régóta nem álmodok. ha nagy ritkán mégis, akkor bántani akarnak
Mi a fasz?
Valahol az alsó 3 sávban ingok lassan másfél évtizede.
A legjobb mikor egy beteg téma közepette tudatosodik hogy álom (lucid dreaming, 5/7 este velem megesik), majd sikerül összehozni egy false awakinging + alvás paralízis kombót ráadásnak.
Ez mi a fasz?
jézusmária, nekem azert eleg wtf almaim szoktak lenni, de ez azert komoly
Aha… nem szoktam álmodni, vagy csak simán nem emlékszem rájuk, de ezt a nemtudommit látva nem is bánom.
En ma machetevel fejeket es kezeket vagtam le egy bbq partin, ahol vmiert le akartak loni. Eleg meno volt. Es a bbq is finom!
Hány SMSt küldtél az EZO TVnek , hogy megkapd ezt a csodát ?
Nyirkos fost lett. Jár a +pirosarany.
1. normál álmok
2. hosszú álmok
3. az álmok ami után percekig tart felismerni a valóságot
4. álom amiben öntudatra ébredek és a hálóban találom magam, de semmi sem működik
5. álom amiben öntudatra ébredek és a hálóban találom magam, próbálkozom az elektromos tárgyakkal és meghallom a hangot
Az minek számít, hogy valahol elájultam kirándulás közben, nem találtak meg, de utána jégkorszak lett, befagytam egy gleccserbe, és 10.000 év múlva, amikor felolvadt a gleccser, magamhoz tértem, és teljesen más volt a Föld?
Most az mennyire aggasztó hogy hogy ebből sok nekem is szokott lenni?
Mondj nemet a nitrohigítóra!
Fu de jó
Oké, de egyszer elkötöttem egy vitorlást, ilyen Karib tenger kalózai stílusban, üldöztek Brit katonák rízs poros parókában, lementünk a hajóval egy vízesésen és még sok más menő dolgot csináltunk. Na. Az fasza volt. – álmaim be like
Szombat lenne ma ? Bazdmeg en meg bejottem dolgozni
Ez nálad még mindig megy? 🙁
Nekem is akadt azóta pár érdekes, de nem ilyen hosszúak.
7 Siman jo, en sokszor halok meg almomban, nagyon bizarr elmeny!
Azért az komoly, hogy a tartalomra ránézve másodpercek alatt kitaláltam ki postázta.
Kihagytad a suliban meztelenül futkározós álmot
Legalabb mar nem tunik annyira furanak a tegnapi almom, amiben a felesegem nem akarta atadni nekem egy Lamborghini kormanyat, en pedig hisztizve fenyegetoztem, hogy ha nem engedi hogy vezessem, akkor elvalunk.
És az melyik kategória amikor a falbol kimászó vercseppek vámpírrá válnak, Te vagy az a vámpír, majd a tinderen idecsaligatott arcot addig keféled ameddig az összes testnedve ondó formájában eltávozik, Te pedig a kiszáradt tetmet hátrahagyod??
Pont ma gondolkodtam el rajta, hogy csinálok ilyet. Már közel két éve irkálom fel miket látok éjjelente.
Szeretném küldeni a Phats & Smalltól a “Hey! What’s wroooong with youuuu?!” című számot neked, meg mindenkinek aki szereti.
A skizofrenia ma mar egy jol kezelheto betegseg. Csak ugy mondom.
Nalatok a gyogyszergyar LSD -t enged a vizhalozatba?
Zacher wants to know your location
Fuuu én hetekig loopoltam álmomban. Egyik álomból a másikba “ébredtem”, furcsa volt.
SZÓVAL TE IS JÁRTÁL A WC UNIVERZUMBAN! Nem gondoltam volna hogy itthon is vannak emberek akik ilyen furcsa dolgok kötnek össze.
Az wtf amikor minden nap ugyanazt a történtenet viszed tovább, mint valamo folytatásos szappanoperában vagy rpg-ben? Olyan 10 évesen én voltam harry potter az álmomban és az ő kalandjait éltem át.
“Meghalok egymás után végtelenszer”
r/unexpectedjojo
Tudom ajánlani H.P. Lovecraft álomvilágokkal kapcsolatos műveit, kicsit ilyen feelingje van.
Esetleg ha érdekel tudok több infót mondani
Hol van a tudatos álmodás? Egy álom jéghegynél elengedhetetlen kéne legyen, csak úgy mint az alvási paralízis.
