Volt világútlevelünk, de a szomszéd faluba nem mehettünk át

1 comment
  1. Ezt ahhoz fűzném, hogy miért érzéketlenek ennyire az emberek az országban : “*Sándor kifelé menet elmeséli két nyolcvan év körüli férfi történetét: egyikük határőrparancsnok volt, a másikuk korábbi határőre, beosztottja, aki később disszidált, menekülése közben a parancsnoka rá is lőtt”.*
    *”Amikor 1990 után visszajött, bement a volt parancsnoka törzshelyéül szolgáló kocsmába, odament a fröccsözgető egykori feljebbvalójához, és emlékeztette, ki is ő. Amikor a volt parancsnok ráismert, nekiszegezte a kérdést, hogy ennyi idő távlatából, és ebben az új korban, hogy érzi, jól döntött-e, amikor utánalőtt menekülés közben, és mit tenne ma, a nyugalmazott határőr az ujjaival pisztolyt mutatott, és azt mondta”:*
    *”Most is ezt csinálnám. Lelőnélek, mint egy kutyát”.*

Leave a Reply