A “nyakon fossa magát” step kimaradt a workflow-ból, egyébként akkurátus cím.
Én két gyerek boldog apukájaként úgy gondolom, hogy nincs annál rosszabb, mint gyerekvállalásba hajtani olyan embereket akik ezt maguktól nem szeretnék.
Looking at you CSOK
Mi meg a régi ingatlanárakat kérjük vissza.
Eszik, bőg, eszik, bőg…
…és mindennek a tetejébe a postásra hasonlít
Senki nem tartott pisztolyt a fejehez hogy hozzon a vilagra egy faszgoblint mar elnezest.
Szülés előtti depresszió.
Egyik ismerős anyuka mindig ezzel poénkodik:
A gyereknek mindig, minden életkorban 3 fő jellemzője van: Mindig éhes, mindig üvölt és mindig büdös.
A tinédzser a legrosszabb, mert az még vissza is pofázik.
tudom, most nem ez a lényeg , de azért egy ilyen extrémen állandóan sírós babát elvinnék egy-két dokihoz… dévény / gasztro (allergia??) / stb.
ismerősi körben letapadt izomzatú baba volt hasonló, hogy semmilyen pózban nem volt jó neki, fájdalma volt mindenhogy.
Kitartást és sok türelmet kívánok hozzá!
Na most az valahogy úgy van (így tapasztaltam), hogy rengetegszer rájön az emberre, hogy te jó ég mit tettem, és hogy megszületett a gyerek és nem lehet már a régi életemet visszakapni.
Máskor az jön rá az emberre, hogy voá, de durva, hogy valaki feltétel nélkül megbízik bennem, és én a felelősséget felvállaltam, és sikerül is ennek megfelelően döntéseket hozni. Meg az, hogy itt ez a kölök, és vajon milyen élete lesz? Tudom, sokan épp a jövőkép miatt nem vállalnak gyereket, de nekem meg az jut eszembe, milyen izgalmas lesz neki, amikor iskolába megy, új dolgokkal találkozik, szövetséget köt más emberekkel, majd engem túlélve benépesíti a helyet, amiben laktam. Engem ez meghat.
Megtapasztaltam az alja részeket, az alváshiányt, vagy amikor egyszerűen csak kétségbe esel, hogy nem tudod, mi baja a gyereknek. Vitatkoztam (néha pedig veszekedtem) a feleségemmel is egyes nevelési elveken. De megtapasztaltam azt is, hogy képes vagyok kiállni valakiért, aki számít rám, és meghatódom, hogy elfogadja a segítségem, stb.
Jogos, ha valaki ilyen blogbejegyzést ír mint ez a Bezzeganya, mert ezek a szorongások természetesek (bár egyesek siránkozásnak tartják). Mások pedig az előnyökön lelkendeznek, amely a maga nemében szintén jogos (mások ezt pedig gyerekvállalási propagandának tartják). De ez egy megbonthatatlan csomag nagy kalandokkal, és nagy szívásokkal.
Üdv: 36 éves kezdő apuka 2 hónapos gyerekkel
Elvolvasva a cikket nekem egy olyan anya képe jött le aki dafke nem kér segítséget és tanácsot senkitől. Inkább egy random cikkben panaszkodik, ami mondjuk még mindig jobb, mintha TikTok videóban ugrálna a bőgő gyerek fölött.
>Lesz ez valaha jobb?
Persze, tessék segítséget kérni.
Amúgy a gyerekek rohadt idegesítőek. A szülőség árnyoldala, hogy olyan, mintha folyamatosan józanul lennél egy buliban, ahol ezáltal elég hülyén érzed magad, ráadásul ott van veled a tök részeg kis haverod, aki nem tudja melyik bolygón van.
Csakhogy ezt a bulit azért mégis a kis részeg haverod teszi iszonyú királlyá, mert ő tök jól érzi magát és te is átveszed tőle, mert annyira szórakoztató, hogy nem tudsz nélküle bulizni. Ha éhes, rinyál, kimentek egy bureszért, amit amúgy te nem ennél meg, mert kurva gusztustalan, viszont ő atomon van, tök örül neki. Ha végre elindulnátok, állandóan esik-kel, baromi idegesítő, nem a te tempódban halad, de amúgy nevetsz. Vagy rajta, vagy vele. De iszonyú vicces.
Aludni csak akkor hagy, ha eleget ivott, hogy kidőljön. Ha nem, piszkál, hogy ő még bulizna. Na ez a része rossz.
