
Gyerekes szuloktol hallom, hogy milyen hazugsagokat talalnak ki a gyerekeiknek rovid tavu elonyok erdekeben (hagyjon abba valamit, maradjon csondben eppen, stb.). Talaltam ilyenekbol egy [gyujtemenyt](https://kuffer.hu/20-apro-hazugsag-amit-szulok-mondtak-a-gyerekeiknek-hogy-vegre-csend-es-nyugalom-legyen/) is.
En sohasem hazudtam a gyerekeimnek, es nem is fogok (melos, de megeri). Ugy gondolom, hogy a hosszu tavu cel az, hogy a gyerekek megertsek a tetteik kovetkezmenyeit, es eszerint hozzanak donteseket. Ha nem tudjak miert kellene abbahagyni valamit, vagy csinalni valamit, sosem lesznek felelos felnottek. Van rovid tavu hatranya is, ha a gyerek rajon a hazugsagra (nem hulyek ok, csak gyerekek), hogy fog bizni a szuloben kesobb?
Nagyban a vallasok ezt csinaljak a felnottekkel is (persze gyerekkorban kezdve). Csinald ezt, mert kulonben pokolra kerulsz! Nem, nem azert kell azt csinalni (vagy azt ne), hanem mert annak kovetkezmenyei vannak masokra (vagy eppen sajat magadra) nezve.
Ti hazudtok a gyerekeknek? Nektek hazudtak? Miert? Megerte? Nem sinyli meg a szulo iranti bizalom?
​
Edit: hogyan lehet pl. kezelni a jezuska/fogtunder/mikulas/miegymas problemat: [https://www.youtube.com/watch?v=BsR6sIsoWgU](https://www.youtube.com/watch?v=BsR6sIsoWgU)
24 comments
Sokszor azért, mert nekik is hazudtak. És amikor egy olyan szituációval találkoznak szembe amiben ők is voltak, csak a másik oldalon, a zsigeri válasz ugyanaz, lásd gyerekbántalmazás. Ahhoz kell az érettség, hogy tudják, hogy a zsigeri válasz rossz.
“Ne grimaszolj, mert úgy maradsz” a kedvencem, főleg egy zsörtölődős, ráncos, boldogtalan öregasszonytól volt erős mondat…
Érdemes megkülönböztetni a jópofaságot (“apa elraktározza a meleget, ezért bírja jól a hideget”) amiből a gyereknek kára nem származik, de családkohéziós csacsiság, amire hamar rájön- de akkor is jó szívvel gondol vissza, mert nem ártó szándékú, és a rosszindulatú hazudást, amikor a gyerekben szorongást, félelmet, szégyent és további rossz érzéseket kelt, és úgy is marad (játékmúzeumos, medvés például) illetve azt, hogy milyen idős gyerekkel állsz szemben.
[deleted]
Ebben az esetben, ami a kepen van: nem igazan lehet azzal kezdeni a gyereknek hogy a kopulacio soran csattogtatott a fater a muter mogott es boom >> baby!
Igy vagy viragnyelven korulirod neki – ami nem mindenkinek megy -, vagy kitalalsz valami ordas kamut, pl. Tomlos sajtbol veletlenul gyerek jott ki a sajt helyett es a kurva cba nem adta vissza erte a penzt, mondvan hogy penztartol valo tavozas uran reklamaciot nem fogadnak el, gyereket nem eszunk ezert tehat boom >> puja!
Tehát a jézuska sem létezik 🙁
Ha nem tudják hogyan kell hazudni, akkor soha nem lesznek rendes felnőttek. Jó ha meg tudják különböztetni a viccelődést és évődést a félrevezetéstől és csalástól.
Jobb ezt még ártatlan hülyeségeken begyakorolni. Mert ha a hitelszerződés után esik csak le, hogy nem az számít, amit a bankos meg a szomszéd mond, hanem az amit aláírtam, akkor már kicsit késő.
A szülői hazugságok nagy része az idézett cikkben is arról szól, hogy a szülő azt mondja a gyereknek: Hagyd ezt abba! Csináld ezt! Szólj ha rájöttél, hogy átvertelek! És ehhez változatos történeteket talál ki, vagy örökít tovább.
Az életben is pont így próbálja egyik ember a másikat befolyásolni. Erre kell készülni. Erre is.
Másrészt nem lehet mindennek az okát és célját tudni. Emiatt nem is lehet ezt megtanítani.
Én hazugságot se kaptam. Ha visszakérdeztem, mindig az volt a válasz, mert szt mondtam, nincs miért, azért, mert, stb. Kurva idegesítő és a mai napig triggerel, és még felnőttként is ezt csinálja faterom. Én nem értettem meg, hogy az miért van úgy, emellett apám tiszta ideges és mindjárt agyvérzést kap, hogy meg merem kérdőjelezni, emiatt én is rosszul érzem magam, és buta is maradok. Ha elmagyarázom, hogy miért csináltam valamit, le voltam ugatva, hogy ne magyarázzam meg, ez így van és kész. Nemhogy nem értettem meg, hogy miért rossz amit csinálok, azt sem tudom, hogy miért úgy kell csinálni az akármit, ahogy. Nem teljesen témába illő, de érdekes.
