Ez is egy szép belpesti írás. Azt kellemesen kihagyják, hogy a romák szülnek messze a legtöbbet.
még mielőtt valaki megsértődik, csak ki szerettem volna emelni, mivel a magyar társadalom nagyon rasszista, és előbb utóbb ezzel is foglalkozni kell
A 24.hu-n néhány napja volt egy hosszabb interjú egy demográfussal ugyanerről, ajánlom ennek az újságírónak a figyelmébe ha már ennyire segghülye a témához.
Engem folyamatosan érnek a társadalmi nyomások, pedig azt hittem már ezt “kinőttük”.
30 éves nő vagyok, jó egzisztenciával, nem vagyok igénytelen és lehet csúnya sem , élem az életem és lépten-nyomon megkapom, hogy velem biztos agyi probléma van.
“Mi az hogy nincs komoly kapcsolatom és hogy nem akarok gyereket!?”
Mindig úgy gondoltam, hogy gyermeket akkor vállalnék, ha az “apjával” közösen szeretnénk szülővé válni, egymásba bízva egy életen át és nem csak azért szülni, mert most ez az inta/face trend ill. kell az a 10 millió kamatmentes hitel.
Leszbikusnak még nem neveztek.
U.i.: most már gyakran inkább azt válaszolom a hasonló kérdésekre, hogy nem lehet gyerekem egészségügyi okokból. Ilyenkor talán kicsit magukba szállnak az emberek, mert amúgy ilyenekre nem gondolnak alapjáraton.
majd változik ez, lölő privatizálja a koton üzletágat, nemzeti kotonboltal meg fogamzásgátló alkotmányellenessé tételével
A kurvanagy irónia, hogy a “miértnemszülnekelegetaközéposztályplusszosnők” az bizony simán gender studies téma
Egy réteg folyamatosan teleszüli ha kell ha nem.
*”Főleg a kis országokban téma ez, és ez a pronatalista álláspont egyéni szinten is lecsapódik: szülnöm kell a közösségért. Csak egy szűk réteg kérdőjelezi meg ezt. Pedig lehet, hogy az lenne a jobb, ha ugyanolyan érvényes lenne azt választani, hogy valaki nem vállal gyereket, mint azt, hogy igen.”*
Nem lehet, hanem **biztos**. Az ember ész nélküli szaporodása, környezetet kihasználó rákszerű terjeszkedése és életvitele elrohasztotta a bolygót. Szerintem tíz éve nem gondoltuk volna, hogy kiszáradt tavakat meg sivatagos, kórószáraz mezőket fogunk a 40+ fokos nyárban nézegetni most.
Ráadásul a mostani populáció sokkal ostobábbnak is érződik, mint a 15-20 évvel ezelőtti. Régen is tudni lehetett, hogy nagyon szar lesz, de most már konkrétan itt vagyunk a “nagyon szar” korszakában, és még mindig himihumi vagy semmilyen intézkedések vannak ez ellen, vagy épp pont a célszerűvel ellentétesek, hogy vágjuk ki a fákat, meg szüljünk még többet.
Pedig erről beszélni kellene, az egyéni felelősségről, hogy pont hogy nem kéne ebbe a világba ennyi gyereket vállalni. És igen, a te gyereked 5-7000 pelenkát használ el, míg meg nem tanítod bilizni, és 500 év kell egy darab pelenka lebomlásához.Nem a mennyiséget kellene szorgalmazni, hanem a minőséget. Nem szüleszteni, hanem oktatni és befektetni a modernizációba, technológiába.
a fasz kivan ezzel a temaval, mindenkinek a maganugye
Oszt hova? Lakhatás megvan oldva?
Mérnöki fizuval is esélytelen lakást venni BP-n.
Random kékgalléros szerencsétlen mit csináljon? Szüljön albiba? Az aztán fix és tervezhető jövőkép.
minek terhelném magam mikor magamat is épp csak eltartom?
