Ez covid előtt is probléma volt már. Több oka is van. Mivel sokmindent pakol ki a nagy átlag a netre, mindenki képben van mindenkivel, így felesleges találkozni, beszélgetni. Amit sokszor nem is tudnak megtenni. Tanulás, munka, munka mellett tanulás, az egyre kilátástalanabb mókuskerékben? Kinek van még ideje, energiája a barátokra. És ezek után, de nem utolsó sorban jön az érzelmi éretlenség, elképesztően sok az EQ light ember, illetve a szocializáció klasszikus értelemben vett hiánya: sok az önző, egoista “anyaegyetlenszemefénye” gyerekből lett felnőtt.
Mert sok elutasító no van.
mInDeN a NöK HiBáJa
Nagyon incel vibe ez a kommentszekció.
Miért utálják a magyarok ennyire a 30 év felettieket? Döbrögi maffiapártja is csak a 30 év alattiakkal foglalkozik, meg ez a cikk is csak a 30 év alattiakkal foglalkozik, mintha 30 év felett nem lenne senkinek se semmi gondja…. 🤔
én már öreg vagyok, kész szerencse.
Jó kis téma ez (is), mert ez alatt garantált, hogy mindkét nem elkezdi fikázni a másikat. 🙂
TIL a jüan japán pénz, nem kínai. 🙂
Szerintem ennek a legnagyobb oka az internet. Na de nem úgy mint ahogy anyáink gondolták, hogy megsütik az agyunkat. Az emberi psziché olyan téren egyszerű, hogy egy fenyegetésre defenzíven reagál. Régen, még az internet ilyen szintű elterjedése előtt rengeteg olyan “fenyegetésről” nem tudtunk, amit ma nap mint nap tapasztalunk és bár próbáljuk olymódon kizárni hogy “hát ez a világ másik fele, kit érdekel” ez nem egészen így működik. Tetszik nem tetszik ennek lesz egy hatása a pszichénkre. Ennek köszönhetően sok “mikro-fenyegetés” ér minket, amit folyton készenlétben tartja az ember agyát, stresszelve minket.
A stressz kifejezetten rossz hatással van a társas kapcsolatok kialakítására. A folyamatos még minimális stressz is képes olyan hormonális változásokat okozni a testben amely a kinézetre és testi funnkciókra és kihatással lehet (merevedési zavarok, hajhullás hogy csak kettőt említsek). Ezek a problémák önbizalomhiányhoz vezetnek.
Az önbizalom hiány pedig a társas kapcsolatokat negatívan befolyásolja. Nem véletlen, hogy a sokszor nárcisztikus személyiség hajlamokat mutatók azok akik jobban érvényesülnek, hiszen ők végtelenül bíznak sajátmagukban.
Természetesen nem csak internet okozza ezt a problémát. A neveltetéstől kezdve, a gyermek években tapasztaltakon át egészen a jelen eseményeiig minden rátesz azokra a “mikro- fenyegetésekre” amely a szervezeteket stresszben tartja.
Az embere szervezet nem folyamatos stresszre lett tervezve, azonban jelenlegi életvitelünknek ez már szerves része.
Mert túl magasak az igényeim.
‘senki nem érti, hogy miért’ – ez most komoly?
Kinek kellenek barátok és szociális kapcsolatok? Nekem csak kamu internet pontokra és díjakra van szükségem.
A fiatal magyar felnőttek fele magányos, és igazából senki nem érti, miért”
Mert nincsen senki akivel beszélhetnének vagy társaságot nyújtsanak.
Ezt is megoldottam.
happy to help.
Ez a buzi facebook miatt van.
Azt írja a cikk, hogy nem tudja senki miért van ez. Aztán leírja, hogy egy tudós 2011-ben a magányosodást megjósolta, és volt egy hipotézise is arról, hogy mi okozza ezt. Mind a magányosodás, mind a hipotézisben szereplő ok ugyanannyira mérhető. A korreláció kimutatható lenne, de valahogy mégsem tudja senki, mi lehet az ok.
