Nekem unokatesóm volt waldorfos, konkrétan analfabétaként került ki onnan azóta meg tengődik. Testvérei akik nem ilyen iskolába jártak ( szülők tanultak a hibáikból), jó egyetemekre kerültek be, sikeresek. Egy mérés nem mérés, tudom.
[deleted]
Ismertem egy lányt aki Waldorf iskolába járt. Neki nagyon sok sérelme lett abban az iskolarendszerben.
legközelebb használd az eredeti címet
Jobb agyféltekés kurvaannya
Waldorf iskolában kezdtem és 6. osztályig bírtam. Nem nagyon szerettem akkor. Átkerültem 6 osztályos gimibe, kitűnőre érettségiztem, matek/infó/fizika emelt szinten, lett fizika OKTV döntős helyezésem is, aztán villamosmérnökként végeztem egyetemen, ma pedig szoftverfejlesztőként dolgozom.
Visszatekintve szerintem az a 6 waldorfos év nagyon jót tett a személyiségemnek és a kreativitásomnak (amit mérnökként lehet hasznosítani)… Jót tett, hogy 6-12. éves koromig nem az állami oktatás baszogatós/stresszes, tekintélyelvű, időnként megalázás-alapú környezetében szocializálódtam. De nagyon örülök, hogy nem maradtam a Waldorfban 6. osztály után.
Kb. technológia-fóbiájuk volt, stigmatizálták a számítógépezést (nem tudom, hogy ez még mindig így van-e, vagy azóta belátták, hogy a 21. században ez már nem működik)… A tanárok végig rossz szemmel nézték volna a technológia iránti érdeklődésemet gimnáziumi éveimben, és nem támogattak volna semmiben, mert szerintük a képernyő kiöli a fantáziát meg a kreativitást az emberből. Ehelyett átkerültem egy olyan gimnáziumba, ahol délutánonként lehetett maradni programozást tanulni, videót forgatni és vágni az iskolai “TV-be”, Lego Mindstorms robotokat építeni… A Waldorfban ehhez se a hozzáállás se az eszközök nem lettek volna adottak, a gépteremben elavult gépek voltak, és rács mögött tartották őket, nem volt szabad hozzájuk nyúlni, csak a végzősöknek.
Amennyire látom, a volt osztálytársaim lófaszra se vitték, nagyrészt mamahotelben lakó “színészek” meg “költők”. Nincs ezzel semmi baj, nem nézem le őket, tök jó hogy szenvedéllyel csinálják, és remélem hogy boldogok, de hogy miből fognak megélni, azt nem tudom. Van talán 1-2, akiből autószerelő lett, na mondjuk ők meg fognak élni, azzal nincs gond.
Edit: a másik Waldorfos dolog, ami szétfrusztrált gyerekkoromban, hogy ha valami érdekelt, és gyorsabban haladtam vele mint a tananyag saját tempója, akkor kb. le voltam baszva, hogy “nekem ezt még nem kéne tudni”, és el volt magyarázva, hogy a Waldorf pedagógia szerint káros az agyra, ha túl absztrakt vagy komplex dolgokat túl korán tanulok meg. Pl. otthon anyám elmagyarázta a számrendszerek fogalmát, tök érdekes volt, másnap nyilván meséltem a többieknek az iskolában, erre le lettem baszva. Meg egyszer zeneórán rajzoltam unalomból egy violinkulcsot a füzetembe, mert tetszett a formája, és megtanultam valahonnan. Kaptam rá negatív értékelést, hogy nem vettük még, ezért csak basszuskulcsot szabad rajzolnom. Szóval ott ha valami iránt külön érdeklődést mutatott az ember, egyből visszahúzták a tanárok. ~~Nem tudom, hogy ez általánosan igaz-e az összes Waldorfra, vagy csak én jártam rossz iskolába, esetleg azon belül is rossz tanárokat kifogva~~. (Nem csak az én iskolámban volt ez, most olvastam, hogy Steiner, a Waldorf pedagógia kiötlője volt meggyőződve róla, hogy ha túl korán foglalkozik túl absztrakt gondolatokkal a gyerek, az károsan hat a fejlődésére… Persze ez nem tudományos kutatásokra vagy megfigyelésekre volt alapozva, de Steiner így gondolta, ezért a Waldorf pedagógia egyik kőbe vésett, megkérdőjelezhetetlen és támadhatatlan alappillére ez a gondolat…)
Edit2: azért akartam amúgy otthagyni a Waldorfot, mert engem már óvoda nagycsoporttól kezdve a reálos tárgyak érdekeltek (biológia, űrkutatás), és alsó tagozatos Waldorfos koromban is a fizika/kémia/elektronika kezdett érdekelni, és úgy éreztem, hogy a Waldorfban ezek minimumra vannak tekerve… Lehet, igazából csak az volt a gond, hogy alsóban sehol nem tanítanak ilyeneket mélyrehatóan, és később ott is lett volna fizika, hiszen elvileg ott is felkészítenek az érettségire… De hogy milyen élmény lett volna ilyen beállítottsággal Waldorban maradni (ahol minden a rajzolás meg a kézügyesség körül forog) a gimnáziumi évekre, és onnan menni érettségizni, azt már sose tudom meg. De mindezekkel együtt fenntartom, hogy a 6 év waldorf jót tett, talán még forrasztani is ügyesebben tudok tőle, illetve nem ijedek meg attól, ha mondjuk a két kezemmel építenem kell egy kerti bútort.
