Sziasztok!
A következőkben kérem a segítségeteket. Nagymamám kb. 1 hónapja elesett, eltörte a lábát, kórházba került. Kiderült, hogy műteni kell, de összeszedett egy fertőzést, amit először ki kellett kezelni, ezért volt ilyen sokáig bent. Végül megműtötték, jól sikerült, ma hazaengedik, ez a dolog jó oldala. A rossz az, hogy ezalatt az egy hónap alatt mentálisan teljesen tönkrement. Mielőtt bement, teljesen tiszta volt a tudata, el lehetett beszélgetni vele, szóval szellemileg teljesen friss volt 86 éves kora ellenére. Most viszont ennek a szöges ellentéte. Beszéde elmosódott, néha azt sem tudja, hol van, máskor kicsit tisztább a tudata. Egyszer azt hitte, hogy eladtam a lakását és attól félt, hogy nem lesz hova hazamennie, másnap meg csodálkozott, amikor megtudta, hogy megvan a lakás és nem győzött bocsánatot kérni. Amikor a nővéreknek mondtam ezt és kérdeztem, hogy kap-e valami nyugtatót, meglepve mondták, hogy semmi ilyet nem kap. Amikor a műtéti beleegyező nyilatkozatot nem akarta aláírni, a doki közölte velem, hogy írjam alá helyette, mert a nagyanyám demens – pedig korábban egyáltalán nem volt az!
Lehetséges, hogy a stressz viselte meg ennyire? Több ismerősömtől is hallottam, hogy az idős betegeket benyugtatózzák, hogy ne kelljen velük foglalkozni. Ezzel kapcsolatban eleinte szkeptikus voltam, de egy kicsit utánajárva [ezt](https://www.borsonline.hu/aktualis/2017/05/halalra-nyugtatoztak-az-idos-beteget-egy-budapesti-korhazban) találtam. Mit lehet tenni ebben a helyzetben? Forduljak betegjogi képviselőhöz? Ki tudom kérni az összes gyógyszer listáját, amit a benttartózkodása alatt kapott? Vigyem el vérvételre miután kiengedték? Egyáltalán ki lehet mutatni ezeket a szereket a vérből? Ha igen, milyen vizsgálatokat kérjek? Őszintén szólva, gondolkozom azon, hogy jogi útra terelem a dolgot. Ezzel nem a nyerészkedés a célom, hanem a figyelemfelhívás. Érdemes ennek utánajárni, vagy törődjek bele a helyzetbe, mert úgyis le fogok pattanni mindenkiről? Minden tanácsot nagyon köszönök!
31 comments
Ez nagyon furcsa.
Látogattad a kórházban?
Esélyes, hogy nem volt stimulálva.
Hasonló helyzet volt a nagymamámmal, ő már demens volt, de a nővérek nem segítettek neki mozogni, tv-t nem nézett, olvasni sem olvasott csak nézett ki a fejéből.
Tapasztalataim alapján az idős beteg kórházban (MO-n) egy fölös teher, amitől próbálnak megszabadulni.
Mennyire érték ingerek? Mennyit beszélgetett a nővérekkel vagy a szobatársaival? Gyakran látogattad? Tudott mit csinálni? Olvasni vagy tv-t nézni?
Ha hosszú heteken át nem foglalkoztak vele, nem beszéltek hozzá és egész nap csak feküdt az ágyban és nézett ki a fejéből, akkor szerintem simán jöhetnek ilyen tünetek. Azt még egy fiatal se bírná, hogy egész nap ingerek nélkül legyen. Aztán még lehet, hogy egy kis félelem is volt benne, hogy mi van, ha nem sikerül a műtét vagy a fertőzés komolyabb bajt okoz stb. Az meg úgy még rosszabb, hogy egyedül hagynak a félelmeiddel. A nővérek hozzáállása milyen volt? Egy idős törött lábú beteggel vannak nehézségek. Meg kell oldania, hogy tudjon wc-zni, fürdetni kell stb. A beteg ilyenkor kiszolgáltatott helyzetben van. Ilyen esetben, ha kap egy bunkó nővért, aki azt érezteti vele, hogy miért van itt, menjen már haza, egy nyűg az egész, akkor szerintem az is ronthatja a beteg mentális állapotát. Sajnos a magyar egészségügy nem arról híres, hogy jól érzik magukat a betegek a kórházakban. Pedig fontos lenne. Egy fiatal legalább tud kifelé kommunikálni. Ha baja van a kórházzal, akkor ráír a családra, barátokra, hogy mekkora köcsög a nővér, milyen szar a kórház. Vagy csinál egy posztot ide, hogy megint milyen rossz kaját kapott, milyen bunkó volt vele a doki vagy a nővér. Az idősek viszont nem tudnak ilyeneket. Nekik marad az, hogy szépen csöndeben fejben felemészti magát. Persze nem vagyok szakértő, szóval ezek csak feltételezések a részemről.