De valahogy – minden komponensével együtt – életed bulijaként emlékszel rá.
A baba láthatóan beteg, azzal kéne inkább foglalkozni.
Az én fiam is utálta a babakocsit. Elmentem egy hordozási tanácsadóhoz, vettünk hordozót. Problem solved. Aludt rajtam én meg főztem, porszívóztam, mentem a dolgomra.
Hozzátáplálást 6 hó előtt a WHO sem ajánlja, valszeg azért üvölt mert az éretlen bélrendszerének kurvára megterhelő amit belelapátol. Igény szerinti szoptatás/tápszer a javasolt.
Miért akarna benn lenni a kiságyában ha nem alszik? Édesfaszom.
Aki úgy szül gyereket h annyit nem tesz meg h tájékozódik azt kurvára nem tudom sajnálni. Csak a gyerekét.
Nekem 2 van, kurva sok meló, de tudtam mit vállalok, a férjem is tudta. Együtt megoldottuk és meg fogjuk oldani.
De amikor felmerült h kellene vmi “jogosítvány” h gyereked legyen, akkor az ember meg le van nácizva.
Erről a panaszblogról kibannoltak amiért azt mertem írni a 4 gyerek miatt panaszkodó asszonynak, hogy talán kettő elég lett volna, ha ennyire nem megy.
Ó, nem azt csinálja a gyerek, amit ÉN akarok!
*meglepődött villámpocokfej*
Innen üzenem azoknak, akik nem szeretnének gyereket: Nem kötelező 🙂
most mar nem hangzik olyan jol a CSOK, nem?
Mea culpa semmi, de semmi empátiát nem érzek a hölgyike irányába. 🤷 Neki csak cukcsi babuka kellett, akivel villoghat a rokonoknak, barátoknak, esetleges problémákra nem is gondolt. A gyereked beteg, vidd orvoshoz, ne a neten sajnáltasd magad! Azt meg ne várd, hogy más nevelje fel altested gyümölcsét, te döntésed volt!
A babának már most gyomoridege van, hogy az óvodában nem átalakító műtéten kell átesnie! /s
Fura nekem meg se fordul a fejemben a gondolat, hogy “na akkor keressünk valami nőt aki majd tud szűlni és anya lenni”.
Két dolog jutott az eszembe:
1. az egyik gyerekem olyan kb 3-4 éves koráig egy kis harpia volt, aztán ÉN elmentem terapiaba, elkezdtem változni, és mit ad Isten, kb egy év alatt, mintha kicserélték volna a gyereket. Tapasztalataim alapján a gyerekeim a legjobb tukreim, főleg akkor, amikor letagadom magam előtt h vmi gaz van (bennem)…na ok megmutatják 😀
2. Én mindent elhiszek, sokszor van h nehéz és szar, és nincs már erő, de ezt meg beszélem a férjemmel/terapeutammal/barátnőmmel/anyámmal, de nem rakok ki a netre, h a gyerekek később ezt olvassa vissza:
“Én is nyugodt babát szerettem volna, de nekem ez jutott, és ahogy nekem az élet mindig úgy osztotta a lapot, hogy a sötét felét kapjam, most is jutott, ami jutott, amivel kínlódás van, szenvedés. Kövezzetek meg, utáljatok ki, hogy milyen egy anya, nem is anya, de még nem is ember, aki ilyet gondol, de nagyon sokszor jutottam már el addig, hogy leteszem egy kapuban és ott hagyom. És nevelje föl más, mert nekem nem ez a gyerek kell.”
Ez a no terapiaert kiállt, kívánom neki h találja meg a megfelelő szakembert.