Edit3: +1 példa arra, hogy nem szerették, ha előre tanul a kiváncsi gyerek: kb másodikos koromban láttam egy szivárványt, és megkérdeztem anyámat, hogy mitől lesz a szivárvány, ő meg elmagyarázta egészen a fénytörésig meg a fény hullámhosszaiig lemenve (ő természettudományos területen dolgozott, és nekem is megvolt a családi előképzettségem fizikából ehhez… olyan családban nőttem fel, hogy vacsoránál simán beszélgettünk a kovalens kötésről, meg bármi ilyen témáról, ami épp érdekelt)… Szóval másnap bementem az iskolába, és elmeséltem, hogy a szivárvány azért lesz, mert a különböző színek más szögekben törnek meg a gömb alakú esőcseppekben, stb… Erre kb. úgy lettem lehordva, hogy nekem még ezt nem kéne tudni, és mások agyát is “megfertőzöm” ezzel a tudással, pedig nekünk még 7 évesen nem az a dolgunk, hogy értsük a szivárványt, hanem csak gyönyörködnünk kéne benne… Mintha azt mondtam volna el az osztálynak hangosan, hogy a télapó nem létezik bazdmeg… Meg áltudományosan nyomattak valami olyat, hogy ha túl hamar tanulunk meg olyan dolgokat, amikre még “nem állunk készen”, akkor rosszul fejlődik ki az agyunk, vagy valami ilyesmi…
És persze azzal az érzéssel mentem haza, hogy rossz gyerek vagyok, és valami rosszat tettem… (Aztán a későbbi években nyilván kitisztult, és egy-egy ilyen eset után már tudtam, hogy nem én vagyok rossz, hanem a tanár vagy a Waldorf filozófia kurva szar, legalábbis ezen a téren.)
Amúgy a mai napig nem világos, hogy mit vártak anyámtól, hogy mit tegyen, ha a gyerek megkérdezi, hogy mitől lesz a szivárvány… Hazudni kellett volna, hogy valami manó festi az égre, vagy elég lett volna annyival elintéznie a kérdésemet, hogy én 7 évesen még ehhez túl kicsi vagyok, és kirohad az agyam a sokktól, ha elmagyarázza?
Nekem a családomban és ismerőseim között sokan jártak Waldorfba. Szerintem művészibb személyiségekhez kimondottan jól működik és általában mélyebb karakterrel kerülnek ki onnan mint egy tipikus állami gyártósor hangulatú suliból. Egyiküknek sem lett igazán hátránya belőle, van aki átment állami középsuliba és onnan külföldre egyetemre, de az általánost nagyon szerette.
Azt is tudom támogatni hogy idősebb korig ellenzi a technológiához való hozzáférést. Hívjatok boomernek de szerintem nagyon szomorú ha kis gyerekek rá vannak függve az internetre.
Mindemellett szerintem reál tárgyakban tényleg nem erős és nem előnyös ha a gyerek mérnök szeretne lenni pl.
Szerintem az igazság valahol a két rendszer között van.
Egy volt munkatársam végzett a Waldorfban, kifejezetten jó kommunikátor volt, és nagyon – kimagaslóan – jó volt bármilyen munkában ahol ember-ember kapcsolatokra volt szükség. A (zömével logikai) problémamegoldásban azonban rendszeresen alulteljesített.
Ennek is megvannak az előnyei, és a hátrányai is. A poroszos iskolarendszer is szar, mert természettudományos kutatókat képez.
Én 2 embert ismerek aki Waldorfba járt (azt hiszem 8. osztályig), majd gimnázium, s most egyik fogorvosnak tanul, másikkal nem tudom mi lehet, de biztos megoldja.
Én nekem ha lesz gyerekem szerintem Waldorfba fogom járatni, s mellette szimultán megpróbáljuk pótolni az abból adódó lemaradásokat is.
Ha 22 évesen megy egyetemre se gond, inkább mint hogy 18 évesen kiégjen egy biszembaszom érettségitől.
Edit: Az iskolából adódó problémákra gondoltam elsősorban, hogy ráparáztatják, elbizonytanítják, stb.
Én jártam 3 évet Waldorfba. Nem véletlenül megosztó. Nekem az a véleményem, hogy vannak gyerekek akiknek való egy ilyen, meg vannak akiknek nem.
Én pl. extrém kíváncsi gyerek voltam, és nem kötött le az órai lófasz anyagmennyiség, a társaim kiközösítettek és ebben sem segített senki.
A kedvenc sztorim az, hogy 5. osztályos voltam, és kitalálta az osztálytanító, hogy mindenki írjon magának puskát a dolgozathoz (lásd még: csillagpróba, lol), mert amíg kézzel megírjuk addig meg is jegyezzük az anyagot.
A gondolat ott volt hibás, hogy nekünk volt otthon számítógép (ördögi tiltott masina) és én tudtam a Wordöt és a nyomtatót használni 11 évesen, és árultam a kész a puskákat az osztályban.
A szülői közösség meg megvádolta a szüleimet, hogy miért csináltak ilyet – mert a begyöpösödött maradiak nem hitték el, hogy egy 11 éves ilyet magától csinál. Pedig de. 😀
Azt nem értem a mai napig, hogy a focizás miért volt tiltva, a kosárlabda meg nem. Ugyanúgy agresszívan is játszható labdasport. Meg tengózni is tengózhattunk, pedig abban kb. rúgtuk a labdát.
Viszont remekül megtanultuk, hogy focizni addig szabad, amíg nincs tanár a közelben. És a szomszéd rétre átszökni ér, ott meg nem látnak. Igazán hasznos dolgokat tanultunk meg.
Jó dolog a Waldorf, legalábbis a Waldorfos tanár néni akivel lefeküdtem elég jó volt 🤯
Egyébként utánaolvastam, és Rudolf Steiner, aki kitalálta a Waldorf-pedagógiát semmilyen szakképesítéssel nem rendelkezett, amitől adni kéne a szavára, és semmilyen tudományos alapon nem nyugszanak az elképzelései. És mivel nem kutatásokra/adatokra/tudományra épül a Waldorf filozófia, így megcáfolni se lehet az elemeinek hasznosságát/értelmét, így nem tud haladni a korral. Az egész inkább egy kultusz, ami szerintem kicsit megragadt az előző század színvonalán. Vannak jó elemei, de a tanáraik túl vakon is kritikátlanul követik, ez vele a baj (személyes véleményem szerint).
>Wikipedia: “Rudolf Joseph Lorenz Steiner (27 (or 25) February 1861 – 30 March 1925) was an Austrian philosopher, social reformer, architect, esotericist, and claimed clairvoyant.”
Kurvára nem bíznám erre az emberre a gyerekem oktatási keretének kitalálását. Akinek nincs meg a clairvoyant jelentése, magyarul kb. “telepata, szellemidéző, látnok, jós”… Ha mondjuk a szellemidézés meg építészet helyett gyermekpszichológiával foglalkozott volna, talán többet adnék a szavára (bár nem tudom, hogy amikor ő élt, létezett-e egyáltalán a pszichológia, mint tudományág.)
