Reggel a szokásos görgetésemben találkoztam egy mémes oldalon egy képpel, ami elgondolkodtatott. [Ez volt az.](https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/v/t1.6435-9/34727817_2113627158650967_6355014107162214400_n.jpg?_nc_cat=110&ccb=1-7&_nc_sid=2c4854&_nc_ohc=m1NUTqj4pCkAX9HI5nC&_nc_ht=scontent-vie1-1.xx&oh=00_AT8Ku2HVF_kFs6mZgmfcTIBm4WAG-EFbadaCVSoNeNBrqw&oe=62DBB37A)
A szó szoros értelmében véve persze senkinek sem kötelező jól kinézni akármilyen neműként, én személy szerint mégis kisgyerekkorom óta intenzív nyomást érzek magamon ezen a téren. Egész gyerekkoromban bullyingoltak kövérség miatt, amiért visszahúzódó, önbizalomhiányos, szorongó személy lettem, aki nem találja nagyobb közösségekben a helyét, és ezt sosem tudtam igazán kinőni. Pedig volt egy pont, amikor magamhoz képest nagyon jó szintre le is fogytam és még párt is találtam 20onx év szingliség után.
2016ban készítettek rólam először olyan fotót, ami alapján elgondolkodtam, hogy az, ahogy a szelfiken kinézek, radikálisan más, mint ahogy mások lefotóznak és látnak. Nem azért, mert szerkesztem magam (nem), hanem mert figyelek rá, hogy egy bizonyos szögből, bizonyos vonásaim bizonyos módon látsszanak, és valójában nem teljesen így nézek ki. Ezóta nem tudom kiverni a fejemből, hogy „nem nézek ki jól”, és csomó mindent átalakítanék. És erre nem úgy gondolok, hogy „de jó lenne, ha”, hanem mint egy checklistre, hogy ezt és ezt meg kéne csináltatni műtétileg. A családom, a párom, és a barátaim szerint ez nonszensz, mert jó vagyok így, és egy átlagembernek nem feladata mértanilag tökéletesnek lenni (a testsúly viszont egy másik sztori, mert egészséghez is kapcsolódik, és a fogyás az egyik legegyszerűbb műtétmentes módja a jobban kinézésnek).
Ebben a korban, amiben vagyok, a nők általában már elkezdik leszarni azt, hogy bizonyos dolgok nem tökéletesek rajtuk, elengedik a sminkelést, sokan ilyenkor lesznek anyukák, és már háttérbe szorulnak a külsőségek.
Erre itt vagyok én, aki még mindig ezen agyal, meg hogy a barátom családja előtt nem szeretek smink nélkül lenni? 😀 Meg úgy alapból, ha megyek valahova, nem érzem professzionálisnak és „komolyanvehetőnek” magam, ha nincs legalább minimális festék az arcomon. Szívesen megcsináltatnék magamon dolgokat, ha NER-feleség lennék (nem insta influencer arcot csináltatnék vagy luficsöcsöket, mert az közönséges – csak magam sokkal jobb verziója lennék). Oké, hogy nem „tartozunk” a jó kinézettel senkinek, de magunknak azért tartozunk azzal, hogy a legjobb esélyeket nyújtjuk magunknak bánásmód és komolyanvétel terén, nem? Ami a jó kinézet, nők esetén a “csinosság”. Elképesztő privilégium úgy bemenni egy szobába, hogy az embert csinos fiatal nőnek regisztrálják szerintem. (Már sokszor simán csak nőnek lenni is az, ha vmire hirtelen rászorulsz…)
TLDR: Mennyire fontos az, hogy egy nő csinos legyen (testméret, arc szabályossága és szépsége akár sminkkel vagy anélkül, öltözködés)?
36 comments
Miért csak nőként? Senkinek nem tartozik senki azzal, hogy “csinos legyen”. Meg szvsz a sminktől szebb nem lesz senki, de ha szebbnek érzed magad, akkor csináld nyugodtan.
Nincs neked veletlenul, az egeszsegesnel kettovel nagyobb onbizalomhianyod?