Attól tartok azért kerülgetik ezt, mert a következtetés nem tetszik nekik. Aki emberi kapcsolatait az interneten bonyolítja, az magányos lesz. És a gyereke még nála is magányosabb lesz.
A like, vote, komment nem helyettesíti egy élő ember face-to-face elismerését vagy bírálatát. Akárhányat is kap vagy ad az ember. Minél nagyobb mértékben cseréli le valaki a világát erre a szurrogátumra, annál nagyobb csalódás lesz a fizikai világ valósága.
A két világ közötti ellentmondás feloldására több rossz egyéni stratégia van. Az egyik, hogy a szurrogátum logikáját próbáljuk ráerőltetni a valóságra. Ez az elsődleges oka az irreálisan igényes nő problémának. A másik stratégia, hogy a valóságos életteret addig szűkítjük, amíg a szurrogátummal való ellentmondása minimálisra csökken. Ez pl a mgtow lényege.
De elkalandoztam…
Nem vagyok teljesen magányos a korosztályomban. Itt van a Reddit. :’)
Én komolyan annyira egyedül érzem magam a nagyon nagy okosságomban sokszor. Mármint szerencsémre találtam egy kört amiben elismernek és jól érzem magam, de ezt fel fogjuk adni a költözéssel. Szóval a tudásom és az érdeklődési köröm, hobbijaim teljesen elszigetelnek és szinte senki nem érti őket úgysem. Nem értik hogy milyen nyelveket beszélek, nem értik hogy miért szerettem ezeket tanulni, nem értik hogy miért szeretek ósdi konzolokat programozni, nem értik miért szeretek bármit.
Szerintem nem az a fontos, hogy miért magányosak, hanem az, hogy a másik fele miért NEM az. Talán tanulhatna tőlük az a magányos 50% is.
mondanam, h az internet hibaja de igazabol MSN mar akkor is volt mikor en voltam gyerek es attol fuggetlenul meg lementunk focizni spanokkal meg ilyenek. social media is volt (iwiw, myvip). szal kizart dolog mert nem tudom. talan a feedback speed novekedett meg annyira, hogy az atlag fiatalnak egy sima live beszelgetes tul “lassu”, tul keves informaciot ad es nem jutalmaz elegszer az interakcio. meh ezek a mai fiatalok… smh
atomizált, individualizált a társadalmunk, a szolidaritás, az összetartás minimális az emberek között. az lenne a meglepő, ha nem lenne ennyi magányos ember.
Lehet lepontozni, meg hogy biztosan valami incel vagyok a válaszom miatt, de szerintem ezt érdemesebb két részre, a baráti kapcsolatokra meg a párkapcsolatok szintjére lebontani.
Baráti kapcsolatok terén nekem olyan tapasztalatom van, hogy a nagy többség felől nincs is igazán igény egy mélyebb baráti kapcsolatra, csupán ilyen ideiglenes, “haver” mázzal leöntött valamire, egészen addig, amíg egymásnak kölcsönösen tudtok valamilyen segítséget nyújtani (munkahely/egyetem/középiskola, pl. szívességek, túlóra, falazás, jegyzetek, infók, miegymás). Amint kikerültem a középiskolai közegemből, 2 év alatt szinte teljesen lepárolgott a korábbi társaság, hiába próbáltam meg aktívan tartani velük a kapcsolatot. Egyetemen dettó ezt vettem észre, így ott már nem is próbálkozok mélyebb kapcsolatokat kialakítani, a többségen nem látom ennek az igényét.
Párkapcsolatok terén pedig az internet, a közösségi hálók, meg az ilyen internetes húspiacos társkeresők miatt teljesen felborult az emberek többségének az értékrendje, szépségideálja, önképe, plusz ugye általában a társkereső oldalakon sokkal nagyobb a férfiak aránya, mint a nőké, így a nők simán szelektálhatnak, míg egy férfi örül, ha egyáltalán egy nő ráír, emiatt én az IRL ismerkedést favorizálom, ott viszont az átlag nők/férfiak morális és erkölcsi normája szintén kritikán aluli.