Ezért nem lenne toderatusz nélkül igazi az erhu
Tesa, legyszi, komolyan vegyel igenybe szakmai segitseget. Nincs rendben nalad valami, es ebben nincs semmi szegyellni valo, de ha nem kezelteted, sulyosbodni fog.
Senkinek nincs olyan, hogy eltévedt valahol egy városban, és elveszítette a táskáját/telefonját és csak megy és megy és megy és keresi, de soha nem találja? Vagy hogy ül az egyes villamoson, kinéz a panelházakra és egy hatalmas csészealj lebeg fel a mögülük, és a krómon megcsillan a holdfény?
A tieidből párat én is szoktam álmodni.
Ha már évezredes álmok, ha valaki szeretne egy életre lelki traumát szerezni, akkor nyugodt szívvel ajánlom Junji Ito Long Dream című mangáját. Nem túl hosszú, nem úgy mint a hatása, amit okozott, miután elolvastam.
Uhh, nekem volt egy nagyon durva ami 1 hónapig tartott. Ez kb 1 éve történt és beleégett a koponyámba, mert annyira megrázó volt. Minden este féltem aludni menni és mindent is megpróbáltam csak hogy ne kelljen átélnem ezt de az ember nemsokáig húzza alvás nélkül ugyhogy muszály volt ezzel megbírkózzak.
Ott kezdődött az egész hogy feriadok álmomból (igen ez az álomban van) és egy lövészárokban találom magam, katonák vesznek körül, kezemben fegyver és nem a saját testemben vagyok. Körülöttem robbanások, lövések és egy múlt évszázadi háború minden borzalma.
Következő amit hallok az egy sípszó, amire az összes katona elkezd rohanni, ki a lövészárokból az ellenség felé. Én állok zavarodottan hogy mi történik amikor valamiféle tiszt elkezd velem ordibálni egy francia-német keverék nyelven és mutogat hogy menjek én is.
Csak egy másodpercre dugtam ki a fejem az árokból de egyből homlokon talált egy lövedék, képszakadás, vége.
Legalábbis azt hittem. Azt tudni kell hogy egy “normális” halálálomban a halálod pillanatában felébredsz, izzadt vagy és nem tudsz majd aludni többet aznap. Namost a probléma ott kezdődött hogy én nem keltem fel.
Egyik pillanatról a másikra az álom elejétől kezdődik, mint egy film. Ugyanaz a lövészárok, ugyanazok a katonák, ugyanaz a fegyver. Minden pontosan úgy volt mint halálom előtt.
Miután éppen hogy fel tudtam fogni hogy mi is történt, jött a síp és menni kellett. Szemem sarkából kiszúrtam egy sisakot, tanulván az előző körből, gyorsan a fejemre raktam és megindultam.
4 lépést tettem. Kettő golyó tüdőbe, egy hasba. Elvéreztem, meghaltam.
És újra elkezdődött. És megint meghaltam. És megint újjáéledtem. És újra meghaltam.
Aznap tizenegyszer haltam meg.
A szerencsém aznap az volt hogy szüleim felébresztettek és ugyan zavarodottan de betudtam csak egy rossz álomnak a dolgot.
Második napon az egész folytatódott. Ugyanaz játszódott le újra meg újra, mintha valaki csak 1 filmet nézne repeet-en és én csak azért vagyok ott hogy meghaljak. Minden. Egyes. Jelenetben. Újra és újra.
De mindíg egy kicsit máshogy.
Ahogy teltek a napok úgy egyre többet tudtam előre haladni a lövészárkok között. Tudtam hogy hova fognak lőni és mikor, tehát elkerültem azokat a helyeket. De amikor 70 métert kell futi golyózáporban az kicsit megterhelő, még akkor is ha azt csak álmodja az ember.
Valamikor aknára léptem, valamikor más lépett aknára és úgy robbantam fel. Valamikor az ellenség lőtt le, valamikor hátba kaptam a lövést. Valamikor egy gránát szakított ketté, valamikor egy vadászgép zuhant rám.
Olyan módokon haltam meg abban az egy hónapban, amikről nem is tudtam hogy lehetségesek. De mindíg újra felkeltem, ugyanabban a rémálomban ragadva, csak azért hogy meghalhassak megint, és kezdhessem előröl.
Mentálisan annyira kikészített a dolog hogy észrevehető volt már fizikálisan is. Étvágytalanság, fejfájások, társaság kerülése, depresszió előjelei, karikás szemek és a többi finomság.
