> Egykori társai úgy emlékeznek, bizalmas kapcsolatot szeminaristaként a Hittudományi Akadémián is elsősorban tanárokkal épített ki, főleg olyanokkal, akik ellen a többiek lázadtak túlzott merevségük miatt. (…) Maga is nemegyszer kivételesen szigorúnak, “nyersnek” minősíti kedves tanárait; mintha kimondottan kereste volna a válogatottan goromba és rugalmatlan, a fegyelmet és a hierarchiát mindenek fölé helyező szellemi tekintélyek társaságát. A “rendről” (a világ Isten teremtette “természetes” állapotáról) és a hierarchiáról azóta is a legnagyobb áhítattal beszél.
Valamiért nem lep meg, hogy ő lett az a pap, aki hálaadó misét tart Orbánért.
> a KÉSZ alapító elnöke 1997-ben meghalt, és kívánsága az volt, hogy Osztie kövesse őt az elnöki székben; a plébánosra alighanem Alfonz atya hívta fel a figyelmét. A választást azonban meg kellett tartani (bár Osztie később “önjelöltnek” nevezte riválisát), viszont az aktust megelőzte egy a napirendben eredetileg nem szereplő alapszabály-módosítás. Ez lehetővé tette, hogy kétharmados helyett feles többség dönthessen a jelöltek között. E változtatás biztosította Osztie számára az elnöki cím előszöri megszerzését az addigi világi alelnökkel szemben. Vannak, akik úgy vélik, hogy a keresztény civil mozgalmak iránt némiképp bizalmatlan püspöki kar megkönnyebbült, hogy pap kezében tudhatta a szervezet vezetését. Az alapszabály megváltoztatását és az elnökválasztást 2002-ben a Legfelsőbb Bíróság ítélete alapszabály-ellenesnek találta és megsemmisítette, Osztie Zoltánt pedig ugyanebben az évben – immár egyedüli jelöltként – ismét megválasztották KÉSZ-elnökké.
Teljesen NER-kompatibilis a csávó.
Gondolom neki kellene engem, mint fiatalt, bevonzania az Anyaszentegyházba.
1 comment
> Egykori társai úgy emlékeznek, bizalmas kapcsolatot szeminaristaként a Hittudományi Akadémián is elsősorban tanárokkal épített ki, főleg olyanokkal, akik ellen a többiek lázadtak túlzott merevségük miatt. (…) Maga is nemegyszer kivételesen szigorúnak, “nyersnek” minősíti kedves tanárait; mintha kimondottan kereste volna a válogatottan goromba és rugalmatlan, a fegyelmet és a hierarchiát mindenek fölé helyező szellemi tekintélyek társaságát. A “rendről” (a világ Isten teremtette “természetes” állapotáról) és a hierarchiáról azóta is a legnagyobb áhítattal beszél.
Valamiért nem lep meg, hogy ő lett az a pap, aki hálaadó misét tart Orbánért.
> a KÉSZ alapító elnöke 1997-ben meghalt, és kívánsága az volt, hogy Osztie kövesse őt az elnöki székben; a plébánosra alighanem Alfonz atya hívta fel a figyelmét. A választást azonban meg kellett tartani (bár Osztie később “önjelöltnek” nevezte riválisát), viszont az aktust megelőzte egy a napirendben eredetileg nem szereplő alapszabály-módosítás. Ez lehetővé tette, hogy kétharmados helyett feles többség dönthessen a jelöltek között. E változtatás biztosította Osztie számára az elnöki cím előszöri megszerzését az addigi világi alelnökkel szemben. Vannak, akik úgy vélik, hogy a keresztény civil mozgalmak iránt némiképp bizalmatlan püspöki kar megkönnyebbült, hogy pap kezében tudhatta a szervezet vezetését. Az alapszabály megváltoztatását és az elnökválasztást 2002-ben a Legfelsőbb Bíróság ítélete alapszabály-ellenesnek találta és megsemmisítette, Osztie Zoltánt pedig ugyanebben az évben – immár egyedüli jelöltként – ismét megválasztották KÉSZ-elnökké.
Teljesen NER-kompatibilis a csávó.
Gondolom neki kellene engem, mint fiatalt, bevonzania az Anyaszentegyházba.