Csak magadnak tartozol, másnak semmiképp se. Ha te úgy érzed jól magad a bőrödben, hogy full sminkben mész le a postára akkor tégy úgy, de ha meg úgy is oké vagy magadnak, hogy kócosan mackóban vagy akkor tedd azt.
Ne azért akarj csinos lenni, mert mások mit gondolnak rólad, hanem azért, hogy te magabiztos legyél a bőrödben. A magabiztosság vonzóbbá tesz mint, bármilyen smink, ruha akármi. Szerintem.
Magadnak felelj meg, a sajat borodben erezd jol magad. Ha ferfi, ha no vagy.
Szerintem a legnagyobb önbecsapás az, amikor csöcs meg minden ki van pakolva majd az szöveg jön, hogy ő magáért öltözött ki így és nem azért, hogy te nézzed.
De érted nem tudsz nem odanézni, mert kiveri a szemed.
Szerintem mindneki azt csinál amit akar, és senki nem tartozik senkinek.
Társadalmi szinten ki kellene nőnünk abból, hogy emberek értékét a külsejük alapján határozzuk meg.
Az hogy mennyire fontos szépnek lenni, elég érdekes kérdés.
18-19 éves koromban nagyon figyeltem erre, nagyon extra sminkeket csináltam minden nap, tervezgettem az outfitjeimet, csípőég érő szép hajam volt amire szintén nagy figyelmet fordítottam, 175 centi és modell testalkattal. Mindezek mellett szar volt az önértékelésem, sírtam hogy csúnya vagyok.
Most 23 évesen alig sminkelek, a hajam is rövidebb, fel is jött pár kiló (mondjuk egyáltalán nem vagyok túlsúlyos, inkább azt mondanám hogy nőiesedtem), viszont jól érzem magam a bőrömben, szerintem elég jó lehet a kisugárzásom, látom az embereken hogy “tetszek nekik”, pedig nyáron is csak halter topokat veszek fel, semmi mellvillantás, sokkal komolyabban öltözök mint régen. Bár ide is “tudatosan” jutottam el, elértem a legjobb verziómat.
Viszont! Még most is különbséget tudok tenni, hogy hogy viszonyulnak hozzám, ha jól összeszedetten nézek ki, vagy ha melegítőben vagyok összefogott hajjal. Pl. nemrég elkaptak gyorshajtásért, meg mögöttem is egy másik embert, velem kedvesen viccelődtek a rendőrök és 10k-ra büntettek, míg a másikat 40-re 🤷🏼♀️ Vagy ha kisminkelem magam egyből jönnek a bókok hogy milyen jól nézek ki, míg smink nélkül ilyenek nem annyira vannak, de ezt is meg kell tanulni elfogadni. A sminkelt arccal is önmagam vagyok, és smink nélkül is 🙂
Edit: Btw gondolom férfiaknál ugyanúgy megfigyelhető ez, hogy jobban imponál valaki frissen borotválva, fodrászkodva mondjuk öltönyben(?) mint másnaposan pizsamában kutyátsétáltatva. És nem csak a másik nem szemében.
“Mennyire fontos az, hogy egy nő csinos legyen (testméret, arc szabályossága és szépsége akár sminkkel vagy anélkül, öltözködés)?”
Semennyire. Ugy nez ki, ahogy akar.
De ha nem tesz semmit azert, h jol nezzen ki, akkor mellette ne sirjon, hogy nem veszik eszre ot a ferfiak, csak a csinos baratnoit. Vagy ha van parja, ne csodalkozzon, h az ritkabban akarja agyba vinni, ha semmit nem tesz a kulsejeert.
>Mennyire fontos az, hogy egy nő csinos legyen (testméret, arc szabályossága és szépsége akár sminkkel vagy anélkül, öltözködés)?
