Igen abban élsz. A te választásod. Ne fogyassz kormányzati média tartalmat, és meglásd kisüt a nap a fejedben.
Ez eddig a legigazságosabb cikk amit olvastam méghogyha meg is kell mogyorózni amiért komolyan veszik Orbán látszat politikáját de attól függetlenül jól sikerült.
Én azt hiányolom a fentiből hogy a tartalommal egyáltalán nem foglalkozik, csak a kontextussal és az eszközzel. Az cikkben megjelenő olajembargó kérdése erre jó példa. Természetesen megy a keretezés, a politikai haszon felhajtása a körbehivatkozó NER részéről ez nem kérdés.
Eközben viszont az államtól független média felől én nulla visszakövethető számítást és maximum egy-két angol nyelvű analitikus szemléletű cikket láttam az embargók hasznosságáról, az ellenzék túlnyomó része meg lapít a fűben, nehogy megkérdezzék mi a véleménye. Meg esetleg vannak még a szakmaiságot nélkülöző publicisztikák némi talpnyaló fennhanggal, csak ebben az esetben nem a kormány politikájának irányába.
Nekem ebből az jön le, hogy a fenti NER-média maximum a hatásfokot növeli, nem önmagában nyer. Többet hoz nekik, hogy képesek olyan ügyekbe beleállni ami ebben a pillanatban visz, és csak később hoz eredményt nekik mint az elkövetkezendő 24-48 óra. Akkor viszont nagyon is hoz eredményt és növeli a hitelességüket, rombolja és demoralizálja az ellenfelet.
Szóval értem valahol a “big bad diktatórikus médiagépezet”-től való félelmet és ennek hatásait, de a tartalom kérdése valahogy mindíg el van maszatolva.
*(A fenti eszköztár pedig tárgyalható és oktatható, viszont a “nem NER média”, nem NER-es politikai elit se lelkesedik azért ha végre meghúznánk a piros vonalakat a hír vs vélemény, tény vs narratíva, megérzés vs adat között. Így ez az eszköz sajnos a NER kezében is megmarad és fegyelmezettebben és gátlástalanabbul fogják üzemeltetni.)*
3 comments
Igen abban élsz. A te választásod. Ne fogyassz kormányzati média tartalmat, és meglásd kisüt a nap a fejedben.
Ez eddig a legigazságosabb cikk amit olvastam méghogyha meg is kell mogyorózni amiért komolyan veszik Orbán látszat politikáját de attól függetlenül jól sikerült.
Én azt hiányolom a fentiből hogy a tartalommal egyáltalán nem foglalkozik, csak a kontextussal és az eszközzel. Az cikkben megjelenő olajembargó kérdése erre jó példa. Természetesen megy a keretezés, a politikai haszon felhajtása a körbehivatkozó NER részéről ez nem kérdés.
Eközben viszont az államtól független média felől én nulla visszakövethető számítást és maximum egy-két angol nyelvű analitikus szemléletű cikket láttam az embargók hasznosságáról, az ellenzék túlnyomó része meg lapít a fűben, nehogy megkérdezzék mi a véleménye. Meg esetleg vannak még a szakmaiságot nélkülöző publicisztikák némi talpnyaló fennhanggal, csak ebben az esetben nem a kormány politikájának irányába.
Nekem ebből az jön le, hogy a fenti NER-média maximum a hatásfokot növeli, nem önmagában nyer. Többet hoz nekik, hogy képesek olyan ügyekbe beleállni ami ebben a pillanatban visz, és csak később hoz eredményt nekik mint az elkövetkezendő 24-48 óra. Akkor viszont nagyon is hoz eredményt és növeli a hitelességüket, rombolja és demoralizálja az ellenfelet.
Szóval értem valahol a “big bad diktatórikus médiagépezet”-től való félelmet és ennek hatásait, de a tartalom kérdése valahogy mindíg el van maszatolva.
*(A fenti eszköztár pedig tárgyalható és oktatható, viszont a “nem NER média”, nem NER-es politikai elit se lelkesedik azért ha végre meghúznánk a piros vonalakat a hír vs vélemény, tény vs narratíva, megérzés vs adat között. Így ez az eszköz sajnos a NER kezében is megmarad és fegyelmezettebben és gátlástalanabbul fogják üzemeltetni.)*