*(Edit: még jobban utánaolvasva úgy tűnik, hogy Steiner nem is igazán iskolát, hanem inkább kb. spirituális gyermekmegőrzőt és játszóházat csinált, ahova a gyári dolgozók a gyereküket leadhatták munkaidőben… Nyilván ez most erős és cinikus túlzás, de ez a gondolat fogant meg bennem.)*
Ellenben a **Montessori** oktatás megalkotója, Maria Montessori sokkal alkalmasabbnak tűnik egy alternatív oktatási rendszer kitalálására:
>Maria Tecla Artemisia Montessori (August 31, 1870 – May 6, 1952) was an Italian physician and educator best known for the philosophy of education that bears her name, and her writing on scientific pedagogy.
Montessori iskolában sosem jártam, de azok alapján amit olvastam róla, sokkal kevésbé tűnik elvakultnak és a múltban megragadtnak.
nekem annyi tapasztalatom van a waldorfal, hogy van nekik valami fesztiváljuk Zebegényben, és egyszer elmentünk, és annyira bebasztunk, hogy nekem valami ?tanár? szólt, miközben századjára álltam unikumért, hogy kicsit le lehetne mostmár állni
utólag teljesen egyértelmű, hogy a waldorfosok elképzelése a fesztiválozásról, valamint a mi szórakozási szokásaink nem alkotnak metszetet
13 évet jártam Waldorfba és most végzem a mérnökinformatikus BSc-t. Amikor elmondtam másoknak hogy én onnan jöttem azt hitték hogy “gyépés” vagyok — ma már ez lepörög rólam, de nem tudtam hogy ekkora az ellenszenv az alternatív iskolák kapcsán.
Elolvasva a cikket, meg itt a kommenteket, egyre inkább egy szektára kezd ez nekem hasonlítani. A BITE-modell mind a 4 elemét meg lehet figyelni (Behavior, Information, Thought and Emotional control), az alapító tanait rajongás övezi úgy, hogy nem volt képesítése, a doktrinák sok esetben megkérdőjelezhetetlenek, annak ellenére, hogy idejétmúltak, a kilépőket emocionális manipuláció segítségével próbálják visszatartani, nehezen illeszkednek be a való életbe., stb.
Az meg, hogy gyűjti az alternatív gondolkodókat, oltáselleneseket, meg hasonlókat, már csak hab a tortán
Tldr de nekem a waldorfról az van meg, hogy tulajdonképpen “jó” körülmények között nevelik a gyereket és kellemesebb általában a gyereknek ott lenni, mint egy “átlag” iskolában. Cserébe az emberek nagy része gyépésen kerül ki majd a való világba.
Az oltásellenességet szekundálom, többdiplomás waldorfos ismerős szülőket képtelenség meggyőzni, mert fóliasisak és elmondásuk szerint vannak egy páran még a ~~szekt~~ suliban ugyanígy.
Ez az euritmia meg bothmer-óra egy beszívott tesiórának hangzik. Majd legközelebb figyelek, hogy a fejem ne vegye át a végtagok szerepét.
Kérdés egykori waldorfosoknak:
Hogy állnak a tanárok a különórákhoz (pl. zene, sport)? Én pl. másodikos koromtól kezdve tanultam zenét, és ehhez muszáj volt többet tudnom ének-zenéből, mint egy átlag osztálytársamnak. Tiltják, elnézik, titkolnod kell azt, hogy valami pluszt tudsz?
En sokaig azt hittem h a Waldorf az ilyen Harry Potteres faszsag. Kesobb jottem ra h ez letezik.
Ba Sing Se-ben mindenki tud matekozni
13 évig jártam waldorfba, és imádtam, főleg a gimnáziumot. Gimi után fősulira mentem, lediplomáztam, jelenleg rendezvényszervezőként dolgozom. A cikk szerintem elég jól és objektíven leírja az előnyöket-hátrányokat. Ahogy az állami iskola sem való mindenkinek, úgy a waldorf sem, így tud nagyon rossz , de nagyon jó is lenni mindkettő. Sok múlik a tanárokon, ez mindkettőre érvényes.
Régen is le voltunk gyépésezve, azt hittem, hogy ezen már túlléptünk, de úgy látszik, hogy nem. Érdekelne, hogy vajon milyen arányban jönnek ki állami suliból “analfabéták” (és az is érdekelne egyébként, hogy ezen pontosan mit értetek), vagy olyanok, akik szét lettek stresszelve már általánostól kezdve, vagy akiknek fingjuk sincs, hogy mit csináljanak gimi után, és csak tengődnek. Utóbbi szerintem generációs probléma, nem lehet ráhúzni egy iskolára, hogy ilyen gyerekeket nevel, de statisztikám nincs róla.
[Készült egy beszélgetés](https://www.youtube.com/watch?v=WJ8-ViwIxTs&ab_channel=MATProjekt), ahol waldorf pedagógusokat kérdeznek gyakran felmerülő kérdésekről. A beszélgetés hosszú, sok kérdésre választ ad, és talán még több merül fel utána, de akit érdekel, érdemes megnézni. A tematikák meg vannak jelölve a videón belül, oda lehet ugrani.
Én 8. osztályig állami suliba jártam, majd gimiben waldorfos voltam. Nekem személyesen baromi sokat segített. Az államiban létrejött egy utálat a talnulás iránt és bár nem tanultam sokat, de a stressz miatt nem tudtam nagyon kibontakozni. A waldorfban a stressz és következmény mentes környezet segített össze szednem picit magam, meg szociálisan fejlődni ami csíraságom gyanánt nem sikerült az államiban. Szerintem nem mindenkinek való a waldorf. vannak dolgok amik kifejezetten zavartak. pl ez a következmények teljes hiánya onnantól hogy összeszeded magad elég zavaró. Szerintem màkom van hogy itt is ott is tanultam.
