Mindig úgy szeretik ezt beállítani, mintha mindenki csak azért maradna otthon, mert kényelmes. Azt elfelejtik, hogy házat kurvára nem lehet venni, maximum egy albérletbe tudsz menni, de ahhoz is kell pénzt spórolni, nem is keveset. Nyilván ha egyre többen mennek főiskolára, egyetemre, akkor természetes, hogy kitolódik az elköltözés, mert ha valaki 21-23 évesen fejezi be a felsőoktatást (és ez csak az alap, emellé még lehet, hogy szüksége lesz másra is), akkor csak utána lesz folyamatosan jövedelme, mert a havi 20 ezres ösztöndíjból nem igazán lehet megélni. Persze, van aki dolgozik mellette, de nem mindenkinek van ideje, lehetősége erre.
Milyen jól kezdődött az édes fiam, meg a lányok panaszkodnak a barátaikra szöveggel, hogy aztán utána egy mind a két nemet érintő problémára váltson át úgy, hogy azt nem említi, hogy ja amúgy ebbe a nők is beletartoznak.
Nekem tapasztalatom szerint akkor van probléma, ha a szülők végig úgy nevelték a srácot, hogy a főzés, mosás, takarítás majd úgyis női feladat lesz, minek megtanítani a gyereket elindítani a mosógépet, megfőzni párféle kaját, vagy elmagyarázni, hogy nem, a domestossal nem a sütőt takarítod ki, a zsíroldóval meg nem a budit.
Aztán anyuci kicsi fia otthon ragad, már 25 éves, de még mindig főznek rá, mosnak rá, vasalt ruha bekészítve az ágyra minden hétvégén, közben meg senki nem érti, miért menekül el egy épeszű nő a kapcsolatból, amint ez kiderül.
Volt olyan ismerősöm is, aki egyetem alatt már dolgozott, full része volt a háztartásnak, anyagilag és a feladatok tekintetében is. Azért lakott otthon, mert egy saját lakás önerejére gyűjtött, amiben semmi kivetnivaló nincs. Tudott működni a hosszútávú kapcsolata. De ott a szülők is olyanok voltak, hogy apunak nem esett le a grófi korona a fejéről, ha el kellett mosogatni, meg nem kellett 45 perces telefonos segítség egy bevásárláshoz.
Szerintem disztinkcicót kell tenni aközött, hogy valaki egy balek, és lusta, és jó ez így, illetve aközött, hogy valaki küzd, de még nem jött össze, vagy netán a szülők szorulnak segítségre, vagy netán elég tágas a családi lak és elég jó a viszonyuk, hogy ne legyen ez gond egyelőre.
Igen, mert 25 évesen egyedülállóként évi 1.5 milliót konfettiként beleszórni egy albérletbe csak azért, hogy ne lakjál otthon nagyon átgondoltnak tűnik. Ettől függetlenül is ezt egy generációs jelenségnek nevezni elég nagy túlzás. Tény, hogy van ilyen, de erősen el kell gondolkoznom, hogy az ismerőseim közül tudjak mondani példát.
Engem speciel nem zavarnak, nem is akarnak elzavarni.Az ismerettségi körömből kapásból tudok 4 korombeli embert (közel vag túl a negyvenhez) aki még otthon él szülőkkel.Innen 25 perc busszal a munkahely mindegyikőnknek, és kb egy környékbeli albi árát odaadom szülőknek amúgy is.
Amúgy nem igazán akarok az országban sem élni már így ami tehetek félreteszem mert ki tudja.A faluban is 20 millióért árulnak házat ami képtelenség megvenni még az önrészt sem tudom összeszedni.Meg amúgy sem sok értelme ha lehet 5 év múlva lehet lelépek külfölre.
Sokat számít az is ha valaki kapcsolatban van mert az segíti a “leválást” de csak úgy egymagam sok értelmét nem látom elköltözni (mind egyedülállóak vagynk akiket említettem korábban) ha azt a pénzt adhatom szülőknek is.(mellesleg azt is félreteszik mert falun élünk és elég szerényen élünk).
Talán rossz nevelés kérdése is mert sosem neveltek önállóságra, de azt tudom hogy nem lógok szülők nyakán (hetvenes éveikben járnak) sőt egyre több segítségre szorulnak.
Társkeresést meg egy ideje feladtam szóval…
Társkereső oldalak in a nutshell:
– csaj úgy néz ki mint egy zsák föld
– kivel él: szüleivel
– munka: álláskereső, tanuló
– intro: “mamahotelesek balra köszcsi puszcsi”
Pedig a megoldas kezenfekvo: a nok, akiknek a jelek szerint nincs ilyen problemajuk, koltoztessek be a sajat fizetesukbol huszonot eves korukra vasarolt lakasukba a pasijukat.
K..vara nem jo dolog csak azert otthon lakni, mert egy alberletre sem futja. Amikor a kedves ceg mutyizik, panaszkodik, sajnaltatja magat es netto 220-szal szurja ki a szemed ugy, hogy tobb ember feladatait is ellatod. Akkor szetteszi a kezet, mondvan old meg az eleted.
K..vara megalazo, amikor a tarskeresokon az elso kerdese, hogy mi a munkam. Ha van, ha nincs nem jo, nem eleg fancy, nem tudok kulfoldre utazni stb.
Ha meghallja, hogy kivel lakom (hiaba eshetett le neki, hogy nem vagyok pancser), pusztan az anyagi dolgok miatt, azonnal sikitva ghostingol, de sajnaltatja magat, hogy neki senki sem eleg jo, mennyit szenved. Hozzam nem jon, mert f..sok anyamtol. Hozza nem mehetunk, mert “nem tud ram felnezni”, ha a pasi van nala tobbet.
Nem erdekel, feladom masok meggyozeset. Orulok, hogy nem dobnak ki, segitek, amiben tudok. Adok haza, takaritok, ugyeket intezek, felujitasba szallok be anyagilag. Inkabb ez, mint a hid alatt.
Erdekes, hogy ebben is a ferfiak a hibasak. .
A nagy érzékenyítések közben miért tartunk még ott hogy egy 20 éves kölöknek saját házat kellene összehozni neki és a barátnőjének?
Miért a férfi a felelőse ennek, miért van tőle elvárva még mindig?
“Ímhol hát, édes lyányaim, óvakodjatok az férfiemberektől, kik fiskális okokra hivatkozván szüleikkel otthon laknak, s el nem tudnak onnét költözni.” Káren asszony füveskönyve, 1639
Hova?
Megint egy nő akarja megmondani hogy a férfiak mit tegyenek.
Milyen meglepő.
Szintén mamahotel, de külön lakrész, hálószoba, nappali , konyha, fürdő amiket mind mind szépen lassan magam újítottam fel. Először úgy voltam vele, hogy kéne az önállóság, saját lakás, ház valahol máshol nagyobb városban , de végül jobban jártam ezzel a lehetőséggel. A nagyobb városok túlzsúfoltak lettek, parkolóhely alig, hallod a szomszéd fingását, üvöltését, gyerek rohanását, fúrást faragást stb. Az ingatlanosok céljai sem mi vagyunk mikor singli voltam azért nem juthattam lakhatáshoz, most hogy együtt vagyunk a párommal meg nem akarunk gyereket, szóval az ingatlant nem nekünk találták ki a jelen rendszer szerint, amúgy se tudnánk kire hagyni…
Pro:
– Egy háztartáson belül két külön lakrészben élünk, nem igazán halljuk egymást.
– Rezsit közösen összedobjuk ahogy a ház felújítását is megoldottuk az utóbbi években
– Van zöldterület, kiülő , grillező, virágok és kellemes környezet
– Parkolás biztosítva utcán, garázsban egyaránt
– Nem kell gyakran a kajával kínlódni, vagy mi főzünk itthon vagy a szülők és nem kis mennyiségben így olcsóbb
Kontra:
– Egy saját jobb lenne, önálló családi ház , de max ennyi a kontra, semmi extra, erre meg a jelenlegi környezetemben abszolút nincs szükségem, hogy kiadjak 60 – 80 milliót egy házra, ami a felét se éri… Továbbá a rezsi és lakhatási költségek drasztikusan nőni fognak a közeljövőben így meggondolatlanság lenne belevágni egy ilyen projektbe jelenleg.
Lehet cikizni a mamahotelt meg amit akarnak , de az ember zsebében évente több milliót hagy amit el lehet szórakozni, nyaralni vagy befektetni. Ráadásul a szülő életét is könnyíteni lehet ha segítesz neki néhány dologban ami az ő életét esetleg már megterhelné.
Nekünk pl nem kell gyerek, a környéken van iskola, óvoda , de nincs elegendő óvónő , tanárnő, 10 év alatt egyre rosszabb lett a helyzet, ráadásul túlórázunk mind a ketten így abszolút nem érünk rá , hogy gyerekkel foglalkozzunk. Inkább dolgozunk , összeszedünk egy nagyobb összeget nyáron pedig élünk.
15 comments
Komoly.