Én leszarom, amíg nem büdös és nem néz úgy ki mint egy csöves, és nem 200kg addig jó. (ha van egy kis plussz (10-20(talán max 30?)kg) egy csajon az nem gáz, de ha már 120+ az már igen) >! (de amúgy igazából gőzőm sincs, olyan még sose volt hogy akár egy csajt is érdekelnék, ergo nálam sose igazán fixálódott ez)!<
Bennem évek során kialakult egy ilyen fura dolog hogy a “túlságosan szép” csajok egyáltalán nem érdekelnek. (valahogy ilyen nagyon turnoff dolog lett, inkább az “átlagosak” után érdeklődtem még a nagy burnout\leszarás időszakom előtt)
A nok egymasnak oltozkodnek. Mi ferfiak ezt eszre sem vesszuk.
Én mindig imádtam páromnak a pizsi + messy hair kombót reggelenként. Jobban preferálom ha nincs sminkelve de őszintén szólva hidegen hagy, az ő döntése.
Ha el akarod felejteni az ezen való aggódást akkor csináljatok gyereket, garantáltan nem a külsőd lesz a problémád utána.
Igaz, de nyilván befolyásol a környezet. Én pl. sokan merészebben, színesebben öltözködnék, ha nem lennének férfiak az utcán. Nem utálom őket, csak ha nő néz vagy szól be, az ellen van esélyem. 😅
Úgyhogy egem pont ellenkezőleg befolyásol. Azt hiszik az emberek, hogy a másik fizikai léte nekik szól, nézni, kommentálni kell. Hányszor megtörtént, hogy na, ma színes rúzst teszek fel, bátor leszek, gyönyörűen megcsináltam, és utolsó lépésként letöröltem, és inkább színtelen ajakbalzsamot tettem fel.
Ok, először is csak magadnak kell, hogy megfelelj.
Másodsorban 37 éves 3 gyerekes anya vagyok. Még a bevásárláshoz is sminkelek (nekem ez hobbi), de semmi extra csak természetesen szeretem viszontlátni magam a tükörben.
De ha mondjuk suliba viszem a gyerekeim, bőven elég, hogy tiszta az arcom és használom a reggeli szérumjaim, krémjeim.
Ezt az adni magamra dolgot sosem tudtam elengedni (magam miatt). Magam felé elvárás, hogy pl mikor szülni mentem tökéletesen simák legyenek a lábaim. Az első kettőnél még smink is volt rajtam (pont így jött ki a lépés). Mindig vasalt ruhában teszem ki a lábam itthonról, mert magam felé ez az elvárás.
Szülinapomra megajándékoztam magam egy szemöldök tetoválással (ízléses, nem túl kontúros, természetes lett), mert az viszont nagyon zavart, hogy kb 3 szál szemöldököm volt és az is nagyon világos. Most döntöttem el, hogy megcsináltatom az orromat és porcelán héjakat rakattatok a fogaimra. Senki se várja el, de én magamnak így lennék tökéletes. Mellette elfogadom, de nem leszarom, hogy vannak stríáim (szérumokkal, masszírozással, krémekkel persze próbálom kordában tartani, de, nem leszek öngyilkos, ha nem tűnek el 100%-ig) műtéti heg a térdemen, a nyílt törés nyoma (heg) a bokámon (imádom és semmi pénzért sem csináltatnám meg), egy holdkáter méretű bárányhimlő heg a homlokomon
Csak úgy és annyit tegyél meg ami neked komfortos. Senki se a te testedben él rajtad kívűl. Nekik pedig ha szeretnek és elfogadnak az a fontos, hogy jól érezd magad és önazonos legyél.
Szakadj le az instáról és éld az életed. Boldogabb leszel.
Igen igaz, mégis miért tartoznál bárkinek bármivel?
Ha magamat veszem alapul, sokszor nem a nő külseje hanem a kisugárzása ami széppé teszi. Pl ha sokat mosolyog, nevet, tud viccet mesélni vagy érteni stb… alapvetően a “vidám” alkat rengeteget tud dobni egy nőn bármiféle külső mókolás nélkül.
a gyerekkori koverseg miatt nem nehezteltel a szuleidre? (hiszen az o hibajuk ez)
Vannak az adottságok, amiket kaptál. Ehhez képest meg kell találnod az arany középutat, hogy a legjobbat hozod ki magadból és hogy önmagad elfogadd.