Lehet valakinek furcsa lesz amit irok de nalunk tipikus becsuszott gyerek volt a fiam. Tudtuk h akarunk majd gyereket de sose volt megbeszelve h legyen e keszulodes vagy nem volt ennek egy ive h akkor mostantol ez a cel. De en azt az elvet vallom h a szuletes egy trauma. A gyerek mikor megszuletik egy traumat el at effektiv. Az elso lelegzetvetel, maga a megszuletes folyamata egy addig biztonsagos meleg helybol egy hideg hangos vilagba. De ugyanugy trauma a szulonek is. Keszitheted magad h te szulo leszel, meg olvashatsz konyveket. De a szulove valas valodi resze egy nagyon gyors folyamat. Amint kikerul az anya hasabol a gyerek, onnantol szulo vagy. Puff csak ugy. Az eletben igen keves dolog van ami ilyen gyorsan realizalodik. Nem lehet senki tokeletes szulo. Torekedhet , de a nap vegen ugyis el fog baszni valamit. De az emberi dolgok ilyenek. Nincsen abszolut jo vagy rossz. Nincsen tokeletesseg. Ettol lesz valami egyedi es minden alkalommal mas. El fog szulokent baszni az ember egy rakat dolgot de ugyan ennyit tud jol csinalni. En probalom visszaadni ezt az eletben. Felnoni a feladathoz, ha pedig valamit elrontok azt elemezni es majd legkozelebb jol csinalni. Ha mar nagyobb a gyerek megbeszelni. De lesz meg kiborulas meg veszekedes a gyerekkel sok. Elore latom h jovoheten is lesz dolog amin kiakadok de majd lesz olyan nap is amikor buszke leszek vagy csak egy jot nevetunk. Emberek vagyunk, kell mindenkinek egy kis szabadsag, egy sor a kollegakkal vagy egy film miutan a gyerek alszik. De ha mindenben probalja az ember az arany kozepet beloni az mar nem olyan rossz szerintem. Egy szo mint szaz, nem lehet tokeletesnek lenni de nem is kell szerintem. Ez emberi es valodi nem valami muvi dolog. Ez az en gondolatom milyen szulonek lenni. De szerintem mindenkinek megvan a sajat interpretacioja.
Durva dolgot csináltam: elolvastam a cikket és a kommenteket is xd
A gyerek beteg. Ottani kommentben írta is valaki a tej allergiát. Csak hát gyerekorvoshoz kéne járni, nem blogolni róla.
Lehet hülye vagyok, de hol van a cikkből, hogy mit tesz, hogy ne ordítson a gyerek? Dokik, szakemberek. Ha minden jó, akkor meg nem le kell rakni a szőnyegre aztán jóvanazúgy, mert nyilván érdekli a világ.. milyen dolgokat próbált csinálni a gyerekkel? Na mindegy, néha kell csak panaszkodós cikk is, megoldások helyett.
25 comments
A “nyakon fossa magát” step kimaradt a workflow-ból, egyébként akkurátus cím.
Én két gyerek boldog apukájaként úgy gondolom, hogy nincs annál rosszabb, mint gyerekvállalásba hajtani olyan embereket akik ezt maguktól nem szeretnék.
Looking at you CSOK
Mi meg a régi ingatlanárakat kérjük vissza.
Eszik, bőg, eszik, bőg…
…és mindennek a tetejébe a postásra hasonlít
Senki nem tartott pisztolyt a fejehez hogy hozzon a vilagra egy faszgoblint mar elnezest.
Szülés előtti depresszió.
Egyik ismerős anyuka mindig ezzel poénkodik:
A gyereknek mindig, minden életkorban 3 fő jellemzője van: Mindig éhes, mindig üvölt és mindig büdös.
A tinédzser a legrosszabb, mert az még vissza is pofázik.
tudom, most nem ez a lényeg , de azért egy ilyen extrémen állandóan sírós babát elvinnék egy-két dokihoz… dévény / gasztro (allergia??) / stb.
ismerősi körben letapadt izomzatú baba volt hasonló, hogy semmilyen pózban nem volt jó neki, fájdalma volt mindenhogy.
Kitartást és sok türelmet kívánok hozzá!
Na most az valahogy úgy van (így tapasztaltam), hogy rengetegszer rájön az emberre, hogy te jó ég mit tettem, és hogy megszületett a gyerek és nem lehet már a régi életemet visszakapni.
Máskor az jön rá az emberre, hogy voá, de durva, hogy valaki feltétel nélkül megbízik bennem, és én a felelősséget felvállaltam, és sikerül is ennek megfelelően döntéseket hozni. Meg az, hogy itt ez a kölök, és vajon milyen élete lesz? Tudom, sokan épp a jövőkép miatt nem vállalnak gyereket, de nekem meg az jut eszembe, milyen izgalmas lesz neki, amikor iskolába megy, új dolgokkal találkozik, szövetséget köt más emberekkel, majd engem túlélve benépesíti a helyet, amiben laktam. Engem ez meghat.
