A problema, hogy mindenhol torvenybe is irtak a boomer hulyesegeket, amik a hetvenes evekben legalabb felig igazak voltak, de mara sikhulyesegge olvadtak. Pl. a GMO tilalom, vagy az atomeromu tilalom egyszeruen csak vallasi elkepzeles, amiknek a torvenyekbol kivezetese evtizedes munkat igenyel majd.
[deleted]
Csak egy érzés (sejtés?), de szerintem a magyar társadalmi viszonyokra csak részlegesen lehet ráhúzni a ezt a boomer-genX-stb. felosztást, mert a 20. század második felében a társadalomalakító történések teljesen máshogy darabolták fel a korfát. Nekünk vannak Ratkó-gyerekeink (50-es években születtek) és -unokáink (60-as évek vége, 70-es évek). A nyugati kapitalizmusban a jóléti állam képe a 70-es évek végére teljesen kifulladt, a 80-as évek (Reagen, Thatcher) már a neoliberalizmusról, a trickle down economyról, a minél nagyobb mértékű öngondoskodásról szóltak, itthon viszont még 2 generáció felnőtt úgy, hogy majd Kádár elvtárs megoldja. Az amerikai boomer inkább azért szokott kiabálni, mert elveszik (az állam elveszi) a szabadságát és az önrendelkezését. Náluk a korlátlan fogyasztás is ennek a manifesztációja. A magyar boomert nem érdekli a szabadsága, sőt, igazából még a tágabban értelmezett gazdasági prosperitása sem, hanem az, hogy a 2×2 méteres kis környezetében legyen meg minden (és ehhez az állam adjon meg mindent) (vö. árstop jó, nem érdekel, hogy 400 az euró, mert én forintban fizetek, de forintban ne legyen drága az olaj, mindegy, hogy oldják meg). Egy magyar boomer nem azért árulta el a jövő generációit, mert az esztelen fogyasztásával tönkretette a világot, hanem mert a szűkös igényeinek minél simább kielégítése érdekében hajlandó volt lemondani a demokráciáról.
3 comments
A problema, hogy mindenhol torvenybe is irtak a boomer hulyesegeket, amik a hetvenes evekben legalabb felig igazak voltak, de mara sikhulyesegge olvadtak. Pl. a GMO tilalom, vagy az atomeromu tilalom egyszeruen csak vallasi elkepzeles, amiknek a torvenyekbol kivezetese evtizedes munkat igenyel majd.
[deleted]
Csak egy érzés (sejtés?), de szerintem a magyar társadalmi viszonyokra csak részlegesen lehet ráhúzni a ezt a boomer-genX-stb. felosztást, mert a 20. század második felében a társadalomalakító történések teljesen máshogy darabolták fel a korfát. Nekünk vannak Ratkó-gyerekeink (50-es években születtek) és -unokáink (60-as évek vége, 70-es évek). A nyugati kapitalizmusban a jóléti állam képe a 70-es évek végére teljesen kifulladt, a 80-as évek (Reagen, Thatcher) már a neoliberalizmusról, a trickle down economyról, a minél nagyobb mértékű öngondoskodásról szóltak, itthon viszont még 2 generáció felnőtt úgy, hogy majd Kádár elvtárs megoldja. Az amerikai boomer inkább azért szokott kiabálni, mert elveszik (az állam elveszi) a szabadságát és az önrendelkezését. Náluk a korlátlan fogyasztás is ennek a manifesztációja. A magyar boomert nem érdekli a szabadsága, sőt, igazából még a tágabban értelmezett gazdasági prosperitása sem, hanem az, hogy a 2×2 méteres kis környezetében legyen meg minden (és ehhez az állam adjon meg mindent) (vö. árstop jó, nem érdekel, hogy 400 az euró, mert én forintban fizetek, de forintban ne legyen drága az olaj, mindegy, hogy oldják meg). Egy magyar boomer nem azért árulta el a jövő generációit, mert az esztelen fogyasztásával tönkretette a világot, hanem mert a szűkös igényeinek minél simább kielégítése érdekében hajlandó volt lemondani a demokráciáról.