Waldorfbol mentem át központit megírtam,mostmár Budapestre járok vegyész suliba nekem bejött ez a fajta oktatás (államihoz mérve).Az állami egy kalap szar de szakmát akarok tanulni szóval inkább szopom a harci faszt
En ugy tudom waldorf temaban erdemes rakeresni Rudolf Steinerre meg az antropozofiara, van velemenyem roluk es nem jo.
Mi a terv amúgy a waldorfnál az iskola után?
Lehetne egy csomó dolgot javítani a sima iskolákon, de az azért jobb bennük, hogy ott találkozol egy csomó kellemetlen dologgal amivel az életben is lehet, és azért ott kontroláltabb a környezet. És amikor valmi igazságtalansággal, vagy hasonlóval találkozol később akkor már a tapasztalat miatt jobban tudod majd kezelni.
Picit ez olyannak érződik, mint amikor a League of Legendsbe azzal akarták javítani a toxikusságot, hogy ki akarták kapcsolni azt, hogy az ellenfélnek tudjál írni. Nyilván kevesebb toxic dolog történne a chaten, viszont a probléma nem oldódik meg. Az nem megoldás, hogy elbújunk az elefántcsont tornyunkba.
Tudom, ez alapján nem lehet ítélni, de egyszer gimisként bekerültem egy táborba, ami félig-meddig waldorfos szervezésű volt, kb ez határozta meg sokáig a waldorfról való nézeteimet.
A tábor lényege az volt, hogy mindenféle “kultúrkörből” hívtak iskolás csoportokat. Volt sima fővárosi állami gimi, roma gimi, mi voltunk a vidéki keresztény gimi, meg jöttek a waldorfosok, és az ő tanáraik tartották a foglalkozásokat.
Két waldorfos csaj (hiperhippi-nagyonművész típusok) már az első napon kijelentette, hogy ők haza akarnak menni, mert itt olyan gáz a társaság. Én az “alter” emberekkel barátkoztam mindig is, de ebben a táborban a roma srácokkal lógtam inkább, mert ők nem voltak ilyen mesterkélt, művészkedő arcok, akik lenéztek másokat. A cikket olvasva, meg ezt az élményt összevetve az jutott eszembe, hogy bármennyire is emberséges ez a rendszer, nem tudom, hogy nem a sznobizmus melegágya-e, hogy gyakorlatilag csak olyan szülők gyereke fér be, akik ki tudják pengetni a minimum egyhavi fizetést érő pénzt.
Visszatérve a táborra, volt mindenféle foglalkozás, drámás, zenés, festős-rajzolós, írós, és mozgásóra is, amit két olyan nő tartott, hogy égnek állt a szőr a hátamon. Ilyen Osho/NewAge/ezó vonalon mozogtak a dolgok amiket mondtak, én meg mondjuk nyilván nem ebbe a közegben nőttem fel. Tele volt olyan feladattal az óra, hogy így-úgy állandóan hozzá kellett érni a többiek testéhez, át kellett gurulni egymáson stb, ami nyáron, alulöltözötten, izzadtan külön öröm volt. A legtöbb ilyen mozgásórát végül kínunkba végigröhögtük, amiért meg nagyon mérges tekinteteket kaptunk a néniktől – ahelyett, hogy elgondolkodtak volna, hogy azoknak a random átlag gyerekeknek, akik nem csinálnak ilyeneket, azoknak nem kényelmes ez az egész, meg nem is tanulnak belőle sokat.
Na mind1, szóval rám anno nem tettek túl jó benyomást, de azon a művészeti egyetemen, ahová aztán mentem volt több waldorfos, ők okésak voltak.
Szomszéd kislány Waldorfos mert a szülei túl sznobok az államihoz … :/
Egyidős a húgommal, és mikor ő már többszáz oldalas könyveket olvasgatott a szomszéd gyerek nemhogy olvasni nem tudott de kb. öt betűt tudott az ABCből . Lehet hogy ez városspecifikus dolog, de itt a legtöbb Waldorfos így jár .
Osztálytársam volt osztálytársa (tudom hülyén hangzik de tényleg létezik a gyerek) elment Waldorfba felsőben, de megbánta . Náluk is ez a technika ellenesség volt, meg hogy nem tudhatsz többet mint a többiek mert az rossz .
Az a véleményem hogy maga az ötlet, hogy nem magolni kell meg ilyenek tök jó, csak a kivitelezés megint olyan “jóvanazúgy” magyarra sikerült .
A mi sulinkból a gazdálkodótól a geoinformatikusig kerültek ki emberek. (Én bölcsész lettem, de én kb. 4 IQ-pontra ülök egy diszkalkulia-diagnózistól, szóval…) Úgy tudom, még megvan a természettudományos fakultáció gimiben, akit ez kifejezetten érdekelt, az oda járt. A többieknek maradt a standard anyag, ami sokkal inkább gyakorlatias, kísérletekkel tele, hétköznap- és háztartástanközpontú órákat jelentett (ez is lehet, hogy tanárfüggő mondjuk).
Nem emlékszem, hogy bármikor is ránk szóltak volna “túl absztrakt gondolkodás” vagy tananyagbéli túl gyors haladás miatt. (Tudtam olvasni és valamennyire írni már az óvodában is, sosem volt emiatt bármilyen megkülönböztetett bánásmódban részem.) Személy szerint nekem sokat adott az, hogy éltanulóként meg kellett várnom a lemaradókat (ahogy a való életben is, mert egy társadalmat alkotunk, hiába zárkóznék be én is egy elefántcsonttoronyba legszívesebben), a türelem nem opcionális. A belső kontrollt és a motivációt próbálták belénk nevelni (sokunknál sikeresen).
A “tech-fóbia” szvsz inkább egy szélsőséges reakció arra, ahogyan a szülők “villanypásztornak” használják a képernyőt, és hagyják telefonon függeni a kisóvodásokat is (ennyiben én is egyetértek ezzel, ilyen szempontból magam is ludditává lettem, mert tudom magamon, hogy tinikorban az összes “hiányzó informatikai ismeretet” kb. 2 hét alatt be lehet pótolni, de ami kisgyerekkorban kimaradt a valós világ felfedezéséből, azt már bajosabban).
TLDR: személy szerint nekem bejött. Szomorú lennék, ha nem volna választható, de legyen az, mert tényleg nem való mindenkinek.