Megtapasztaltam az alja részeket, az alváshiányt, vagy amikor egyszerűen csak kétségbe esel, hogy nem tudod, mi baja a gyereknek. Vitatkoztam (néha pedig veszekedtem) a feleségemmel is egyes nevelési elveken. De megtapasztaltam azt is, hogy képes vagyok kiállni valakiért, aki számít rám, és meghatódom, hogy elfogadja a segítségem, stb.
Jogos, ha valaki ilyen blogbejegyzést ír mint ez a Bezzeganya, mert ezek a szorongások természetesek (bár egyesek siránkozásnak tartják). Mások pedig az előnyökön lelkendeznek, amely a maga nemében szintén jogos (mások ezt pedig gyerekvállalási propagandának tartják). De ez egy megbonthatatlan csomag nagy kalandokkal, és nagy szívásokkal.
Üdv: 36 éves kezdő apuka 2 hónapos gyerekkel
Elvolvasva a cikket nekem egy olyan anya képe jött le aki dafke nem kér segítséget és tanácsot senkitől. Inkább egy random cikkben panaszkodik, ami mondjuk még mindig jobb, mintha TikTok videóban ugrálna a bőgő gyerek fölött.
>Lesz ez valaha jobb?
Persze, tessék segítséget kérni.
Amúgy a gyerekek rohadt idegesítőek. A szülőség árnyoldala, hogy olyan, mintha folyamatosan józanul lennél egy buliban, ahol ezáltal elég hülyén érzed magad, ráadásul ott van veled a tök részeg kis haverod, aki nem tudja melyik bolygón van.
Csakhogy ezt a bulit azért mégis a kis részeg haverod teszi iszonyú királlyá, mert ő tök jól érzi magát és te is átveszed tőle, mert annyira szórakoztató, hogy nem tudsz nélküle bulizni. Ha éhes, rinyál, kimentek egy bureszért, amit amúgy te nem ennél meg, mert kurva gusztustalan, viszont ő atomon van, tök örül neki. Ha végre elindulnátok, állandóan esik-kel, baromi idegesítő, nem a te tempódban halad, de amúgy nevetsz. Vagy rajta, vagy vele. De iszonyú vicces.
Aludni csak akkor hagy, ha eleget ivott, hogy kidőljön. Ha nem, piszkál, hogy ő még bulizna. Na ez a része rossz.
De valahogy – minden komponensével együtt – életed bulijaként emlékszel rá.
A baba láthatóan beteg, azzal kéne inkább foglalkozni.
Az én fiam is utálta a babakocsit. Elmentem egy hordozási tanácsadóhoz, vettünk hordozót. Problem solved. Aludt rajtam én meg főztem, porszívóztam, mentem a dolgomra.
Hozzátáplálást 6 hó előtt a WHO sem ajánlja, valszeg azért üvölt mert az éretlen bélrendszerének kurvára megterhelő amit belelapátol. Igény szerinti szoptatás/tápszer a javasolt.
Miért akarna benn lenni a kiságyában ha nem alszik? Édesfaszom.
Aki úgy szül gyereket h annyit nem tesz meg h tájékozódik azt kurvára nem tudom sajnálni. Csak a gyerekét.
Nekem 2 van, kurva sok meló, de tudtam mit vállalok, a férjem is tudta. Együtt megoldottuk és meg fogjuk oldani.
De amikor felmerült h kellene vmi “jogosítvány” h gyereked legyen, akkor az ember meg le van nácizva.
Erről a panaszblogról kibannoltak amiért azt mertem írni a 4 gyerek miatt panaszkodó asszonynak, hogy talán kettő elég lett volna, ha ennyire nem megy.
Ó, nem azt csinálja a gyerek, amit ÉN akarok!
*meglepődött villámpocokfej*
Innen üzenem azoknak, akik nem szeretnének gyereket: Nem kötelező 🙂
most mar nem hangzik olyan jol a CSOK, nem?
Mea culpa semmi, de semmi empátiát nem érzek a hölgyike irányába. 🤷 Neki csak cukcsi babuka kellett, akivel villoghat a rokonoknak, barátoknak, esetleges problémákra nem is gondolt. A gyereked beteg, vidd orvoshoz, ne a neten sajnáltasd magad! Azt meg ne várd, hogy más nevelje fel altested gyümölcsét, te döntésed volt!
