„A magamfajták esetében a rasszizmus ab ovo ki van zárva”

Az, hogy Orbán Viktor hogyan is értette a beszédét, hogy a helyszínen sok rajongó hogyan értette a beszédét, hogy akár a liberális elit hogyan értette a beszédét, keveset számít hosszútávon. Két másik dolog számít: Az egyik a nemzetközi közösség véleménye, ami pénzbe kerülhet az országnak, a másik pedig az a kérdés, hogy hány ember meglévő rasszizmusára erősít rá, valódi problémát jelentve.

Az Index megnevezett egy érdekes forrást amire Orbán Viktor építhetett. A gond nem is az, hogy a szerzőt is elérte a rasszizmus vádja, hanem sokkal inkább az, hogy a látnokinak gondolt könyv alapvetően *fikciós* mű. Ebben fel lehet ismerni a problémákat, és nem azért, mert a szerző látnok lett volna, hanem azért, mert a mai migrációs hullám problémája nem feltétlenül független az akkor problémáktól.

[Ezért beszélhetett „kevert fajú világról” Orbán Viktor – Index](https://index.hu/belfold/2022/07/27/ezert-beszelhetett-kevert-faju-vilagrol-orban-viktor/)

*„Fajkeveredés, keverék, kevert fajú Franciaország… Ez az innovatív történelmi-szemantikai szemfényvesztés megtette a hatását. Arcátlan módon összemossa a dolgokat, hiszen tény, hogy az Európán kívüli országokból hazánkba irányuló tömeges bevándorlás a legjobb esetben is – ha szabad így fogalmaznom – csak ötven évre nyúlik vissza. ”* \- olvasható a 2011-es előszóban.

A probléma az, hogy amennyiben Raspail állítását úgy értelmezzük, hogy a probléma speciálisan francia, akkor van erről mit beszélni. Eszünkbe jut, hogy a kultúrák keveredése akár a gyarmatokon is megtörtént, előfordulnak nyugati országokban kínai negyedek, stb. máshol jó a keveredés, Franciaországban nem. Ez esetben Raspail regénye elsősorban Franciaország, az ottani közgondolkodás problémáiról szól, és semmi sem támasztja alá, hogy akár az EU, akár a Nyugat egészére, akár Magyarországra nézve releváns lenne.

Ha viszont mégis relevanciát keresünk, akkor be kellene látnunk, hogy az etnikai keveredés nem 50 éve zajlik, és bizony a francia az nem csak az otthonában keveredett más népekkel, hanem olyan helyeken is, ahol ő volt a bevándorló, a helyieket leigázó, a gyarmatosító. Ez esetben viszont az érvelése nem megalapozott, és a kulturális keveredés kapcsán felmerülő problémák mégsem a kulturális, etnikai vagy “faji” keveredés számlájára írhatók.

Sőt etnikai feszültség Európán belül is látható, akár a délszláv háborúra, akár az ukrán-orosz konfliktus etnikai vonalára, akár az időről-időre előkerülő román-magyar ellentétre és a 15 millió románnal riogató fletóra gondolunk.

A pár stimmelő részlet miatt látnokinak gondolt mű, a megerősítési torzítás könnyen el tudja érni, hogy a rasszista gondolatok anélkül szabaduljanak ki a palackból, hogy az azokat kimondom politikus egyáltalán észre-venné, észre-vehetné a problémát.

A kérdés, hogy a magát is rasszistának tartó Lovecrafttól, Raspailen át megannyi mai gondolkodóig látható *xenofób* látásmód miért jelenik meg. És itt valóban fóbiáról, félelemről van szó. Egy olyan válasz jut eszembe, ami talán nem is lesz meglepő: A korreláció nem implikál kauzalitást. Az egybeesés még nem összefüggés, akkor sem, ha az emberi elme hajlamos annak látni és erre a megerősítési torzítás, megannyi visszhangkamra ráerősít.

De amennyiben van két dolog között összefüggés, pl. a nem integrálódó bevándorlók és a társadalom sok részének szétesése között, akkor sem biztos, hogy az iránya az, amit először sejt az érzékeny író és nem például fordított.

Látszólag távoli példaként a Roe vs Wade kérdésre kell rámutatnom, és nem az abortuszról, hanem a precedens tiszteletéről és egy furcsa paradoxonról fogok beszélni. A jelenlegi progresszív, liberális kurzus a SCOTUS bíráin joggal kérte számon a precedens tiszteletét. Hiszen ez lenne a jogbiztonság egyik fontos alapköve. Csak éppen a probléma az, hogyha az alkotmányt a kor társadalmához illeszkedve átértelmezhetőnek tartjuk, hogy ez a kritikus baloldal gondolja, és ezért lehet jogokat átértelmezni, akkor az alkotmány változó értelméből változó következtetéseknek kellene következnie, a precedens, pedig ezért nem lehetne állandó. Azaz a jogot sokszor átértelmező, de a meglévő vívmányok tiszteletét és ebben stabilitást elváró álláspontban önellentmondás van mind rövid, mind hosszútávon.

