Micsoda lázadó, még erhura is kiposztolta. Agyam eldobom.
Ez már a facebook?
Ez egy post?
hElTeR sKElTeR is da shit
Nincs szombat.
★☆☆☆☆
Ezt a középszerű könyvet nem ismerték volna meg szerte a világon, ha nem reagálnak rá a muszlimok úgy ahogy.
Had szóljak pár keresetlen szót erről a műről: szerintem teljesen túlértékelt. Elolvastam az egészet és fogalmam sincs, mi történik benne. Úgy gondolom egy könyvnek többet kéne hagynia maga mögött, mint puszta zavarodottságot.
Nyilván annyiban az én hiányosságom, hogy nem ismerem az iszlám teológiát részleteibe menően, ezekhez az utalásokhoz kevés volt a felsőoktatásban kötelező világvallásokról szóló anyag és az én egyéni szorgalmam.
Azon kevés ember közé tartozom, aki olvasta a Koránt is, de ezzel együtt is elvéreztem: ezért a magánvéleményem, hogy mintegy felesleges mélyebb hittudományi élmények nélkül belefogni a **Sátáni Versek** lapozgatásába, különben nyilván kárba fog veszni a ráfordított idő.
**Több név is forog a könyvben ugyanarra a szereplőre utalva** és ezek gyakran eltolódnak a narratívában, megnehezítve annak a felismerését, hogy gyakorlatilag most végül is mi is történik pontosan. Ez halmozódik, halmozódik majd én **félidő felé teljesen elvesztettem a fonalat** és csak pár látszólag különálló fejezetet voltam képes befogadni, a könyv szétesett számomra, mint egy szakadt gyöngysor, csak nem tartottam olyan értékesnek.
**A fathva sokban hozzásegítette a könyvet a jelenlegi hírnevének eléréséhez**, amit amúgy nem gondolom, hogy magától megszerzett volna. Tény, hogy sok muszlim úgy érzi, hogy a könyv őket megsértette. Miért történhetett ez? Mint többé-kevésbé nyugati olvasó, nyilván várt az ember valami sokrétű valláskritikát; ebből annyi maradt meg bennem, hogy
1. a Sátán megszakította **a Korán isteni diktálását**. (Itt jön be az a rész, hogy végtelen vitába lehet bonyolódni a Korán isteni mivoltáról, amit most szeretnék átugrani, mindenki érdekében. Nyilván nem buzdítok senkit arra, hogy haragudjon Rushdie-ra. De ő kétségkívül az iszlámról alkotott legérzékenyebb elképzelésekkel játszadozott itt.)
2. A **bordélyjelenetben** a kéjnők a próféta feleségeinek nevét vették fel egyfajta szerepjátékhoz juttatva az ügyfeleket…
3. aztán, az a történet arról, hogy az angyal pont a megfelelő időben jelent meg a prófétának, hogy bájos, ifjú **neje erkölcseit megvédelmezze**, mivel a dáma egy jóképű dalia társaságában töltött némi időt…
4. A lepkékkel beborított **önjelölt prófétalány** történetét nem tudom hová sorolni. Vizuálisan megkapó leírás és a végén, mi is történik? Mindenki meghal? Eljutnak zarándoklatuk céljához?
Nem ellenzem a metaforákat és a változatos egymásba ágyazott írásstílusokat, vagy mondjuk a halmozott álomjeleneteket, amennyiben azok hatásosak, de nyilvánvalóan nem voltam elég pallérozott, hogy értelmezzem a könyvet.
Vagy az is lehet, hogy ez itt kb 500 oldalnyi szédületes és pezsgő nonszensz, amivel megpróbálja az író az anekdotáit valahogy összeragasztani, amit amúgy túl lusta vagy alkalmatlan volt, hogy érthetően leírjon.
A **mágikus realizmus** egy dolog, de úgy érzem, az író kifejezetten visszaélt az így kapott szabadságával: a Sátáni verseket olvasni olyan, mint egy Enya klipet élvezni írásban. Nagyon nehéz.
A könyvet ajánlom azoknak, akik szeretik a kihívásokat, és a közepesnél jobban érdeklődnek az iszlám iránt.