Remélem, hogy jobban lesz a nagymamád!
A kérdésekre érdemben nem tudok válaszolni (hogy mit kell tenni ebben a helyzetben), de nekem mindkét mamámat nyugtatózták, mikor bent voltak két teljesen más kórházban, de ahogy hazajöttek kitisztult a tudatuk.
Viszont az nem lehet, hogy a mamád azért esett el, mert valami érrendszeri dolog érte, tehát egy kisebb agyvérzés/stroke, ami miatt így leromlott az állapota?
Pár tapasztalat a másik oldalról: Korábban tiszta tudatú idős betegek a környezetükből kiemelve, kórházba kerülést követő második-harmadik nap gyakorta megzavarodnak. Gyógyszer nélkül is.
Meglopatásos téveszmék, tájékozatlanság, nappal és éjjel felcserélése, bolyongás. Ezt be szokták tudni demencia tünetének. Ilyenkor adnak nyugtatókat, bár ez nem általánosan igaz.
Nyugtatót/altatót műtét előtti premedikációban adnak. Gyorshatásút. Az kiürül.
Ki lehet mutatni vérből is, vizeletből is, de nem hetek távlatában.
Betegjogi képviselő segítségével megpróbálhatod kikérni a dokumentációt. Lázlapon/zárójelentésben, dekurzusban szerepelnie kell, hogy milyen gyógyszereket kapott.
A kórházi környezet egy idős embernek létidegen. Egy jól halló, látó fiatalnak is kiszolgáltatottságot jelent és megterhelő alkalmazkodni.
Járj utána nyugodtan, ez nem egyedi eset.
Javítsatok ki ha tévedek, nem vagyok orvos, de legjobb tudásom szerint a nyugtatótól nem válik agyilag zoknivá az ember. Még ha kapott nyugatót is szerintem itt nem az miatt fordulhatott ez elő.
Ha már mindenféleképpen orvoshibáztatást szeretnénk előbb gyanakodnék mondjuk egy szarul sikerült műtéti altatásra, hosszabb idejű szívleállásra szóval ilyen műtéttel kapcsolatos komplikációira. De gondolom ilyen nem volt.
De lehet az sem segít az emberen, hogy 1 hónapig egy ágyban fekszik a magyar korházakban és ágytálba kell szarni is. Jóval fiatalabb korom ellenére valszeg én is belekattanék ebbe.
Ha nyugtatoztak is, annak el kell mulnia miutan kijott. Sajnos sokszor idoseknel a kornyezetvaltozas, az ingerszegenyseg kihoz egy ilyen “elcsuszast” amit sulyosbit a tores, ami ebben a korban egy sulyos seresnek szamit. Nem tudom, hogy a fertozes mennyore volt komoly (szepszinek neveztek, volt-e intenziven vele), de az is okozhat ilyen kognitiv funkcioromlast. Ha most otthon labadozik az ismeros kornyezet, a csalad, a jo taplalas es sok alvas (!!!) mellett szerintem javulni fog szep lassan. Persze az is lehet h volt mar egy meglevo kis demecia-folyamat, amit eddig nem.vettetek eszre, magas intelligenciaju emberek sokaig tudjak maszkolni. De szerintem lassu javulasra szamits. Nyugtatok nem okoznak demenciat, szovodmenykent sem, ha adjak akkor kozben motivalatlan, almos, szotlan ilyesmit tapasztal az ember, de amint nem kapja ezek elmulnak.
Jobbulast neki!
A nyugtatós dolgot nem fogják beismerni, mivel elég durva kivizsgálások követnék ezt.
Az is elég nagy red flag, hogy a doki azt kérte, hogy te írd alá a beleegyező nyilatkozatot, főleg úgy, hogy mamád cselekvőképessége nem korlátozott.
Ettől függetlenül én inkább arra próbálnék meg megoldást találni, hogy mamád szellemileg minél hamarabb felépüljön, nem hiszem, hogy jót tenne neki a felesleges stressz.