A hónap végén már egész ügyes voltam. Megvolt a rutinom. Sisak fel, várj két másodpercet, rohanj 2 lépést majd ugorj, futás jobbra-előre a kiégett fatörzsig, ott várj 4 másodpercet, aztán…….
Érted a lényeget.
Az utolsó napon elértem az ellenséges lövészárkot. Beugrottam és a szuronyommal szíven szúrtam valakit. Láttam a szemében ahogy lepereg az élete, és olyan érzés volt mintha tényleg megöltem volna valakit.
De menni kellett tovább, nem volt időm ezen töprengeni. Újra és újra öltem azokat akik miatt már a számát sem tudom hányszor haltam meg.
Késsel, szuronnyal, pisztojjal, puskával, üres tárral, kézzel és a saját fegyvereikkel. Tettettem magam halottnak hogy úgy támadjak rájuk, használtam a hullákat mint emberi pajzs, volt akinek leharaptem az ujját hogy ne tudja meghúzni a ravaszt.
Brutális volt de valahogy győztem. Hallottam ahogy a többi katona is eléri az árkot. Éreztem ahogy a testem elgyengül, tudtam hogy közel a halál és minden kezdődik majd újra előröl. A kép elhalványult és… És felkeltem. A valóságban. Hetek óta először egy halál után a való világban ébredtem.
Ott feküdtem az ágyamban, az éjszaka közepén és tudtam, valahogy éreztem hogy vége. És valóban vége lett ennek a rémálomnak. Másnap hihetetlen érzés volt úgy felkelni hogy nem jártad meg a poklot éjszaka.
Utólag visszagondolva kicsit olyan volt mint a “holnap határa” c. film. Jó film amúgy csak átélni szar. Szerintem ha folytatódott volna az álom mondjuk még egy-két hónapig akkor lehet úgy végeztem volna mint a veterán katonák, ptsd-vel meg depresszióval felszerelve.
Az milyen álom, hogy 10 évig kómába estem, és megmondták, hogy már 700 millió forint jár a pozimért amiben dolgozom/tam, mert akkora az infláció és pánikolok, mert a megtakarított pénzem amihez a 10 év alatt nem nyúlt senki, kb semmire se elég?
41 comments
régóta nem álmodok. ha nagy ritkán mégis, akkor bántani akarnak
Mi a fasz?
Valahol az alsó 3 sávban ingok lassan másfél évtizede.
A legjobb mikor egy beteg téma közepette tudatosodik hogy álom (lucid dreaming, 5/7 este velem megesik), majd sikerül összehozni egy false awakinging + alvás paralízis kombót ráadásnak.
Ez mi a fasz?
jézusmária, nekem azert eleg wtf almaim szoktak lenni, de ez azert komoly
Aha… nem szoktam álmodni, vagy csak simán nem emlékszem rájuk, de ezt a nemtudommit látva nem is bánom.
En ma machetevel fejeket es kezeket vagtam le egy bbq partin, ahol vmiert le akartak loni. Eleg meno volt. Es a bbq is finom!
Hány SMSt küldtél az EZO TVnek , hogy megkapd ezt a csodát ?
Nyirkos fost lett. Jár a +pirosarany.
1. normál álmok
2. hosszú álmok
3. az álmok ami után percekig tart felismerni a valóságot
4. álom amiben öntudatra ébredek és a hálóban találom magam, de semmi sem működik
5. álom amiben öntudatra ébredek és a hálóban találom magam, próbálkozom az elektromos tárgyakkal és meghallom a hangot
Az minek számít, hogy valahol elájultam kirándulás közben, nem találtak meg, de utána jégkorszak lett, befagytam egy gleccserbe, és 10.000 év múlva, amikor felolvadt a gleccser, magamhoz tértem, és teljesen más volt a Föld?
Most az mennyire aggasztó hogy hogy ebből sok nekem is szokott lenni?
Mondj nemet a nitrohigítóra!
Fu de jó
Oké, de egyszer elkötöttem egy vitorlást, ilyen Karib tenger kalózai stílusban, üldöztek Brit katonák rízs poros parókában, lementünk a hajóval egy vízesésen és még sok más menő dolgot csináltunk. Na. Az fasza volt. – álmaim be like
Szombat lenne ma ? Bazdmeg en meg bejottem dolgozni
Ez nálad még mindig megy? 🙁
Nekem is akadt azóta pár érdekes, de nem ilyen hosszúak.
