Rant a magyar igazságszolgáltatásról

Gyakorló jogászként mindenkinek azt tanácsolom, hogy a lehető legmesszebb kerülje el az igazságszolgáltatásnak nevezett jelenséget.

Az egész rendszer egy romlott, dilettánsokkal teli nepotikus foshalmaz, amibe ha bekerülsz ügyfélként, akkor jól megrág, aztán kiköp a véres turhájával együtt, és még a végén jól beléd is rúg egyet.

A bírák nagyrésze egy hermetikusan elzárt buborékban képződik, amit fogalmazói, később a szakvizsga után pedig titkári pozíciónak hívnak, arról nem is beszélve, hogy persze előny, ha apuci, anyuci, vagy valaki közeli rokon a bíróságon dolgozik. A fogalmazókat és a titkárokat állítólag felkészítik a bírói hivatás feladataira, a valóság viszont az, hogy a jogi szakvizsgára biflázzák be a vonatkozó jogszabályokat, anélkül, hogy tényleges, a való életet leképező tudásra tennének szert. Miután 1 évet minimum lehúzott delikvens bírósági titkár ilyen minőségében, utána (most már 30 évesen) benyújthatja jelentkezését valamelyik bírói állásra valamelyik járási vagy kerületi bíróságra, ahová vagy kinevezik, vagy ha nem tetszik valakinek / nem jó a pártállása / nem kúrta le az adott törvényszék elnökét, akkor nem.

Az ifjú bíró gőgös, úgy hiszi, hogy mindenki felett áll két méterrel, és a hihetetlen hiúsága miatt alázatot követel meg az eljárás résztvevőitől (kivéve talán az ügyészt, erről később lent). Ehhez persze asszisztál a társadalmi elismertség, holott az elismertség mellé az esetek többségében nem lehet szakmai tudást párosítani. Ha valaki a gőgösséget nem hiszi el, nyugodtan megnézheti a Kúria évkönyveit, ahol főleg a fiatalabbak mind leírják, hogy a bírói hivatás a jogászi szakma csúcsa. Lehet, hogy ügyvédként csak butthurt vagyok a fenti kijelentés kapcsán, de szerintem jól példázza, hogy mennyire el vannak szállva maguktól.

Persze a bíró gőgösségét talán egyedül az ostobasága és merevsége ami felülmúlhatja, hiszen az ügyedet már a kereset, vagy ellenkérelem beérkezésekor eldöntötte, a nyilatkozatokat és a bizonyítékokat addig facsarja, amíg az ő szája íze szerint nem alakul, hogy a végén kihirdesse a polgári / büntető / közigazgatási eljárás emésztőrendszerén áthaladott szargombóc ítéletet.

Sőt, általában felháborodnak azon, hogy egyáltalán írni is merészeltél valamit, és azonnal azt nézi, hogy az ügyedtől hogyan tudna a leghamarabb megszabadulni, hiszen a bíróságokon bevezetett pontrendszer szerint pozitívan lezárt ügynek tekinthető, ha megszünteti az eljárást, ezért jó pont jár neki, ami majd a későbbi karrierútjában számít, ha esetleg felszopódik valamelyik magasabb fokú bíróságra.

Hozzá kell tenni, hogy mindehhez hozzájárul a legújabb polgári és büntető eljárási kódexünk, ami egészen páratlan módon oldotta meg “a bíróságokon lévő hatalmas ügyteher” problematikáját. Nem a bíróságok szervezetét, nem az ügyek elosztását alakították át, és nem is a szervezet személyzeti bővítését célozták meg, hanem azt, hogy az ügyfelet a lehető legjobban megszopatva, megfosztva a korrekt, érdemleges elbírálástól olyan formaiságokat helyeztek el az eljárási szabályokban, hogy azok ellehetetlenítsék az ügy érdemi elbírálását. Persze ennek az ötletgazdái is a bírák voltak, más hivatásrendek képviselőit kiszorítva az eljárási kódexek megtárgyalásakor.

Egyrészt az új polgari eljárási törvény (Pp.) olyan formai kritériumokat szabott meg a keresetleveleknek, hogy kb. lehetetlen volt azokat teljesíteni; a bíróságok kapva ezen, sorra utasították vissza az általuk formai hibásnak vélt keresetleveleket, aminek eredményeként annyira lecsökkent az ügyteher, hogy már fentről szóltak, hogy “ne már lécci na”. Az új Pp. – t emiatt is módosították később, enyhítve ezeket a formai szabályokat, de ekkor már késő volt, ha pedig bemész az ország egyik legforgalmasabb bíróságára, a pkkb-ra, akkor látod, hogy alig van tárgyalás kitűzve. Szép volt, bravo. A Pp. egy másik újdonsága az volt, hogy megnyirbálta a Kúria elé terjeszthető felülvizsgálati ügyek körét, mindezt szintén azért, hogy a Kúria ne legyen annyira leterhelve. Ha pl. vagyonjogi pered van (az esetek nagyobbik része szerintem ilyen), és a másodfokú bíróság ugyanazt a hatalmas baromságot írja le, mint az elsőfok, akkor így jártál, a Kúria csak befogadhatósági engedély iránti kérelem után dönt arról, hogy egyáltalán szóba állnak – e veled. Megsúgom: a legtöbbször nem érdekli őket az ügyes – bajos szarod, egyébként is mit képzelsz, hogy egyáltalán megszólítod őket. A büntetőeljárási törvény (Be.) pedig olyan módon leszűkítette a felülvizsgálati lehetőségeket, hogy eljárási szabálysértésre már szinte nem is lehet hivatkozni (pl. már nem lehet azt mondani, hogy a bíróság jogszabálysértően mellőzött egy tanúbizonyítási indítványt, teljesen mindegy, hogy annak a tanúnak a kihallgatásával felmentő ítélet is születhetett volna akár), csak és kizárólag büntető anyagi jogszabály megsértését lehet megjelölni (ami a cselekmény minősítésén kívül nagyon mást nem jelent). Számomra ez úgy tűnik, hogy az új rendszer jelentős védekezési alaptól fosztja meg a terhelteket, mindezt a “tehermentesítés” jegyében.

