Az uniós költségvetésből származó források kifizetésének egyik alapfeltétele, hogy a tagállamok megfeleljenek az úgynevezett horizontális feljogosító feltételeknek, köztük az Európai Unió Alapjogi Chartájának. A Bizottság 2022-ben tíz magyar operatív programot hagyott jóvá, ugyanakkor a kifizetéseket felfüggesztette arra hivatkozva, hogy Magyarország nem teljesíti maradéktalanul a Charta követelményeit. A feltételek között kiemelt helyen szerepeltek a bírói függetlenséget érintő reformok.
2023 decemberében azonban a Bizottság úgy ítélte meg, hogy Magyarország a bírói függetlenség terén eleget tett a követelményeknek, és megszüntette a felfüggesztést. A döntés következtében Magyarország mintegy 10,2 milliárd eurónyi uniós forrás lehívására vált jogosulttá.
Az Európai Parlament 2024. március 25-én keresetet nyújtott be a Bírósághoz a határozat megsemmisítése érdekében. A Parlament szerint a Bizottság megsértette az uniós jogot, nyilvánvaló értékelési hibákat vétett, nem tett eleget indokolási kötelezettségének, valamint visszaélt hatáskörével.
Indítványában Ćapeta főtanácsnok több ponton is a Parlamentnek ad igazat. Álláspontja szerint ha a Bizottság konkrét és részletes feltételeket szab egy tagállam számára az uniós forrásokhoz való hozzáférés érdekében, akkor a kifizetéseket nem engedélyezheti addig, amíg e feltételek mindegyike nem teljesül – és nem csupán formálisan, hanem ténylegesen is.
A főtanácsnok úgy látja, hogy a Bizottság jogsértően járt el, amikor – megfelelő indokolás nélkül – még azelőtt engedélyezte a források folyósítását, hogy a szükséges jogszabályi reformok hatályba léptek volna, illetve azok alkalmazása megkezdődött volna.
Külön kifogásolta, hogy a Bizottság nem végzett kellően alapos értékelést több kulcsterületen, így:
a Kúria függetlenségének kérdésében,
az Alkotmánybíróság tagjainak bírói kinevezésével kapcsolatban,
valamint az előzetes döntéshozatali eljárások kezdeményezését akadályozó körülmények felszámolása terén.
Emellett a Bizottság szerinte nem vizsgálta megfelelően azokat a jogalkotási fejleményeket sem, amelyek veszélyeztethetik vagy kiüresíthetik a bevezetett reformok céljait. A főtanácsnok szerint a Bizottság az alapszerződések szerinti indokolási kötelezettségét is megsértette. Nem adott ugyanis magyarázatot arra, miért tért el a 2022-es határozataiban maga által korábban meghatározott követelményektől.
Bár formálisan a határozatok címzettje az érintett tagállam, Ćapeta hangsúlyozza: az uniós közpénzek felhasználása szélesebb közérdeket érint. Különösen akkor, amikor a források kifizetését korábban jogállamisági aggályok miatt függesztették fel, a Bizottságnak nemcsak az adott tagállam, hanem az uniós polgárok felé is világos és részletes indokolást kell adnia. A Parlament harmadik jogalapját – amely hatáskörrel való visszaélést állított – a főtanácsnok nem találta kellően megalapozottnak. E ponton a kereset elutasítását javasolja.
Fontos ugyanakkor, hogy a főtanácsnok indítványa nem köti a Bíróságot. A bírák most kezdik meg a tanácskozást az ügyben, az ítéletet későbbi időpontban hirdetik ki. A Bíróság azonban általában az indítvánnyal egyezően dönt. Ha ez valóban így történik, az azt jelentené, hogy Magyarország elveszíti jogosultságát a felszabadított forrásokra és – elvileg – az azóta már lehívott összeget is vissza kellene fizetni. Csak akkor szabadulhatnak fel a források, ha teljesülnek például a korrupcióellenes kritériumok is – a 10,2 milliárd euró felszabadulása csak az igazságszolgáltatási reformra hivatkozással történt meg.
Egy ilyen ítélettel tulajdonképpen – a közvetlen mezőgazdasági forrásokat leszámítva – erre a költségvetési ciklusra Magyarország majdnem az összes támogatásra elveszítené jogosultságát.