Hát, figy, én bevállalnám más körülmények között a megfelelő emberrel.
Az anyagi hátterem megvan, korban is vagyok, szerintem nagyon jó dolog is lenne a gyereknevelés, még ha fárasztó is, viszont a helyzet az, hogy ebbe a tetvedék disztópiába biztosan nem fogok belelökni egy ártatlan lelket, hogy “nesze, szopjá geci”.
Külföldre elvből nem mennék családot alapítani, egyszerűen örökre idegen lennék, még ha a gyerek nem is. Aztán persze mikor ezt kimondom, akkor jön, hogy “de most akkor a gyerek számít vagy te?”, és az igazság az, hogy én, mert a számításba a szülőnek is bele kell tartoznia.
Mert randak vagyunk
Sosem értettem ezt a ráerőltetést bárkire is. Szeretnék gyereket, a férjem is, de tudom, hogy nem fog nélkülözni, de ehhez az társul, hogy rokonok által örököltünk lakásokat. Így be van “biztosítva” ő is meg mi is lakásügyileg. Van egy barátnőm, na ő semmiképpen sem akar gyereket, nincs benne meg az ösztön. Miért akarnánk meggyőzni egymást?
Miért nem? előbb kéne egy menyecske hozzá, aztán majd lakunk anyáméknál a 10nm-es szobámba.
​
pasi vagyok, de én is megkapom a savazást. Főleg, mert az összes vidéki unokatesómnak van, én meg pösti vagyok és nincs “utód”. Ja, meg ugye nincs nőm és jön a “meleg vagy?” kérdés. niiice
Edit: pont most lattam, hogy a forma kisgyerek a motorjaval elkanyarodott anyuka mellol. Anyuka izombol megrangatta a gyereket, aki elesett es sirni kezdett. Anyuka le sem tojta. Ezert ne szuljunk. Idegbeteg emberekbol van eleg.
Lehet hibáztatni mindent, lehet okokat és érveket keresni de a vége ugyan az. Egy egyénközpontú elmagányosodott és gyermeklétben tartott társadalomban senki sem akar gyereket vállalni. Ott, ahol azt kapod a pofádba mindenhonnan, hogy neked minden is jár, mindent is megérdemelsz és a világ arról szól hogy a szükségleteid ki legyenek elégítve senki sem akar egy olyan döntést meghozni ami csak lemondásal jár. És amikor azt mondják, hogy ez a legnagyobb, legcsodálatosabb és legfelemelőbb dolog ami emberrel valaha történhet akkor ezt már senki sem hiszi el. Mert tegnap ugyan ezt mondták az új telefonról, mosóporról és szárnyasbetétről is.
Szimplán nem szeretem az embereket és eszemben sincs gyarapítani a létszámukat. Viszont szerencsés vagyok, felénk nincs nyomasztás, mind a családomban, mind a baráti körömben rengeteg a CF. Még a családom idősebb generációja sem egy túl nagy gyerekpárti…
Neveljen mindenki annyi gyereket amennyit az anyagi háttere megenged, hogy “viszonylag” normális körülmények között nevelkedjen fel az összes versus szarjunk 3 fosgoblint hogy legyen sok adókedvezmény, legyen CSOK, legyen SZJA visszatérítés, legyen kedvezményes családi jegy mindenhova és nyomorítsuk meg az összeset mert még így se jön ki a család a pénzből és minden életélményt a hiány határoz meg.
Vegyük a visszájára, kell még gyerek? Akkor vegyük el a családosoktól az összes adókedvezményt és adjuk oda a szingliknek és gyerekteleneknek. Rögtön lenne pénz in-vitro kezelésekre, terhestanácsadásra, terhestornára, minden amire egy normális országban amúgy van pénz, itt meg 3 hónapos várólisták pénz nélkül. A családosok meg kezdjenek el normális bérekért küzdeni ahelyett hogy az én adómból tartsák el a purgyéikat.
