En a ketezres evek vegen, ketezertizes evek elejen tanitottam egyetemen. Hajszalra ugyanez volt a helyzet. Egyszeruen amig a felsooktatast folosleges sallangnak tartjuk, addig nem is fog valtozni.
Edit: Nagyon felrementek a valaszok. Tehat kezdjuk ott, hogy elmesz egyetemre. Mindenki kotelessegenek erzi majd elmeselni, milyen egy eloskodo fereg vagy, hiszen a helyett, hogy dolgoznal itt lopod a napot. Ehhez megkapod a tenyleg nevetseges osztondijakat, ami melle dolgoznod is kell. Nem erzed ugy, hogy barki tamogatna az onfejlesztesben.
A Kadar-rendszerben gyakorlatilag nem letezett dolgozo egyetemista, kollegiumot mindenki kapott, meg annyi penzt, hogy kb. eleljen. Melle mindenhonnan azt hallottad, milyen fontos, hogy minel kepzettebb emberek tamogassak az orszagot. Ugyebar akkor meg nem a szalagmunkasok gyarmata akartunk lenni.
Csak egy lenyegi kulonbseg, hogy annak idejen azt sulykoltak beled minden modon, hogy fontos, hasznos egyetemre jarni, egy mai hallgatot legfoljebb lekopnek, az egyszeri taxisofor is lenezi. Nem is tesz jot a szellemi egeszsegnek.
Ki gondolta volna…
Kíváncsi vagyok más országokba milyen lehet a helyzet.
Sajnos ebben semmi meglepő nincs annak fényében, ahogy kezelik a hallgatókat sok egyetemen. Normális országban nem lehetne ilyeneket megcsinálni, de itt semminek sincs következménye (csak a hallgatók oldalán).
Ezt tapasztaljuk itt Redditen rendszeresen.
> Számos esetben nőtt az online játékokra fordított idő és az alkoholfogyasztás, ennél kisebb mértékben, de szintén előfordult a pornográf tartalmak fogyasztásának és a dohányzás mértékének növekedése. Ritkábban ugyan, de megküzdési stratégiák eszközei között megjelent az önsértés, valamint a nyugtatók és kábítószerek használata is. A hallgatók 37,5 százaléka egyáltalán nem végez testmozgást, kicsit több mint 26 százalékuk heti egyszer-háromszor és csak 9,9 százalék heti négyszer vagy többször.
Az kinek a felelőssége, hogy pont ezeket a megküzdési stratégiákat választják és nem egészségesebb/konstruktívabb alternatívákat?
Szerencsére ez rám nem igaz, mert nem vagyok egyetemista.
Volt “szerencsém” első kézből megtapasztalni amikor egy külföldi hallgató jóhiszeműen írt egy emailt hogy szorong és depressziója van és szeretné ha az egyetem segítene neki segítséget találni.
Nagyszerűen képzett és ~~egyáltalán nem túlfizetett~~ rektorhelyettes válasza: én is depressziós vagyok oldd meg.
Nagyon boomer szutyoknak érzem magam amikor ilyenek jönnek ki belőlem de a mentális állapot oké volt amikor orvostanhallgatók bevett gyakorlatként spuriztak miközben 2000+ oldalas könyveket magoltak, amikor jogász hallgatók a már elavult törvénykönyvből készültek de a vizsgán már a hatályost kérdezték?
Mindenkinek van egy rémtörténete hogy hol hogyan és mivel szopatták, a mentális állapot nem most lett szar, és nem is erre kellene mutogatni.
De persze aki öt percnél tovább belelátott egy egyetem működésébe (HÖKnél feljebb persze, ott elég erős tűzfal van hogy mit szabad tudniuk) az rájön hogy egy olyan szinten rozoga rendszer a magyar felsőoktatás hogy inkább mindenki úgy tesz mintha a mentális egészség nem lenne tényező, mert nincs aki ezt a szart helyre tudná rakni.
Huhú na igen, és ez sokszor egy jó adag Stockholm-szindrómával is társul főleg az itthoni nevesebb egyetemek körében. Ezt a fajta szopást sokan csak úgy tudják elviselni, hogy érvényt adnak neki, hogy de majd utána milyen jó lesz a munkaerőpiacon és mindenki sorba fog érte állni. Aztán amikor szembesülnek olyasmivel, hogy a debreceni egyetemről is vannak kollégái meg az óbudairól vagy bárhonnan, akik tök ugyanazt a munkát csinálják és pénzt kapják, akkor jön a belső frusztráció, hogy akkor lehet mégis értelmetlenül szopattak szét évekig.
Emlékszem mikor otthagytam a BME-t mindenki a világ vesztesének tartott, aki megbukott életből is ,szüleimet is beleértve. Az volt a duma, hogy “kibasztak” mikor önként hagytam ott, mert azt éreztem, ha én ezt folytatom be fogok csavarodni hiába szerettem a szakot és még csak rossz se voltam benne.