30 comments
Nekem unokatesóm volt waldorfos, konkrétan analfabétaként került ki onnan azóta meg tengődik. Testvérei akik nem ilyen iskolába jártak ( szülők tanultak a hibáikból), jó egyetemekre kerültek be, sikeresek. Egy mérés nem mérés, tudom.
[deleted]
Ismertem egy lányt aki Waldorf iskolába járt. Neki nagyon sok sérelme lett abban az iskolarendszerben.
legközelebb használd az eredeti címet
Jobb agyféltekés kurvaannya
Waldorf iskolában kezdtem és 6. osztályig bírtam. Nem nagyon szerettem akkor. Átkerültem 6 osztályos gimibe, kitűnőre érettségiztem, matek/infó/fizika emelt szinten, lett fizika OKTV döntős helyezésem is, aztán villamosmérnökként végeztem egyetemen, ma pedig szoftverfejlesztőként dolgozom.
Visszatekintve szerintem az a 6 waldorfos év nagyon jót tett a személyiségemnek és a kreativitásomnak (amit mérnökként lehet hasznosítani)… Jót tett, hogy 6-12. éves koromig nem az állami oktatás baszogatós/stresszes, tekintélyelvű, időnként megalázás-alapú környezetében szocializálódtam. De nagyon örülök, hogy nem maradtam a Waldorfban 6. osztály után.
Kb. technológia-fóbiájuk volt, stigmatizálták a számítógépezést (nem tudom, hogy ez még mindig így van-e, vagy azóta belátták, hogy a 21. században ez már nem működik)… A tanárok végig rossz szemmel nézték volna a technológia iránti érdeklődésemet gimnáziumi éveimben, és nem támogattak volna semmiben, mert szerintük a képernyő kiöli a fantáziát meg a kreativitást az emberből. Ehelyett átkerültem egy olyan gimnáziumba, ahol délutánonként lehetett maradni programozást tanulni, videót forgatni és vágni az iskolai “TV-be”, Lego Mindstorms robotokat építeni… A Waldorfban ehhez se a hozzáállás se az eszközök nem lettek volna adottak, a gépteremben elavult gépek voltak, és rács mögött tartották őket, nem volt szabad hozzájuk nyúlni, csak a végzősöknek.
Amennyire látom, a volt osztálytársaim lófaszra se vitték, nagyrészt mamahotelben lakó “színészek” meg “költők”. Nincs ezzel semmi baj, nem nézem le őket, tök jó hogy szenvedéllyel csinálják, és remélem hogy boldogok, de hogy miből fognak megélni, azt nem tudom. Van talán 1-2, akiből autószerelő lett, na mondjuk ők meg fognak élni, azzal nincs gond.
Edit: a másik Waldorfos dolog, ami szétfrusztrált gyerekkoromban, hogy ha valami érdekelt, és gyorsabban haladtam vele mint a tananyag saját tempója, akkor kb. le voltam baszva, hogy “nekem ezt még nem kéne tudni”, és el volt magyarázva, hogy a Waldorf pedagógia szerint káros az agyra, ha túl absztrakt vagy komplex dolgokat túl korán tanulok meg. Pl. otthon anyám elmagyarázta a számrendszerek fogalmát, tök érdekes volt, másnap nyilván meséltem a többieknek az iskolában, erre le lettem baszva. Meg egyszer zeneórán rajzoltam unalomból egy violinkulcsot a füzetembe, mert tetszett a formája, és megtanultam valahonnan. Kaptam rá negatív értékelést, hogy nem vettük még, ezért csak basszuskulcsot szabad rajzolnom. Szóval ott ha valami iránt külön érdeklődést mutatott az ember, egyből visszahúzták a tanárok. ~~Nem tudom, hogy ez általánosan igaz-e az összes Waldorfra, vagy csak én jártam rossz iskolába, esetleg azon belül is rossz tanárokat kifogva~~. (Nem csak az én iskolámban volt ez, most olvastam, hogy Steiner, a Waldorf pedagógia kiötlője volt meggyőződve róla, hogy ha túl korán foglalkozik túl absztrakt gondolatokkal a gyerek, az károsan hat a fejlődésére… Persze ez nem tudományos kutatásokra vagy megfigyelésekre volt alapozva, de Steiner így gondolta, ezért a Waldorf pedagógia egyik kőbe vésett, megkérdőjelezhetetlen és támadhatatlan alappillére ez a gondolat…)
Edit2: azért akartam amúgy otthagyni a Waldorfot, mert engem már óvoda nagycsoporttól kezdve a reálos tárgyak érdekeltek (biológia, űrkutatás), és alsó tagozatos Waldorfos koromban is a fizika/kémia/elektronika kezdett érdekelni, és úgy éreztem, hogy a Waldorfban ezek minimumra vannak tekerve… Lehet, igazából csak az volt a gond, hogy alsóban sehol nem tanítanak ilyeneket mélyrehatóan, és később ott is lett volna fizika, hiszen elvileg ott is felkészítenek az érettségire… De hogy milyen élmény lett volna ilyen beállítottsággal Waldorban maradni (ahol minden a rajzolás meg a kézügyesség körül forog) a gimnáziumi évekre, és onnan menni érettségizni, azt már sose tudom meg. De mindezekkel együtt fenntartom, hogy a 6 év waldorf jót tett, talán még forrasztani is ügyesebben tudok tőle, illetve nem ijedek meg attól, ha mondjuk a két kezemmel építenem kell egy kerti bútort.