Hova? Amíg a kormány ellehetetleníti a megélhetést akkor hova? Amikor már IT-s fizetésből sem kapsz nem omladozó házat.
Ez egy olyan komplex probléma, ami ott kezdődik, hogy senki nem bízik abban, hogy a következő évtizedek jobbak lesznek, mint a mostaniak, inkább csak azt látjuk, hogy elég jó eséllyel lesznek sokkal rosszabbak. És nem is kell komolyabban belemenni hogy a romló nemzetközi kapcsolatoknak, valamint, hogy az egyre terjedő szélsőséges ideológiáknak és összeesküvés-elméleteknek milyen hosszú távú destruktív hatásai lesznek a társadalomra, de még azt se kell elemezgetni, hogy mennyire nem veszik elegen komolyan a klímaváltozást ahhoz, hogy bármit lehessen tenni ellene és ne omoljon össze a civilizációnk 50 éven belül. Elég csak azt látni, hogy, ha az ember nem tudja helyben megteremteni a gyerekvállaláshoz szükséges alapfeltételeket és garantálni, hogy azok meg is maradnak a jövőben, akkor inkább nem vállal gyereket. Ez bőven elég probléma, viszont az elég sokak által megélt egzisztenciális válság határozottan nem segít és ezért nem is lesz olyan többé, hogy mindenki akar majd gyereket megint. Ennek ellenére ráadásul globálisan a várható életkor is javul, és ahol az ember él várhatóan 80-90-ig, ott mért akarná már a 20-30-as éveit gyerekekkel terhelni?
Egy paradigmaváltásra van szükség, el kell felejteni, hogy a népességnek folyamatosan növekednie kell (na nem mintha lenne hova tovább, amíg nem kezdünk elköltözni Földről) és ki kell találni hogy fog egy olyan társadalom működni, ahol a lakosság nagyja 50 feletti, majd 60 feletti, majd 70 feletti. És, ha véletlenül nem halunk ki és az erre irányuló kutatásokat se lövik le, akkor 80, 90, 100, 110 feletti és így tovább.
Nincs orvos, bölcsi, óvoda, iskola, szociális háló és juttatások se. Nem is értem, hogy miért…
41 éves vagyok, lassan kifutok az időből, de nem gáz, mert erre a világra gyereket csinálni őrültség.
Talán nem kellett volna hagyni, hogy a kínaiak és az oroszok felvásárolják a fél országot. Lenne hol laknia az embereknek és szívesebben vállalnának be gyerekeket.
36F vagyok. Épp otthon voltam a faluban és mivel ráértem elmentem fodrászhoz.Megy a szokásos small talk és egyszer csak azt kérdezi a fodrász, hogy gyerek mikor lesz? Már ideje lenne, nem?
Annyit tudtam kinyögni, hogy Mibő? B+ már összehúztam annyira a nadrágszíjat, amennyire lehet és épp a másodálláson gondolkozom. Meg klasszikus felállásban nő is kéne hozzá és most nem érzem úgy, hogy egy vakrandira ki tudok dobni egy 10-est. Max egy “legyél szombat 5-kor a szökőkútnál” azt veszünk pár doboz sört volumenű dologra futja. Ez meg nem igazán a családalapítás előszobája. És ha így mennek a dolgok, akkor max tamagocsit fogok felnevelni.
Olvasgatom a kommenteket és üzenem azoknak, akik sajnálnak picit -nem érzem magam ősanyának, akinek mindenképp szülnie kell bármi legyen- , hogy nem akarok mindenképp gyereket. Nem mindenkinek kell/kellene/ kellett volna szülővé válnia!!!
Bárcsak még többen gondolkoznának el dolgokon, mielőtt fejest ugranak.
Igaz, ha így vesszük sosincs megfelelő időpont, viszont sokkal kevesebben alkalmasak szülőnek, mint akik abszolút nem!
