyobb vágyam, mint anyának lenni, de a jelenlegi világban nincs nagyobb félelmem mint a teherbeesés. A leírtak miatt is, meg sok más miatt, nem akarok foggal körömmel harcolni, hogy az én belátásom szerinti legjobb életetet megközelítőt talán biztosíthassam a gyereknek.

  11. Amiket leírtál nekem azok már csak a jéghegy csúcsa. Igen, nem Mo-n fog iskolába járni a gyerekem.

  12. aggaszt, de szerencsére az egyetlen még érintett gyermekem most fejezi be a hatodik osztályt és a tanulási szorgalmát ismerve kőműves, ács, szakács, ilyesmi lesz belőle, azok meg jól keresnek.

  13. Gyógypedagógiai iskolában dolgozom, az általános iskolai részen 13 pedagógusból 6-n vagyunk gyógypedagógusok, pedig mindenkinek annak kéne lennie. Múlt héten a tankerület bejelentette, hogy túlléptük a nyomtatási LIMITET, ezért most már elvileg nem fogják engedni, hogy az iskolában nyomtathassunk…

  14. A nagy gyerek jovore fejezi be a magan kozepsulit, a kicsi iden kezd mar nem itthon. Ennyire. Hozzateszem 2 tannyelvu altalanosba jart a nagy, az nagyon jo volt, de merhetetlen mennyisegu nehezseggel alltak szemben a tanarok a mindenkori politikai csatak miatt. Pl. mi vettunk volna normalis tablat meg barmit a gyerekeknek az osztalyba, de akkor kirugtak volna az igazgatonot, annyit engedtek meg max h tablafesteket vegyunk es titokban fessuk le a szar tablat. Ez 2017 korul Budapest egyik legjobb kettannyelvujeben…

  15. Nem elek Magyarorszagon. A gyerekeim ausztral iskolaba jarnak a a kezdetektol.
    Itt megtanitjak prezentalni az biztos. Csapatmunka, kreativitas is alap.

    De muveltsegben en potolom nekik a hatalmas lyukakat, hogy pl mi a reneszansz. Ki tudja keresni, de nem jut eszebe, hogy valamit kellene tudni a rola. Engem ez azert zavar.

  16. Mi is sokat agyalunk ezen… még csak ovis a gyerekünk, de beszéltünk már arról, hogy alapítványi suliba fogjuk íratni, sőt a külföldre költözés gondolata is előkerült mostanában.

  17. Aggasztó bár nem vagyok szülő.
    Egyetem közepén vagyok de minket már kiküldtek tanítani mondván keresünk egy kis plusz pénzt 😉 őszintén viszont én úgy látom hogy egyetemisták segítsége nélkül már most sok suli nem lenne képes működni.
    Ez csak belsős vélemény de szerintem az egy megoldás az fog maradni hogy kiszervezik a tanárságot egy 2 éves egyetemen kívüli képzéssé. Erre készüljetek szülők :/

  18. Az általános iskola 5-8 az kész katasztrófa, ha az ember gyereke kb. a középső 70%-ban van. Semmi felelősség, szocialista módszerek és morálok. Ide vezet az, hogy a pedagógus szakszervezetek folyamatosan sikerrel küzdenek egy kisérettségi bevezetése ellen.

    Alatta/felette majdnem biztos, hogy a gyerek nem hogy sérülések nélkül vészeli át a sulit de még határozottan fejlődik is. Ha a szülő nem lúzer, akkor pedig egy 30000-nél nagyobb városban simán talál olyan iskolát, ahova a gyerek még járni is fog szeretni.

  19. Igen, aggaszt, ezért határoztuk el, hogy elköltözünk az országból. Sajnos hiába a felindulás, valószínűleg még úgy járunk legjobban, ha maradunk, és csak a gyerekeket küldjük külföldön tanulni. Az általános iskolák a legveszélyeztetettebbek sztem. Egyik szülőtárs ELTE pszichológiai diplomával a gyerekeink egykori általános iskolájába ment dolgozni, de csak ped.asszisztensnek vették fel, amihez nem kell diploma, így az ő bérezésénél nem számít a végzettsége. Helyettesítenie kellett már angol, matek, és töri órán is. A fizetése egy rossz vicc, de apa jól keres, ezért engedheti meg magának. Sztem a tanári szakma egy igen költséges hobbi Magyarországon. A gyerekek pedig szívnak a szülőkkel együtt, mert ha nem annyira tehetséges a kölyök, hogy ne szoruljon iskolán kívüli külön tanárok segítségére, akkor idő, pénz áldozat, és valószínűleg rengeteg frusztráció lesz része az életünknek. Nyomorult egy gyerekkor, és elmegy a kedvük a további tanulástól. Amikor panaszolja valamelyik, milyen értelmetlen idő pazarlás egy-egy tanár órája, nem tudunk nem egyetérteni vele. És akkor ő miért teljesítsen a suliban? Ha már látja, semmi értelme magolni olyasmit, amivel sosem fog foglalkozni. Ezt nehéz egyensúlyban tartani, hogy a felesleges dolgokra ne pazaroljanak több időt, mint amennyit feltétlenül szükséges. Ezt valójában a gyerek tudja igazán eldönteni, de ahhoz, hogy helyesen döntsön, a szülői felkészítés kell alapos legyen. Marha nehéz dolog 🙁

  20. Ugyan nem vagyok szülő, és nem is leszek a közeljövőben a tervek szerint, viszont végzős tanár szakos hallgató vagyok, szóval érint a kérdés. Nekem folyamatos dilemmát jelent, az hogy elmenjek-e tanítani. A kérdés az, hogy azt csináljam, amit tényleg szeretek, és amiben jó is vagyok, de emellett haljak éhen, vagy adjam el a lelkemet egy jól kereső állásért a versenyszférában. Borzasztó helyzet ez, minden egyes nap nyomaszt, hallgatom a döntést, amíg csak lehet, mert tudom, hogy egyikkel se járok jól igazán: vagy anyagi biztonságom lesz és akkor boldogtalan leszek, vagy nem lesz anyagi biztonságom, de boldog leszek.
    Az egyetemen ha felmerül valamelyik kurzuson, hogy ki akar tanítani, akkor 15 hallgatótársamból max. 2-3 az, aki bevallása szerint biztosan elmegy tanárnak a képzés végén, a többiek nem. Siralmas arányok. És ez a bölcsész szakosokra vonatkozik, akiknek a munkaerőpiacon nem sok mozgástere van, a TTK-n ennél még rosszabbak az arányok, nekik nagyobb a mozgásterük.

    Szóval légyszi minden létező módon álljatok ki a tanárok mellett, mert borzasztó nagy problémák lesznek, ha nincsen ott a pedagógusok mögött a társadalom.

Leave a Reply