A babának már most gyomoridege van, hogy az óvodában nem átalakító műtéten kell átesnie! /s
Fura nekem meg se fordul a fejemben a gondolat, hogy “na akkor keressünk valami nőt aki majd tud szűlni és anya lenni”.
Két dolog jutott az eszembe:
1. az egyik gyerekem olyan kb 3-4 éves koráig egy kis harpia volt, aztán ÉN elmentem terapiaba, elkezdtem változni, és mit ad Isten, kb egy év alatt, mintha kicserélték volna a gyereket. Tapasztalataim alapján a gyerekeim a legjobb tukreim, főleg akkor, amikor letagadom magam előtt h vmi gaz van (bennem)…na ok megmutatják 😀
2. Én mindent elhiszek, sokszor van h nehéz és szar, és nincs már erő, de ezt meg beszélem a férjemmel/terapeutammal/barátnőmmel/anyámmal, de nem rakok ki a netre, h a gyerekek később ezt olvassa vissza:
“Én is nyugodt babát szerettem volna, de nekem ez jutott, és ahogy nekem az élet mindig úgy osztotta a lapot, hogy a sötét felét kapjam, most is jutott, ami jutott, amivel kínlódás van, szenvedés. Kövezzetek meg, utáljatok ki, hogy milyen egy anya, nem is anya, de még nem is ember, aki ilyet gondol, de nagyon sokszor jutottam már el addig, hogy leteszem egy kapuban és ott hagyom. És nevelje föl más, mert nekem nem ez a gyerek kell.”
Ez a no terapiaert kiállt, kívánom neki h találja meg a megfelelő szakembert.
Lehet valakinek furcsa lesz amit irok de nalunk tipikus becsuszott gyerek volt a fiam. Tudtuk h akarunk majd gyereket de sose volt megbeszelve h legyen e keszulodes vagy nem volt ennek egy ive h akkor mostantol ez a cel. De en azt az elvet vallom h a szuletes egy trauma. A gyerek mikor megszuletik egy traumat el at effektiv. Az elso lelegzetvetel, maga a megszuletes folyamata egy addig biztonsagos meleg helybol egy hideg hangos vilagba. De ugyanugy trauma a szulonek is. Keszitheted magad h te szulo leszel, meg olvashatsz konyveket. De a szulove valas valodi resze egy nagyon gyors folyamat. Amint kikerul az anya hasabol a gyerek, onnantol szulo vagy. Puff csak ugy. Az eletben igen keves dolog van ami ilyen gyorsan realizalodik. Nem lehet senki tokeletes szulo. Torekedhet , de a nap vegen ugyis el fog baszni valamit. De az emberi dolgok ilyenek. Nincsen abszolut jo vagy rossz. Nincsen tokeletesseg. Ettol lesz valami egyedi es minden alkalommal mas. El fog szulokent baszni az ember egy rakat dolgot de ugyan ennyit tud jol csinalni. En probalom visszaadni ezt az eletben. Felnoni a feladathoz, ha pedig valamit elrontok azt elemezni es majd legkozelebb jol csinalni. Ha mar nagyobb a gyerek megbeszelni. De lesz meg kiborulas meg veszekedes a gyerekkel sok. Elore latom h jovoheten is lesz dolog amin kiakadok de majd lesz olyan nap is amikor buszke leszek vagy csak egy jot nevetunk. Emberek vagyunk, kell mindenkinek egy kis szabadsag, egy sor a kollegakkal vagy egy film miutan a gyerek alszik. De ha mindenben probalja az ember az arany kozepet beloni az mar nem olyan rossz szerintem. Egy szo mint szaz, nem lehet tokeletesnek lenni de nem is kell szerintem. Ez emberi es valodi nem valami muvi dolog. Ez az en gondolatom milyen szulonek lenni. De szerintem mindenkinek megvan a sajat interpretacioja.
Durva dolgot csináltam: elolvastam a cikket és a kommenteket is xd
A gyerek beteg. Ottani kommentben írta is valaki a tej allergiát. Csak hát gyerekorvoshoz kéne járni, nem blogolni róla.
Lehet hülye vagyok, de hol van a cikkből, hogy mit tesz, hogy ne ordítson a gyerek? Dokik, szakemberek. Ha minden jó, akkor meg nem le kell rakni a szőnyegre aztán jóvanazúgy, mert nyilván érdekli a világ.. milyen dolgokat próbált csinálni a gyerekkel? Na mindegy, néha kell csak panaszkodós cikk is, megoldások helyett.