Ettől függetlenül én nem vagyok elzárkózva a gyermekvállalástól, mèg mielőtt valaki félreértené..
A korosztályomnak pedig kitartás!
Hova szülessen annyi ember? Nincs tele ez a bolygó eléggé vagy mi?
Legszívesebben most azonnal sterilizálnám az emberiség 90%át.
Sok balfasz aki ezt skandàlja.
Nem a posztoló ellen szólok, chill van.
Én is szülnék csak ja van egy pár akadálya. Pl. még nem találtam meg azt a férfit, akinek szülnék, 30-as éveimben még mindig ott tartok, hogy jó szar munkákat kell vállalmon jó szar fizetését, folyamatosan azon szorongok, hogy fogom egyáltalán magamat eltartani egy ilyen országban, nem hogy egy gyereket, még mindig anyámékkal lakom, mert hiába dolgozom és spórolok mint a güzü, még mindig nem tudok különköltözni, mert olyan mértékben emelkednek az ingatlanárak (meg úgy minden), hogy a fizetésem a büdös életbe nem ér utol egy 1 szobás lyuk árát és nem akarom 180 évre lekötelezni magam a banknak meg ennek rohadt államnak. Soroljam még?
Szeretem, amikor vadidegen emberek habzó szájjal turkálnak mások bugyijában/alsónadrágjában, miközben ösztönlényi szinten a szaporodást tartják a létezés egyetlen céljának. Sajnálatos.
Véleményem szerint az egyik legnagyobb badarság a jelen helyzetben a gyerekvállalás mellett promózni bárkinek is. Másrészt meg az az összeg amit ad a CSOK, közel sem áll arányban annak a 3 vagy több gyereknek a felnevelésével. Decemberben töltöm a 25-öt, de már jó pár évvel ezelőtt eldöntöttem hogy 30 előtt nem szeretnék gyereket, vagy legalább is a saját anyagi megszilárdulásomig, ami lássuk be itthon inkább szélmalomharc mint előre haladás és ha el is jutok odaáig, szeretném némi ideig kettesben élvezni a párommal.
Nem is az anyagi helyzet, mert sok minden megoldható, de nincs normális eü, oktatás, a munkaerő piac véres rongyként néz a gyerektdlen fiatal nőkrr, mert az úgyis elmegy szülni, de véresrongyként tekint a gyerekes bármilyen korú nőre is, mert az úgyis többet lesz táppénzen, mint mások.
Ilyen légkörbe tényleg hova? Mondom ezt többgyerekesként, aki nap, mint nap tapasztalja mennyire okádék fos az infrastruktúra.
Jó dolog a gyerek, tényleg öröm (tud lenni, ha akar), meg nemes, és valóban hozzateszel valamit a világhoz, de a szarkupac tetejére mégis minek?
Mire lett saját pénzből+hitelből lakás, annyi félretett pénz, hogy a fizetésem kiesését túléljük, közel a 40hez álltunk neki próbálkozni. Kb egy év és egy vetélés után gyerek sehol, kezdünk elszomorodni, elmegyünk kivizsgálásra. Az eredményekre is kell várni és a végén nem túl szép híreket közölnek; ezen a ponton a párkapcsolatod stresszes mint állat de gyorsan döntsetek hogy hogyan tovább. Nyilván minden otthonról hozott es közben összeszedett lelki gubanc kijön pluszban. És akkor államosítják a meddőségi klinikákat, beüt a Covid, családtag meghal, munkahely megőrül – mindez pár hét alatt.
Szóval itt vagyunk kb 3 év múlva, gyerek nélkül és bár ezt is fel kell dolgozni de így is maradunk. A feldolgozás lassú folyamat, segít benne a szakember (járunk), de az tuti, hogy az egészségügy és az oktatás helyzete meg az összes többi itthoni őrület is segít benne.
