A csonttollúnak nevezett madarat Magyarországon viszonylag kevesen ismerik, pedig rendszeres vendég nálunk októbertől áprilisig. Fenyőmadárnak is nevezik, és nem véletlenül, hiszen Észak-Európa, Ázsia és Amerika tűlevelű erdeiben fészkel. Ősszel szívesen költözik délebbre, hazánkban a nyugati ostorfa, a madárberkenye és a japán akác terméseit csipegetve vészeli át a hideg évszakot.

Barátságos madárnak tartják, amely nem különösebben tart az embertől. Röptében a seregélyre emlékeztet, talán ezért is figyelnek fel rá kevesebben. Ha gazdag táplálékforrásra találnak, evés közben sűrűn hallatják csilingelő hangjukat, ezzel jeleznek éhes társaiknak. Az idős példányok másodrendű evezőinek hegyi részén a tollgerinc megnyúlt, élénkpiros lemezkét alkot, a madár innen kapta a csonttollú nevet.

Az ártalmatlan állatnak nyugaton „rossz híre van”, gyakran nevezik pestismadárnak is. A középkorban rettegtek a felbukkanásától, de a németországi sajtó még ma is sűrűn cikkezik arról, ha valahol tömegesen felbukkan. Ezt történt most Alsó-Szászországban is, amely az ország egyik frekventált mezőgazdasági térsége.

A népi babonák mögött sok esetben racionális magyarázatok bújnak meg. A csonttollút a balszerencse hírnökének tartják évszázadok óta, bár az ártatlan állatot gyakran csak az éhség űzte az emberek közelébe. Amikor csökken a táplálékforrásuk északon (az orosz tundrán is szép számban élnek), akkor Európa középső részébe vándorolnak. Ha mindezt túlzottan nagy számban teszik, akkor „inváziós hadseregként” már komoly veszélyt jelentenek a célállomás ökoszisztémájára.

Ellepik a fákat és bokrokat a kedvenceiknek számító bogyótermésekért, nehezebbé téve más állatok élelemhez jutását. A középkorban úgy hitték, hogy tömeges felbukkanása összefüggésbe hozható az akkoriban gyakori pestisjárványokkal, ám ezt a népi hiedelmen kívül nem sok minden támasztja alá. Napjainkban talán a klímaváltozás is szerepet játszik abban, ha szokatlan helyeken jelennek meg a csonttollúak, ebből a szempontból tehát valóban a rossz hír hozójának tarthatjuk őket.

Hallgassa meg a csonttollú különös énekét: