>”A tanulmány Roman V. Yampolskiy, a Louisville-i Egyetem Számítástechnika és mérnöki tudomány tanszékén dolgozó kutatónak a munkája. A publikációt [innen lehet letölteni](https://www.researchgate.net/publication/364811408_How_to_Hack_the_Simulation), és mi most ennek a tartalmát foglaljuk össze. Yampolskiy szerint a kérdést úgy lehet általánosabban feltenni, hogy a virtuális környezetbe helyezett intelligens ágensek (ezek lennénk például mi) kitörhetnek-e a tömlöcükből. A kérdésnek abból a szempontból is van jelentősége, hogy lehetséges-e a szuperintelligens MI-k kordában tartása (mi a kutatás ezen aspektusára ezúttal nem fogunk nagyon kitérni). Ami a mi szempontunkból érdekes, hogy Yampolskiy feltevése szerint a szökés lehetséges, méghozzá egyébként éppen a mesterséges intelligencia által.”
>
>”Yampolskiy szerint eleve a szimulációs hipotézis az, ami a kvantummechanika eddigi eredményeit a leginkább képes megmagyarázni. Ez viszont azt is jelentheti, hogy ezen a szinten akadhatnak olyan „loophole”-ok is, amiknek a kihasználásával megszökhetünk ebből a valóságból. Yampolskiy épp ezért úgy gondolja, hogy lényegében minden kvantummechanikai kutatás és felfedezés a szökésre tett kísérletként értelmezhető.”
Ez pedig a IFL Science + az eredeti tudományos cikk amire hivatkoznak:
>”Many researchers have conjectured that the humankind is simulated along with the rest of the physical universe – a Simulation Hypothesis. In this paper, we do not evaluate evidence for or against such claim, but instead ask a computer science question, namely: Can we hack the simulation? More formally the question could be phrased as: Could generally intelligent agents placed in virtual environments find a way to jailbreak out of them. Given that the state-of-the-art literature on AI containment answers in the affirmative (AI is uncontainable in the long-term), we conclude that it should be possible to escape from the simulation, at least with the help of superintelligent AI. By contraposition, if escape from the simulation is not possible, containment of AI should be, an important theoretical result for AI safety research. Finally, the paper surveys and proposes ideas for hacking the simulation and analyzes ethical and philosophical issues of such an undertaking.”
Vannak, akiknek az egész élete szimuláció. A barátságtól az orgazmuson át a szerelemig. (Csak a címet olvastam…) 😅🤷
Használjátok a pályaugrós glitchet.
Forduljatok meg háromszor magatok körül, ugorjatok egyet előre, egyet meg hátra, és mondjátok ki: “AGHFAST CAPOC”
Sikeres végrehajtás esetén nyugat-európai országba kerültök, végtelen pénz- és sörmennyiséggel.
Több esély van megszökni, mint leváltani a fideszt.
Tell me, Mr. Anderson, what good is a phone call when you are unable to speak?
Fel, Fel, Le, Le, Bal, Jobb, Bal, Jobb, BA, Start?
Érdekes hogy álatlánosan egyre több könnyen emészthető tartalomban és szub-kultúrában jelenik meg ez a filozófiai gondolat. Felnőtteknek szánt kissé összetettebb animációs sorozatoktól kezdve, könnyű irodalmon át, egészen gyerekeknek szánt műsorokig, ahol mindez csak mint egy gag van jelen. Hasonlóan érdekes, hogy a cikkben felmerül, hogy ok-okozati összefüggésben és a jelenlegi tudásunkat alapul véve akarunk ezen gondolkodni, ami alapvetően is hibás, hiszen, nem tudhatjuk hogy a világ ahol a mi szimulációnkat létrehozták hasonlóan működik-e mint a mienk, ami felveti a kérdést viszont, hogyha egyáltalán nem hasonlítunk, akkor miért lettünk létrehozva? Tehát ha egy minden tekintetben más civilizációról beszélünk, akkor annak mi szüksége van egy ilyen szimulációra? Ez kb egy megfejthetetlen paradoxon, mert hasonlóan mint a nagy bumm előtti semmit, ezt se tudjuk elképzelni. Az elménk határolt ( amit amúgy akkor lehet úgy magyarázni, hogy azért határolt, mert ez egy olyan edge case amit nem fejlesztettek le).
Amikor feljön ez a téma, akkor mindig azt az elméletet szeretem megemlíteni, hogy lehet mi egy olyan AI első alkotása vagyunk, amit arra készítettek hogy a készítők egzisztenciájának a jövőbeli lehetőségeit szimulálja. Mi csak egy próba verzió vagyunk, ahol az AI még nincs rendesen betanítva, így hasonlítunk valamennyire a készítőkre, de nagyon elnagyolva, az alap dolgaink megvannak, de a nüansznyik nem és csak azért hagyják futni ezt a szimulációt, hogy tovább tudják megfigyelni, és ezáltal javítani az AI működését. Rajtunk kívül még van rengeteg más hasonló szimuláció, hasonló okokból, ahol csak apróságok változtak. Minket valszeg már nem fognak update-elni, csak futunk a háttérben, hogy néha valaki ránk nézzen.
A Developer Mode kódját tudja valaki?
Teljesen mindegy, mert ha tényleg szimuláció, attól még nekünk ez a valóság, tehát továbbra is véresen komoly a létezés valósága.
Képzeld el hogy kitörsz a szimulációból és az univerzum forráskódjának a legelső sora, amit meglátsz, így néz ki:
//elviekben mivel a legelső szóköznél elvágom így nem maradhat benne sem not, and és or tehát az emberek nem tudnak kiszökni
IDDQD
Én ma láttam az út fölött egy galambot a termőföldek között, ami egy helyben levitált. Mozgatta a szárnyát, lefele nézett, nyitva volt a szája, de amikor elmentem alatta, akkor elrepült. Kb mintha egy bug lett volna. Nagyon bizar volt, mert szél nem volt.
A szimuláció bizonyítására van egy szerintem jó ötletem:
Túl kell terhelni a szimuláció során használt hardvert! Ha elfogadjuk, hogy egy szimulációban élünk, a hullám-részecske kettősségre egyfajta optimalizációként is tekinthetünk. A tény, hogy optimalizálásra van szükség előre vetíti, hogy a szimuláció futtatására szánt számítási kapacitás véges, így feltételezhetjük, hogy azt túl lehet terhelni. Na de hogyan?
A Schrödinger macskája gondolatkísérlettel! Ugye abban a kísérletben a macska egyszerre él és halott, viszont nem ez az izgalmas rész, hanem az, hogy miért? Azért, mert van a lezárt dobozban valami, ami ténylegesen véletlenszerűen tud előidézni két állapotot: egy radioaktív elem bomlása vagy bekövetkezik, vagy nem és amíg valaki ki nem nyitja a dobozt, hogy megnézze, hogy a bomlás beindította-e az események azon biztos láncolatát, ami végül a macska halálához vezetett, a két állapot valószínűsége 50-50, vagyis a két valóság egyszerre létezik a dobozon belül.
Szerintem ezt kellene továbbgondolni és kitalálni egy olyan “eszközt”, ami nem csak két állapotot tud véletlenszerűen létrehozni, hanem sokkal-sokkal többet. Ennek az lenne a következménye, hogy a dobozon belül hirtelen túl sok valóságnak kellene egyszerre léteznie, ami hatást gyakorolhatna a szimuláción kívülre.
Az, hogy hogyan vesszük észre, hogy hatást gyakorolt egy nehezebb kérdés, hiszen minden relatív a rendszeren belül. Ha lelassul az idő, vagyis lelassul a fény sebessége, azt nem fogjuk észrevenni, hiszen mindent abból eredeztetünk. Kivéve talán (!) a gravitációt. Ha ez így van, a kísérlet elvégzésével párhuzamosan jó lenne gravitációs hullám nyomai után kutatni, és ha találunk ilyet, és a kísérletet megismételve a gravitációs hullám nyoma is megismétlődik, az szerintem már elfogadható lenne bizonyítékként.