31 comments
Én nem szülök egy gyereket sem, az már biztos
Ez is egy szép belpesti írás. Azt kellemesen kihagyják, hogy a romák szülnek messze a legtöbbet.
még mielőtt valaki megsértődik, csak ki szerettem volna emelni, mivel a magyar társadalom nagyon rasszista, és előbb utóbb ezzel is foglalkozni kell
A 24.hu-n néhány napja volt egy hosszabb interjú egy demográfussal ugyanerről, ajánlom ennek az újságírónak a figyelmébe ha már ennyire segghülye a témához.
Engem folyamatosan érnek a társadalmi nyomások, pedig azt hittem már ezt “kinőttük”.
30 éves nő vagyok, jó egzisztenciával, nem vagyok igénytelen és lehet csúnya sem , élem az életem és lépten-nyomon megkapom, hogy velem biztos agyi probléma van.
“Mi az hogy nincs komoly kapcsolatom és hogy nem akarok gyereket!?”
Mindig úgy gondoltam, hogy gyermeket akkor vállalnék, ha az “apjával” közösen szeretnénk szülővé válni, egymásba bízva egy életen át és nem csak azért szülni, mert most ez az inta/face trend ill. kell az a 10 millió kamatmentes hitel.
Leszbikusnak még nem neveztek.
U.i.: most már gyakran inkább azt válaszolom a hasonló kérdésekre, hogy nem lehet gyerekem egészségügyi okokból. Ilyenkor talán kicsit magukba szállnak az emberek, mert amúgy ilyenekre nem gondolnak alapjáraton.
majd változik ez, lölő privatizálja a koton üzletágat, nemzeti kotonboltal meg fogamzásgátló alkotmányellenessé tételével
A kurvanagy irónia, hogy a “miértnemszülnekelegetaközéposztályplusszosnők” az bizony simán gender studies téma
Egy réteg folyamatosan teleszüli ha kell ha nem.
*”Főleg a kis országokban téma ez, és ez a pronatalista álláspont egyéni szinten is lecsapódik: szülnöm kell a közösségért. Csak egy szűk réteg kérdőjelezi meg ezt. Pedig lehet, hogy az lenne a jobb, ha ugyanolyan érvényes lenne azt választani, hogy valaki nem vállal gyereket, mint azt, hogy igen.”*
Nem lehet, hanem **biztos**. Az ember ész nélküli szaporodása, környezetet kihasználó rákszerű terjeszkedése és életvitele elrohasztotta a bolygót. Szerintem tíz éve nem gondoltuk volna, hogy kiszáradt tavakat meg sivatagos, kórószáraz mezőket fogunk a 40+ fokos nyárban nézegetni most.
Ráadásul a mostani populáció sokkal ostobábbnak is érződik, mint a 15-20 évvel ezelőtti. Régen is tudni lehetett, hogy nagyon szar lesz, de most már konkrétan itt vagyunk a “nagyon szar” korszakában, és még mindig himihumi vagy semmilyen intézkedések vannak ez ellen, vagy épp pont a célszerűvel ellentétesek, hogy vágjuk ki a fákat, meg szüljünk még többet.
Pedig erről beszélni kellene, az egyéni felelősségről, hogy pont hogy nem kéne ebbe a világba ennyi gyereket vállalni. És igen, a te gyereked 5-7000 pelenkát használ el, míg meg nem tanítod bilizni, és 500 év kell egy darab pelenka lebomlásához.Nem a mennyiséget kellene szorgalmazni, hanem a minőséget. Nem szüleszteni, hanem oktatni és befektetni a modernizációba, technológiába.
a fasz kivan ezzel a temaval, mindenkinek a maganugye
Oszt hova? Lakhatás megvan oldva?
Mérnöki fizuval is esélytelen lakást venni BP-n.
Random kékgalléros szerencsétlen mit csináljon? Szüljön albiba? Az aztán fix és tervezhető jövőkép.
minek terhelném magam mikor magamat is épp csak eltartom?