Állj meztelenül egy tükörrel szemben minden este és dicsérd magad, ami tetszik rajtad, magadban. Külső-belső tulajdonságokat. Legyen önkritikád, de ne ostorozd magad.
Én magas vagyok, csesztettek érte. Tudom, hogy sosem leszek egy oltalmazandó törékeny lány. De a hosszú combjaimért oda vannak a fiúk/férfiak. Van hip-dipem, de Bella Hadidnak is van. Striám, mert gyorsan nőttem, a modelleknek is van. Eláll a fülem. Nem is áll el, én meséltem be magamnak. Sorolhatnám.
nem nőként sem tortozol senkinek sem ezzel.
Én is kövérebb voltam 17 éves koromig, utána jól lefogytam, de csini voltam, jól is ereztem magam. Utána ide oda ingazott a súlyom, de hájas nem lettem, inkább izom+ háj.
Pasim sose volt ez miatt is volt önértékelés probléma. Mindig mozogtam , hogy azért ne nézzek ki rosszul, de erre olyan vegyesen nézek vissza, nekem is kellett, de azért külső nyomás is vmit bejátszik természetesen.
Szóval amikor csinibb voltam én jobban is éreztem magam, hiaba lehetett ez egy külső okozta dolog.
Most 35 vagyok, magam miatt akarok már jól kinézni, hol sikerül hol nem, mert akkor jobban is érzem magam, főleg ha ki is kell öltözni, vagy van miért csinos abban öltözni, az egész napom jobb szokott lenni, mint amikor csak simán hétköznapi trotty lennék. Hozzáteszem nem hordok melegítő cuccot otthon sem.
Az más kérdés kinek mi a csini, nekem mindig ez a laza boyfriend, de nőies ( 2000’) irány tetszett a legjobban, még kényelmes is.
Kinézetedtől függően teljesen máshogyan kezelnek az emberek.
Szerintem a saját előnyödre válik, hogyha jól és az alkalomhoz illően és jól nézel ki. Mindkét része fontos. Ez egy eszköz a sok közül és embere válogatja, hogy ki mire használja fel. A potato lányokat kollégaként sokkal komolyabban veszik az emberek, mint a szexi lányokat.
Ha tárgyalófélként vagy ott és tudod, hogy a másik fél hajlamos ilyenre, akkor egy mélyen dekoltált ruhával meg lehet szerezni egy üzletet vagy extrát lehet kihozni belőle. Az ellenkezője is igaz: ha erre nem vevő a tárgyalófél, sokkal merevebben és defenzívebben fog tárgyalni és el is veszíthetitek miatta az üzletet.
Egy társkeresőn megint másféle emberek találnak be, attól függően, hogy milyen képeket teszel ki magadról.
TL;DR: Nem tartozol senkivel se azzal, hogy szép legyél, de jelentős előnyöd származhat belőle, ha szép vagy. Az, hogy élsz-e a lehetőséggel, csak rajtad múlik.
nem tudom párom is olyan ha már elmegyünk BÁRHOVA feldobja a sminket, ami egyrészt oké mert igényes és szép másrészt senki nem várja ezt el szerintem.
egyedül itthon van smink nélkül, de ha már sétálni elmegyünk megy a fürdőszobába. szerintem ez nagyban attól függ te hogy érzed jól magad, és sajnos azt kell mondanom, ha plasztikai átalakítással éreznéd jól magad akkor érdemes lenne rá gyűjteni!
de át kell gondolni ezek a változtatások biztosan “nagy problémák” -e! nincs tökéletes ember még a modellek között sem!
csak a mai közösségi média torzítja az emberek ítélőképességét
Tudom, hogy a nőknek ez egy érzékeny téma…
Szerintem ebben az estben a legfontosabb az, hogy magadnak megfelelj. Én teljesen megértem azt amiről beszélsz. Nem az számít, hogy mások mit gondolnak. A lényeg inkább az, hogy tényleg ne végletekben (műtétekben) gondolkodj. A fogyás valóban a legegyszerűbb módja a változásnak, persze dolgozni kell vele keményen.
