„Amíg tesztoszteront szedtem, akármilyen szarul is voltam, nem tudtam sírni” – egy megszakított nemátalakítás története
„Amíg tesztoszteront szedtem, akármilyen szarul is voltam, nem tudtam sírni” – egy megszakított nemátalakítás története
12 comments
Lehet szidni a 444et, de egy Origo-tól elég távol állnak ha ilyen cikk is születik náluk
Nem. értem, miért kéne szidni őket. Az optimális az, ha nem csak egyoldalú a tájékoztatás.
Sajnos nehéz dolog ez az egész, nem egyszer történhet meg, hogy mindent megteszel egyénként, hogy jól érezd magadat a bőrödben és még úgysem lesz igazán jó. Ez amúgy a heteróknál is előfordul nem egyszer, csak ugye ez teljesen máshogy jön le náluk.
Szóval van egy alapvetően sebzett fiatal lány, aki az apjától a toxikus maszkulinitást látta főleg (különben nem azt idézni föl először), akit túlságosan könnyű befolyásolni és akinek pontosan emiatt test kép zavara van. Erre adódnak töketlen pszichiáterek is, akik csak a pénzüket akarják.
Édes istenem itt mennyi minden baszódott el, na ha valami ez egy rohadt tömegkarambol.
A testképzavar mint olyan nem csak a transzneműek sajátossága, az anorexia, bulémia illetve az általános depresszió kiváltó oka is lehet. Erre csak rá tett az a fajta seb amita csaj a váláskor elszenvedett illetve utána az apjától.
Konkrétan ha a csajnak lettek volna értelmes pszichológusai és pszichiáterei nem tartana itt! Nem a transz közösségre kell haragudni, nem ők hajszoltak bele ebbe drága, hanem a gyökér orvosok. Még a 444 is leírta, hogy nem akartál rászolni az orovosra mikor leírta, hogy a fiús alkat elérése miatt diétáztál mikor nem. Néma gyereknek… Előbb a depressziódat kellett volna kezeltetni nem pedig a diszfóriát.
És akkor erre az egészre jön még az hogy rohadtul befolyásolható természet a csaj, az elejétől az volt. Minden lánynak volt Yaoi korszaka, vagy úgy am blokk pornó korszaka, sőt minden gyereknek volt, mert ez mái napig tabu téma a családokban, tehát honnan máshonnan érdeklődjön a gyerek ha nem az internetről aminek nagy százaléka pornó. Ha lett volna rendes szexuális felvilágosítás, lehet ez se történik meg. Ha elmondják milyen is az IGAZI női test, milyen az IGAZI szex, mi az hogy valaki MELEG vagy LESZBIKUS. De nem volt. MErt ez még ma is itthon tabu téma. Örüljünk hogy vannak kukis képek a 8-os biosz könyvben…
A transzneműség nem szexista, azért ami, mert valaki azért transz mert nem tetszik neki a tipikus női elvárás: borotvált, szép, illatos, jól nevelt, áldozati szerepű és gyenge. Van aki ebből akar menekülni, aki a maga ura akar lenni és hát ugyan olyan befolyásolható mint itt a csaj. Csak erre látja az utat, mert sem az orvos, sem a társadalom nem tud neki mást mutatni.
És igen sajnos ebből a csajból TERF lett, de csak azért mert rettenetesen befolyásolható, mert az utánanézése valószínűleg google, facebook, twitter és reddit alapú volt.
Egy dolgot kell istentelenül megérteni a mai világban: Minden csoportnak vannak hangos hülyéi, de nem ők képviselik a csoportot.
Mondjuk ezt az utolsó bekezdést a 290 éves dédapám is mondhatta volna. Éppúgy ahogy a Thaiföldieket is belekeverni…
És amúgy meg igen, pont ezek miatt nem kéne lesöpörni a genderkérdést, meg démonizálni bármilyen szakmát ami ezzel foglalkozik.
Alkoholok, drogok is azóta biztonságosabbak társadalmi szinten, amióta nyílt beszélgetések vannak róla, nem fű alatt meg sötét sarkokban lehet informálódni, hogy heló, lehet mégse az a normális, hogy anyu-apu minden nap részeg és megver.