Hát, figy, én bevállalnám más körülmények között a megfelelő emberrel.
Az anyagi hátterem megvan, korban is vagyok, szerintem nagyon jó dolog is lenne a gyereknevelés, még ha fárasztó is, viszont a helyzet az, hogy ebbe a tetvedék disztópiába biztosan nem fogok belelökni egy ártatlan lelket, hogy “nesze, szopjá geci”.
Külföldre elvből nem mennék családot alapítani, egyszerűen örökre idegen lennék, még ha a gyerek nem is. Aztán persze mikor ezt kimondom, akkor jön, hogy “de most akkor a gyerek számít vagy te?”, és az igazság az, hogy én, mert a számításba a szülőnek is bele kell tartoznia.
Mert randak vagyunk
Sosem értettem ezt a ráerőltetést bárkire is. Szeretnék gyereket, a férjem is, de tudom, hogy nem fog nélkülözni, de ehhez az társul, hogy rokonok által örököltünk lakásokat. Így be van “biztosítva” ő is meg mi is lakásügyileg. Van egy barátnőm, na ő semmiképpen sem akar gyereket, nincs benne meg az ösztön. Miért akarnánk meggyőzni egymást?
Miért nem? előbb kéne egy menyecske hozzá, aztán majd lakunk anyáméknál a 10nm-es szobámba.
​
pasi vagyok, de én is megkapom a savazást. Főleg, mert az összes vidéki unokatesómnak van, én meg pösti vagyok és nincs “utód”. Ja, meg ugye nincs nőm és jön a “meleg vagy?” kérdés. niiice
Edit: pont most lattam, hogy a forma kisgyerek a motorjaval elkanyarodott anyuka mellol. Anyuka izombol megrangatta a gyereket, aki elesett es sirni kezdett. Anyuka le sem tojta. Ezert ne szuljunk. Idegbeteg emberekbol van eleg.
Lehet hibáztatni mindent, lehet okokat és érveket keresni de a vége ugyan az. Egy egyénközpontú elmagányosodott és gyermeklétben tartott társadalomban senki sem akar gyereket vállalni. Ott, ahol azt kapod a pofádba mindenhonnan, hogy neked minden is jár, mindent is megérdemelsz és a világ arról szól hogy a szükségleteid ki legyenek elégítve senki sem akar egy olyan döntést meghozni ami csak lemondásal jár. És amikor azt mondják, hogy ez a legnagyobb, legcsodálatosabb és legfelemelőbb dolog ami emberrel valaha történhet akkor ezt már senki sem hiszi el. Mert tegnap ugyan ezt mondták az új telefonról, mosóporról és szárnyasbetétről is.
Szimplán nem szeretem az embereket és eszemben sincs gyarapítani a létszámukat. Viszont szerencsés vagyok, felénk nincs nyomasztás, mind a családomban, mind a baráti körömben rengeteg a CF. Még a családom idősebb generációja sem egy túl nagy gyerekpárti…
Neveljen mindenki annyi gyereket amennyit az anyagi háttere megenged, hogy “viszonylag” normális körülmények között nevelkedjen fel az összes versus szarjunk 3 fosgoblint hogy legyen sok adókedvezmény, legyen CSOK, legyen SZJA visszatérítés, legyen kedvezményes családi jegy mindenhova és nyomorítsuk meg az összeset mert még így se jön ki a család a pénzből és minden életélményt a hiány határoz meg.
Vegyük a visszájára, kell még gyerek? Akkor vegyük el a családosoktól az összes adókedvezményt és adjuk oda a szingliknek és gyerekteleneknek. Rögtön lenne pénz in-vitro kezelésekre, terhestanácsadásra, terhestornára, minden amire egy normális országban amúgy van pénz, itt meg 3 hónapos várólisták pénz nélkül. A családosok meg kezdjenek el normális bérekért küzdeni ahelyett hogy az én adómból tartsák el a purgyéikat.