A másik pedig a stílus. Szerintem nagyon fontos az, hogy stílusos legyen egy nő. Jól öltözött, ápolt körmök és frizura. Tudja azt, hogy mi áll jól neki.
Mért, azok a faszik, akiknek méretes a husángja, ők tartoznak bármivel is a külvilágnak? 😀
Abból kell kihoznod a legtöbbet, amit genetikailag örököltél. A leírásod alapján ugyanazt gondolod magadról, mint 1000 másik nő. Nincs veletek semmi baj, nem kell ezt túltolni.
A férfiak alapból nagyon kívánósak, így a legtöbb alkatot preferáljuk. Az arc szerkezete aszimmetrikus, de az agyunk javítja az esetleges hibákat, emiatt “szebbnek” látunk mindenkit. Smink vagy anélkül, de reggel kócosan pizsamában az igazi.
Nálam már a farmer+ tornacipő is csinosnak számít. 😀
Maximum saját magamnak tartozom. A páromnak is csak azért mert én így döntöttem
Nem tudom en csak a seggeket nezem
Van, amikor sminkelek, és szoknyát veszek, és van olyan is, amikor famerben és laza pólóban vagyok smink nélkül, de egyik alkalommal sem lesz kevesebb vagy több önbizalmam a külsőmet illetően.
a szépség jár bizonyos privilégiumokkal, ahogy mások is írták: lehet, hogy kevésbé bunkók. gondolom te is tapasztaltad akár suliban, milyen az, amikor egy fiú csak azért lekezelő veled, mert nem felelsz meg a sztenderjének, a neki tetsző lányokkal viszont meglepő mód kedves… a másik, hogy ha szép vagy, elnézőbbek lesznek veled, ha valami faszságot csinálsz. elvileg még bíróságon is számít, hogy mennyire konvencionálisan vonzó az illető. ha valakinek ilyen alattomos indok miatt fontos a saját csinossága, akkor hajrá 😀 de ez nem túl gyakori jelenség sejtésem szerint
amúgy meg ez is egy kétélű kard, mert lehet sok kéretlen figyelmet és megjegyzést kapsz, hiába öltözöl úgy, ahogy, mert jól akarod érezni magad a bőrödben mások véleményétől függetlenül, “meg fognak találni”, akik meg akarnak… én személy szerint örülnék, ha blur filtert tudnék magamra rakni ha kimegyek, egyszerűen idegesít a tudat, hogy mások megbámulhatnak undorító módokon
az, hogy társadalmi szinten tolva van már gyerekkortól fogva, hogy a lányok szépek, meg szépnek kell lenniük, baromi káros. nem véletlen van annyi önbizalomhiányos lány meg nő. már mindenről elhitetik, hogy az egy hiba, amit mindenáron ki kell javítani, különben ótvar vagy és értéktelen, menj a süllyesztőbe. és hát igen, egy egész iparágat húztak fel erre a “szépnek kell lenni” beidegződésre, mintha ettől lenne teljes értékű ember valaki. és még csak nem is az, hogy “szépnek kell lenni”, hanem minden kornak megvan a maga szépségideálja. ha nem olyan a genetikád, akkor baszhatod, illetve oké, van megoldás: mehetsz plasztikáztatni meg feltöltetni. de jó 😀
itt az ideje a nőknek elkezdeni punknak lenni és jól érezni magukat úgy, ahogy vannak, nem azon parázni, hogy húú, mi van, ha smink nélkül mész valahova (mi lenne, örülni fog a bőröd, hogy lát egy kis levegőt), meg mi van, ha van +5 kiló rajtad (na bumm, nem kell kpop idolnak lennie mindenkinek), meg kampós az orrod (nem kell mindenkinek pisze instagram orr, nem is áll mindenkinek jól amúgy sem)
Az én perspektívám férfiként a következő.