Nem is mentem mesterre a bsc után. Kapja be a magyar felsőoktatás pedig a Kandóra szerettem járni. Nincs kedvem ebben a cirkuszban részt venni tovább. Majd akkor lesz mesterem, amikor kell és az is csak külföldi egyetemen lesz az is biztos.
A bölcsészek vagy a műszakisok? /s
Programtervező informatikus képzésen nekem az okozta a legnagyobb stresszt, hogy nem volt összeszinkronizálva az elméleti és a gyakorlati tudás. A harmadik félévben például tanultunk már a mutexekről/szemaforokról, miközben programozás laboron az objektum-orientált programozás alapjait tanultuk (ez nagyjából ugyanazt jelenti, mint hogy hogyan tervezel emeletes házat, miközben a betonozást gyakoroljátok). Egyszerűen nem tudtam a gyakorlatban mihez kötni ezt a tudást, és csak bemagolni tudtam, aminek a vége az lett, hogy az elméleti vizsgán a kettesért küzdöttem. Ugyanez igaz a matekra, amikor egy hobbiprojektem során szembesültem azzal, hogyha van egy X-Y értékpárokból álló minta adatsorom, hogyan írok olyan matematikai függvényt, aminek ha adok egy X értéket, egy közelítő értéket ad Y-ra (ezt a mai napig nem tudnám megcsinálni). A diszkrét matek viszont hasznos volt, számítógépes grafikán a mátrix- és vektorműveletek nagyon jól jöttek és láttam gyakorlati példát.
A másik stresszforrásom a szülő-gyermek kapcsolatból fakadó alárendeltségemből fakadt. Nem volt saját keresetem, diákmunkára sem tudtam nagyon sokáig menni a zsúfolt órarendem miatt, és mindig ott lebegett a szemem előtt, hogy márpedig kutya kötelességem teljesíteni emiatt, amolyan megfelelési kényszerem volt (vagyis még van is). A szüleim soha nem jártak egyetemre, halvány lila gőzük nem volt, hogy én, aki 4-es, 5-ös volt középben és jól érettségiztem, hogyan bukok meg sorra tantárgyakból informatikai képzésen, ami elvileg nekem nagyon jól megy. Két év csúszást követően pedig már azt hallgattam, hogy “mi már nem bízunk abban, hogy neked valaha is diplomád lesz”, illetve “minek tanulsz, úgyis egyes lesz”.
A harmadik stresszforrásom, aminek a hatása alatt élek mind a mai napig az pedig az, hogy a szüleimre nem számíthatok, mint lelki társak, akiknek elmondhatom az érzéseimet és ítélkezés nélkül segítenek a problémáimban, vagy ha segíteni nem is tudnak, de legalább éreztetik, hogy nem vagyok egyedül. A megfelelési kényszer megmaradt, továbbra is számon van kérve rajtam, hogy miért nem keresek párt magamnak, miért nem vagyok azon rajta, hogy saját házat vegyek, miért nem élek egészséges életmódot, stb. Nagyon nem az a “gyermek” vagyok, akit ők szerettek volna; azt érzem, hogy elbukok ezen elvárások esetében. Bezzeg más, “normális” emberek… Amikor távol vagyok tőlük, bent az albérletemben, én sosem keresem őket, apát főleg nem (mondjuk ő se hív engem), és még ha akarnák is tudni, akkor sem merném nekik elmondani az igazi okát, mert úgy érzem, én lennék a hálátlan végül. Itthon sem keresem a társaságukat, csak a megszokottság tart velük igazából.
… és a legrosszabb csak azután jön
Egyébként remélem nem csodálkozik senki, a legjobb éveinket basszuk el magolásra, megaláztatásra, és még a fizunk is rosszabb, mint egy szakmunkásnak.
Az egyetemi tanárokkal kevésbé van baj. (Legalabbis az én szakomon) Inkább azzal van a baj hogy a tantárgyak fele tök felesleges. Csak azért van hogy kijöjjön az elvárt kredit a végén. És mehessél államvizsgázni. Szakmailag előrébb kéne lépni egy egy tantárggyal de inkább bemagoltatnak dolgokat vagy tudd kiszámolni ezt meg azt az algoritmist…
>Ijesztő mentális állapotban vannak a magyar egyetemisták
IS.
Nem gondolom, hogy ez az egyetemistákra vagy akár csak a fiatalokra korlátozódna.
A közösségi média egy kibaszott métely ami alapjaiban kúrja szét a társadalmat.
Ismerkedni jó, de amúgy egy addiktív pótlék.
Nálam már az is botlásnak számít, hogy most kicsit visszajöttem redditezni, amúgy nagy ívben kerülök minden ilyen felületet.