Hova? Amíg a kormány ellehetetleníti a megélhetést akkor hova? Amikor már IT-s fizetésből sem kapsz nem omladozó házat.
Ez egy olyan komplex probléma, ami ott kezdődik, hogy senki nem bízik abban, hogy a következő évtizedek jobbak lesznek, mint a mostaniak, inkább csak azt látjuk, hogy elég jó eséllyel lesznek sokkal rosszabbak. És nem is kell komolyabban belemenni hogy a romló nemzetközi kapcsolatoknak, valamint, hogy az egyre terjedő szélsőséges ideológiáknak és összeesküvés-elméleteknek milyen hosszú távú destruktív hatásai lesznek a társadalomra, de még azt se kell elemezgetni, hogy mennyire nem veszik elegen komolyan a klímaváltozást ahhoz, hogy bármit lehessen tenni ellene és ne omoljon össze a civilizációnk 50 éven belül. Elég csak azt látni, hogy, ha az ember nem tudja helyben megteremteni a gyerekvállaláshoz szükséges alapfeltételeket és garantálni, hogy azok meg is maradnak a jövőben, akkor inkább nem vállal gyereket. Ez bőven elég probléma, viszont az elég sokak által megélt egzisztenciális válság határozottan nem segít és ezért nem is lesz olyan többé, hogy mindenki akar majd gyereket megint. Ennek ellenére ráadásul globálisan a várható életkor is javul, és ahol az ember él várhatóan 80-90-ig, ott mért akarná már a 20-30-as éveit gyerekekkel terhelni?
Egy paradigmaváltásra van szükség, el kell felejteni, hogy a népességnek folyamatosan növekednie kell (na nem mintha lenne hova tovább, amíg nem kezdünk elköltözni Földről) és ki kell találni hogy fog egy olyan társadalom működni, ahol a lakosság nagyja 50 feletti, majd 60 feletti, majd 70 feletti. És, ha véletlenül nem halunk ki és az erre irányuló kutatásokat se lövik le, akkor 80, 90, 100, 110 feletti és így tovább.
Nincs orvos, bölcsi, óvoda, iskola, szociális háló és juttatások se. Nem is értem, hogy miért…
41 éves vagyok, lassan kifutok az időből, de nem gáz, mert erre a világra gyereket csinálni őrültség.
Talán nem kellett volna hagyni, hogy a kínaiak és az oroszok felvásárolják a fél országot. Lenne hol laknia az embereknek és szívesebben vállalnának be gyerekeket.
36F vagyok. Épp otthon voltam a faluban és mivel ráértem elmentem fodrászhoz.Megy a szokásos small talk és egyszer csak azt kérdezi a fodrász, hogy gyerek mikor lesz? Már ideje lenne, nem?
Annyit tudtam kinyögni, hogy Mibő? B+ már összehúztam annyira a nadrágszíjat, amennyire lehet és épp a másodálláson gondolkozom. Meg klasszikus felállásban nő is kéne hozzá és most nem érzem úgy, hogy egy vakrandira ki tudok dobni egy 10-est. Max egy “legyél szombat 5-kor a szökőkútnál” azt veszünk pár doboz sört volumenű dologra futja. Ez meg nem igazán a családalapítás előszobája. És ha így mennek a dolgok, akkor max tamagocsit fogok felnevelni.
Olvasgatom a kommenteket és üzenem azoknak, akik sajnálnak picit -nem érzem magam ősanyának, akinek mindenképp szülnie kell bármi legyen- , hogy nem akarok mindenképp gyereket. Nem mindenkinek kell/kellene/ kellett volna szülővé válnia!!!
Bárcsak még többen gondolkoznának el dolgokon, mielőtt fejest ugranak.
Igaz, ha így vesszük sosincs megfelelő időpont, viszont sokkal kevesebben alkalmasak szülőnek, mint akik abszolút nem!