Télapó?
Pont a napokban volt ez téma párommal. Mi is arra törekszünk, hogy ne hazudjunk. Viszont egy bizonyos korig az érvek kurvára nem használnak, mert a logikus gondolkodás később alakul ki.
Olvastam pl hogy víz mellett nyaralt a család, és a kétéves gyermek folyton bele akart menni a vízbe, minden félelemérzet nélkül. A szülők azt mondták, szörny van a vízben, rögtön megoldotta a problémát. És azzal a plusz előnnyel járt, hogy nem a szülőkre haragudott a gyermek. Jóval egyszerűbb megoldásnak tűnik, mint percenként hússzor elmondani, hogy miért veszélyes, mikor fogunk együtt bemenni a vízbe, stb. De nem tudom, mit tennék hasonló helyzetben.
Amit küldtél link kibaszott vicces
Nem hazudunk a gyereknek. Első traumáim egyike mikor az arcomba vágta mostoharibancanyám h nincs Mikulás.
Amúgy pont a gyerek születésről a scolar kids-nek van 2-4 éves és 4-8 éves gyerekeknek nagyon jó könyve.
Én se vagyok ennek híve. Soha nem hazudtam a gyerekeimnek . ( húsvéti nyuszi meg a Jézuska kivétel , de azt is valahogy úgy ahogy linkelted)
Minden kérdésre őszintén válaszolok a gyerek szintjén. Ha valamit nem szabad, akkor nem kamuzok valami idiótaságot, hanem elmagyarázom azt, hogy miért nem szabad, mi lehet a következménye , miért veszélyes , stb. Nincs tabu tèma, nem poénkodunk el semmit, 5 évesnek is el lehet magyarázni hogy születnek a gyerekek anélkül , hogy belemennél a részletekbe. Ők nem hülyék , csak kicsik.
Az teszi ezt, aki túl buta ahhoz, hogy elmagyarázza az igazat egy gyereknek.
Szociálpszichológiai okai vannak és a gyermekek természetes fejlődési tempóját sem szabad kifelejteni a téma értékelése kapcsán. Bizonyos mértékben szükséges lehet néhány apró hazugság. Nem helyes felnőtt gondolkodással megítélni egy gyermek megértésre való képességeit. Egyes esetekben ösztönösen hazudnak a szülők, mert tudják, hogy a gyermek életkora, képességei szintje miatt nem értené meg az igazságot, vagy az túl ijesztő lenne számára. Komoly dolgokban nyilván nem illik hazudni, bizonyos hazugságot simán levesznek a gyerekek, sőt ezen a folyamaton keresztül tanulják meg a hazugság felismerését is. A tettek következményeinek megértése fokozatos folyamat, szoros kapcsolatban áll az agy fejlődésével, ami még kamasz korban sem ér véget, így arra építeni, hogy mindennek lássa be a következményét egészen kicsit kortól akár káros is lehet (mert adott életkorban erre még nem képes, túl sokat várunk, ami visszaüthet).
„Ha egy gyerek megüt egy gyereket, azt agressziónak nevezzük.
Ha egy gyerek megüt egy felnőttet, azt ellenségeskedésnek nevezzük.
Amikor egy felnőtt megüt egy felnőttet, azt támadásnak nevezzük.
Amikor egy felnőtt megüt egy gyereket, azt fegyelemnek nevezzük.”
— Haim Ginott, gyermekpszichológus és pszichoterapeuta
Mert egyszerűbb ez nekik, mint leülni és beszélgetni a gyerekkel.
Nekem gyerekkoromban kamuztak, de azt is úgy, hogy már akkor sem hittem el nagyon, ha pedig visszakérdeztem, jött a klasszikus “Azért, mert én azt mondtam/én vagyok az anyád/én szartalak a világra/te csak egy gyerek vagy!”
Én és a párom is rá voltunk pl. kényszerítve, hogy templomba járjunk. Ettől fogva kiolvastam a Bibliát, tisztában vagyok nagyjából más vallásokkal is, de elhatárolódunk mindegyiktől.
A vallási ünnepeket megtartjuk, de nem vagyunk hajlandóak azt mondani a gyerekünknek, hogy a Jézuska meg a Mikulás meg a nyuszi hozza az ajándékot. Egyrészt hiteltelen tőlünk, másrészt hazugság. A hogyan készül a baba kérdést is meg lehet beszélni a gyerek szintjén, ebből nem kell és véleményem szerint nem is szabad hazugságot gyártani. Szerintem de, megsínyli a szülő iránti bizalmat. De még mindig azok vannak sajnos többen, akik inkább hazudnak, csak ne kelljen gyereket nevelni, meg “milyen cuki, hogy ilyen kis hülye és elhiszi, amit mondok neki”.
