“Don’t worry be happy!” – Anyád

12 comments
  1. Én sem nagyon kedvelem az optimista hozzáállást, legtöbbször irrealisztikusnak látom. Az a szomorú, hogy kb. minden esetben ez az elvárás, még akkor is, ha a tapasztalatok vagy a történelem mást mutatnak. Az emberek hallani sem akarnak arról, hogy valami esetleg szarul is alakulhat, vagy hogy valakinek tényleg önhibáján kívül szarul alakult az élete.

    Ha nem vagy pozitív, akkor egyszerűen mindenhonnan kitaszítanak, legalábbis még nem találtam olyan közösséget (max interneten), ahol egy negatív ember magát adhatná és ezt mások elfogadnák.

    Ráadásul egy ideje bejött az is, hogy ha nem vagy pozitív/boldog, akkor egyből rád fogják, hogy akkor te egy mentális betegségben szenvedsz, mintha ez így le lenne írva valahova, hogy csak az az egészséges lelkű ember, aki boldog. Ha meg elkezded mondani, hogy te bizony nem azért nem vagy boldog, mert beteg vagy, hanem mert sok szar történt már veled, azt meg sem hallják. Ma már nem akarják elfogadni az emberek, hogy valaki lehet lelkileg egészséges, de mégis negatív/boldogtalan.

    Összefoglalva: az emberek 97,5%-a copium-on él, és egyszerűen nem akarják elfogadni, ha valaki nem kér belőle.

  2. Amig egy-egy naprol van szo tok oke, de nincs rosszabb mint energiavampirokkal logni akikkel minden csak ugy tortenik barmifele felelossegvallalas nelkul. Es eppen ez a veszelye ennek a hozzaallasnak, hogy nagyon hamar eljutnak odaig, hogy ok semmirol se tehetnek, semmire se kepesek de ugyan azok a dolgok jarnanak mint azoknak akik folyamatosan tesznek. Persze ezek nem jonnek, hiszen a vilag nem igy mukodik szoval beindul a spiral.

  3. Valahol meg lehet nézni hogy mennyi zsét nyomnak a facebook hirdetésekbe?

    Mert utóbbi időben több ismerőstől is hallom h nagyon nyomja a facebook ezt a site-ot.

  4. Én eddig csak a másik véglettel találkoztam, olyanokkal, akik szerint mindig minden szar (és persze mindig más a hibás, akinek a kurva anyját – ha belegondolunk, a Fidesz politikája is javarészt erre épül) szerintem ez is mérgező, a normális hozzáállás a kettő között van.

    Engem is pofán baszott már párszor az élet, amihez nem tudtam volna jó pofát vágni, de depressziósan belekeseredve nem is lehet dolgozni, nem is tudtam volna kikecmeregni a mélypontból, ha nincs bennem optimizmus azzal kapcsolatban, hogy sikerülhet. A “minden okkal történik” és a “majd lesz valahogy, csak mosolyogj” típusú bullshit viszont tényleg faszság, attól semmi nem lesz jobb, csak ha az ember keményen odateszi magát.

  5. Jobb később egy ilyen irányú cikk, mint soha. De nagyon sajnálom, aki erre nem jött rá hosszú évekkel ezelőtt, anélkül hogy a szájába rágták volna.

Leave a Reply