Először is, szerintem a legfontosabb hogy magadnak tetsszél. Ha Te sminkben érzed jól magad, kék rúzst szeretsz hordani, stb. akkor csináld. Én speciel a természetes szépség híve vagyok, ami persze – nem akarok hazudni – nem feltétlenül azt jelenti, hogy minden nő szép (ahogy minden férfi sem), vagy hogy minden test vonzó, stb. De az, hogy kinek mi tetszik, az kissé szubjektív (valamilyen szinten persze kulturális konstruktum, pl. testsúly terén, de az egyéni preferenciák ettől eltérhetnek), szóval ez megint csak az én véleményem. De erről egy kicsit később.
Szvsz a Te esetedben a legnagyobb baj az, hogy Te magadnak nem tetszel, mégpedig legfőképp azért, mert internalizáltad a sok bunkó gyökér feléd irányuló gúnyolódását. Ez persze nem azt jelenti, hogy a külsődet illetően biztosan minden úgy tökéletes, ahogy van, de be kell látnod hogy gyerekek (a tinik is) gonoszak, szociálisan éretlenek, mindent kicsúfolnak ami más, mint amihez hozzá vannak szokva, vagy egyszerűen átveszik a szülőik/társaik bunkóságát anélkül, hogy feltétlenül egyetértenének vele (ld. ‘peer pressure’). Szóval az első lépés az lenne, hogy túlteszed magad ezeken a sérelmeken és megpróbálod ezektől a szűrőktől mentesen, valamennyire objektívan tekinteni magadra. Ez nem egyszerű, de nem is lehetetlen. Én pl. mindig is vézna voltam, emiatt csúfoltak, szüleim is adták ez alá a lovat (“ménemeszelfiam?” pedig ettem én rendesen), nagyon szégyelltem a testsúlyom, az alakom, és folyton két számmal nagyobb ruhákat hordtam, hogy ne lehessen látni milyen vézna vagyok (az más kérdés, hogy így elég gyökéren néztem ki, aztán meg azért csúfoltak, na mindegy). Huszonéves voltam, amikor apám odaadta az esküvői öltönyét valami alkalomból, Ő 24 évesen házasodott, de a cucc alig jött fel rám! Láttam anyámról is képeket huszonéves korából, amin kb. 40 kiló lehetett. Nagyon dühös vagyok rájuk, amiért engem folyamatosan lehúztak a testsúlyom miatt, pedig ők is pont olyan, vagy talán méginkább soványak voltak amikor olyan idősek voltak, mint én. Ez kicsit segített elfogadni magam, akkor elkezdtem igényesebben is öltözni, meg rájöttem hogy egyébként nincs semmi bajom a testsúlyommal, egészséges vagyok, inkább csak sportolnom kéne többet.
Visszatérve a megjelenéshez – nem fogom állítani, hogy a külső nem számít, de az hogy kinek mi a vonzó, az egy nagyon bonyolult egyenlet, amiben a feltűnő vizuális ingereken kívül nagyon sokat számít kismillió egyéb dolog, mint pl. az illatok, a viselkedés, a beszéd hangszíne és hangereje, maga a nyelv amit használsz, hogyan viszonyulsz a másikhoz, és még sorolhatnám. Szóval igen, a külső fontos, de vannak egyéb, nagyon fontos dolgok amik szerintem elég sokat tudnak nyomni a latba mind pozitív, mint negatív értelemben. Ráadásul a külső sem teljesen adott, próbálkozhatsz különböző frizurákkal, az öltözeted is sokat árnyalhat a külsődön, vagy pl. szemüveg is öltöztet (ha kell hordj), stb.