A Roe vs Wade egy olyan korban született, ahol az apaság nehezen volt bizonyítható így a férfi sokszor könnyen gondolta meg magát, a nőnek erre nem volt joga. Egy egyenlőtlenséget kezelt. Ma viszont a nő a gyerekért való felelősségről lemondhat akár a szülés után is (pl. megfelelő inkubátorba helyezve, stb.) a férfi pedig a DNS tesztek után akkor sem menekül, ha csak fiatalkorú fiú volt, akarata ellenére kapott tudatmódosító szert és kb. megerőszakolták. Ha az egyenjogúság az alap, akkor a Roe vs Wade és a körülötte kialakuló rendszer már nem ezt szolgálta, ha a társadalmi helyzet alapján az alkotmány is átértelmezendő, akkor a Roe vs Wade ezért is problémás volt.

Ha pedig éppen ezért az alkotmány eredeti értelme az alap, akkor az alaptalan, és a rendszert romboló precedenseket éppen azért kell korrigálni, hogy mind az alkotmányban, mind a jó precedensekben tovább lehessen bízni, működjön a jogbiztonság. Ez a fajta szemlélet, szemben az előzővel, nem vezet ellentmondásra.

A megfontolt, lassú jogalkotás, ami jogbiztonságos is teremthetne és konzervatív érték lenne (ugye Orbán ezzel pl. szembe megy, de nem igazi konzervatív csak következetes értékrend nélküli kiábrándult liberális) megteremthet egyfajta jogbiztonságot, normális társadalmi párbeszéddel.

Ha a meglévő rend ellen lázadunk, az alkotmányosság képlékeny, rutinszerűen lépünk át vörös vonalakat, akkor egyfelől a bevándorló is kevésbé tud alkalmazkodni, beilleszkedni, mert egy mozgó célt lát, amit követni sem tud. Másfelől a bevándorlás kapcsán a rendszer sokszor éppen az illegális bevándorlót preferálja a legálisan jönni kívánóval szemben, sok helyen éppen a “progresszió” és a forradalmi hevület miatt keletkezik kontraszelekció. Később pedig, a rosszul integrált csoportok a lemaradásuk miatt szükségszerűen elégedetlenkednek.

Ez a probléma viszont nem 50 éves… És nem csak Lovecraft jut eszünkbe, de a viktoriánus kori angol irodalom pár xenofób műve is arról szól, ha destabilizáljuk a társadalmat és ezért sok új nem tud beilleszkedni az probléma lesz. Ebben az értelemben Raspailen nem a 2015-ös problémákat látta előre, hanem a félelmeit írta le, és a korábbi recept szerint kapcsolta össze a beilleszkedni nem tudókkal. Csakhogy az okot és okozatot felcserélve a modell téves, és a tévedés teremt alapot az idegenek elutasítására, a tőlük való félelemre.

Ebből rasszizmus, gyűlölet és épülhet, és ebből lehetnek rasszista intézkedések is. Hiszen amikor a kormány éppen etnikai különbségekben látja a veszélyt és a vélt veszély alapján keresi a szerinte szükséges és arányos lépést a társadalom megvédésére, akkor az, sok esetben nem lesz az adott emberrel szemben szükséges. Kiváltképp akkor, ha a Magyarországra igyekvő, de etnikai szempontból nem európai gyökerű bevándorló sokszor éppen azért választaná pont Magyarországot, mert itt a beilleszkedés nyelvi okokból ugyan nehéz, de lehetne szilárdabb alap.

Nyilván a jelenlegi helyzetben a korábbi kereteket leromboló és sokszor jó megoldást sem találó politika nem csak a bevándorlókról szól, hanem a “másság” más formáiról is. De nagyon nehéz mit kezdeni a transznemű és a cisz női sportolók kérdésével, a börtönben lévő erőszakkal… Vagy akár azzal is, hogy beszélhetünk-e informálódott beleegyezésről, ha a másik biológiai nemével, az együttlét céljával kapcsolatban nincs jó megoldás.

A valaki egyéni érdekében akkor is változtassunk a rendszeren, akár rombolva is, ha nem tudunk jó megoldást jellegű gondolkodásmód akár ott is megjelenik, ahol a BLM és a defund the police gyilkosság hullámot indított el. Azaz a félelem, a rend és a biztonság szétesését kritizáló vélemény önmagában legitim, okkal érzi ezeket a bajokat a rasszistának bélyegzett író is. De a probléma okát a bevándorlókban, kisebbségekben, keveredésben látni nem megalapozott.

Az ilyen lázadó, forradalmi politika kapcsán, ami nem ismer arany középutat, a történelem során sokszor volt Franciaország, az ottani társadalmi hozzáállás a minta, s bizony akár az ottani antiszemitizmus sok vonulata is megalapozta a későbbi problémákat.

Ezért aggasztó az, hogy Raspailen Szent tábor c. regénye érvényes referencia lehet egy a rasszizmussal, antiszemitizmussal szemben amúgy zéró toleranciát hirdető kormány számára. És nem csak az a veszélye, hogy azokból csinál ellenséget, akik nem azok, hanem az is, hogy így könnyű figyelmen kívül hagyni a valós problémákat, amiket meg kellene oldani. Orbán kétségkívül veszélyes tusványosi beszéde ezért is egy olyan probléma, amit vagy korrigálni kell, vagy a következő választáson lesz meg ennek az ára.