Edit3: +1 példa arra, hogy nem szerették, ha előre tanul a kiváncsi gyerek: kb másodikos koromban láttam egy szivárványt, és megkérdeztem anyámat, hogy mitől lesz a szivárvány, ő meg elmagyarázta egészen a fénytörésig meg a fény hullámhosszaiig lemenve (ő természettudományos területen dolgozott, és nekem is megvolt a családi előképzettségem fizikából ehhez… olyan családban nőttem fel, hogy vacsoránál simán beszélgettünk a kovalens kötésről, meg bármi ilyen témáról, ami épp érdekelt)… Szóval másnap bementem az iskolába, és elmeséltem, hogy a szivárvány azért lesz, mert a különböző színek más szögekben törnek meg a gömb alakú esőcseppekben, stb… Erre kb. úgy lettem lehordva, hogy nekem még ezt nem kéne tudni, és mások agyát is “megfertőzöm” ezzel a tudással, pedig nekünk még 7 évesen nem az a dolgunk, hogy értsük a szivárványt, hanem csak gyönyörködnünk kéne benne… Mintha azt mondtam volna el az osztálynak hangosan, hogy a télapó nem létezik bazdmeg… Meg áltudományosan nyomattak valami olyat, hogy ha túl hamar tanulunk meg olyan dolgokat, amikre még “nem állunk készen”, akkor rosszul fejlődik ki az agyunk, vagy valami ilyesmi…
És persze azzal az érzéssel mentem haza, hogy rossz gyerek vagyok, és valami rosszat tettem… (Aztán a későbbi években nyilván kitisztult, és egy-egy ilyen eset után már tudtam, hogy nem én vagyok rossz, hanem a tanár vagy a Waldorf filozófia kurva szar, legalábbis ezen a téren.)
Amúgy a mai napig nem világos, hogy mit vártak anyámtól, hogy mit tegyen, ha a gyerek megkérdezi, hogy mitől lesz a szivárvány… Hazudni kellett volna, hogy valami manó festi az égre, vagy elég lett volna annyival elintéznie a kérdésemet, hogy én 7 évesen még ehhez túl kicsi vagyok, és kirohad az agyam a sokktól, ha elmagyarázza?
Nekem a családomban és ismerőseim között sokan jártak Waldorfba. Szerintem művészibb személyiségekhez kimondottan jól működik és általában mélyebb karakterrel kerülnek ki onnan mint egy tipikus állami gyártósor hangulatú suliból. Egyiküknek sem lett igazán hátránya belőle, van aki átment állami középsuliba és onnan külföldre egyetemre, de az általánost nagyon szerette.
Azt is tudom támogatni hogy idősebb korig ellenzi a technológiához való hozzáférést. Hívjatok boomernek de szerintem nagyon szomorú ha kis gyerekek rá vannak függve az internetre.
Mindemellett szerintem reál tárgyakban tényleg nem erős és nem előnyös ha a gyerek mérnök szeretne lenni pl.
Szerintem az igazság valahol a két rendszer között van.
Egy volt munkatársam végzett a Waldorfban, kifejezetten jó kommunikátor volt, és nagyon – kimagaslóan – jó volt bármilyen munkában ahol ember-ember kapcsolatokra volt szükség. A (zömével logikai) problémamegoldásban azonban rendszeresen alulteljesített.
Ennek is megvannak az előnyei, és a hátrányai is. A poroszos iskolarendszer is szar, mert természettudományos kutatókat képez.
Én 2 embert ismerek aki Waldorfba járt (azt hiszem 8. osztályig), majd gimnázium, s most egyik fogorvosnak tanul, másikkal nem tudom mi lehet, de biztos megoldja.
Én nekem ha lesz gyerekem szerintem Waldorfba fogom járatni, s mellette szimultán megpróbáljuk pótolni az abból adódó lemaradásokat is.
Ha 22 évesen megy egyetemre se gond, inkább mint hogy 18 évesen kiégjen egy biszembaszom érettségitől.
Edit: Az iskolából adódó problémákra gondoltam elsősorban, hogy ráparáztatják, elbizonytanítják, stb.
Én jártam 3 évet Waldorfba. Nem véletlenül megosztó. Nekem az a véleményem, hogy vannak gyerekek akiknek való egy ilyen, meg vannak akiknek nem.
Én pl. extrém kíváncsi gyerek voltam, és nem kötött le az órai lófasz anyagmennyiség, a társaim kiközösítettek és ebben sem segített senki.
A kedvenc sztorim az, hogy 5. osztályos voltam, és kitalálta az osztálytanító, hogy mindenki írjon magának puskát a dolgozathoz (lásd még: csillagpróba, lol), mert amíg kézzel megírjuk addig meg is jegyezzük az anyagot.
A gondolat ott volt hibás, hogy nekünk volt otthon számítógép (ördögi tiltott masina) és én tudtam a Wordöt és a nyomtatót használni 11 évesen, és árultam a kész a puskákat az osztályban.
A szülői közösség meg megvádolta a szüleimet, hogy miért csináltak ilyet – mert a begyöpösödött maradiak nem hitték el, hogy egy 11 éves ilyet magától csinál. Pedig de. 😀
Azt nem értem a mai napig, hogy a focizás miért volt tiltva, a kosárlabda meg nem. Ugyanúgy agresszívan is játszható labdasport. Meg tengózni is tengózhattunk, pedig abban kb. rúgtuk a labdát.
Viszont remekül megtanultuk, hogy focizni addig szabad, amíg nincs tanár a közelben. És a szomszéd rétre átszökni ér, ott meg nem látnak. Igazán hasznos dolgokat tanultunk meg.
Jó dolog a Waldorf, legalábbis a Waldorfos tanár néni akivel lefeküdtem elég jó volt 🤯
Egyébként utánaolvastam, és Rudolf Steiner, aki kitalálta a Waldorf-pedagógiát semmilyen szakképesítéssel nem rendelkezett, amitől adni kéne a szavára, és semmilyen tudományos alapon nem nyugszanak az elképzelései. És mivel nem kutatásokra/adatokra/tudományra épül a Waldorf filozófia, így megcáfolni se lehet az elemeinek hasznosságát/értelmét, így nem tud haladni a korral. Az egész inkább egy kultusz, ami szerintem kicsit megragadt az előző század színvonalán. Vannak jó elemei, de a tanáraik túl vakon is kritikátlanul követik, ez vele a baj (személyes véleményem szerint).
>Wikipedia: “Rudolf Joseph Lorenz Steiner (27 (or 25) February 1861 – 30 March 1925) was an Austrian philosopher, social reformer, architect, esotericist, and claimed clairvoyant.”
Kurvára nem bíznám erre az emberre a gyerekem oktatási keretének kitalálását. Akinek nincs meg a clairvoyant jelentése, magyarul kb. “telepata, szellemidéző, látnok, jós”… Ha mondjuk a szellemidézés meg építészet helyett gyermekpszichológiával foglalkozott volna, talán többet adnék a szavára (bár nem tudom, hogy amikor ő élt, létezett-e egyáltalán a pszichológia, mint tudományág.)
