Jézusom, ennyire ne fejtegessük már ezt. Pedagógusként igenis feladatunk, hogy beilleszkedjenek a gyerekek a társadalomba (bár tény, hogy a társadalom bizonyos részében már akkor is benne vannak, de például a munka világában marhára nem…). Nem kell most ezt túlgondolni, hogy de úristen, akkor ez azt mondja, hogy tökéletes a társadalom meg nem csinálhat semmit a diák. Persze, maradhat a társadalom perifériáján elvonultan egy erdei kunyhóban, és nem szól senkihez, csak akkor igazoltan be fog kattanni egy idő után. Gyógypedagógusként meg kb az elsődleges feladatunk, hogy a fogyatékos ember be tudjon illeszkedni a társadalomba, csak a gyógypedagógusok még mindig ki vannak hagyva a beszélgetésből. Ha a fogyatékos ember nem tud társas kapcsolatokat létrehozni, munkahelyet találni, segítséget kérni, ha kell, akkor meg van lőve a nagyvilágban. Nem kell ezt filozófiai szintre helyezni, mert valószínűleg egy politikus sem tud úgy gondolkodni a témáról…
Ja, kurvára fun szociálisan kirekesztve élni biztos. Hülye faszok.
>Ilyen gondolatok vezérlik az olyan demokratikus iskolákat, …, ahol a tanulók eldönthetik, hogy mit tanuljanak, sőt, akár azt is, hogy bejárjanak-e az órákra.
😀 zsííír
Viccen kívül, Amerikában ilyen lazán veszik a tanítást és áttolnak mindenkit, így mindenki aki teheti inkább milliókat fizet olyan iskoláért ahol vannak elvárások és fegyelem.
A gyerekeknek nincs sok tapasztalatuk és az agyuk sincs kifejlôdve. Nem nagyon bíznék rájuk döntéseket. Ha nem hiszed, kérdezz meg egy 5 évest, mit kér vacsorára: cukrot és csokit vagy grillezett csirkemellet barna rizzsel és zöldségekkel? Szeretne-e bemászni a kerítésen és megsimogatni a szomszéd kiskutyáját? Mire költsünk pénzt inkább: cseréljük le a nyílászárókat korszerûre vagy alakítsunk ki egy mozi szobát nagy vászonnal és popcorn géppel? Csináljuk meg a matekházit vagy dobáljunk köveket a galambokra? Üljünk csendben az étteremben és fogjuk szépen a villát, vagy rohangáljunk az asztalok között sikítozva?
4 comments
Csodálkozó elektromosan kisült citromhörcsög
Jézusom, ennyire ne fejtegessük már ezt. Pedagógusként igenis feladatunk, hogy beilleszkedjenek a gyerekek a társadalomba (bár tény, hogy a társadalom bizonyos részében már akkor is benne vannak, de például a munka világában marhára nem…). Nem kell most ezt túlgondolni, hogy de úristen, akkor ez azt mondja, hogy tökéletes a társadalom meg nem csinálhat semmit a diák. Persze, maradhat a társadalom perifériáján elvonultan egy erdei kunyhóban, és nem szól senkihez, csak akkor igazoltan be fog kattanni egy idő után. Gyógypedagógusként meg kb az elsődleges feladatunk, hogy a fogyatékos ember be tudjon illeszkedni a társadalomba, csak a gyógypedagógusok még mindig ki vannak hagyva a beszélgetésből. Ha a fogyatékos ember nem tud társas kapcsolatokat létrehozni, munkahelyet találni, segítséget kérni, ha kell, akkor meg van lőve a nagyvilágban. Nem kell ezt filozófiai szintre helyezni, mert valószínűleg egy politikus sem tud úgy gondolkodni a témáról…
Ja, kurvára fun szociálisan kirekesztve élni biztos. Hülye faszok.
>Ilyen gondolatok vezérlik az olyan demokratikus iskolákat, …, ahol a tanulók eldönthetik, hogy mit tanuljanak, sőt, akár azt is, hogy bejárjanak-e az órákra.
😀 zsííír
Viccen kívül, Amerikában ilyen lazán veszik a tanítást és áttolnak mindenkit, így mindenki aki teheti inkább milliókat fizet olyan iskoláért ahol vannak elvárások és fegyelem.
A gyerekeknek nincs sok tapasztalatuk és az agyuk sincs kifejlôdve. Nem nagyon bíznék rájuk döntéseket. Ha nem hiszed, kérdezz meg egy 5 évest, mit kér vacsorára: cukrot és csokit vagy grillezett csirkemellet barna rizzsel és zöldségekkel? Szeretne-e bemászni a kerítésen és megsimogatni a szomszéd kiskutyáját? Mire költsünk pénzt inkább: cseréljük le a nyílászárókat korszerûre vagy alakítsunk ki egy mozi szobát nagy vászonnal és popcorn géppel? Csináljuk meg a matekházit vagy dobáljunk köveket a galambokra? Üljünk csendben az étteremben és fogjuk szépen a villát, vagy rohangáljunk az asztalok között sikítozva?