A kérdés így már “csak” az marad, hogy milyen eszközzel tudnánk olyan véletlenszerű eseményt generálni, ami nem csak két, de sokkal több állapotot tud ténylegesen véletlenszerűen (!) létrehozni (és nem mellesleg belefér egy dobozba)? Ha ez megvan, becsszóra megcsinálom a kísérletet, mert onnantól már nem annyira bonyolult.
HESOYAM
> Az viszont lehetséges, hogy amennyiben ezt a szimulációt kívülről megfigyelik, úgy a megfigyelők figyelmét felhívjuk arra, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy egy szimulációban élünk, és így talán kiválthatunk bennünk némi empátiát, és páran közülük talán a segítségünkre sietnének, és segítenének a szökésben. Egyesek szerint ehhez **valami hatalmas építményt** kellene az emberiségnek összehoznia, amely azt jelzi, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy pusztán egy virtuális valóságban élünk.
Érintőleges komment a témához. Néha eszembe jut, hogy mi van akkor, ha megőrültem, és csak haluzom az életem, igazából egy bolondokházában ülök a gumiszobában…aztán mindig azzal nyugtatom magam, hogy ennyire csak nem lehet szar a képzelőerőm, hogy napi 9 óra irodai meló teljen csak tőlem..
Megnyitom a redditet. Elolvasom a poszt címét. Megnyitom a belinkelt cikket. Elolvasom. Visszatérek kommentelni. Kommentek száma… Ööö… [42.](https://imgur.com/a/hV1Duxo)
21 comments
Ez pár rész érdekes a cikkből:
>”A tanulmány Roman V. Yampolskiy, a Louisville-i Egyetem Számítástechnika és mérnöki tudomány tanszékén dolgozó kutatónak a munkája. A publikációt [innen lehet letölteni](https://www.researchgate.net/publication/364811408_How_to_Hack_the_Simulation), és mi most ennek a tartalmát foglaljuk össze. Yampolskiy szerint a kérdést úgy lehet általánosabban feltenni, hogy a virtuális környezetbe helyezett intelligens ágensek (ezek lennénk például mi) kitörhetnek-e a tömlöcükből. A kérdésnek abból a szempontból is van jelentősége, hogy lehetséges-e a szuperintelligens MI-k kordában tartása (mi a kutatás ezen aspektusára ezúttal nem fogunk nagyon kitérni). Ami a mi szempontunkból érdekes, hogy Yampolskiy feltevése szerint a szökés lehetséges, méghozzá egyébként éppen a mesterséges intelligencia által.”
>
>”Yampolskiy szerint eleve a szimulációs hipotézis az, ami a kvantummechanika eddigi eredményeit a leginkább képes megmagyarázni. Ez viszont azt is jelentheti, hogy ezen a szinten akadhatnak olyan „loophole”-ok is, amiknek a kihasználásával megszökhetünk ebből a valóságból. Yampolskiy épp ezért úgy gondolja, hogy lényegében minden kvantummechanikai kutatás és felfedezés a szökésre tett kísérletként értelmezhető.”
Ez pedig a IFL Science + az eredeti tudományos cikk amire hivatkoznak:
[https://www.iflscience.com/if-we-re-living-in-a-simulation-a-computer-scientist-has-a-plan-to-escape-66235](https://www.iflscience.com/if-we-re-living-in-a-simulation-a-computer-scientist-has-a-plan-to-escape-66235)
[https://www.researchgate.net/publication/364811408_How_to_Hack_the_Simulation](https://www.researchgate.net/publication/364811408_How_to_Hack_the_Simulation)
Itt van hozzá az utóbbihoz az abstract is:
>”Many researchers have conjectured that the humankind is simulated along with the rest of the physical universe – a Simulation Hypothesis. In this paper, we do not evaluate evidence for or against such claim, but instead ask a computer science question, namely: Can we hack the simulation? More formally the question could be phrased as: Could generally intelligent agents placed in virtual environments find a way to jailbreak out of them. Given that the state-of-the-art literature on AI containment answers in the affirmative (AI is uncontainable in the long-term), we conclude that it should be possible to escape from the simulation, at least with the help of superintelligent AI. By contraposition, if escape from the simulation is not possible, containment of AI should be, an important theoretical result for AI safety research. Finally, the paper surveys and proposes ideas for hacking the simulation and analyzes ethical and philosophical issues of such an undertaking.”