7 Siman jo, en sokszor halok meg almomban, nagyon bizarr elmeny!
Azért az komoly, hogy a tartalomra ránézve másodpercek alatt kitaláltam ki postázta.
Kihagytad a suliban meztelenül futkározós álmot
Legalabb mar nem tunik annyira furanak a tegnapi almom, amiben a felesegem nem akarta atadni nekem egy Lamborghini kormanyat, en pedig hisztizve fenyegetoztem, hogy ha nem engedi hogy vezessem, akkor elvalunk.
És az melyik kategória amikor a falbol kimászó vercseppek vámpírrá válnak, Te vagy az a vámpír, majd a tinderen idecsaligatott arcot addig keféled ameddig az összes testnedve ondó formájában eltávozik, Te pedig a kiszáradt tetmet hátrahagyod??
Pont ma gondolkodtam el rajta, hogy csinálok ilyet. Már közel két éve irkálom fel miket látok éjjelente.
Szeretném küldeni a Phats & Smalltól a “Hey! What’s wroooong with youuuu?!” című számot neked, meg mindenkinek aki szereti.
A skizofrenia ma mar egy jol kezelheto betegseg. Csak ugy mondom.
Nalatok a gyogyszergyar LSD -t enged a vizhalozatba?
Zacher wants to know your location
Fuuu én hetekig loopoltam álmomban. Egyik álomból a másikba “ébredtem”, furcsa volt.
SZÓVAL TE IS JÁRTÁL A WC UNIVERZUMBAN! Nem gondoltam volna hogy itthon is vannak emberek akik ilyen furcsa dolgok kötnek össze.
Az wtf amikor minden nap ugyanazt a történtenet viszed tovább, mint valamo folytatásos szappanoperában vagy rpg-ben? Olyan 10 évesen én voltam harry potter az álmomban és az ő kalandjait éltem át.
“Meghalok egymás után végtelenszer”
r/unexpectedjojo
Tudom ajánlani H.P. Lovecraft álomvilágokkal kapcsolatos műveit, kicsit ilyen feelingje van.
Esetleg ha érdekel tudok több infót mondani
https://youtu.be/MwSOXtpr6as
ez nekem salvia kivonat erősségi skála
Hol van a tudatos álmodás? Egy álom jéghegynél elengedhetetlen kéne legyen, csak úgy mint az alvási paralízis.
Ezért nem lenne toderatusz nélkül igazi az erhu
Tesa, legyszi, komolyan vegyel igenybe szakmai segitseget. Nincs rendben nalad valami, es ebben nincs semmi szegyellni valo, de ha nem kezelteted, sulyosbodni fog.
Senkinek nincs olyan, hogy eltévedt valahol egy városban, és elveszítette a táskáját/telefonját és csak megy és megy és megy és keresi, de soha nem találja? Vagy hogy ül az egyes villamoson, kinéz a panelházakra és egy hatalmas csészealj lebeg fel a mögülük, és a krómon megcsillan a holdfény?
A tieidből párat én is szoktam álmodni.
Ha már évezredes álmok, ha valaki szeretne egy életre lelki traumát szerezni, akkor nyugodt szívvel ajánlom Junji Ito Long Dream című mangáját. Nem túl hosszú, nem úgy mint a hatása, amit okozott, miután elolvastam.
Uhh, nekem volt egy nagyon durva ami 1 hónapig tartott. Ez kb 1 éve történt és beleégett a koponyámba, mert annyira megrázó volt. Minden este féltem aludni menni és mindent is megpróbáltam csak hogy ne kelljen átélnem ezt de az ember nemsokáig húzza alvás nélkül ugyhogy muszály volt ezzel megbírkózzak.
Ott kezdődött az egész hogy feriadok álmomból (igen ez az álomban van) és egy lövészárokban találom magam, katonák vesznek körül, kezemben fegyver és nem a saját testemben vagyok. Körülöttem robbanások, lövések és egy múlt évszázadi háború minden borzalma.
Következő amit hallok az egy sípszó, amire az összes katona elkezd rohanni, ki a lövészárokból az ellenség felé. Én állok zavarodottan hogy mi történik amikor valamiféle tiszt elkezd velem ordibálni egy francia-német keverék nyelven és mutogat hogy menjek én is.
Csak egy másodpercre dugtam ki a fejem az árokból de egyből homlokon talált egy lövedék, képszakadás, vége.
Legalábbis azt hittem. Azt tudni kell hogy egy “normális” halálálomban a halálod pillanatában felébredsz, izzadt vagy és nem tudsz majd aludni többet aznap. Namost a probléma ott kezdődött hogy én nem keltem fel.