Igaz, hogy a maga csetlő-botló módján, de végül is világosan leírta és látja, hogy valóban nem osztozott a transzneműek problémájában. Az, amit leírt, elég messze állt attól, amiben egy transznemű kénytelen felnőni (értve külső és belső elemekre egyaránt). Egy könnyen befolyásolható, depresszióra hajlamos, és talán nem is alapból a legélesebb eszű lányt – de mindenképpen lányt – látunk, aki a specifikus tudásának nagy részét kortársaihoz hasonlóan google keresésekből szedi össze, és ezúttal ezek a keresések a saját tinikori útkeresésével és a zűrös családi hátterével egy nagyon durva fúzióra léptek.
Az igazi tragédia ebben az, hogy tizenvalahány évig kurvára nem vette észre senki, hogy mi is a baja valójában, senkivel nem oszthatta meg a problémáit, azok a kóklerek, akikben pedig joggal megbízhatott volna, talán még nyerészkedhettek is rajta – a mai napig büntetlenül.
Ebből a cikkből annyi jött le, hogy egy gyerekkori traumákkal küzdő mentálisan sérült ember jobbra balra csapong mindenféle extrémitások között.
Ma szomorú vagyok, hormonokat szedek, és levágatom a melleimet.
Holnap nem vagyok szomorú, nem szedek hormonokat, és csajosan öltözök.
Totális elmebaj….
A transzneműség még mindig az egyetlen mentális betegség, amit csonkítással gyógyítanak.
Nagyon jó interjú, teljesen átérzem azt, amin az interjúalany keresztül ment. Én heteró férfi vagyok, de gyakran fantáziálok arról, hogy milyen lehetne nő lenni. Ettől függetlenül sosem műtetném át magam, vagy szednék hormont, mert sosem lehetek teljes értékű nő, csak egy mesterséges nemiszervekkel rendelkező valamicsoda két nem között. Meg nem is lenne megoldás a nővé válas, mert én már rájöttem arra, amire ez a szegény lány 3 év hormonszedés után jött csak rá, hogy kurvára nem férfi testbe született nő vagyok, csak egyrészről a nemi sztereotípiák miatt nem érzem magam elég férfiasnak, ezért nem vagyok megbarátkozva a testemmel, másrészt a női fantáziáim szexuális eredetűek (én például szintén nagyon fiatalon találkoztam olyan hentai tartalommal, amiben férfi egyik napról a másikra nőként ébred).
Ok, én is akarok extra tesztoszteront, milyen orvoshoz kell ehhez menni?
Kommentek olvasása után durva, hogy többen leírják, hogy a lány nem túl okos, meg egyébként is sebzett lelkű, és aztán ezzel jól invalidálják az ő élményeit meg véleményét. Hol van ilyenkor az elfogadás? Ő így élte meg a transzneműséget, így látja.
Szerintem bőven megférnek az ilyen cikkek az olyan filmek mellett, mint mondjuk a [Tobi színei](https://port.hu/adatlap/film/mozi/tobi-szinei-tobi-szinei/movie-227028).
Egyébként én egyetlen transznemű / transzneműséggel szimpatizáló embert ismertem, akivel annak idején sokat beszélgettem erről, és sok mindenre ráismertem ebből a cikkből.
Például nagyon ismerős a Transvanilla egyesület által ajánlott pszichiáter egy alkalmas (!) szakvéleménye, ami számomra egészen elképesztő. Vagy a Transvanilla támogató tagjai, akik jószándékúak ugyan, de hát mindent az égvilágon a nemi identitás / diszfória tengelyben értelmeznek, és úgy magyarázzák el teljes jószándékkal azt, hogy rossz testbe születtél, hogy közben alig ismerik a másikat.
Az én ismerősöm pedig nem egy introvertált, pornón felnőtt, internetfüggő illető volt, hanem az egyik legnehezebb egyetemi szakot végző, aktív, sportos életmódot élő, kiterjedt baráti társasággal rendelkező valaki, akinek ráadásul testi diszfóriája sem volt, csak úgymond “szociális diszfóriája” (az ő szavaival).