Mert egyszerű, gyors és szar megoldás bonyolult problémákra.
A feleségemmel mindig kiakadunk az amerikai filmeken, amikor valaki olyasmit ígér egy gyereknek, amit biztos, hogy nem tud betartani. Pl: az anyuka végstádiumú rákos beteg, a gyerek ki van borulva, nem érti, mi történik vele. Ez tökéletes pillanat lenne egy nehéz, de őszinte beszélgetéshez a helyzetről. De inkább ezt mondja az apa: “megígérem, hogy anya meggyógyul!”. Aztán vágókép, és már a temetést mutatják a gyerek csalódott arcával, akinek nem elég, hogy meghalt az anyja, még az apja is hülyeségeket ígérgetett.
Mint mindenben az életben; aranyközépútra kell itt is törekedni.
Nekem elég sokmindenben hazudtak… és emiatt eléggé szorongós felnőtt letten. Pl.: kialakult egyfajta ételfóbiám. Mert gyerekként viszonylag válogatósabb voltam. Ha nem ettem meg a szezámmagot, azt mondták az sajtmag megehetem nyugodtan. Vagy pl a sertés húst nem szerettem, így ha karajból készült a rántotthús akkor letagadták és azt mondták az csirkemell. Persze tudtam, hogy az nem az…. És ha szóvá mertem tenni hogy de tuti… látom a színén, hogy nem az, akkor mégjobban bizonygatták az igazukat és további hazugsággal azt mondták, hogy az csirke karaj… Most itt vagyok 29 évesen 5 éve vegetáriánus (ami egyáltalán nem baj) anyám főztjét képtelen vagyok megenni…. Illetve semmi újat nem vagyok hajlandó a számba venni. Kenyérből is csak egy bizonyos fajtát eszem és még sorolhatnám. Nekik biztosan megérte, mert megkönnyítettem a mindennapjaikat, nem kellett 2 felé főzni. Viszont töbkretettek egy emberi életet. Bulémiás is vagyok/ voltam, amit kiszedtem a rányérra kutya kötelességem volt megenni…. Ebből adódóan falási rohamaim vannak… és megmaradt ez a szokásom, így sokszor túleszem/ettem magam…
Most van egy lányom és érkezik a tesó. Soha a büdös életben semmiben nem fogok nekik hazudni. Mindíg megmondom nekik az igazat és az őszintét. A lányom is eléggé válogatós de sose hazudnék neki hogy épp mit eszik…
Ja. Hazudozás nagyon nem jó. Zsarolás nagyon nem jó. Érzelmi terror nagyon nem jó. Képernyő, mint baby sitter, nagyon nem jó. Csak csinálják, mert könnyű.
Meg beléjük van nevelve. Ők is így nőttek fel (látom a nagyszülőkön, ahogy beszélnek az unokákkal), és nagyon nem tetszik nekik, amikor szólsz, hogy ezt talán ne.
“Apám azt mondta, hogy minden egyes savanyú uborka, amit megeszek, 5 perccel meghosszabbítja az életemet. 5 éves lehettem, és szentírásnak vettem a szavait.”
József, 186 éves. Férfi
Amikor középben megtudtam, hogy a legkisebb időszakos állóvíz nem a tócsa, nem a pocsolya, hanem a telma akkor egy világ omlott össze bennem.
Átverve éreztem magam, hazugságba nőtem fel.
A kemény hazugságokról beszélünk nyílván nem valami csacsiságról:
mert képtelenek gyereket nevelni. A gyerekcsinálásra biológiailag meg lettünk gyártva de nevelésre nem 🤦🏼♀️😆
Tök jó téma és örömmel olvasom, hogy tájékozottan igyekeztek nevelni gyermeket.
Szerintem is fontos, hogy ezeket a “kis” hazugságokat ne alkalmazzuk a gyerek életében. Ez persze nem összetévesztendő a vicceléssel, humorral.
Én leginkább a megosztott képre térnék ki, ugyanis ez elég érzékeny téma, sőt sok helyen tapasztalom hogy tabu. Ami azért elég elszomorító, hogyha a szülő nem tudja korának megfelelően felvilágosítani a gyermeket.
Hogy mi a korának megfelelő? Az amit kérdez arra őszintén válaszolhatunk. Egy 3 év feletti gyermek, ha megkérdezi, hol születik a baba akkor teljes természetességgel el lehet mondani neki, hogy anya punciján/nuniján (amit használnak rá…) vagy ha ott nem tud megszületni akkor a hasán keresztül az orvos vág rajta egy picit és ott kiveszi a kisbabát.
Ez nem fogja traumatizálni a gyermeket, mert nyilván nem megyünk bele részletekbe, hiszen ebbe ő bele sem gondol. Csak arra válaszoltunk egyszerűen amit kérdezett.
Miért fontos ez? Nos azért, mert ez az élet természetes folyamata, amit nem szabad tabuként kezelni. Nincs ebbe semmi szexualitás vagy olyan ami egy 3+ évesnek ne lenne normális.