Egyik pillanatról a másikra az álom elejétől kezdődik, mint egy film. Ugyanaz a lövészárok, ugyanazok a katonák, ugyanaz a fegyver. Minden pontosan úgy volt mint halálom előtt.
Miután éppen hogy fel tudtam fogni hogy mi is történt, jött a síp és menni kellett. Szemem sarkából kiszúrtam egy sisakot, tanulván az előző körből, gyorsan a fejemre raktam és megindultam.
4 lépést tettem. Kettő golyó tüdőbe, egy hasba. Elvéreztem, meghaltam.
És újra elkezdődött. És megint meghaltam. És megint újjáéledtem. És újra meghaltam.
Aznap tizenegyszer haltam meg.
A szerencsém aznap az volt hogy szüleim felébresztettek és ugyan zavarodottan de betudtam csak egy rossz álomnak a dolgot.
Második napon az egész folytatódott. Ugyanaz játszódott le újra meg újra, mintha valaki csak 1 filmet nézne repeet-en és én csak azért vagyok ott hogy meghaljak. Minden. Egyes. Jelenetben. Újra és újra.
De mindíg egy kicsit máshogy.
Ahogy teltek a napok úgy egyre többet tudtam előre haladni a lövészárkok között. Tudtam hogy hova fognak lőni és mikor, tehát elkerültem azokat a helyeket. De amikor 70 métert kell futi golyózáporban az kicsit megterhelő, még akkor is ha azt csak álmodja az ember.
Valamikor aknára léptem, valamikor más lépett aknára és úgy robbantam fel. Valamikor az ellenség lőtt le, valamikor hátba kaptam a lövést. Valamikor egy gránát szakított ketté, valamikor egy vadászgép zuhant rám.
Olyan módokon haltam meg abban az egy hónapban, amikről nem is tudtam hogy lehetségesek. De mindíg újra felkeltem, ugyanabban a rémálomban ragadva, csak azért hogy meghalhassak megint, és kezdhessem előröl.
Mentálisan annyira kikészített a dolog hogy észrevehető volt már fizikálisan is. Étvágytalanság, fejfájások, társaság kerülése, depresszió előjelei, karikás szemek és a többi finomság.
A hónap végén már egész ügyes voltam. Megvolt a rutinom. Sisak fel, várj két másodpercet, rohanj 2 lépést majd ugorj, futás jobbra-előre a kiégett fatörzsig, ott várj 4 másodpercet, aztán…….
Érted a lényeget.
Az utolsó napon elértem az ellenséges lövészárkot. Beugrottam és a szuronyommal szíven szúrtam valakit. Láttam a szemében ahogy lepereg az élete, és olyan érzés volt mintha tényleg megöltem volna valakit.
De menni kellett tovább, nem volt időm ezen töprengeni. Újra és újra öltem azokat akik miatt már a számát sem tudom hányszor haltam meg.
Késsel, szuronnyal, pisztojjal, puskával, üres tárral, kézzel és a saját fegyvereikkel. Tettettem magam halottnak hogy úgy támadjak rájuk, használtam a hullákat mint emberi pajzs, volt akinek leharaptem az ujját hogy ne tudja meghúzni a ravaszt.
Brutális volt de valahogy győztem. Hallottam ahogy a többi katona is eléri az árkot. Éreztem ahogy a testem elgyengül, tudtam hogy közel a halál és minden kezdődik majd újra előröl. A kép elhalványult és… És felkeltem. A valóságban. Hetek óta először egy halál után a való világban ébredtem.
Ott feküdtem az ágyamban, az éjszaka közepén és tudtam, valahogy éreztem hogy vége. És valóban vége lett ennek a rémálomnak. Másnap hihetetlen érzés volt úgy felkelni hogy nem jártad meg a poklot éjszaka.
Utólag visszagondolva kicsit olyan volt mint a “holnap határa” c. film. Jó film amúgy csak átélni szar. Szerintem ha folytatódott volna az álom mondjuk még egy-két hónapig akkor lehet úgy végeztem volna mint a veterán katonák, ptsd-vel meg depresszióval felszerelve.
Az milyen álom, hogy 10 évig kómába estem, és megmondták, hogy már 700 millió forint jár a pozimért amiben dolgozom/tam, mert akkora az infláció és pánikolok, mert a megtakarított pénzem amihez a 10 év alatt nem nyúlt senki, kb semmire se elég?