Népszerű a mamahotel: a fiatalok jó részének fogalma sincs, mikor költözik el otthonról

32 comments
  1. Ez a mamahotel kifejezés továbbra is a szociális bujtogatás kategória. Amúgy meg hányszor hozzák még le és hányszor lesz ideposztolva? Már az is üdítő lenne ha úgy hoznák le, hogy konkrétan leírják, hogy lakhatási válság van.

  2. Nyilvan mindenkinek az a vágya, hogy 30 évesen /családosan/barátnővel/gyerekkel még a szülővel éljen. Szó sincs az irreális albérletárakról vagy kiszámíthatatlanságukról. Az ingatlan árakról meg ne is beszéljünk. Szerintem egy 30 éves ember még egész életébe nem keresett netto 70m ft ot😀 biztos ingatlant tud venni mindenki. Fel se huzom már magam ezen. Én lemondtam a saját ingatlanról már😁

  3. Mihaszna faszok, tessék kiköltözni és saját lábra állni, mindenkinek ott van az olcsó és elérhető szociális bérlakásrendszer.
    Ja, várj.

  4. Van is értelme 2 havonta lehozni egy ilyen cikket. Kezdő fizu, nyelvtudással, szakképesítéssel,200k.körül, diplomával valamivel több. Abból azért picit nehéz összerakni.

  5. 27 vagy 28 voltam mikor el tudtam lépni otthonról és még én éreztem magam szarul hogy csak ekkorra sikerült. Albi és kis garzon de még mindig jobb mint a szülőkkel.

  6. 18 vagyok. Egyetem alatt dolgozni tervezek kezdeni, és kis megtakarítással albérletbe költözni.

    Akkor ez így nem túl kivitelezhető? 😀

  7. Még ha nem is lenne lakhatási válság: miért ciki a “mamahotel”? Miért gáz jó viszonyban lenni és közel maradni a szülőkhöz? Egy közelgő környezeti és szociális válság idején sem a legokosabb döntés minél jobban szétszakadni és fajlagosan több erőforrást használni.

  8. 20 évesen egyetem miatt költöztem el otthonról albiba. Ha otthon a városi fősulira jelentkeztem volna szerintem még szüleimmel élnék. Persze az első években – amíg mrészeg voltam – kellett az otthoni segítség albihoz. Krva nehéz a helyzet egy fiatalnak.

  9. Hát én akárhogy is nézem, a jelenlegi áraknál igenis valid lehetőség a “mamahotel”. Nézzük öcsémet. Albérlet elvinné a fizuja felét + kaja + egyéb. Most megmarad neki > a fizuja 2/3-a, ami gyakorlatilag szabad felhasználású keret.

  10. Azért mamahotel és mamahotel között is vannak különbségek, sok értelemben.

    Van pár ismerősöm, akiknek “többgenerációs” házuk van/volt. Gyakorlatilag az is mamahotel, de mennyivel másabb, mint egy panel 50-60 négyzetmétere. (Viszont csak 1-2 embert tudnék mondani, aki egyetem alatt saját lakást kapott).

    Aztán van az, aki amúgy megtehetné, hogy elköltözzön (akár vétel, akár bérlés szintjén), de neki kényelmes az, hogy anyuka főz meg mos rá, aztán vagy beszáll a költségekbe, vagy nem (de inkább nem).

    Én is sokáig húztam a mamahotelben, végül barátnővel összeköltözés lett az elköltözés.

  11. teljes szívemből gyűlölöm ezt a kifejezést. nem, nem azért, mert otthon élek, még mielőtt valaki beleköt. hogy a toszba költözzön el bárki is ilyen lófasz bérek és irreálisan magas lakás/albérletárak mellett?

  12. Nem népszerű, hanem kényszerű… Kivagyok ezektől a cikkektől. Mintha a mai 20-as 30-as korosztály egy tróger banda lenne mert nem akarnak elköltözni otthonról…

  13. Szeretem ezt a témát mert gyakorlatilag rám szabták. 30-as mamahotelban élő, alkalmi kapcsolatok közt tengődő fiatalként nem érzem rosszul magam. Hogy miért? Igazából 20-as éveim végéhez közeledve szerettem volna egy lakást, kisebb házat telekkel, talán családot is, gyereket. Aztán úgy voltam vele, látva az állapotokat, hogy gyerekek , ez az ország nagyon elindult a vicc kategória irányába… Gyakorlatilag oktatás , egészségügy nincs, ahogy belső gazdaság sincs , béreket mesterségesen lent tartják és nem erősítik a pénzt, sőt…. Egy év alatt 20-25% pénzromlás, 3 év alatt 96%-os élelmiszer áremelkedés. Egy egyszerű középkategóriás autó aranyáron van, lakásokról ne is beszéljek, törlesztők vicc kategóriában. Az utóbbi időben egyre többet gondolkozom azon , hogy igazából mi a f***rt is fizetek adót, mi a f…..t keresek még itt, kb mindenki lelépett rajtam kívül…

    Pénzügyileg egyébként az átlaghoz képest úgy gondolom jól állok amire kell arra könnyedén költök, persze jelen körülmények között nem vállalnék hitelt Európa leggyengébb és leginkább leépített országában mert két hétnél tovább én se látom előre mi is lesz itt…

    Úgy vagyok vele ha már saját lakásom nincs akkor a szülőit újítottam fel , saját lakókörnyezet kialakításával, ezzel kb milliókat spóroltam, szülők egyébként se akarják eladni a házat kisebbe költözni. Érdekesség , hogy a környéken a házak , lakások 70+ százaléka befektetési jellegű vagy elhagyatott, nulla bérlakás, nulla önkormányzati lakás.

    Egy alkalommal beszéltem a megválasztott képviselővel, hogy milyen lehetőségek lennének számomra , esetleg önállósodás irányára , azt mondta beszél a polgármesterrel a témában, úgy volt hogy a polgármester napirendre is tűzi a témát mert nem egyedi az eset és céljuk a helyiek megtartása, hát valahogy nem történt meg az értekezés. Két hónappal később összefutottam a képviselővel, kérdezem mi a helyzet. Azt mondta nem került a témák közé, mert voltak fontosabb dolgok is… Mikor visszakérdeztem , hogy számukra mi a fontosabb a 3. feleslegesen kiépített sportlétesítmény vagy a helyi vallási közösség pénzzel való kitömése, ezután még ő sértődött meg és kiabált le , hogy mit is képzelek.

    A nyílt utcán küldtem el a p*csába és köszöntem meg a kiállást a fiatalokért…

  14. Biztos hogy nem lennék a mai fiatalok helyében.Az Y gereráció eleje (1970-es évek végén születették) és az X voltak még olyan helyzetben hogy vagy hitellel vagy családi segítséggel de csak meglett az első ingatlan.Onnan meg már mindig könnyebb továbblépni.
    Jelenleg 1,2-1,5 miliónál járnak a nm árak, ha valaki normális környékre akar Budapesten költözni egy átlagos méretű lakásba (50 nm) az 60 millától kezdhet számolni.
    A lakáshitelezés egyre szigorított rating szerint megy, jelenlegi inflációs, kamatstopos környezetben szinte földbe van állva a hitelkibocsátás, 40-50%-os önerő alatt a legtöbb banki riskes simán kattint a rejected gombra.
    Még átlag feletti bérből is megtakarítással kb 15 év alatt lehet összehozni az önerőt ha a család semmilyen segítséget nem tud adni és akkor még 20 évnyi hiteltötlesztés.
    Magyarul egy 25 éves fiatal ha viszonylag korán jut normális bérhez, 60 éves korára tud tehermentes saját lakással rendelkezni.
    Ez annyira nevetséges, hogy inkább sírni kell rajta.

  15. Egyébként (nyilván le fog mindenki downvoteolni de pont leszarom) aki mondjuk 30 évhez közel van vagy elmúlt 30 is és otthon lakik és a közeljövőben sincs más neki kilátásban (és mondjuk az elmúlt 10 évben sem jött össze neki semmi előrelépés ha mondjuk 18-21 évesen fejezte be a tanulást) mivel 50-100 millió egy normális lakás/ház rendes lokációban és ennek mondjuk negyedét sem tudta összespórolni, meg az ősök is csórók annak a fejében nem fordult még meg, hogy elmenjen külföldre? Vagy meddig akarja ezt csinálni, netalántán annyi az összes életcélja, hogy megvárja míg a szülők kihalnak alóla?

    Lehet ezen triggerelődni, de én is ismerek 30-35 éves “mamahoteles” emberkéket akik kib*szott frusztráltak ha ez szóba jön, és mindig más a hibás, a másiknak könnyű mert ….. (idézet helye), de nyilván ő egyáltalán nem tehet róla. Mindig van valami mentő sztori (mintha más élete könnyű lenne, és ne lenne tele nehézségekkel vagy tragédiákkal).

    Nem csak férfiak de nők is sokszor lenézik, hogy nincs valakinek lakása mert neki mondjuk kell a biztonság, de ha az aktuális faszija kibassza akkor megy haza vidékre az anyjáékhoz mert l*faszt nem keres és egy albérletet se tud fenntartani. Nagyon sok ilyen van. Csak nem értem akinek ez a helyzet nem jó és nyilván senkinek sem az, akkor felnőtt emberként nem megsértődni kéne a mamahotel kifejezésen hanem -lehet köszönni a mindenkori magyar kormánynak- mondjuk elmenni külföldre és ott helytállni mert itt más lehetőség aligha van. Én is mikor elköltöztem otthonról 2 meló kellett, hogy tanulás mellett meg tudjak élni, de hamar rájön az ember, hogy ez kvára nem pálya, nem értem azokat akik képesek benne ragadni ebben. Vagy akkor ne panaszkodjanak ezek az emberek. Másik a “Már elfogadtam a sorsom” kezdőszett. Hát akkor jó…

  16. Inkább én költöztem el otthonról, nem egészséges egy felnőtt férfival egy háztartásban élni, még ha a fiam is. Kis gyerek, kis gond, nagy gyerek, nagy gond… (Bp-i vagyok, eleinte próbáltam vidéken munkát találni, de végül külföld lett belőle.)

  17. Ebben most az a “vicces”, hogy amikor valaki meg azt kérdezte, mennyire legyen prioritás, hogy a gyerekeinek lakásra gyüjtsön, akkor szinte csak olyan válaszokat kapott, hogy nem kell az, álljanak csak a saját lábukra, tanulják meg, mi az élet.

  18. Engem kiraktak otthonról 16 évesen. A szüleim elváltak és sehova nem kellettem. De ha én lennék szülő,én szivesen laknék a gyerekeimmel. Szóval nem értem miért van ez démonizálva.

Leave a Reply