Vannak, akiknek az egész élete szimuláció. A barátságtól az orgazmuson át a szerelemig. (Csak a címet olvastam…) 😅🤷
Használjátok a pályaugrós glitchet.
Forduljatok meg háromszor magatok körül, ugorjatok egyet előre, egyet meg hátra, és mondjátok ki: “AGHFAST CAPOC”
Sikeres végrehajtás esetén nyugat-európai országba kerültök, végtelen pénz- és sörmennyiséggel.
Több esély van megszökni, mint leváltani a fideszt.
Tell me, Mr. Anderson, what good is a phone call when you are unable to speak?
Fel, Fel, Le, Le, Bal, Jobb, Bal, Jobb, BA, Start?
Érdekes hogy álatlánosan egyre több könnyen emészthető tartalomban és szub-kultúrában jelenik meg ez a filozófiai gondolat. Felnőtteknek szánt kissé összetettebb animációs sorozatoktól kezdve, könnyű irodalmon át, egészen gyerekeknek szánt műsorokig, ahol mindez csak mint egy gag van jelen. Hasonlóan érdekes, hogy a cikkben felmerül, hogy ok-okozati összefüggésben és a jelenlegi tudásunkat alapul véve akarunk ezen gondolkodni, ami alapvetően is hibás, hiszen, nem tudhatjuk hogy a világ ahol a mi szimulációnkat létrehozták hasonlóan működik-e mint a mienk, ami felveti a kérdést viszont, hogyha egyáltalán nem hasonlítunk, akkor miért lettünk létrehozva? Tehát ha egy minden tekintetben más civilizációról beszélünk, akkor annak mi szüksége van egy ilyen szimulációra? Ez kb egy megfejthetetlen paradoxon, mert hasonlóan mint a nagy bumm előtti semmit, ezt se tudjuk elképzelni. Az elménk határolt ( amit amúgy akkor lehet úgy magyarázni, hogy azért határolt, mert ez egy olyan edge case amit nem fejlesztettek le).
Amikor feljön ez a téma, akkor mindig azt az elméletet szeretem megemlíteni, hogy lehet mi egy olyan AI első alkotása vagyunk, amit arra készítettek hogy a készítők egzisztenciájának a jövőbeli lehetőségeit szimulálja. Mi csak egy próba verzió vagyunk, ahol az AI még nincs rendesen betanítva, így hasonlítunk valamennyire a készítőkre, de nagyon elnagyolva, az alap dolgaink megvannak, de a nüansznyik nem és csak azért hagyják futni ezt a szimulációt, hogy tovább tudják megfigyelni, és ezáltal javítani az AI működését. Rajtunk kívül még van rengeteg más hasonló szimuláció, hasonló okokból, ahol csak apróságok változtak. Minket valszeg már nem fognak update-elni, csak futunk a háttérben, hogy néha valaki ránk nézzen.
A Developer Mode kódját tudja valaki?
Teljesen mindegy, mert ha tényleg szimuláció, attól még nekünk ez a valóság, tehát továbbra is véresen komoly a létezés valósága.
Képzeld el hogy kitörsz a szimulációból és az univerzum forráskódjának a legelső sora, amit meglátsz, így néz ki:
//elviekben mivel a legelső szóköznél elvágom így nem maradhat benne sem not, and és or tehát az emberek nem tudnak kiszökni
IDDQD
Én ma láttam az út fölött egy galambot a termőföldek között, ami egy helyben levitált. Mozgatta a szárnyát, lefele nézett, nyitva volt a szája, de amikor elmentem alatta, akkor elrepült. Kb mintha egy bug lett volna. Nagyon bizar volt, mert szél nem volt.