A plasztikázás az viszont kicsit más tészta. Már korábban kifejtettem, hogy alapvetően a naturális kinézet híve vagyok, ahogy azt is, hogy nekem ez szerény egyéni véleményem, de a plasztikázás szerintem nem arra való, amire a legtöbben használják. Ha valakinek pl. volt egy csúnya balesete, vagy valamilyen születési rendellenessége, ami miatt van egy kifejezetten kellemetlenül ható tulajdonsága, ami egyébként jól látható helyen van (tehát pl. arcon), akkor azt plasztikai sebészettel minden további nélkül érdemes lehet megváltoztatni, de a plasztikázott mell, fenék, arc stb. számomra visszataszító és hatalmas red flag, nem feltétlenül azért mert rosszul néz ki, hanem azért mert egyrészt egészség szempontjából borzasztó problémákat tud okozni, másrészt azt sugározza, hogy a hölgynek nulla önbizalma van és ahhoz, hogy jól érezze magát, ilyen dolgokra van szüksége. Na, de ez már megint egy más téma.
Nem vagy köteles csinosnak lenni. Csak nem feltétlenül fognak “nőnek” nézni abban a klasszikus értelemben, hogy húú de csini a csaj, de sunáznám. De igazából nem is az a legfontosabb, hanem, hogy legyen egy olyan kisugárzásod, ami vonzó, legyél magabiztos. Ehhez lehetsz akár 150 kg is. Egyébként meg, és persze ízlés kérdése, jobb csak néha kirittyenteni az embernek magát, és sminkkel kiemelni ezt-azt, és az egészet ünnepélyessé tenni, mint mindig. Férfiként elmondhatom, hogy amúgy csalódás tud lenni az, ha valaki a smink, a push-up, és a csinos ruha levétele után rendesen csúnya amúgy.
Nálunk ez úgy van, hogy a feleségem sosem sminkelt, nem is vékony, nem is nőies a klasszikus értelemben, nem is hord “szexi” cuccokat, mégis szépnek találom, és szeretem, és el sem várom tőle, hogy a társadalmilag elvárt csinosságot kövesse, se ő magától nem ilyen. Vagy, hogy úgy mondjam a maga módján csinos és szexi.
És igen, átlagember vagy. Nem bántásból, de gondolom nem színésznő, celeb meg a többi izé. Szóval nézd meg, hogy néznek ki az átlagemberek. És ne a csinosság alapjáni bánásmódra vágyódj. Jó igen, ez nehéz, ha cikizték az embert a kinézete miatt, vagy sosem dongták körül, de ez felszínes, és nem biztos, hogy ez a felszínes figyelem fog boldoggá tenni.
A fotó meg sajna azt mutatja, ami van. De az emberek úgy látnak a nap minden percében, nem, ahogy a szelfiken. És valószínű így is elfogadnak. Ha meg nem, akkor sem a kinézeted miatt. Ezt nehéz elfogadni először, de egy idő után tud segíteni. Ne a fotó alapján ítéld meg magad amúgy sem, mert az egy kiragadott pillanat. Hülyén áll éppen a hajad, a füled, hülye arcot vágtál, de élőben más a kép.
De persze, ha abban találod meg a boldogságot, hogy alakíts magadon, akár műtétileg, akkor tedd meg. De szerintem előbb az önképedet tedd helyre.
Szerk: írják sokan, hogy csak magadnak tartozol. Csak, hogy ezzel kapcsolatban legyen más vélemény is, én nem feltétlenül értek ezzel egyet. Igen, valahol jaaa, és itt jön be az önelfogadás és az önbizalom, a kisugárzás, amit én is említettem. Na de az ember szeretne a külvilággal kapcsolatot, és azért van valamiféle megfelelés. Nem azt mondom, hogy, ha a kiszemelted a szőke nőket szereti, akkor felelj meg neki, és legyél szőke, de azt el kell fogadni, hogy vannak ízlések, igények, elvárások. Vagy minimális szinten megfelelsz némi elvárásnak, vagy olyat keresel, akinek az elvárásai megfelelnek neked. Hogy is mondjam. Mondjuk ha a kigyúrt pasik a zsánereid, akkor bizony sportosnak kell lenned, vagy nagyon nehezen találsz egy olyat, aki nem a gyúrós csajokat szereti, vagy bizony olyat keresel, aki mindenhogy szeret, de nem kigyúrt. Az első és a második változat a járhatóbb út, legalábbis kevesebb szenvedéssel jár. A második az, hogy csak magadnak tartozol. Szerintem persze.