Valahogy így lehetne összefoglalnom, hogy a 22 évem alatt hogyan vagyok 22 éve szociálisan kurva magányos.
ha egy nemzet társadalma rohad körülötted, nem nehéz így érezni
Ja, hogy nem ilyennek kéne lennie az életnek?
Érdekes hogy sokan az internetet hozzák fel okként, de a munkát és azt hogy 10 órát kell gürcölnöd azért hogy egy garzonban lakhass, azt nem láttam említve. 10 óra munka és jövőre nézve kisebb kilátástalanság mellett nem igazán van kedve és ereje az embernek szocializálódni meg párt keresni, kimozdulni, így persze hogy a legegyszerűbb módot választja, ami az internet.
Ez a komment szekció peak no bitches. De véleményem és saját tapasztalatom szerint: az internet. Annyira elkorcsosítja az emberi nézeteinket, szociális tudásunkat, hogy egyre nehezebb lesz a szemtől szembeni kommunikáció.
Én szeretem a magányt. Nincs senki aki beszólogasson nekem, nem kell a hülyeségeket hallgatnom, jól megvagyok.
A barátság szinte sose működik hosszútávon mert mindenkinek megvan a maga kis élete/világa ahol nem lát szívesen látogatókat(magamról tudom).
A párkapcsolat meg lutri: a legtöbb esetben csúnya véget ér mert mindenki csak szerepet játszik( enélkül fel se figyelnénk egymásra).
Amúgyis kiráz a hideg amikor hallok normálisnak hitt embereket úgy beszélni a saját párjukról mint egy darab húsról amit a piacon vettek, majd amikor megjelenik az illető jön az az undorító nyálas stílus. Komolyan mondom, felfordul a gyomrom egy-két embertől.
És ezek a csalódások összeadódnak és elkezdem kerülni az embereket. Az állatok mások, mert azok legalább kiszámíthatóak és logikusak. De az ember minden állatnál furcsább…
Nincs nagyon igényem arra, hogy elmenjek egy kocsmába, kávézóba, klubba, ahol úgysem beszélgetnék senkivel és olyan zene szól, ami nem tetszik. Amit szeretek csinálni azt otthon lehet csinálni… ¯\_(ツ)_/¯
Az AI már elkezdte integrálni az embert a saját szaporodása céljából. “A robotok” nem úgy fogják átvenni az uralmat, hogy fűrésszel felszeletelnek bennünket, hanem úgy, hogy az igényeinket jobban elégítik ki, mint az ember, és felhasználnak minket arra, hogy segítsük őket a fejlődésben. /s (Vagy mégsem /s?)
Ja hát igen nyilván ez is a zinternett hibája
A hypergámia miatt. A nőknek már nem elég az átlagos férfi.
Mert egész nap a számító előtt ülnek és nem mennek ki a szabadba, kapálni. Bezzeg mi még 10 km-t gyalogoltunk hegynek fel munkába menet és hazafelé is, újságpapírral takaróztunk és faforgácsot kaptunk vacsorára. Szegény élet volt, de nem voltunk magányosak, boldogok voltunk így is…
Valószínűleg butaság az én hipotézisem:
A saját helyzetemből kiindulva én úgy gondolom, hogy egyszerűen nagyobb lett a “távolság” az emberek személyisége, érdeklődési köre, hobbija, szórakozási és kikapcsolódási formái, tudása, élményei, stb… között.