A cikk amit linkeltél csak egy folyamatban lévő vizsgálatról szól, azt írja a ‘dokumentációt kozmetikázzák’, ha kapnál egy kórházi papírt arról, hogy nem kapott nyugtatót akkor elhinnéd?
Ha nem akart aláírni a nagymama, feltételezi, hogy volt más súrlódása is bent, adott okot arra, hogy benyugtatózzák?
A demencia néha hirtelen okoz nagyobb romlást, az én nagyimnál nem is kezelték, mert a nyugtatók elfedtek egy sor problémát, nyugdíjazás miatti orvosváltásnál derült ki mennyire rosszul volt akkor már.
Első problémád a demencia kezelése legyen, olyan agresszív viselkedés, mint az orvosi beavatkozás elutasítása, a lakás eladásának rémképzete mind demencia jele lehet, ezek miatt megszűnik a kapcsolata a világgal: elutasít mindenkit, fél mindenkitől és leépül a magányában. Gyógyítani nem lehet csak halogatni, hallgass az orvosra és vizsgáltasd ki, tanuld meg hogyan lehet kezelni a kapcsolatot az ilyen betegekkel, ha a vizsgálat után visszajön hogy makkegészséges, mehetsz a kórházat számonkérni és még papírod is van arról, hogy a néni milyen állapotban volt a kórház után, majd helyreállt.
Sajnos a probléma valós . Szerinted miért haltak bele annyian a covidba? Nincs elég személyzet . Az idős beteg embereket benyugtatózzák, bepelenkázzák, és a zömük szépen elindul lefelé a lejtőn , majd belehalnak az elhanyagoltságba. A környezetváltozás egyebkent is nagyon megterheli őket, főleg ha alapból kicsit már demensen kerül be, ezt súlyosbítják a fentiek . Kórházi dolgozó mesélte személyesen . Nagyon szomorú . Ő minden ismerősnek azt tanácsolta , hogyha élve akarja látni újra a “ mamát”, hozza haza a kórházból saját felelősségre .
Utólag sajnos nem tudom mit lehet tenni.
Nekem a nagypapám is így halt meg sajnos alig egy hét alatt.
Nyugtato azert szoktak kapni, hogy tudjanak aludni. Sokszor nem idoseknek is szoktak adni. Korhazban nehez aludni, sok a zaj, zavaras.
Lehetseges, hogy a kornyezetvaltozas miatt van ez. Latogasd, amennyit tudod, amig helyre nem jon. A haziorvosat azert lehet, hogy erdemes ertesiteni.
Szerintem jogi utra terelessel nem erdemes foglalkozni, mert nagyon be vannak vedve, es amugy is iszonyu sok utanajaras, foleg, hogy ezt nem fogod tudni bizonyitani se. Azt az idot inkabb toltsd vele.
Nagymamámat szintén nyugtatózták, hasonló tapasztalatokkal. Félrebeszélt. Azt hittük demens lett.
Haza hoztuk pár hete, és visszatért mentálisan, minden a régi és sokkal jobban van mint a korházban. Ha gondolod mesélhetek privát üziben.
Ahogy más is írta már előttem ez nagyon gyakori eset olyan idős emberekkel, akik kórházba kerülnek. Szerintem fölösleges a kórház személyzetét hibáztatni, meg a nyugtatókat. Az én rokonommal is hasonlóan történt. Bekerült és onnantól mélyzuhanás, felerősödött demencia paranoid skizofréniás tünetek, teljes leépülés, lassú szenvedésekkel teli halál. Ő jobban járt volna, ha annyi nyugtatót kap, ami megkönnyíti neki a távozást, de sajnos erre nincs lehetőség és rengeteget szenvedett mielőtt elhunyt. A kórházi környezet, a bezártság és a hetekig tartó lábadozás sajnos nagyon gyakran ilyen hatással van idős, beteg emberek mentális állapotára és sokszor a véget is jelenti egyben.
Ha esés, törés, műtét volt előfordulhatott vérrög is, nyaki erekben rossz keringés, elzáródás, agyában oxigénszegény állapot időszakosan, vagy állandósulva – ez okozhat demenciát. Most a műtét után kap vérhigítót feltételezem, de lehet valami agyi keringésjavító (vény nélkül kapható, vagy egyenesen injekció) is javítana a helyzeten.