A két eljárási törvény behozott még egy kurva nagy hülye elemet a tárgyalások vitele kapcsán: az osztott pervitelt. Hogy mi is ez a borzadvány? “Az eljárások gyorsítása érdekében” (tehát ha gőgös barátunk már veszi a fáradságot, hogy a szaros kis ügyeddel foglalkozik, akkor se kelljen veled túl sokat) korlátok közé kerül, hogy meddig tehetsz tényállításokat és bizonyítási indítványokat. Az osztott pervitelben először van a perfelvételi szak, ahol ezeket megteheted, aztán az érdemi szakban már csak a bizonyítás lefolytatása megy. Tehát ezt úgy kell elképzelni, hogy a perfelvétel során indítványozod a tanú meghallgatását, az érdemi szak alatt meg jobb esetben meghallgatják a tanút. Mindezt azért, hogy “arra sarkallja az ügy résztvevőit, hogy a beadványaikkal már az eljárás kezdetén legyenek meg”. Magyarul haladjál már bazdmeg, mit képzelsz, feltartod a sort. Ezt segíti még a Pp. olyan rendelkezései, amelyek még a perfelvétel alatt is lehetővé teszik a pénzbírság kiszabását veled szemben, mert mi a faszért nem tudod azonnal összerakni az egész ügyet te. És ez még perfelvétel. Ha érdemi szakban jutott eszedbe valami, ami releváns lehet a jogvita szempontjából? Akkor lol asdfxddddd, nem a mi bajunk, nem fogjuk elrendelni az indítványod, mert így jártál. Nagyon szűk azoknak a törvényi esetek száma, amikor mégis van lehetőség javítani, és azokra is rövid, 15 napos határidőt biztosítsanak. Azzal szemben, hogy nálad ügyfélként azonnal elvárják, hogy a teljes ügyet átlásd, ők, az atyaúristen bírók persze megengedhetik, hogy hibáznak, hiszen a felsőbb bíróságok kijavíthatják az elbaszott ítéleteket. Hihetetlen fair, mi?

A bíróságok függetlensége is kb. esti mese. Lásd devizahiteles ügyek. Szinte minden környező országban megoldották, hogy tisztességtelennek minősítették az ügyleteket, nálunk a bírák a bankok felszopólányaiként viszont inkább simán tönkrebasztak több ezer család megélhetését.

Hogy mi utal még arra, hogy a bírók utálnak mindenkit, aki eléjük kerül? Ha ügyvédként lélegeztető gépre kerülsz, akkor lol fgt, így jártál, miért nem gondolkodtál előre? Ehhez csak itt hagyom ezt:

[https://adozona.hu/koronavirus\_jarvany/A\_jogi\_kepvielonek\_szamolnia\_a\_kell\_a\_covid\_IUO6E7](https://adozona.hu/koronavirus_jarvany/A_jogi_kepvielonek_szamolnia_a_kell_a_covid_IUO6E7)

AZ CSAK KIFOGÁS, HOGY NEM KAPSZ LEVEGŐT.

Egyébként meg az ügyvéd a büntetős tárgyaláson nem több, mint egy szükséges biodíszlet, aminek meg se hallja a bíróság

a hangját, le van szarva, amúgy is csak egy hivatásos bűnöző a bíró szemében. A fenti anti – work kultúrát pedig továbbfokozva csak annyit csinálnak, hogy fogják az ügyészség vádiratát, copypaste, és kész is az ítélet. Ezért van az ügyészségnek több mint 97%-os sikerrátája. Röhej az is, hogy nem egy más szakmai tudást igénylő ügyben (így pl. gazdasági ügyekben) azt se tudják, hogy ki micsoda: mit csinál egy könyvelő, milyen felelősségi köre van, miről lehet tudomása egy pénzügyesnek, hogyan működik az adózás, és ahelyett, hogy magukat fejlesztenék, inkább csontra beszopják az ügyészség hülyeségeit, csak ne kelljen érdemben vizsgálni az ügyet.

A legtöbb fiatal ügyvéd ebben szocializálódva hajbókol a tárgyalásokon, és már azért is elnézést kér, hogy egyáltalán létezik, ezzel is megerősítve a bírói szupremáciát. Változtatni ezen az egészen, főleg így külsősként lehetetlen.

Lehetőleg mindenki kerülje ezt az egész intézményrendszert.

Persze mindenhol vannak kivételek, de sok szerencsét ahhoz, hogy egy olyanhoz juss, aki tényleg foglalkozni akar a problémáddal.

TL;DR: ne akarj pereskedni plz, és ne csinálj semmi hülyeséget, mert Magyarország bosszúálló istenei ítélkeznek majd feletted.