Az alábbi poszt eléggé controversial területet fog kivesézni, főleg a mai gazdasági helyzet tükrében. Nagyjából a gimis/egyetemista lét alatti életérzéseimet foglalja össze, ami kihatott az egyetem utáni életemre is.
Egy mindenkori aggasztó – nem kifejezetten magyar – tendencia, hogy akik bármilyen értelemben érzékenyebbek/nem elégszenek meg akármivel, azokat mintha még a középsuli után is “sznobnak” néznék. Pedig nem rohangásztam a legújabb iPhone-nal, brutál gamer gépem sem volt, saját lakás/albérlet zéró, szobát béreltünk Szegeden, a SZIN-re jártam el és nem a Bayreuthi Ünnepi Játékokra. Haverokkal söröztünk, buliztunk. Az “outsider értelmiségi” flair is ironikusan értendő, mert bölcsészkarra jártam ugyan, de “értelmiséginek” soha nem tudtam magam vallani.
Kicsit “két szék közé a földre” szituáció. Nem tartozol a felső 0,01% gazdag egyetemista réteg közé, akikkel lehet ugyan jófejkedni, de a közös hangot nem fogjátok megtalálni. Nem a monacói jachtoddal mész nyaralni tetőtől talpig GANT ruházatban, ugyanakkor azt látod, hogy a magyar rögvalósághoz képest jobb sorod van. Ez lenne a középosztály, ami ma már szinte nincs is. Ez az a réteg, amit nem számoltak fel a Lajtán túl, ami egy prosperáló ország alapvető eleme kellene, hogy legyen.
Egész életemben nagy vívódást jelentett ez a pont, sokszor volt miatta “can’t relate” érzésem, amolyan kettős életem van. Kicsit hasonló ahhoz a helyzethez, amit [a Qubit egyik cikke](https://qubit.hu/2022/04/06/ocsem-milyen-doktor-vagy-te-hogy-ilyen-autoval-jarsz) vizsgál, az elsőgenerációs értelmiségi romák dilemmáiról.
Irigyeltem azokat, akik “beérik a kevéssel is”, mintha könnyebben barátkoznak. Nem akartam mindig lerészegedni, hányni; az <insert trash mém>/hányáspunk feldolgozásai ideig-óráig viccesek voltak, utána már kevésbé. Nagyobb igényem volt a privátszférára, ezért nem is tudtam koliba menni, csak az első évet töltöttem el egyben. Amíg másokat nem irritál (annyira) a posztszocialista nyomor, és tudnak nevetni ezen az egész színjátékon, én nem tudok. Idegenné váltam a saját hazámban.
Szeretem a tájakat, szeretem a Duna kalocsai szakaszát, a Szelidi-tavat, a Balatont is, de ez egész egyszerűen már kevés. Beszélgetek a régi ismerőseimmel, akik jobb sorsra érdemes tehetséges, ambíciózus emberek. Anyagilag nem ott tartanak, ahol eg normális gazdaságban tartaniuk kellene. Van, aki még az egyre tetőző diákhitelt nyögi, más meg a szüleivel kényszerül élni (többek között én is), mert az albérlet is csak vinné a fizetésüket. Végtelenül álságos, amikor az őskonzi boomerek az “egyéni felelősségről” kezdenek prédikálni, meg áldozathibáztatni, mert ezek az emberek tényleg nem a sült galambot várják.
19 comments
Első gondolatom: le kell szarni, hogy mások mit gondolnak.
Vannak barátaid, családod (jó esetben), az ő gondolataik számítanak, számíthatnak. Mert ők támogatnak a mindennapokban.
Nem teljesen értem ezt a posztot amúgy
azert lennel sznob, mert egy partin nem allsz be mint a gerely es nem voltal kolis plusz meg a tajat is szereted? nem ertem.
Meg kell tanulni lenézni ezeket az embereket és akkor nem probléma.
Én mindig arra várok, hogy valaki lesznobozzon és mondhassam, hogy a sznob szó a „sine nobilitate” azaz „nemességgel nem rendelkező” kifejezésből ered, ami rám nem lehet igaz, mert voltak nemes őseim. De még sosem sznoboztak le. 🙁
Én nem azokat látom sznobnak, akik többre vágynak. Azokat látom sznobnak, akik anyagilag feljebb törtek, de semmi saját érdeklődésük nincsen, ezért kizárólag a gazdagok (vagy ha középosztályig jutottak anyagilag, akkor a kéözéposztáy) szokásait másolgatják, amit se nem élveznek, se nem tűnik hitelesnek, ahogy csinálják.
Egyébként a sznob eredetileg ilyesmit jelentett. Olyanokat, akik nem voltak arisztokrata származásúak, de meggazdagodtak és felvették az arisztokraták szokásait.
Amit te írsz az inkább az inverze a szbobnak, érdeklődés az lenne, de anyagilag nem futja rá.
Nagyon brutális a kisebbségi komplexusod. Kezdj vele valamit és jobb lesz.
Azért nézik gyakran sznobnak aki többre vágyik mert könnyű összekeverni azzal az embertípussal aki nem értékeli azt ami van az életében, illetve lenézi azt aki képes boldogságra úgy is, hogy nem érezte szükségét egyetemnek vagy a “több” hajszolásának.