Amit a cikkben olvastam:
​
> a többi kolléganőjével ellentétben ő széttárt lábakkal ül, meg ért a kocsikhoz, meg határozott, agresszív, és úgymond ő a férfi a kapcsolatban
Egy az egyben az én ismerősöm élményei is.
És a sokkoló az volt, hogy anno hiába próbáltam neki finoman elmondani, hogy ettől ő még simán élhet nőként, vagy legalábbis elkezdhet járni pszichológushoz, amíg ki nem derül, hogy mi a valódi helyzet (később is elkezdheti a tranzíciót, ha már biztos benne…)
De akkor ő már annyira a nemi szerepeket látta mindenben, hogy el sem jutott idáig, én pedig láttam, hogy egy ugyan bizonytalan, de azért többnyire kiegyensúlyozott valaki hogy válik egy frusztrált agresszív ronccsá.
Megszakítottam vele a kapcsolatot, mert kiállhatatlan lett, nem tudta elviselni, hogy nem 100%-ban, kritikátlan támogatással állok hozzá, hanem elmondtam neki a saját véleményemet, amit sajnos nem tudott kezelni.
Azóta tudom, hogy megváltoztatta a nevét, a tranzíciót, hormonkezeléseket és társait nem tudom, hogy végül elkezdte-e, de őszintén remélem, hogy nem követett el vele hibát.
Több ilyen cikk kellene, mert a közösségi média meg az internet szerintem is rengeteg bizonytalan embert kikészít, és nagyon sokan biztos, hogy nem rossz testbe születtek, hanem egyszerűen csak belesodródnak ebbe.
Ami meg elméleti szinten számomra mindig is paradoxon lesz, hogy egyrészt az LGBTQIA+ mozgalmak a transzokat leszámítva többnyire azt mondják, hogy lázadjunk a társadalmi szabályok meg normák ellen, és fogadd el önmagad.
Ehelyett a transzok azt mondják: lehet rossz testbe születtél, szedjél ilyen hormont, meg viselj ilyen ruhákat, műttesd át magad így, gyakorold a mélyebb / magasabb hangon történő beszélést, és akkor évek alatt elérheted azt a testet, amire vágysz.
Nem természetesebb elfogadni magad olyannak, amilyen vagy? (Nem elvitatni akarom azok örömét, akik sikeresen keresztülmentek a tranzíción és most jól érzik magukat a bőrükben, de azért nem az lenne az első lépés, hogy megpróbálom elfogadni magam és a testemet olyannak, amilyen vagyok?)
Nem hiába mondják hogy a hormon terápia és a műtét a legeslegutolsó lépés. Nem minden diszmorfiás probléma vezethető vissza a transzneműséghez, lehet ez bulémia, anorexia vagy csak “szimpla” depresszió.
E melett nem tudom mást csak az orvosokat okolni. Ilyen vakon beledobni egy tizenéves lányt ilyesmibe egy akkora barom ötlet, hogy már kezdetektől látszott hogy szegény lány pénzére fáj néhány foga.
Kíváncsi lennék arra, ha 10 év múlva nőként fog interjút tartani?
Nem úgy tűnik, mintha vége lenne ennek a trans ügynek. Az hogy radikálisokkal van az egy nap vége lesz és akkor mi lesz? Szerintem simán visszafog fordulni, akár gender fluid-ba is.
“Nekem volt köldöktől lefelé egy csík, tehát kicsit szőrösebb voltam talán, mint az átlag”
Mondjuk ennek lehet nőgyógyászati oka (pl PCOS, vagy IR), egy tinédzser lány hormonai össze vissza működhetnek, és időbe kerül, míg szabályos lesz, sőtt lehet orvosi segítség nélkül nem is lesz. Ez alapján még gázabb, hogy kimaradt nála a nőgyógyászati vizsgálat és anélkül engedték, hogy belekezdjen a tranzícióba. Előbb azt kellett volna megvizsgálni nincs-e valami nőgyógyászati problémája, ha van akkor azt elkezdeni kezelni, és ha csak az megoldódott akkor visszatérni az esetleges hormonkezelésről való beszélgetésbe.