22 évvel ezelőtt egy szavalóverseny után József Attila-kötettel akarták kiszúrni a szemem. Mondtam, hogy az már van, ezért becserélték valami friss mesekönyvre, amit nemrég kapott a suli egy könyvcsomagban, és állítólag jó…

11 comments
  1. És mennyire zavart utána, hogy az összes többi rész a Mary GrandPré által illusztrált verzió, és ez teljesen elüt? Én nem bírtam volna élni azzal a káosszal a könyvespolcomon.

  2. Érdekes dolog ez az olvasás.

    Bizonyára bennem is van a hiba, mert egész kis korom óta szerettem a könyveket. Amikor meg megtanultam olvasni, nos az egy különös, új világot nyitott meg előttem.

    Utána jött az iskola és a kötelező olvasmányok. Nagyon-nagyon kevés hiányzott ahoz, hogy végleg elvegyék a kedvem az olvasás szeretetétől. Szerencsére túléltem azt az időszakot kegyelem kettes osztályzatokkal. Egyetlen tanárom sem akarta megérteni, hogy én szeretek olvasni, csak a kötelező olvasmányoktól áll fel a szőr a hátamon.

    Már közép iskolás voltam, mikor egy kisebb vita alakult ki a tanár és közöttem. Megjegyeztem, hogy képtelenség úgy írni fogalmazványt egy regényről, ha nem szeretem olvasni. Erre Ő: Bizonyára nem is létezik olyan könyv, amit szeretne olvasni a tisztelt tanuló!

    Erre kapásból felsoroltam vagy öt regényt, amit nem olyan rég olvastam. Volt közöttük olyan is, amit akkor már többször.

    Talán itt volt szerencsém, hogy nem rántottak meg magyarból. A tanár nagy vehemensen és elég lenézően elém lökött néhány pecsétes lapot és közölte, hogy a felsoroltakból válasszak ki egy regényt és iskola után bent maradok a teremben és írjak neki róla fogalmazványt.

    Zsoldos Péter: Távoli tűz regényét választottam.

    Elvégeztem a középiskolát és nem rántottak meg semmiből. A többit az olvasó fantáziájára bízom.

    Elmúltam 54 éves, bizonyos emlékek azért nem szépülnek meg.

    Mind a mai napig rendszeresen olvasok regényt esténként. Jelenleg Andrzej Sapkowski: Vaják könyv sorozatát olvasom.

Leave a Reply