A szimuláció bizonyítására van egy szerintem jó ötletem:
Túl kell terhelni a szimuláció során használt hardvert! Ha elfogadjuk, hogy egy szimulációban élünk, a hullám-részecske kettősségre egyfajta optimalizációként is tekinthetünk. A tény, hogy optimalizálásra van szükség előre vetíti, hogy a szimuláció futtatására szánt számítási kapacitás véges, így feltételezhetjük, hogy azt túl lehet terhelni. Na de hogyan?
A Schrödinger macskája gondolatkísérlettel! Ugye abban a kísérletben a macska egyszerre él és halott, viszont nem ez az izgalmas rész, hanem az, hogy miért? Azért, mert van a lezárt dobozban valami, ami ténylegesen véletlenszerűen tud előidézni két állapotot: egy radioaktív elem bomlása vagy bekövetkezik, vagy nem és amíg valaki ki nem nyitja a dobozt, hogy megnézze, hogy a bomlás beindította-e az események azon biztos láncolatát, ami végül a macska halálához vezetett, a két állapot valószínűsége 50-50, vagyis a két valóság egyszerre létezik a dobozon belül.
Szerintem ezt kellene továbbgondolni és kitalálni egy olyan “eszközt”, ami nem csak két állapotot tud véletlenszerűen létrehozni, hanem sokkal-sokkal többet. Ennek az lenne a következménye, hogy a dobozon belül hirtelen túl sok valóságnak kellene egyszerre léteznie, ami hatást gyakorolhatna a szimuláción kívülre.
Az, hogy hogyan vesszük észre, hogy hatást gyakorolt egy nehezebb kérdés, hiszen minden relatív a rendszeren belül. Ha lelassul az idő, vagyis lelassul a fény sebessége, azt nem fogjuk észrevenni, hiszen mindent abból eredeztetünk. Kivéve talán (!) a gravitációt. Ha ez így van, a kísérlet elvégzésével párhuzamosan jó lenne gravitációs hullám nyomai után kutatni, és ha találunk ilyet, és a kísérletet megismételve a gravitációs hullám nyoma is megismétlődik, az szerintem már elfogadható lenne bizonyítékként.
A kérdés így már “csak” az marad, hogy milyen eszközzel tudnánk olyan véletlenszerű eseményt generálni, ami nem csak két, de sokkal több állapotot tud ténylegesen véletlenszerűen (!) létrehozni (és nem mellesleg belefér egy dobozba)? Ha ez megvan, becsszóra megcsinálom a kísérletet, mert onnantól már nem annyira bonyolult.
HESOYAM
> Az viszont lehetséges, hogy amennyiben ezt a szimulációt kívülről megfigyelik, úgy a megfigyelők figyelmét felhívjuk arra, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy egy szimulációban élünk, és így talán kiválthatunk bennünk némi empátiát, és páran közülük talán a segítségünkre sietnének, és segítenének a szökésben. Egyesek szerint ehhez **valami hatalmas építményt** kellene az emberiségnek összehoznia, amely azt jelzi, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy pusztán egy virtuális valóságban élünk.
Bábel tornya jutott erről eszembe.
https://preview.redd.it/fw3ozt3o6l1a1.jpeg?width=481&format=pjpg&auto=webp&s=e75c5aa2791b00ef349822aa6e15060aaf7710e8
Érintőleges komment a témához. Néha eszembe jut, hogy mi van akkor, ha megőrültem, és csak haluzom az életem, igazából egy bolondokházában ülök a gumiszobában…aztán mindig azzal nyugtatom magam, hogy ennyire csak nem lehet szar a képzelőerőm, hogy napi 9 óra irodai meló teljen csak tőlem..
Megnyitom a redditet. Elolvasom a poszt címét. Megnyitom a belinkelt cikket. Elolvasom. Visszatérek kommentelni. Kommentek száma… Ööö… [42.](https://imgur.com/a/hV1Duxo)
there is no cow level
This means war with your creator…