Ettől függetlenül én nem vagyok elzárkózva a gyermekvállalástól, mèg mielőtt valaki félreértené..
A korosztályomnak pedig kitartás!
Hova szülessen annyi ember? Nincs tele ez a bolygó eléggé vagy mi?
Legszívesebben most azonnal sterilizálnám az emberiség 90%át.
Sok balfasz aki ezt skandàlja.
Nem a posztoló ellen szólok, chill van.
Én is szülnék csak ja van egy pár akadálya. Pl. még nem találtam meg azt a férfit, akinek szülnék, 30-as éveimben még mindig ott tartok, hogy jó szar munkákat kell vállalmon jó szar fizetését, folyamatosan azon szorongok, hogy fogom egyáltalán magamat eltartani egy ilyen országban, nem hogy egy gyereket, még mindig anyámékkal lakom, mert hiába dolgozom és spórolok mint a güzü, még mindig nem tudok különköltözni, mert olyan mértékben emelkednek az ingatlanárak (meg úgy minden), hogy a fizetésem a büdös életbe nem ér utol egy 1 szobás lyuk árát és nem akarom 180 évre lekötelezni magam a banknak meg ennek rohadt államnak. Soroljam még?
Szeretem, amikor vadidegen emberek habzó szájjal turkálnak mások bugyijában/alsónadrágjában, miközben ösztönlényi szinten a szaporodást tartják a létezés egyetlen céljának. Sajnálatos.
Véleményem szerint az egyik legnagyobb badarság a jelen helyzetben a gyerekvállalás mellett promózni bárkinek is. Másrészt meg az az összeg amit ad a CSOK, közel sem áll arányban annak a 3 vagy több gyereknek a felnevelésével. Decemberben töltöm a 25-öt, de már jó pár évvel ezelőtt eldöntöttem hogy 30 előtt nem szeretnék gyereket, vagy legalább is a saját anyagi megszilárdulásomig, ami lássuk be itthon inkább szélmalomharc mint előre haladás és ha el is jutok odaáig, szeretném némi ideig kettesben élvezni a párommal.
Nem is az anyagi helyzet, mert sok minden megoldható, de nincs normális eü, oktatás, a munkaerő piac véres rongyként néz a gyerektdlen fiatal nőkrr, mert az úgyis elmegy szülni, de véresrongyként tekint a gyerekes bármilyen korú nőre is, mert az úgyis többet lesz táppénzen, mint mások.
Ilyen légkörbe tényleg hova? Mondom ezt többgyerekesként, aki nap, mint nap tapasztalja mennyire okádék fos az infrastruktúra.
Jó dolog a gyerek, tényleg öröm (tud lenni, ha akar), meg nemes, és valóban hozzateszel valamit a világhoz, de a szarkupac tetejére mégis minek?
Mire lett saját pénzből+hitelből lakás, annyi félretett pénz, hogy a fizetésem kiesését túléljük, közel a 40hez álltunk neki próbálkozni. Kb egy év és egy vetélés után gyerek sehol, kezdünk elszomorodni, elmegyünk kivizsgálásra. Az eredményekre is kell várni és a végén nem túl szép híreket közölnek; ezen a ponton a párkapcsolatod stresszes mint állat de gyorsan döntsetek hogy hogyan tovább. Nyilván minden otthonról hozott es közben összeszedett lelki gubanc kijön pluszban. És akkor államosítják a meddőségi klinikákat, beüt a Covid, családtag meghal, munkahely megőrül – mindez pár hét alatt.
Szóval itt vagyunk kb 3 év múlva, gyerek nélkül és bár ezt is fel kell dolgozni de így is maradunk. A feldolgozás lassú folyamat, segít benne a szakember (járunk), de az tuti, hogy az egészségügy és az oktatás helyzete meg az összes többi itthoni őrület is segít benne.