Az a baj, hogy itthon az orvosoknak nincs kapacitásuk a kora miatt ezzel érdemben foglalkozni és a hozzátartozóknak sem mondják el, hogy valószínűleg ezzel már nem nagyon lehet mit tenni és hogyan viselkedjenek egy ilyen beteggel.
Légy vele türelmes, megértő és nyugtasd.
>!Mivel ez az állapot általában kisebb-nagyobb mértékben hullámzó így önmaga is ráébred arra, hogy nincs tudatában a környezetének, pánikba esik, ingerült lesz. A téveszmék is teljesen általánosak és érdekesmód ahogy sorstársaktól hallom mindig a pénz/vagyon a leggyakoribb. Ilyenkor le kell csillapítani és éreztetni vele, hogy ott van neki a szerette. Amikor tisztább az állapota akkor lehet beszélgetni vele, de nem szabad akkor se lefárisztani. A tévét nagyon messze tegyétek el tőle – ilyen állapotban az ingereket maximálisan pörgető tévéműsorok a legrosszabbak, plusz a felrobbant/kigyulladt/leégett/elsüllyedt/meghalt/deaztánfeltámadt/ésmegintmeghalt hírek is húzzák lefelé. Megtéveszthető lehet még a nyugtatóval, hogy ilyen állapotban megnő az érintett alvásigénye is, viszont figyelni kell rá, hogy ne menjen az éjszakai alvás rovására, illetve nem találkozik-e a rendszertelen alvás a depresszió tüneteivel.!<
Nem vagyok orvos, egy családtagom ment ezen keresztül.
Lehet hogy tényleg lappangó demenciája van, az ismerős környezetben még tudott funkcionálni de a környezetváltozás előhozta belőle. Nagyon szeszélyes betegség sajnos.
Kapott Frontint a mamád?
Az enyém is elesett, hónapokig volt kórházban, miután megműtötték és jobban lett elkezdték neki adni ezt a szart, a háziorvos is erősködött, hogy folytassuk miután hazajött. Mire kiengedték mama teljesen elvesztette a realitásérzékét, tévképzetei voltak (ég a ház, meghalt a papa, jönnek az oroszok), nem ismert fel minket. Az lett a vége, hogy apám összeveszett az orvossal és átvitte a mamát másik dokihoz, de a lejövő is nagyon csúnya volt, baromi agresszív lett, karmolt és csapkodott ha segíteni akartunk neki. Amióta kitisztult teljesen jól van, nem emlékszik az egészből semmire. Nézz utána milyen gyógyszereket adtak neki, de remélem, hogy csak kórház viselte meg, és mire hazamegy kutya baja sem lesz.
Nem nagyon írták a kommentekben úgyhogy azért bedobom a közösbe bár nem vagyok orvos úgyhogy ha baromság akkor javítsanak ki az orvos redditorok.
Szóval van rá esély hogy valamit elcseszerintettek az altatásnál(már ha egyáltalán altatták)?
Mert ha igen akkor az a majd elmúliktól a nagyon nagyon durváig terjed és felelősségre kell vonni az altatóorvost.
Mindenképp ki kell kéretni a lázlapot és konzultálni kell egy másik(lehetőleg másik kórházból) anaszteziológussal bár gyaníthatóan nem fog kiderülni semmi(ismétlem nem vagyok orvos sem kórházi adminisztrátor szóval nem tudom hogy működik a dokumentáció).
Ugyanez volt nagypapámmal. Kórházba be, sírt hogy hozzuk ki, így is rapid volt, 3 hetet volt bent. Ugyanígy leépült.
Idegen környezet, zajok, gyakori éjjeli felébresztés (pl másik beteggel csinálnak valamit), fájdalom, kevés folyadék, műtéti vérveszteség, alacsony vérnyomás, információ hiány, egy kezdődő demencia mellé pont elég ahhoz, hogy ez történjen nyugtató nélkül is, de lehet, hogy kapott éjjelente valami benzodiazepin származékot, hogy tudjon pihenni. Én nem is szeretem őket adni 70 felett mert van aki nagyon rosszul reagál rájuk. Szerintem javulni fog ha visszatér a rendes életébe. Jobbulást!
Én se tudok korrekt választ adni, a válaszomat egyrészt arra alapozom, hogy van egészségügyi végzettségem, másrészt volt egy demens édesanyám!
Tehát, a válaszom nem a poszt sorrendjét követi!
– a beteg teljes dokumentációjában bele lehet tekinteni (tudtommal csak) a betegnek.
