Péntek este újra ítéletet mond Magyarországról a Standard and Poor’s. A nemzetközi hitelminősítő most a BBB– besorolásunkat vizsgálja, amelyhez negatív kilátás társul – vagyis már csak egy lépés választ el bennünket a „bóvli” kategóriától. Ha az S&P egy fokozattal lejjebb sorolná az országot, Magyarország kikerülne a befektetésre ajánlott államok köréből. Egyelőre azonban az elemzők szerint erre kisebb az esély, bár a kormány sem veszi félvállról a helyzetet.
Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter korábban egy háttérbeszélgetésen úgy fogalmazott: „El kell kerülni a leminősítést, főleg a Standard and Poor’s részéről.” A kabinet számára hatalmas kockázat, ha az őszi minősítési fordulóban negatív döntés születne. „Ha kell, én is beszélgetek velük, Londonba is elutazok ennek érdekében” – mondta akkor. Ezért néhány héttel később, szeptemberben elutazott a brit fővárosba, hogy személyesen tárgyaljon a hitelminősítő képviselőivel.
Az S&P legutóbbi értékelésében arra figyelmeztetett, hogy a következő két évben nőhetnek Magyarország fiskális és külső stabilitását fenyegető kockázatok. Ezek között említették a globálisan növekvő protekcionizmust, a szintén globálisan érzékelhető gyengülő keresletet, a csökkenő tőkebeáramlást, valamint a választások előtti költekezés miatti megugró kiadásokat. Akkor a cég mindössze 1,5 százalékos GDP-növekedést várt 2025-re.
Most Virovácz Pétert, az ING Bank vezető elemzőjét kérdeztük arról, hogy pénteken milyen döntés születhet Londonban. Vajon tényleg irány a bóvli? Egy leminősítésnek a jövő évi országgyűlési választásokra is komoly következményei lehetnek.
A leminősítés, mint politikai kérdés
„Nem fogják leminősíteni Magyarországot” – mondta az Indexnek Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője. Szerinte most különösen fontos: nem arról van szó, hogy a hitelminősítő egy apró lépést tesz lefelé a skálán – például az „A” kategórián belül –, hanem arról, hogy az ország sorsa a befektetésre ajánlott és a bóvli kategória határán billeg. „Ha valakit az egyik A-besorolásból a másikba tesznek, annak nincs komoly következménye. De ha egy országot a bóvliba sorolnak, annak már nagyon is van.” Virovácz szerint így nem mindegy, mekkora ugrásról beszélünk.
Egy ilyen határátlépéshez tehát komoly indokok kellenek, ezért a hitelminősítők nem is szoktak hirtelen, indokolatlanul ekkora lépést tenni. Ráadásul egy átsorolást mindig a nemzetközi környezetben kell értelmezni: az is számít, kik közé kerülünk, vagy épp kik közül csúszunk ki. Amennyiben mindezt figyelembe vesszük, úgy Magyarország tekintetében most nem indokolt egy leminősítést. Persze lehetne sorolni az ország gondjait, de ez a lépés most nagyon korai lenne. Nincs mögötte komoly indok.
Egy ilyen döntés különösen furcsa lenne a régiós összevetésben is. Ha most minket leminősítenének, hamarabb kerülnénk a bóvliba, mint a románok – pedig náluk a költségvetési és a politikai helyzet is rosszabb.
Ez pedig a befektetők szemében is jogos kérdéseket vetne fel: mégis, miért pont Magyarország?
– tette hozzá az ING vezető elemzője. A hitelminősítésnek azonban nemcsak gazdasági, hanem politikai súlya is van.
Főleg most, hogy a kormány láthatóan mindent megtesz a kedvező döntésért. Felmerül a kérdés: ha mégis leminősítés jön, az már nemcsak pénzügyi, hanem politikai teher is lenne a kabinet számára, különösen a választási hajrá közeledtével. Virovácz Péter felidézte, 2010 után Magyarország több komoly pofonba is beleszaladt, amikor a kormány bevezette az akkoriban teljesen újnak számító, unortodox gazdaságpolitikát.
Jöttek a különadók, a bankadó, a szektorális terhek, és közben a Európa legmagasabb áfáját is bevezették, míg más adókat csökkentettek.
Ez rengeteg bizonytalanságot keltett, amit a hitelminősítők akkor úgy értékeltek: Magyarországot le kell sorolni a bóvliba. Virovácz szerint akkor ez még érthető döntés volt, hiszen a piac nem tudta, működőképes lesz-e ez a teljesen új gazdasági modell. „Aztán kiderült, hogy ez a rendszer is működik. Lehet más utat járni, mint a fősodor, és mégis stabil maradhat a gazdaság” – fogalmazott. De természetesen ettől függetlenül ma lehet azon vitatkozni, hogy ha másképp csináltuk volna ezt vagy azt, hol tartanánk most.
A hitelminősítés szempontjából aztán visszasorolták Magyarországot a befektetésre ajánlott kategóriába, nagyjából egy-két fokozattal a bóvli szint fölé. A kormány erre erősen rá is épített kommunikációban. Folyamatosan sulykolták: a magyar gazdaság működik, csökken az államadósság, rendben van a hiány, bővül a foglalkoztatás, és nincs komoly inflációs gond sem. Virovácz szerint abban a korábbi helyzetben ez érthető győzelmi kommunikáció volt.