Harminc éve szinte mindenki aki a kisvárosomban lakott két helyre járt dolgozni, ugyanazt a néhány tv csatornát nézték, csupán néhány szórakozási forma volt népszerű, ráadásul nagyrészt ugyanabba az iskolába is jártak korábban, nagyrészt ugyanaz volt a képzettségük, stb…
A két nagy helyi munkahely helyett most van száz pici és ezek is egy 40km-es sugarú körben. A ~4 népszerű tv csatorna helyett van 50, de az emberek jelentős része nem is tv-t néz, hanem netflixet, youtubeot. Aki tud angolul és számítógép mellett dolgozik az szinte más világban él.
Hosszan lehetne sorolni ezeket a különbségeket.
A lényeg, hogy 30 éve ki lehetett ülni egy panelház padjára és a következő órában tucatnyi emberrel lehetett beszélgetni, az épp népszerű tv sorozatról, hogy mi történt épp a munkahelyen, valamilyen közelmúltban lezajló rendezvényről; ezekhez és sok egyéb témához ráadásul gyakorlatilag mindenki hozzá tudod valamit adni.
Egyszerűen nagyon sok dimenzióban volt egyezés két random ember élete között és ez már egyre kevésbé igaz.
Manapság szimlán kisebb az esély hogy személyesen találkozik az ember valakivel aki megfelelően “kompatibilis”, ami nem lenne szerintem akadálya egy barátságnak, de kétségtelenül nehezíti az ismerkedést.
Azért, mert jobb életet akarnak, mint ami számukra reális, ettől viszont csak a magabiztosságuk és a nyitottságuk lesz az idővel egyre kisebb. Képtelenek örülni egyszerű dolgoknak, nem tudnak egymagukban boldogok lenni, így a másiknak sem tudnak adni, csak elvenni. Rácsimpaszkodni valakire, akivel majd elérik azt, amihez ők alacsonyak. Ez az ember viszont nem jön el, mert választhat a sajátjai közül.
Szerintem amit itt felsoroltatok annak van letjogosultsaga. Sok munka, keves szabadido, a kozossegi mediaban az latszodik, hogy mindenkinek tokeletes az elete es ettol elojonnek a kisebbsegi komplexusok. En mashol latom az igazsagot. Szerintem az internet egy safe space abbol a szempontbol, hogy egy buborekban tart minket. Tobbnyire olyan posztok jelennek meg amik a mi vilagnezetunket erositik, ha valamivel nem ertunk egyet akkor at tudjuk ugrani, ha valami nem erdekel minket aztal nem kell foglalkozni. Egy melyebb baratsag/parkapcsolat az nagyon melos es faraszto. Akkor is meghallgatni a masikat ha faradt vagy es teged marhara nem erdekel az egesz. Ezekre azert illik reflektalni is. Segiteni, elfogadni az eltero velemenyeket, kompromisszumot kotni, megfeleloen kommunikalni, felretenni a nezeteltereseket. Az emberek donto tobbsege szerintem lusta es inkabb marad az internetes buborekba. Cserebe hosszabb tavon maganyosak lesznek. Nekem tobb mely barati kapcsolatom is van, de neha mikor pl. egyutt elutazunk valahova es sulve-fove egyutt vagyunk 4-5 napokat, az nekem is kihivast jelent minden teren, de tudom, hogy ez hosszu tavon megeri es az en szemelyisegfejlodesemhez is hozzatesz.
Nem magányos….nyugodt!
Szerintem főleg a kapitalizmus és ahogy a munkahelyek működnek lehet a fő oka.
Bejártunk dolgozni de a többség csak megjátsza magát és tetteti hogy érdekli amit csinál. A legtöbben csak túl akarnak lenni a napon úgy hogy a lehető legkevesebb munkát végezték el.
Nincs közös cél, nincs egy törzsünk ahol mindenki fontos munkát végez és konkrétan hozzájárul a törzs sikeréhez. Ma csak az számít hogy te mit csinálsz és hogy te ki vagy, és ez teljesen szembemegy azzal amit a biológia diktál.