8 comments
Nem! >:(
Micsoda lázadó, még erhura is kiposztolta. Agyam eldobom.
Ez már a facebook?
Ez egy post?
hElTeR sKElTeR is da shit
Nincs szombat.
★☆☆☆☆
Ezt a középszerű könyvet nem ismerték volna meg szerte a világon, ha nem reagálnak rá a muszlimok úgy ahogy.
Had szóljak pár keresetlen szót erről a műről: szerintem teljesen túlértékelt. Elolvastam az egészet és fogalmam sincs, mi történik benne. Úgy gondolom egy könyvnek többet kéne hagynia maga mögött, mint puszta zavarodottságot.
Nyilván annyiban az én hiányosságom, hogy nem ismerem az iszlám teológiát részleteibe menően, ezekhez az utalásokhoz kevés volt a felsőoktatásban kötelező világvallásokról szóló anyag és az én egyéni szorgalmam.
Azon kevés ember közé tartozom, aki olvasta a Koránt is, de ezzel együtt is elvéreztem: ezért a magánvéleményem, hogy mintegy felesleges mélyebb hittudományi élmények nélkül belefogni a **Sátáni Versek** lapozgatásába, különben nyilván kárba fog veszni a ráfordított idő.
**Több név is forog a könyvben ugyanarra a szereplőre utalva** és ezek gyakran eltolódnak a narratívában, megnehezítve annak a felismerését, hogy gyakorlatilag most végül is mi is történik pontosan. Ez halmozódik, halmozódik majd én **félidő felé teljesen elvesztettem a fonalat** és csak pár látszólag különálló fejezetet voltam képes befogadni, a könyv szétesett számomra, mint egy szakadt gyöngysor, csak nem tartottam olyan értékesnek.
**A fathva sokban hozzásegítette a könyvet a jelenlegi hírnevének eléréséhez**, amit amúgy nem gondolom, hogy magától megszerzett volna. Tény, hogy sok muszlim úgy érzi, hogy a könyv őket megsértette. Miért történhetett ez? Mint többé-kevésbé nyugati olvasó, nyilván várt az ember valami sokrétű valláskritikát; ebből annyi maradt meg bennem, hogy
1. a Sátán megszakította **a Korán isteni diktálását**. (Itt jön be az a rész, hogy végtelen vitába lehet bonyolódni a Korán isteni mivoltáról, amit most szeretnék átugrani, mindenki érdekében. Nyilván nem buzdítok senkit arra, hogy haragudjon Rushdie-ra. De ő kétségkívül az iszlámról alkotott legérzékenyebb elképzelésekkel játszadozott itt.)
2. A **bordélyjelenetben** a kéjnők a próféta feleségeinek nevét vették fel egyfajta szerepjátékhoz juttatva az ügyfeleket…
3. aztán, az a történet arról, hogy az angyal pont a megfelelő időben jelent meg a prófétának, hogy bájos, ifjú **neje erkölcseit megvédelmezze**, mivel a dáma egy jóképű dalia társaságában töltött némi időt…
4. A lepkékkel beborított **önjelölt prófétalány** történetét nem tudom hová sorolni. Vizuálisan megkapó leírás és a végén, mi is történik? Mindenki meghal? Eljutnak zarándoklatuk céljához?
Nem ellenzem a metaforákat és a változatos egymásba ágyazott írásstílusokat, vagy mondjuk a halmozott álomjeleneteket, amennyiben azok hatásosak, de nyilvánvalóan nem voltam elég pallérozott, hogy értelmezzem a könyvet.
Vagy az is lehet, hogy ez itt kb 500 oldalnyi szédületes és pezsgő nonszensz, amivel megpróbálja az író az anekdotáit valahogy összeragasztani, amit amúgy túl lusta vagy alkalmatlan volt, hogy érthetően leírjon.
A **mágikus realizmus** egy dolog, de úgy érzem, az író kifejezetten visszaélt az így kapott szabadságával: a Sátáni verseket olvasni olyan, mint egy Enya klipet élvezni írásban. Nagyon nehéz.
A könyvet ajánlom azoknak, akik szeretik a kihívásokat, és a közepesnél jobban érdeklődnek az iszlám iránt.