*(Edit: még jobban utánaolvasva úgy tűnik, hogy Steiner nem is igazán iskolát, hanem inkább kb. spirituális gyermekmegőrzőt és játszóházat csinált, ahova a gyári dolgozók a gyereküket leadhatták munkaidőben… Nyilván ez most erős és cinikus túlzás, de ez a gondolat fogant meg bennem.)*
Ellenben a **Montessori** oktatás megalkotója, Maria Montessori sokkal alkalmasabbnak tűnik egy alternatív oktatási rendszer kitalálására:
>Maria Tecla Artemisia Montessori (August 31, 1870 – May 6, 1952) was an Italian physician and educator best known for the philosophy of education that bears her name, and her writing on scientific pedagogy.
Montessori iskolában sosem jártam, de azok alapján amit olvastam róla, sokkal kevésbé tűnik elvakultnak és a múltban megragadtnak.
nekem annyi tapasztalatom van a waldorfal, hogy van nekik valami fesztiváljuk Zebegényben, és egyszer elmentünk, és annyira bebasztunk, hogy nekem valami ?tanár? szólt, miközben századjára álltam unikumért, hogy kicsit le lehetne mostmár állni
utólag teljesen egyértelmű, hogy a waldorfosok elképzelése a fesztiválozásról, valamint a mi szórakozási szokásaink nem alkotnak metszetet
13 évet jártam Waldorfba és most végzem a mérnökinformatikus BSc-t. Amikor elmondtam másoknak hogy én onnan jöttem azt hitték hogy “gyépés” vagyok — ma már ez lepörög rólam, de nem tudtam hogy ekkora az ellenszenv az alternatív iskolák kapcsán.
Elolvasva a cikket, meg itt a kommenteket, egyre inkább egy szektára kezd ez nekem hasonlítani. A BITE-modell mind a 4 elemét meg lehet figyelni (Behavior, Information, Thought and Emotional control), az alapító tanait rajongás övezi úgy, hogy nem volt képesítése, a doktrinák sok esetben megkérdőjelezhetetlenek, annak ellenére, hogy idejétmúltak, a kilépőket emocionális manipuláció segítségével próbálják visszatartani, nehezen illeszkednek be a való életbe., stb.
Az meg, hogy gyűjti az alternatív gondolkodókat, oltáselleneseket, meg hasonlókat, már csak hab a tortán
Tldr de nekem a waldorfról az van meg, hogy tulajdonképpen “jó” körülmények között nevelik a gyereket és kellemesebb általában a gyereknek ott lenni, mint egy “átlag” iskolában. Cserébe az emberek nagy része gyépésen kerül ki majd a való világba.
Az oltásellenességet szekundálom, többdiplomás waldorfos ismerős szülőket képtelenség meggyőzni, mert fóliasisak és elmondásuk szerint vannak egy páran még a ~~szekt~~ suliban ugyanígy.
Ez az euritmia meg bothmer-óra egy beszívott tesiórának hangzik. Majd legközelebb figyelek, hogy a fejem ne vegye át a végtagok szerepét.
Kérdés egykori waldorfosoknak:
Hogy állnak a tanárok a különórákhoz (pl. zene, sport)? Én pl. másodikos koromtól kezdve tanultam zenét, és ehhez muszáj volt többet tudnom ének-zenéből, mint egy átlag osztálytársamnak. Tiltják, elnézik, titkolnod kell azt, hogy valami pluszt tudsz?
En sokaig azt hittem h a Waldorf az ilyen Harry Potteres faszsag. Kesobb jottem ra h ez letezik.
Ba Sing Se-ben mindenki tud matekozni
13 évig jártam waldorfba, és imádtam, főleg a gimnáziumot. Gimi után fősulira mentem, lediplomáztam, jelenleg rendezvényszervezőként dolgozom. A cikk szerintem elég jól és objektíven leírja az előnyöket-hátrányokat. Ahogy az állami iskola sem való mindenkinek, úgy a waldorf sem, így tud nagyon rossz , de nagyon jó is lenni mindkettő. Sok múlik a tanárokon, ez mindkettőre érvényes.
Régen is le voltunk gyépésezve, azt hittem, hogy ezen már túlléptünk, de úgy látszik, hogy nem. Érdekelne, hogy vajon milyen arányban jönnek ki állami suliból “analfabéták” (és az is érdekelne egyébként, hogy ezen pontosan mit értetek), vagy olyanok, akik szét lettek stresszelve már általánostól kezdve, vagy akiknek fingjuk sincs, hogy mit csináljanak gimi után, és csak tengődnek. Utóbbi szerintem generációs probléma, nem lehet ráhúzni egy iskolára, hogy ilyen gyerekeket nevel, de statisztikám nincs róla.
[Készült egy beszélgetés](https://www.youtube.com/watch?v=WJ8-ViwIxTs&ab_channel=MATProjekt), ahol waldorf pedagógusokat kérdeznek gyakran felmerülő kérdésekről. A beszélgetés hosszú, sok kérdésre választ ad, és talán még több merül fel utána, de akit érdekel, érdemes megnézni. A tematikák meg vannak jelölve a videón belül, oda lehet ugrani.
Én 8. osztályig állami suliba jártam, majd gimiben waldorfos voltam. Nekem személyesen baromi sokat segített. Az államiban létrejött egy utálat a talnulás iránt és bár nem tanultam sokat, de a stressz miatt nem tudtam nagyon kibontakozni. A waldorfban a stressz és következmény mentes környezet segített össze szednem picit magam, meg szociálisan fejlődni ami csíraságom gyanánt nem sikerült az államiban. Szerintem nem mindenkinek való a waldorf. vannak dolgok amik kifejezetten zavartak. pl ez a következmények teljes hiánya onnantól hogy összeszeded magad elég zavaró. Szerintem màkom van hogy itt is ott is tanultam.