39 comments
Mert nem jo arcok 🙁
Mert mindenki antiszoc nyomoronc mint én
Mert a nöstényeinknek túl nagyok az igényei 🙁
Ez covid előtt is probléma volt már. Több oka is van. Mivel sokmindent pakol ki a nagy átlag a netre, mindenki képben van mindenkivel, így felesleges találkozni, beszélgetni. Amit sokszor nem is tudnak megtenni. Tanulás, munka, munka mellett tanulás, az egyre kilátástalanabb mókuskerékben? Kinek van még ideje, energiája a barátokra. És ezek után, de nem utolsó sorban jön az érzelmi éretlenség, elképesztően sok az EQ light ember, illetve a szocializáció klasszikus értelemben vett hiánya: sok az önző, egoista “anyaegyetlenszemefénye” gyerekből lett felnőtt.
Mert sok elutasító no van.
mInDeN a NöK HiBáJa
Nagyon incel vibe ez a kommentszekció.
Miért utálják a magyarok ennyire a 30 év felettieket? Döbrögi maffiapártja is csak a 30 év alattiakkal foglalkozik, meg ez a cikk is csak a 30 év alattiakkal foglalkozik, mintha 30 év felett nem lenne senkinek se semmi gondja…. 🤔
én már öreg vagyok, kész szerencse.
Jó kis téma ez (is), mert ez alatt garantált, hogy mindkét nem elkezdi fikázni a másikat. 🙂
TIL a jüan japán pénz, nem kínai. 🙂
Szerintem ennek a legnagyobb oka az internet. Na de nem úgy mint ahogy anyáink gondolták, hogy megsütik az agyunkat. Az emberi psziché olyan téren egyszerű, hogy egy fenyegetésre defenzíven reagál. Régen, még az internet ilyen szintű elterjedése előtt rengeteg olyan “fenyegetésről” nem tudtunk, amit ma nap mint nap tapasztalunk és bár próbáljuk olymódon kizárni hogy “hát ez a világ másik fele, kit érdekel” ez nem egészen így működik. Tetszik nem tetszik ennek lesz egy hatása a pszichénkre. Ennek köszönhetően sok “mikro-fenyegetés” ér minket, amit folyton készenlétben tartja az ember agyát, stresszelve minket.
A stressz kifejezetten rossz hatással van a társas kapcsolatok kialakítására. A folyamatos még minimális stressz is képes olyan hormonális változásokat okozni a testben amely a kinézetre és testi funnkciókra és kihatással lehet (merevedési zavarok, hajhullás hogy csak kettőt említsek). Ezek a problémák önbizalomhiányhoz vezetnek.
Az önbizalom hiány pedig a társas kapcsolatokat negatívan befolyásolja. Nem véletlen, hogy a sokszor nárcisztikus személyiség hajlamokat mutatók azok akik jobban érvényesülnek, hiszen ők végtelenül bíznak sajátmagukban.
Természetesen nem csak internet okozza ezt a problémát. A neveltetéstől kezdve, a gyermek években tapasztaltakon át egészen a jelen eseményeiig minden rátesz azokra a “mikro- fenyegetésekre” amely a szervezeteket stresszben tartja.
Az embere szervezet nem folyamatos stresszre lett tervezve, azonban jelenlegi életvitelünknek ez már szerves része.
Mert túl magasak az igényeim.
‘senki nem érti, hogy miért’ – ez most komoly?
Kinek kellenek barátok és szociális kapcsolatok? Nekem csak kamu internet pontokra és díjakra van szükségem.
A fiatal magyar felnőttek fele magányos, és igazából senki nem érti, miért”
Mert nincsen senki akivel beszélhetnének vagy társaságot nyújtsanak.
Ezt is megoldottam.
happy to help.
Ez a buzi facebook miatt van.
Azt írja a cikk, hogy nem tudja senki miért van ez. Aztán leírja, hogy egy tudós 2011-ben a magányosodást megjósolta, és volt egy hipotézise is arról, hogy mi okozza ezt. Mind a magányosodás, mind a hipotézisben szereplő ok ugyanannyira mérhető. A korreláció kimutatható lenne, de valahogy mégsem tudja senki, mi lehet az ok.