Éppen ezért most, a választások közeledtével, a kormány számára politikai szempontból is kényes kérdés, hogy az ország ne csússzon vissza a bóvli kategóriába.
„Ez egy ilyen kormányzatnak különösen érzékeny ügy. De jelenleg egyszerűen nincs meg az a gazdasági »triggerpont«, ami indokolná, hogy Magyarországot leminősítsék” – tette hozzá. Ezzel nem felmenti a magyar gazdaságot, mert bőven vannak problémák, amiket meg kellene oldani. De ezek a gondok egyelőre nem olyan súlyúak, hogy indokolnának egy bóvli besorolást.
A Moody’s-nál nagyobb az esély a leminősítésre
Fontos tisztázni, hogy csak a Standard and Poor’s-nál vagyunk egy lépésre a bóvli kategóriától. A másik két nagy hitelminősítő közül a Moody’s jelenleg Baa2-es besorolást ad Magyarországnak, szintén negatív kilátással – vagyis ott is elvileg jöhetne egy leminősítés, de az még mindig a befektetésre ajánlott sávban tartaná az országot. „Ez fontos különbség” – jegyezte meg Virovácz Péter. – „A Moody’s-nál egy fokozatot esve sem kerülnénk bóvliba, míg az S&P esetében pont ez a tét.”
Virovácz szerint a leminősítés legnagyobb esélye nem is az S&P-nél, hanem inkább a Moody’s-nál van.
„Ők reagáltak a legkésőbb a mostani leminősítési ciklusban, ezért náluk maradt még mozgástér arra, hogy egy fokozatot lejjebb soroljanak.” Ez ráadásul olyan lépés lenne, ami nem rengetné meg a piacot, még a befektetésre ajánlott kategóriában maradnánk. „A Moody’s esetében nagyjából ötven-ötven az esélye egy negatív döntésnek. Az S&P-nél ennél sokkal kisebb.”
Nagy Márton londoni útját sem érdemes túlmisztifikálni. Virovácz Péter szerint fontos látni, hogy a hitelminősítők nem elefántcsonttoronyban ülnek, hús-vér emberek, akik rendszeresen találkoznak elemzőkkel, gazdaságpolitikusokkal, sőt politikusokkal is. Nem arról van szó, hogy valaki ül egy monitor mögött, nézegeti az Excelt, és egyszer csak dönt. „Rendszeresen beszélek a hitelminősítők képviselőivel – minden döntés előtt eljönnek, találkoznak banki elemzőkkel, nagyvállalatokkal, a kormány képviselőivel is” – mondta.
Virovácz Péter szerint az sem szokatlan, ha a gazdasági miniszter leül beszélgetni a hitelminősítőkkel. Azt, hogy Nagy Márton azért ment volna Londonba, hogy a bóvli kategóriát megússzuk, nem tudjuk pontosan. De könnyen elképzelhető, hogy épp akkor jártak itt a hitelminősítők, amikor ő nem volt itthon, és mindenképp személyesen akart velük egyeztetni – ebben semmi rendkívüli nincs.
Virovácz szerint fontos megérteni: a hitelminősítők munkáját bár szigorú, objektív modellek vezérlik, a döntésekben mindig van egy adag szubjektivitás is. A nap végén mindig ott a kérdés: elhiszik-e a számokat, vagy épp ellenkezőleg. Szerinte jól példa a 2022-es időszak, amikor az orosz–ukrán háború és az elszálló energiaárak miatt óriási ikerdeficitek alakultak ki a régióban. Ha akkor minden hitelminősítő szigorúan csak a modelljei alapján dönt, fél Európát bóvliba kellett volna sorolni. Lett volna értelme? Nem.
A mostani döntésre negatívan hathat, hogy
a költségvetési hiány a várakozásoknál magasabb lehet, ugyanakkor régiós összevetésben Magyarország még így is a második legalacsonyabb hiányt produkálhatja, ami valamelyest ellensúlyozza a negatív megítélést.
A másik probléma az, hogy már három éve várjuk, hogy beinduljon a gazdaság, de ez a lendület egyelőre elmaradt.
A hitelminősítők döntését pozitív irányba befolyásolhatja, hogy
Magyarország külső egyensúlyi mutatói kifejezetten stabilak, messze vagyunk az ikerdeficittől – vagyis egyszerre sem a költségvetés, sem a külkereskedelem nem mutat aggasztó hiányt.
Bár a héten volt ugyan egy kisebb pengeváltás a kormány és a jegybank között, amikor Orbán Viktor és Nagy Márton az alacsonyabb kamatszint mellett érvelt, ettől eltekintve alapvetően jó az összhang a fiskális és a monetáris politika között. A forint idén kifejezetten jól teljesít, ami szintén erősítheti a befektetői bizalmat.
(Borítókép: A Standard & Poor’s New York-i irodája 2012. február 21-én. Fotó: Scott Eells / Bloomberg / Getty Images)