A magyar ember, de összességében bárhol máshol is az emberek akik képesek igazán értelmet és boldogságot találni a meglévő életükben, erősen-nem szeretik ha lenézik őket és érthetően negatívan reagálnak arra akiről feltételezik, hogy lenézéssel tekint rájuk.
Nevezhetjük sztereotípiának, hogy aki – ahogy fogalmaztál – többre vágyik az alapértelmezésben egy lendülettel le is nézi azokat akik nem vágynak a nevezett “több” hajtására.
Ha Te nem nézed le őket, akkor nem inged, ne vedd magadra, de Dunát lehet rekeszteni a magasabb képzettséggel rendelkező és lenéző emberekkel, így a sztereotípia megalapozott, úgyhogy kevéssé hibáztatható érte a jómunkásember.
1) két szék között* 2) első lépésben döntsd el, magyarul v angolul írsz, sokat csökkenti a modorosságpercepciót:)
Elolvastam 2x, de nem nagyon értem, hová akarsz kilyukadni.
Nálunk az volt a sznob, aki középiskolában még a vodkás öszibarackot itta, aztán elment vendéglátóképzőbe, és onnantól csak az akármilyen viszkit, mert csakis ez finom. És mindenben ezt csinálta. Szóval a látszatra ment csak, meg arra, hogy az új körében mi az elfogadott.
Ha egyszerűen vágysz jó dolgokra, másra, újra az nem sznobság. De, ha annak is tartják, akkor is tojd le és kész. Csak ne villogj vele. Azt nem szeretik.
Szerintem nen ezt hívják sznobságnak.
Számomra a sznobság az üres, érték nélküli többre vágyást jelenti. Kivagyiság, kirakatélet.
Snob nem az, aki többre vágyik, hanem a haverom, aki negyadannyit keres, mint én a UK-ben, de házat építtettek felesleges extrákkal (pl elektromos pergola, automata kerti öntöző), vettek egy közel fullos Toyota CR-V-t, most meg sír, hogy nem fognak tudni törleszteni ilyen kamatok mellett, főleg úgy, hogy gyereket szeretnének most, amit lehet, hogy halasztanak (így 35 évesen). Fall back plan mg nincs, egyik részről sincs pénze a szülőknekm
Ez most arról szól, hogy egyedül érzed magad a középosztályban, és e kapcsán az alsó osztály címkéi zavarnak?
Nekem erről mindig egy volt haverom jut eszembe, aki folyton nagyítóval kereste az alkalmat, hogy sznobozhasson engem, miközben ő ballagózakóban (lol) ment a ZP/Park/egyéb kommersz budapesti szórakozóhelyekre. Mellette mindig nyomatta, hogy ő mekkora “kultúrember”, meg film és zeneszakértő (mert szereti Tarantinót és meghallgatta a Kind of Blue albumot…), bezzeg én a sznob IT-s kocka, aki biztos nem ér fel erre a szintre. Plusz én ne tanuljak nyelveket, mert ezzel csak egy nagyzolós fasz akarok lenni, viszont amikor a barátnője tanult, azzal érdekes módon mindig kérkedni tudott (meg a diplomájával is, ami neki viszont sosem volt). Aztán később csak kibújt a szög a zsákból, hogy mégsem akkora buli a 3 műszakos szalagmunkája meg hogy apuciék nyakán élősködik 30 évesen…
Kérdésedre a válasz a puszta irigység, nem éri be senki a “kevéssel”.
Nekem a telefoncsere a mániám. 2-3 havonta új van. A kollégáim szerint sznobság. A család szerint felesleges. De én szeretem ezeket kipróbálni, használni aztán jöhet a következő.
A “sznobság” a fogyasztásra érvényesíthető, legyen az akár kultúra, tartóstermék, élelmiszer stb.. Ez nem értem hogyan ér össze azzal, ha valaki magasabbra teszi a lécet a saját munkájában, felelősségében vagy éppen többet akar elérni.
A “másokról” sokat sikerült írnod amúgy. Te miben emelkedsz ki/teszed magasabbra a lécet? (A “valami nem csinálása” nem ér. Annak lehet az oka gyávaság vagy a lehetőség hiánya is pl, nem csak erkölcs. )
​
>Van, aki még az egyre tetőző diákhitelt nyögi, más meg a szüleivel kényszerül élni (többek között én is), mert az albérlet is csak vinné a fizetésüket.
Valóban nem egyszerű megfejteni kelet-európát és a nyugati életszínvonalat közelíteni, de azért sokan álltunk már saját lábra itt, költöztünk el otthonról, vettünk saját ingatlant, alapítottunk családot, építettünk vállalkozást, raktunk le teljesítményt és értéket az asztalra, teljesítettük túl a “szükséges és elégségest”. (persze vannak proritások, egyszerre nem megy minden)
A magyar diákhitelen nyavajogni meg nekem fura, hacsak nem tanár vagy. Minden más esetben ki kellene tudnod fizetni nagyon hamar, nyögés nélkül (legalábbis egy diplomával).
Koszonom hogy leirtal engem….
Nem az a sznob, aki jó minőségre vágyik, hanem az, aki azért vágyik rá, mert az jelent számára státusszimbólumot, így nem a minőség a szempont.