Attól tartok azért kerülgetik ezt, mert a következtetés nem tetszik nekik. Aki emberi kapcsolatait az interneten bonyolítja, az magányos lesz. És a gyereke még nála is magányosabb lesz.
A like, vote, komment nem helyettesíti egy élő ember face-to-face elismerését vagy bírálatát. Akárhányat is kap vagy ad az ember. Minél nagyobb mértékben cseréli le valaki a világát erre a szurrogátumra, annál nagyobb csalódás lesz a fizikai világ valósága.
A két világ közötti ellentmondás feloldására több rossz egyéni stratégia van. Az egyik, hogy a szurrogátum logikáját próbáljuk ráerőltetni a valóságra. Ez az elsődleges oka az irreálisan igényes nő problémának. A másik stratégia, hogy a valóságos életteret addig szűkítjük, amíg a szurrogátummal való ellentmondása minimálisra csökken. Ez pl a mgtow lényege.
De elkalandoztam…
Nem vagyok teljesen magányos a korosztályomban. Itt van a Reddit. :’)
Én komolyan annyira egyedül érzem magam a nagyon nagy okosságomban sokszor. Mármint szerencsémre találtam egy kört amiben elismernek és jól érzem magam, de ezt fel fogjuk adni a költözéssel. Szóval a tudásom és az érdeklődési köröm, hobbijaim teljesen elszigetelnek és szinte senki nem érti őket úgysem. Nem értik hogy milyen nyelveket beszélek, nem értik hogy miért szerettem ezeket tanulni, nem értik hogy miért szeretek ósdi konzolokat programozni, nem értik miért szeretek bármit.
Szerintem nem az a fontos, hogy miért magányosak, hanem az, hogy a másik fele miért NEM az. Talán tanulhatna tőlük az a magányos 50% is.
mondanam, h az internet hibaja de igazabol MSN mar akkor is volt mikor en voltam gyerek es attol fuggetlenul meg lementunk focizni spanokkal meg ilyenek. social media is volt (iwiw, myvip). szal kizart dolog mert nem tudom. talan a feedback speed novekedett meg annyira, hogy az atlag fiatalnak egy sima live beszelgetes tul “lassu”, tul keves informaciot ad es nem jutalmaz elegszer az interakcio. meh ezek a mai fiatalok… smh
atomizált, individualizált a társadalmunk, a szolidaritás, az összetartás minimális az emberek között. az lenne a meglepő, ha nem lenne ennyi magányos ember.
Lehet lepontozni, meg hogy biztosan valami incel vagyok a válaszom miatt, de szerintem ezt érdemesebb két részre, a baráti kapcsolatokra meg a párkapcsolatok szintjére lebontani.
Baráti kapcsolatok terén nekem olyan tapasztalatom van, hogy a nagy többség felől nincs is igazán igény egy mélyebb baráti kapcsolatra, csupán ilyen ideiglenes, “haver” mázzal leöntött valamire, egészen addig, amíg egymásnak kölcsönösen tudtok valamilyen segítséget nyújtani (munkahely/egyetem/középiskola, pl. szívességek, túlóra, falazás, jegyzetek, infók, miegymás). Amint kikerültem a középiskolai közegemből, 2 év alatt szinte teljesen lepárolgott a korábbi társaság, hiába próbáltam meg aktívan tartani velük a kapcsolatot. Egyetemen dettó ezt vettem észre, így ott már nem is próbálkozok mélyebb kapcsolatokat kialakítani, a többségen nem látom ennek az igényét.