Mindig úgy szeretik ezt beállítani, mintha mindenki csak azért maradna otthon, mert kényelmes. Azt elfelejtik, hogy házat kurvára nem lehet venni, maximum egy albérletbe tudsz menni, de ahhoz is kell pénzt spórolni, nem is keveset. Nyilván ha egyre többen mennek főiskolára, egyetemre, akkor természetes, hogy kitolódik az elköltözés, mert ha valaki 21-23 évesen fejezi be a felsőoktatást (és ez csak az alap, emellé még lehet, hogy szüksége lesz másra is), akkor csak utána lesz folyamatosan jövedelme, mert a havi 20 ezres ösztöndíjból nem igazán lehet megélni. Persze, van aki dolgozik mellette, de nem mindenkinek van ideje, lehetősége erre.
Milyen jól kezdődött az édes fiam, meg a lányok panaszkodnak a barátaikra szöveggel, hogy aztán utána egy mind a két nemet érintő problémára váltson át úgy, hogy azt nem említi, hogy ja amúgy ebbe a nők is beletartoznak.
Nekem tapasztalatom szerint akkor van probléma, ha a szülők végig úgy nevelték a srácot, hogy a főzés, mosás, takarítás majd úgyis női feladat lesz, minek megtanítani a gyereket elindítani a mosógépet, megfőzni párféle kaját, vagy elmagyarázni, hogy nem, a domestossal nem a sütőt takarítod ki, a zsíroldóval meg nem a budit.
Aztán anyuci kicsi fia otthon ragad, már 25 éves, de még mindig főznek rá, mosnak rá, vasalt ruha bekészítve az ágyra minden hétvégén, közben meg senki nem érti, miért menekül el egy épeszű nő a kapcsolatból, amint ez kiderül.
Volt olyan ismerősöm is, aki egyetem alatt már dolgozott, full része volt a háztartásnak, anyagilag és a feladatok tekintetében is. Azért lakott otthon, mert egy saját lakás önerejére gyűjtött, amiben semmi kivetnivaló nincs. Tudott működni a hosszútávú kapcsolata. De ott a szülők is olyanok voltak, hogy apunak nem esett le a grófi korona a fejéről, ha el kellett mosogatni, meg nem kellett 45 perces telefonos segítség egy bevásárláshoz.
Szerintem disztinkcicót kell tenni aközött, hogy valaki egy balek, és lusta, és jó ez így, illetve aközött, hogy valaki küzd, de még nem jött össze, vagy netán a szülők szorulnak segítségre, vagy netán elég tágas a családi lak és elég jó a viszonyuk, hogy ne legyen ez gond egyelőre.
Igen, mert 25 évesen egyedülállóként évi 1.5 milliót konfettiként beleszórni egy albérletbe csak azért, hogy ne lakjál otthon nagyon átgondoltnak tűnik. Ettől függetlenül is ezt egy generációs jelenségnek nevezni elég nagy túlzás. Tény, hogy van ilyen, de erősen el kell gondolkoznom, hogy az ismerőseim közül tudjak mondani példát.
Engem speciel nem zavarnak, nem is akarnak elzavarni.Az ismerettségi körömből kapásból tudok 4 korombeli embert (közel vag túl a negyvenhez) aki még otthon él szülőkkel.Innen 25 perc busszal a munkahely mindegyikőnknek, és kb egy környékbeli albi árát odaadom szülőknek amúgy is.
Amúgy nem igazán akarok az országban sem élni már így ami tehetek félreteszem mert ki tudja.A faluban is 20 millióért árulnak házat ami képtelenség megvenni még az önrészt sem tudom összeszedni.Meg amúgy sem sok értelme ha lehet 5 év múlva lehet lelépek külfölre.
Sokat számít az is ha valaki kapcsolatban van mert az segíti a “leválást” de csak úgy egymagam sok értelmét nem látom elköltözni (mind egyedülállóak vagynk akiket említettem korábban) ha azt a pénzt adhatom szülőknek is.(mellesleg azt is félreteszik mert falun élünk és elég szerényen élünk).
Talán rossz nevelés kérdése is mert sosem neveltek önállóságra, de azt tudom hogy nem lógok szülők nyakán (hetvenes éveikben járnak) sőt egyre több segítségre szorulnak.
Társkeresést meg egy ideje feladtam szóval…
Társkereső oldalak in a nutshell:
– csaj úgy néz ki mint egy zsák föld
– kivel él: szüleivel
– munka: álláskereső, tanuló
– intro: “mamahotelesek balra köszcsi puszcsi”
Pedig a megoldas kezenfekvo: a nok, akiknek a jelek szerint nincs ilyen problemajuk, koltoztessek be a sajat fizetesukbol huszonot eves korukra vasarolt lakasukba a pasijukat.