Waldorfbol mentem át központit megírtam,mostmár Budapestre járok vegyész suliba nekem bejött ez a fajta oktatás (államihoz mérve).Az állami egy kalap szar de szakmát akarok tanulni szóval inkább szopom a harci faszt
En ugy tudom waldorf temaban erdemes rakeresni Rudolf Steinerre meg az antropozofiara, van velemenyem roluk es nem jo.
Mi a terv amúgy a waldorfnál az iskola után?
Lehetne egy csomó dolgot javítani a sima iskolákon, de az azért jobb bennük, hogy ott találkozol egy csomó kellemetlen dologgal amivel az életben is lehet, és azért ott kontroláltabb a környezet. És amikor valmi igazságtalansággal, vagy hasonlóval találkozol később akkor már a tapasztalat miatt jobban tudod majd kezelni.
Picit ez olyannak érződik, mint amikor a League of Legendsbe azzal akarták javítani a toxikusságot, hogy ki akarták kapcsolni azt, hogy az ellenfélnek tudjál írni. Nyilván kevesebb toxic dolog történne a chaten, viszont a probléma nem oldódik meg. Az nem megoldás, hogy elbújunk az elefántcsont tornyunkba.
Tudom, ez alapján nem lehet ítélni, de egyszer gimisként bekerültem egy táborba, ami félig-meddig waldorfos szervezésű volt, kb ez határozta meg sokáig a waldorfról való nézeteimet.
A tábor lényege az volt, hogy mindenféle “kultúrkörből” hívtak iskolás csoportokat. Volt sima fővárosi állami gimi, roma gimi, mi voltunk a vidéki keresztény gimi, meg jöttek a waldorfosok, és az ő tanáraik tartották a foglalkozásokat.
Két waldorfos csaj (hiperhippi-nagyonművész típusok) már az első napon kijelentette, hogy ők haza akarnak menni, mert itt olyan gáz a társaság. Én az “alter” emberekkel barátkoztam mindig is, de ebben a táborban a roma srácokkal lógtam inkább, mert ők nem voltak ilyen mesterkélt, művészkedő arcok, akik lenéztek másokat. A cikket olvasva, meg ezt az élményt összevetve az jutott eszembe, hogy bármennyire is emberséges ez a rendszer, nem tudom, hogy nem a sznobizmus melegágya-e, hogy gyakorlatilag csak olyan szülők gyereke fér be, akik ki tudják pengetni a minimum egyhavi fizetést érő pénzt.
Visszatérve a táborra, volt mindenféle foglalkozás, drámás, zenés, festős-rajzolós, írós, és mozgásóra is, amit két olyan nő tartott, hogy égnek állt a szőr a hátamon. Ilyen Osho/NewAge/ezó vonalon mozogtak a dolgok amiket mondtak, én meg mondjuk nyilván nem ebbe a közegben nőttem fel. Tele volt olyan feladattal az óra, hogy így-úgy állandóan hozzá kellett érni a többiek testéhez, át kellett gurulni egymáson stb, ami nyáron, alulöltözötten, izzadtan külön öröm volt. A legtöbb ilyen mozgásórát végül kínunkba végigröhögtük, amiért meg nagyon mérges tekinteteket kaptunk a néniktől – ahelyett, hogy elgondolkodtak volna, hogy azoknak a random átlag gyerekeknek, akik nem csinálnak ilyeneket, azoknak nem kényelmes ez az egész, meg nem is tanulnak belőle sokat.
Na mind1, szóval rám anno nem tettek túl jó benyomást, de azon a művészeti egyetemen, ahová aztán mentem volt több waldorfos, ők okésak voltak.
Szomszéd kislány Waldorfos mert a szülei túl sznobok az államihoz … :/
Egyidős a húgommal, és mikor ő már többszáz oldalas könyveket olvasgatott a szomszéd gyerek nemhogy olvasni nem tudott de kb. öt betűt tudott az ABCből . Lehet hogy ez városspecifikus dolog, de itt a legtöbb Waldorfos így jár .
Osztálytársam volt osztálytársa (tudom hülyén hangzik de tényleg létezik a gyerek) elment Waldorfba felsőben, de megbánta . Náluk is ez a technika ellenesség volt, meg hogy nem tudhatsz többet mint a többiek mert az rossz .
Az a véleményem hogy maga az ötlet, hogy nem magolni kell meg ilyenek tök jó, csak a kivitelezés megint olyan “jóvanazúgy” magyarra sikerült .
A mi sulinkból a gazdálkodótól a geoinformatikusig kerültek ki emberek. (Én bölcsész lettem, de én kb. 4 IQ-pontra ülök egy diszkalkulia-diagnózistól, szóval…) Úgy tudom, még megvan a természettudományos fakultáció gimiben, akit ez kifejezetten érdekelt, az oda járt. A többieknek maradt a standard anyag, ami sokkal inkább gyakorlatias, kísérletekkel tele, hétköznap- és háztartástanközpontú órákat jelentett (ez is lehet, hogy tanárfüggő mondjuk).
Nem emlékszem, hogy bármikor is ránk szóltak volna “túl absztrakt gondolkodás” vagy tananyagbéli túl gyors haladás miatt. (Tudtam olvasni és valamennyire írni már az óvodában is, sosem volt emiatt bármilyen megkülönböztetett bánásmódban részem.) Személy szerint nekem sokat adott az, hogy éltanulóként meg kellett várnom a lemaradókat (ahogy a való életben is, mert egy társadalmat alkotunk, hiába zárkóznék be én is egy elefántcsonttoronyba legszívesebben), a türelem nem opcionális. A belső kontrollt és a motivációt próbálták belénk nevelni (sokunknál sikeresen).
A “tech-fóbia” szvsz inkább egy szélsőséges reakció arra, ahogyan a szülők “villanypásztornak” használják a képernyőt, és hagyják telefonon függeni a kisóvodásokat is (ennyiben én is egyetértek ezzel, ilyen szempontból magam is ludditává lettem, mert tudom magamon, hogy tinikorban az összes “hiányzó informatikai ismeretet” kb. 2 hét alatt be lehet pótolni, de ami kisgyerekkorban kimaradt a valós világ felfedezéséből, azt már bajosabban).
TLDR: személy szerint nekem bejött. Szomorú lennék, ha nem volna választható, de legyen az, mert tényleg nem való mindenkinek.