Két külön dolgot akarsz egybemosni, OP. Talán hármat is:
1.: Amit te láttál, az arról szól, hogyha nincs kedved, akkor ne csináld, mert nem vagy rá kötelezve.
2.: Amiről te beszélsz ,az az hogy igenis mge vagy különböztetve csak az alapján ,hogy hogyan nézel ki, tetszel-e valakinek, vagy nem. Ez emberi dolog ,sajnos így működik. Ha akarod, használod ezt a tényt, ha nem akarod, nem használod.
3.: Nem annyira privilégium azért a gyönyörű nőség, mert egyből jön vele baszhatóság, amit meg nem akarsz. Ez kapcsolódik az első ponthoz: jó lenne, ha emberszámba vennének és nem baszhatószámba, mert a kettő nagyon élesen tér el egymástól, vaójában a kép is erről szól, amit linkeltél. Az _emberszámba_ vevésért nem kellene szenvedni, szúrani ,festeni, botoxolni, k.sok pénzt elkölteni.
En 40 eves koromban kaptam ajandekba egy fel napos smink tanfolyamot. Addig nem sminkeltem, max neha szemceruzat hasznaltam, mast nem.
Addigra mar ket gyerekes csaladanya voltam. Komoly munkaval es soha nem volt tema a kulsom.
En alacsony vagyok, szepnek mondott arccal. Nagyon nem kellett erre ratennem. Mindig a teljesitmeny volt eloterben.
Én pl. nem akarok ismerkedni, mert csak a baj van vele, így leszarom hogy nézek ki. Muhaha.
Pedig most kellene majd huszonéves csöcsös csajokat felszednem + piros sportautót venni, vagy mittudomén…habár ezt még kuvva messze érzem. 😀
De ha a kunhegyesi polgimesterre gondolok….előttem az élet! 😀
Nem tartozik senki senkinek azzal, hogy valahogy kinézzen, viszont praktikus szempontból biztos, hogy nem mindegy. De ez nem tartozás vagy kötelesség kérdése, senkinek nincs joga számon kérni rajtad, hogy miért nem nézel ki valahogy, ez teljesen magánügy. Viszont attól még származhat előnyöd vagy hátrányod a kinézetedből, úgyhogy csak rajtad múlik, mennyire tartod fontosnak. Van, aki ebből él, van, aki erre büszke, van akinek teljesen mindegy és így is boldog.
Az, hogy mennyire “fontos” attól függ, hogy “mi végett” fontos? Tehát ha szupermodell akarsz lenni, akkor fontos. Ha olyan társat akarsz, akinek fontos, akkor fontos. Ha olyan munkát akarsz, ahol ez számít, akkor fontos. De ha nem, akkor nem. Nincs univerzális válasz, csak relatív válasz.
Senkinek semmi köze a másik személy testéhez.
Duci kislány voltam, kövér felnőtt lettem. Suliban sosem bántottak, de otthon a családom rengeteget. Folyton az volt a narratíva, hogy szép lennék, ha nem lennék ilyen kövér. 3 év terápia után most kezdjük boncolgatni, hogy vajh miért nem tudom abbahagyni a zabálást, miért van az, hogy évente lefogyok 30 kilót, ami aztán vissza is jön. A szervezetem totál kivan, a bőröm egy borzalom, egyik nap egy bálnának látom magam, másnap azt érzem, tök oké vagyok.
Nem másnak akarok csinos lenni, hanem szeretnék egészségesebb lenni, és szeretném végre jól érezni magam a bőrömben, ami nem feltétlen a kilóimon múlik, hanem a traumáim feldolgozásán, és önmagam elfogadásán/megszeretésén, mert az a gyűlölet, amivel tekintek sokszor magamra iszonyúan destruktív.
Szóval én magam és a pszichés egészségem miatt szeretnék változni, a külvilágot pont leszarom, sokkal nagyobb gondjaim vannak nekem a nélkül is, hogy mások véleményével foglalkozzak.