– demencia egyik jele lehet, hogy nem tudja hol van (térben és időben tájékozatlan) ezzel összefügghet, hogy azt hitte, eladtad a lakását. – – – Az én drága Édesanyám állandóan haza akart menni (negyven éve abban a lakásban lakott, egyszer az öcsém elvitte magához taxival ki se szálltak a kocsiból és mondta az öcsém, hogy menjenek haza. Édesanyám diktálta be a címet. Az öcsém jött rá, hogy a “haza” a szülőház akart volna lenni (több száz kilométerrel odébb, ami az se biztos hogy meg lett volna)
– a leírtakban az zavar, hogy azt írod, hogy a “beszéde elmosódott” ez nem igazán jellemző a demensekre. Lehetségesnek tartom, hogy egyszer-egyszer kap valami nyugtatót.
– lehet a betegjogi képviselőhöz fordulni, de igazából ő a jogi dolgokban tud segíteni!
Hazajövetel utánra a javaslataim (már egyszer volt egy demenciával kapcsolatos poszt, amihez hozzászóltam és ott voltak ajánlásaim):
– lehetőség szerint ne maradjon egyedül (mindig legyen valaki a lakásban)
– sokat kell vele beszélgetni (mindegy miről, amiről szeretne pl.: emlékek)
– csináljon “agytornát” pl.: ha rá lehet venni, fejtsen keresztrejtvényt, olvasson és amit olvas mondja el, ha tud verseket mondja el, ha tud dalokat énekeket, énekeljen
– minden nap igyon másfél-két liter folyadékot, ha itatni kell, mert nem iszik magától, azt nem szabad, hogy “Nem iszik egy kicsit?” a “nem”-mel kezdődő kérdésre “NEM!” a válasz. Úgy kell hozzá fordulni, hogy “Ugye iszik egy kicsit!” ilyenkor azt gondolja (!!!!), nem mondja ki, hogy “Ha már annyira akarja, iszok egy kicsit.”
– gyógyszereit mindig vegye be, valaki mindig legyen jelen, hogy tényleg beveszi-e!
– ha van esély rá, hogy egyedül marad a lakásban, útba indulhat és eltéved. Javaslom, hogy minden ilyen ruházatra egy fém lapot kell erősíteni arra rágravíroztatni a nevét és egy hozzátartozó elérhetőségét (lakcímet nem javaslom, visszaélhetnek vele) – – – azért fémen, mert az mosható. (Tudom, kicsit morbid, de én úgy oldottam meg, hogy interneten rendeltem “dögcédulát” [idősebbek tudják mi ez] és arra lettek ezek az adatok rágravírozva)
Végezetül sok-sok türelmet kívánok!
Heti kétszer gyanúsítanak meg azzal, hogy telenyugtatózok valakit, de a betegek legtöbbször maguktól zavarodnak meg, vagy általában is azok, csak a havi fél órás látogatás alatt nem derül ki.
Egy 80+ éves öregembert durván megterhel pszichésen az, hogy új környezetbe kerül, erre rájön még a műtét miatti vérveszteség, a műtét alatti anesztetikumok hatásai, kiszáradás vagy az ionháztartás zavara esetleg agyi történés vagy alkohol megvonás. Nyugtatót a zavartságuk miatt kapnak (ha kapnak) nem a nyugtatótól zavartak. Ha kap is valamit az a lázlapon szerepel, az orvos nem fogja elszégyellni magát és letagadni.
Általában 3-5 nap alatt átmegy rajtuk a durva szakasz, otthon teljesen feltisztulnak.
A nemlétező nyugatózás kivizsgálása helyett inkább egy neurológiai konzílium mellett kampányolnék a kezelőorvosánál, hátha valami agyi történés okozza.
Igen, bedrogozzák őket hogy kevesebb munka legyen velük.
Sok éve a zárt osztályos ismerős is ezt mesélte, drog be, és kussol, nincs vele sok meló.
Üdv szarmagyarország dögöljbele egészségügyében.
Nem akarlak elkeseríteni, de nagymamámmal hasonló történt és az esés is az időskori demenciának volt az előszele. Sajnos rá pár hónapra elhunyt.
Kórházi lét még engem is megviselt mentálisan 28 évesen. Nyilván nem ilyen tüneteim lettek, hanem inkább pánikszerűek, de az a bezártság (főleg fekvőbetegnek) egyszerűen rohadt megterhelő. Simán el tudom képzelni, hogy ettől egy idősebb ember “demens” tüneteket produkál, hiszen akármennyire is tiszták, nem olyan az agyuk működése, mint fénykorukban. Illetve nem hinném, hogy minden ok nélkül nyugtatóznák, ha amúgy nincs vele gond, azért a gyógyszerek sem olyan olcsóak, hogy mindenkinek osztogassák, mint a cukorkát.
