Nagyon értelmes a faszi, de kicsit részrehajlónak érzem. Olyan ex fideszes, aki a frissen elkallódott értelmiségi egyedeket terelgeti vissza a nyájba…
Alapvetően kedvelem Tölgyessyt, de most szinte semmi olyan nem hangzott el, amit már ne mondott volna el az elmúlt 1-2 évben akár itt a Partizánon is, szóval ez inkább ilyen “best of Tölgyessy” adás volt. Mondjuk én minden megszólalását követem évekre visszamenőleg, szóval attól még érdemes meghallgatni, aki nem annyira figyeli őt.
Marci elkövette azt a hibát, hogy próbált kérdéseket feltenni, de felesleges, mert az öreg inkább előadásokat szokott tartani, mintsem interjút ad, a kérdések láthatóan nem nagyon izgatják. Az áprilisi adásban is az volt, hogy az öreg beszélt szakadatlanul, Marci meg hallgatott.
Big copium sip sips
Az utolsó ilyen elemzéstől lejöttem az ellenzékről és elfogadtam, hogy a magyar nép egy ostoba, pranyó, szőröstalpú, igénytelen csürhe, ami 5 ft-ért megbaszná az anyját is.
Továbbra sem győz meg abban, hogy a NewYorkTimeson szerepelni azt jelenti világpolitikai tényező vagy. (Ennyi erővel Kanye West is az.) Abban pedig talán érdemes egy nagyon erős cezúrát vonnunk, hogy Orbán alapvetően a szélsőjobb példaképe, mind Európában, mind Amerikában. (nem tudom ez önmagában őt beemeli-e a világpolitika játszóterére)
Ironikus módon az “orbánizmus” egészen addig maradhat hatékony, ameddig nyugaton a konszenzusos rendszer uralkodik. Ha Németországban pl. hatalomra kerülne egy hasonló rendszer, annak Orbánra nézve katasztrofális következményei lennének. “Szerencsére” sem gazdaságilag, sem szellemileg, sem tudományosan nem kifejezetten hatékony a megközelítése. Gyenge vezetők sokkal nagyobb fejlődési ütemet produkáltak pl. Romániában, így Orbán max addig érdekes külföldön, ameddig ellenzékben vagy.
5 comments
Nagyon értelmes a faszi, de kicsit részrehajlónak érzem. Olyan ex fideszes, aki a frissen elkallódott értelmiségi egyedeket terelgeti vissza a nyájba…
Alapvetően kedvelem Tölgyessyt, de most szinte semmi olyan nem hangzott el, amit már ne mondott volna el az elmúlt 1-2 évben akár itt a Partizánon is, szóval ez inkább ilyen “best of Tölgyessy” adás volt. Mondjuk én minden megszólalását követem évekre visszamenőleg, szóval attól még érdemes meghallgatni, aki nem annyira figyeli őt.
Marci elkövette azt a hibát, hogy próbált kérdéseket feltenni, de felesleges, mert az öreg inkább előadásokat szokott tartani, mintsem interjút ad, a kérdések láthatóan nem nagyon izgatják. Az áprilisi adásban is az volt, hogy az öreg beszélt szakadatlanul, Marci meg hallgatott.
Big copium sip sips
Az utolsó ilyen elemzéstől lejöttem az ellenzékről és elfogadtam, hogy a magyar nép egy ostoba, pranyó, szőröstalpú, igénytelen csürhe, ami 5 ft-ért megbaszná az anyját is.
Továbbra sem győz meg abban, hogy a NewYorkTimeson szerepelni azt jelenti világpolitikai tényező vagy. (Ennyi erővel Kanye West is az.) Abban pedig talán érdemes egy nagyon erős cezúrát vonnunk, hogy Orbán alapvetően a szélsőjobb példaképe, mind Európában, mind Amerikában. (nem tudom ez önmagában őt beemeli-e a világpolitika játszóterére)
Ironikus módon az “orbánizmus” egészen addig maradhat hatékony, ameddig nyugaton a konszenzusos rendszer uralkodik. Ha Németországban pl. hatalomra kerülne egy hasonló rendszer, annak Orbánra nézve katasztrofális következményei lennének. “Szerencsére” sem gazdaságilag, sem szellemileg, sem tudományosan nem kifejezetten hatékony a megközelítése. Gyenge vezetők sokkal nagyobb fejlődési ütemet produkáltak pl. Romániában, így Orbán max addig érdekes külföldön, ameddig ellenzékben vagy.