Párkapcsolatok terén pedig az internet, a közösségi hálók, meg az ilyen internetes húspiacos társkeresők miatt teljesen felborult az emberek többségének az értékrendje, szépségideálja, önképe, plusz ugye általában a társkereső oldalakon sokkal nagyobb a férfiak aránya, mint a nőké, így a nők simán szelektálhatnak, míg egy férfi örül, ha egyáltalán egy nő ráír, emiatt én az IRL ismerkedést favorizálom, ott viszont az átlag nők/férfiak morális és erkölcsi normája szintén kritikán aluli.
Valahogy így lehetne összefoglalnom, hogy a 22 évem alatt hogyan vagyok 22 éve szociálisan kurva magányos.
ha egy nemzet társadalma rohad körülötted, nem nehéz így érezni
Ja, hogy nem ilyennek kéne lennie az életnek?
Érdekes hogy sokan az internetet hozzák fel okként, de a munkát és azt hogy 10 órát kell gürcölnöd azért hogy egy garzonban lakhass, azt nem láttam említve. 10 óra munka és jövőre nézve kisebb kilátástalanság mellett nem igazán van kedve és ereje az embernek szocializálódni meg párt keresni, kimozdulni, így persze hogy a legegyszerűbb módot választja, ami az internet.
Ez a komment szekció peak no bitches. De véleményem és saját tapasztalatom szerint: az internet. Annyira elkorcsosítja az emberi nézeteinket, szociális tudásunkat, hogy egyre nehezebb lesz a szemtől szembeni kommunikáció.
Én szeretem a magányt. Nincs senki aki beszólogasson nekem, nem kell a hülyeségeket hallgatnom, jól megvagyok.
A barátság szinte sose működik hosszútávon mert mindenkinek megvan a maga kis élete/világa ahol nem lát szívesen látogatókat(magamról tudom).
A párkapcsolat meg lutri: a legtöbb esetben csúnya véget ér mert mindenki csak szerepet játszik( enélkül fel se figyelnénk egymásra).
Amúgyis kiráz a hideg amikor hallok normálisnak hitt embereket úgy beszélni a saját párjukról mint egy darab húsról amit a piacon vettek, majd amikor megjelenik az illető jön az az undorító nyálas stílus. Komolyan mondom, felfordul a gyomrom egy-két embertől.
És ezek a csalódások összeadódnak és elkezdem kerülni az embereket. Az állatok mások, mert azok legalább kiszámíthatóak és logikusak. De az ember minden állatnál furcsább…
Nincs nagyon igényem arra, hogy elmenjek egy kocsmába, kávézóba, klubba, ahol úgysem beszélgetnék senkivel és olyan zene szól, ami nem tetszik. Amit szeretek csinálni azt otthon lehet csinálni… ¯\_(ツ)_/¯
Az AI már elkezdte integrálni az embert a saját szaporodása céljából. “A robotok” nem úgy fogják átvenni az uralmat, hogy fűrésszel felszeletelnek bennünket, hanem úgy, hogy az igényeinket jobban elégítik ki, mint az ember, és felhasználnak minket arra, hogy segítsük őket a fejlődésben. /s (Vagy mégsem /s?)
Ja hát igen nyilván ez is a zinternett hibája
A hypergámia miatt. A nőknek már nem elég az átlagos férfi.
Mert egész nap a számító előtt ülnek és nem mennek ki a szabadba, kapálni. Bezzeg mi még 10 km-t gyalogoltunk hegynek fel munkába menet és hazafelé is, újságpapírral takaróztunk és faforgácsot kaptunk vacsorára. Szegény élet volt, de nem voltunk magányosak, boldogok voltunk így is…
Valószínűleg butaság az én hipotézisem:
A saját helyzetemből kiindulva én úgy gondolom, hogy egyszerűen nagyobb lett a “távolság” az emberek személyisége, érdeklődési köre, hobbija, szórakozási és kikapcsolódási formái, tudása, élményei, stb… között.