A műtéttől és a fertőzéstől lehet zavart egy idős ember. A nyugtatót, antipszichotikumot azért adják, mert ilyenkor gyakran lesznek agresszívak, éjszaka tombolnak. Kár emiatt pereskedned a kórház ellen, mert (valószínűleg) megfelelő indikációval történt a gyógyszerelés.
Ha kap bármilyen nyugtató hatású szert, azt fel kell tüntetni a lázlapján, ami a regi rendszerben az agy végében is látható és megtekinthető volt. (Hosszú évek óta nem dolgozom már kórházakban, lehet, hogy ez a GDPR, digitalizáció hatására azóta valtozott.)
A gyógyszerek kölcsönhatásba léphetnek egymással, a nagymamád ráadásul altatásra és műtétre vár, így nagyon veszélyes lenne úgy gyógyszerezni, hogy ez a lázlapon, kórházi rendszerben nincs feltüntetve. Ez amúgy is tilos. Nem valószínű, hogy ez áll a háttérben.
A mai idősek többsége azért elég szorongó, és hajlamosak a paranoid viselkedésre. Ez a klinikai eseteken kívül a hozzátartozókkal ritkán vagy egyáltalán nem jelenik meg, de új élethelyzetben, stressz hatására felerősödhet.
Az én nagypapám is 84 éves, szellemileg teljesen ép. Pár hónapja 1 hónapig volt kórházban szívműtét miatt. Elutasította az ételt, 15 kg mínusszal jött haza. Szívműtét utáni este kiment wc-re, mert ő nem fog “maga alá vizelni”. Veszekedett, már-már agresszív volt, nemhogy be kellett nyugtatózni, de a saját épsége érdekében le kellett kötözni, hogy legalább a műtét utáni pár napban ne mozogjon – de így is újra kellett csinálni. Sosem gondoltam volna, hogy ilyenekre képes. A társaságomban a “paranoiája” kimerült olyasmikben, hogy pl. a népszámlálási biztos majd feltérképezi a házat és kirabolja őket – de sajnos az ilyesmi nem csak az idősek körében általános itthon.
Legyunk realisak. Meg ha beveszel egy doboz nyugtatot is es megmentenek, csak par hosszu oraig leszel zombi, azutan is kitisztulsz ahogy kiurul a szerzezetbol.
Itt szerintem valami mas van a hatterben.
Apum 65 éves, tavaly kórházban volt vagy egy hónapig. (Rákos csomókat kellett kimetszeni). Rá sem lehetett ismerni, volt amikor nem tudta hol van, fel sem ismert minket. Összevissza beszélt, 10 éves dolgokról beszélt úgy, mintha pár napja történt volna. Bevallom eléggé megijedtem, mert nem ilyen volt. Viszont a doktornő+ápolók nagyon rendesek voltak, szerintem az viselte meg apámat, hogy hetekig egy idegen helyen kellett lennie+a műtét sem volt gyerekjáték. Folyton kérdezgette mikor mehet már haza. Plusz gondolom hiányzott neki a forge of empires, mindig kerdezte anyámtól leszedte-e a termelést. Miután hazajött, utána teljesen olyan lett mint előtte. Sajnos a boomer humora is visszajött, pedig azt otthagyatta volna a kórházban 😀
Környezetváltozás, stressz okozhat ilyet. Viszont, az idősek nyugtatózása nem csak kórházakban történhet, a háziorvosok is vidáman adják a nyugtatókat az öreg néniknek. Idős rokonom picit süket, picit demens, de egyébként makk egészséges és aranyos nénike, csak elképesztő sokat tud beszélni, meg butaságokat kitalálni. Biztosan zaklatta és hívogatta a háziorvost, az meg felírta neki a Xanaxot hogy békén hagyja. Azóta a néninek két állapota van, vagy saláta mert be van xanaxozva, vagy grumpy mert épp nincs bexanaxozva. Masszív függő, a közvetlen családja pedig kb. nevet ezen. És hány ilyen lehet.
80 éves anyám most jött ki, szintén törés + kórházi fertőzés után, odabent mindent össze-vissza haluzott, itthon ez elmúlt