K..vara nem jo dolog csak azert otthon lakni, mert egy alberletre sem futja. Amikor a kedves ceg mutyizik, panaszkodik, sajnaltatja magat es netto 220-szal szurja ki a szemed ugy, hogy tobb ember feladatait is ellatod. Akkor szetteszi a kezet, mondvan old meg az eleted.
K..vara megalazo, amikor a tarskeresokon az elso kerdese, hogy mi a munkam. Ha van, ha nincs nem jo, nem eleg fancy, nem tudok kulfoldre utazni stb.
Ha meghallja, hogy kivel lakom (hiaba eshetett le neki, hogy nem vagyok pancser), pusztan az anyagi dolgok miatt, azonnal sikitva ghostingol, de sajnaltatja magat, hogy neki senki sem eleg jo, mennyit szenved. Hozzam nem jon, mert f..sok anyamtol. Hozza nem mehetunk, mert “nem tud ram felnezni”, ha a pasi van nala tobbet.
Nem erdekel, feladom masok meggyozeset. Orulok, hogy nem dobnak ki, segitek, amiben tudok. Adok haza, takaritok, ugyeket intezek, felujitasba szallok be anyagilag. Inkabb ez, mint a hid alatt.
Erdekes, hogy ebben is a ferfiak a hibasak. .
A nagy érzékenyítések közben miért tartunk még ott hogy egy 20 éves kölöknek saját házat kellene összehozni neki és a barátnőjének?
Miért a férfi a felelőse ennek, miért van tőle elvárva még mindig?
“Ímhol hát, édes lyányaim, óvakodjatok az férfiemberektől, kik fiskális okokra hivatkozván szüleikkel otthon laknak, s el nem tudnak onnét költözni.” Káren asszony füveskönyve, 1639
Hova?
Megint egy nő akarja megmondani hogy a férfiak mit tegyenek.
Milyen meglepő.
Szintén mamahotel, de külön lakrész, hálószoba, nappali , konyha, fürdő amiket mind mind szépen lassan magam újítottam fel. Először úgy voltam vele, hogy kéne az önállóság, saját lakás, ház valahol máshol nagyobb városban , de végül jobban jártam ezzel a lehetőséggel. A nagyobb városok túlzsúfoltak lettek, parkolóhely alig, hallod a szomszéd fingását, üvöltését, gyerek rohanását, fúrást faragást stb. Az ingatlanosok céljai sem mi vagyunk mikor singli voltam azért nem juthattam lakhatáshoz, most hogy együtt vagyunk a párommal meg nem akarunk gyereket, szóval az ingatlant nem nekünk találták ki a jelen rendszer szerint, amúgy se tudnánk kire hagyni…
Pro:
– Egy háztartáson belül két külön lakrészben élünk, nem igazán halljuk egymást.
– Rezsit közösen összedobjuk ahogy a ház felújítását is megoldottuk az utóbbi években
– Van zöldterület, kiülő , grillező, virágok és kellemes környezet
– Parkolás biztosítva utcán, garázsban egyaránt
– Nem kell gyakran a kajával kínlódni, vagy mi főzünk itthon vagy a szülők és nem kis mennyiségben így olcsóbb
Kontra:
– Egy saját jobb lenne, önálló családi ház , de max ennyi a kontra, semmi extra, erre meg a jelenlegi környezetemben abszolút nincs szükségem, hogy kiadjak 60 – 80 milliót egy házra, ami a felét se éri… Továbbá a rezsi és lakhatási költségek drasztikusan nőni fognak a közeljövőben így meggondolatlanság lenne belevágni egy ilyen projektbe jelenleg.
________________________________________________________
Lehet cikizni a mamahotelt meg amit akarnak , de az ember zsebében évente több milliót hagy amit el lehet szórakozni, nyaralni vagy befektetni. Ráadásul a szülő életét is könnyíteni lehet ha segítesz neki néhány dologban ami az ő életét esetleg már megterhelné.
Nekünk pl nem kell gyerek, a környéken van iskola, óvoda , de nincs elegendő óvónő , tanárnő, 10 év alatt egyre rosszabb lett a helyzet, ráadásul túlórázunk mind a ketten így abszolút nem érünk rá , hogy gyerekkel foglalkozzunk. Inkább dolgozunk , összeszedünk egy nagyobb összeget nyáron pedig élünk.