Harminc éve szinte mindenki aki a kisvárosomban lakott két helyre járt dolgozni, ugyanazt a néhány tv csatornát nézték, csupán néhány szórakozási forma volt népszerű, ráadásul nagyrészt ugyanabba az iskolába is jártak korábban, nagyrészt ugyanaz volt a képzettségük, stb…
A két nagy helyi munkahely helyett most van száz pici és ezek is egy 40km-es sugarú körben. A ~4 népszerű tv csatorna helyett van 50, de az emberek jelentős része nem is tv-t néz, hanem netflixet, youtubeot. Aki tud angolul és számítógép mellett dolgozik az szinte más világban él.
Hosszan lehetne sorolni ezeket a különbségeket.
A lényeg, hogy 30 éve ki lehetett ülni egy panelház padjára és a következő órában tucatnyi emberrel lehetett beszélgetni, az épp népszerű tv sorozatról, hogy mi történt épp a munkahelyen, valamilyen közelmúltban lezajló rendezvényről; ezekhez és sok egyéb témához ráadásul gyakorlatilag mindenki hozzá tudod valamit adni.
Egyszerűen nagyon sok dimenzióban volt egyezés két random ember élete között és ez már egyre kevésbé igaz.
Manapság szimlán kisebb az esély hogy személyesen találkozik az ember valakivel aki megfelelően “kompatibilis”, ami nem lenne szerintem akadálya egy barátságnak, de kétségtelenül nehezíti az ismerkedést.
Azért, mert jobb életet akarnak, mint ami számukra reális, ettől viszont csak a magabiztosságuk és a nyitottságuk lesz az idővel egyre kisebb. Képtelenek örülni egyszerű dolgoknak, nem tudnak egymagukban boldogok lenni, így a másiknak sem tudnak adni, csak elvenni. Rácsimpaszkodni valakire, akivel majd elérik azt, amihez ők alacsonyak. Ez az ember viszont nem jön el, mert választhat a sajátjai közül.
Szerintem amit itt felsoroltatok annak van letjogosultsaga. Sok munka, keves szabadido, a kozossegi mediaban az latszodik, hogy mindenkinek tokeletes az elete es ettol elojonnek a kisebbsegi komplexusok. En mashol latom az igazsagot. Szerintem az internet egy safe space abbol a szempontbol, hogy egy buborekban tart minket. Tobbnyire olyan posztok jelennek meg amik a mi vilagnezetunket erositik, ha valamivel nem ertunk egyet akkor at tudjuk ugrani, ha valami nem erdekel minket aztal nem kell foglalkozni. Egy melyebb baratsag/parkapcsolat az nagyon melos es faraszto. Akkor is meghallgatni a masikat ha faradt vagy es teged marhara nem erdekel az egesz. Ezekre azert illik reflektalni is. Segiteni, elfogadni az eltero velemenyeket, kompromisszumot kotni, megfeleloen kommunikalni, felretenni a nezeteltereseket. Az emberek donto tobbsege szerintem lusta es inkabb marad az internetes buborekba. Cserebe hosszabb tavon maganyosak lesznek. Nekem tobb mely barati kapcsolatom is van, de neha mikor pl. egyutt elutazunk valahova es sulve-fove egyutt vagyunk 4-5 napokat, az nekem is kihivast jelent minden teren, de tudom, hogy ez hosszu tavon megeri es az en szemelyisegfejlodesemhez is hozzatesz.
Nem magányos….nyugodt!
Szerintem főleg a kapitalizmus és ahogy a munkahelyek működnek lehet a fő oka.
Bejártunk dolgozni de a többség csak megjátsza magát és tetteti hogy érdekli amit csinál. A legtöbben csak túl akarnak lenni a napon úgy hogy a lehető legkevesebb munkát végezték el.
Nincs közös cél, nincs egy törzsünk ahol mindenki fontos munkát végez és konkrétan hozzájárul a törzs sikeréhez. Ma csak az számít hogy te mit csinálsz és hogy te ki vagy, és ez teljesen szembemegy azzal amit a biológia diktál.