Sajnos ez nem csak a magyar egyetemistákra jellemző, hanem egy globális tendencia. Egyrészt a covid sem tett jót a mentális jólétnek, másrészt a generáció nagyrészében realizálódott, hogy alighanem romló életkörülmények és egymást követő klímakatasztrófák között kell átvészelnie az életét.
Nahát, ki gondolta volna, hogy ez lesz, mikor a tanár és a diák egymás ellenségei, és az a jó egyetem, ahonnan minél többen kibuknak.
A magyarok*
Nem csak az egyetemisták.
Hát ahogy körbenézek a redditen, nem csak a magyarok.
~~Hát még a Fidesz szavazók.~~
Mindenki is.
Hát igen… Mikor egy 60 kérdéses vizsgára 20 percet kapunk, és van olyan vizsga, ahol pontlevonas jár, ha rossz választ adsz. Nekem így lett negyesbol kettes kutatasmodszertan vizsgám. 🙂 Kicsit se méri fel a tudásod, és csak fosul érzed magad már mielőtt a vizsga elkezdodik. Ha nem lennének ilyen irreális elvarasok, sokkal nyugodtabban lehetne készülni a vizsgára, és nem azon aggódnál, csúszol-e. De ez a kapkodni kell vizsga alatt, mert nem fogod tudni befejezni, hiába tanultál rá, az nagyon gáz.
Túl sok amerikai propaganda mindenkivel ezt teszi
Mi ebben a meglepő ?
>Been there, drone that
Mondjuk én az átlag mérnök meg informatikus képzést kivágnám az egyetemről, messze nem egy szint a kettő. Az informatikust meg az átlag mérnököt kb ilyen OKJ szintre tenném. Ők ott megkapják a szakbarbér kiképzést, nekünk meg nem húzzák le az egyetemi képzés színvonalát. Win win. Majd a komolyabb, kutató mérnököket engedném csak be az egyetemre, ami a mostani Mscként funkcionál.
már 20 éve is idegállapotban voltam, mióta dolgozom, csak rosszabb lett 😀
A Bánkin az alkoholizmus nem tünet hanem egyszerűen ilyen a kar
Nekem van egy almom, mely szerint a felsooktatasban a kepzesek palyazati uton tortennenek.
1. Az egyetem kiirja h milyen kepzeseket akar inditani a kovi felevben + elvaras az oktatoval szemben (x ev szakmai tapasztalat, cikkezes, fasztudja)
2. A szakmaban dolgozo, tanitani akaro, motivalt egyen osszerakja az anyagot es palyaz.
3. Elbiraljak es valaszt az egyetem.
Az egesz vegen a diakok ertekelik az eloadot. Ezt az ertekelest a kovetkezo palyazatnal figyelembe tudjak venni. A ceg, ahol a szaki dolgozik koteles erre idot biztositani a szakinak (orak megtartasa + felkeszules).
Elonyok:
– motivalt emberek oktatnanak
– aktualis, piackepesebb tudast adnanak at
– nincs az h mar baszik bele az oktato mert 600 orat kell tartania
– verseny helyzet, nincs az h dr professzor szadista jozsi kinozhat eveken keresztul me mindig is igy vót
Motivacio ide is oda is:
– a szaki kielheti oktatasi igenyet
– emberunk adokedvezmenyt kap a bruttobol (tobb nettoja van a nap vegen)
– ceg adokedvezmenyt kap (pl kevesebb szuper brutto vagy fasztudja)
– az egyetemnek/allamnak nem none erdemben a koltsege, ellenben versenykepes tudast biztosithatna
29 comments
En a ketezres evek vegen, ketezertizes evek elejen tanitottam egyetemen. Hajszalra ugyanez volt a helyzet. Egyszeruen amig a felsooktatast folosleges sallangnak tartjuk, addig nem is fog valtozni.
Edit: Nagyon felrementek a valaszok. Tehat kezdjuk ott, hogy elmesz egyetemre. Mindenki kotelessegenek erzi majd elmeselni, milyen egy eloskodo fereg vagy, hiszen a helyett, hogy dolgoznal itt lopod a napot. Ehhez megkapod a tenyleg nevetseges osztondijakat, ami melle dolgoznod is kell. Nem erzed ugy, hogy barki tamogatna az onfejlesztesben.
A Kadar-rendszerben gyakorlatilag nem letezett dolgozo egyetemista, kollegiumot mindenki kapott, meg annyi penzt, hogy kb. eleljen. Melle mindenhonnan azt hallottad, milyen fontos, hogy minel kepzettebb emberek tamogassak az orszagot. Ugyebar akkor meg nem a szalagmunkasok gyarmata akartunk lenni.
Csak egy lenyegi kulonbseg, hogy annak idejen azt sulykoltak beled minden modon, hogy fontos, hasznos egyetemre jarni, egy mai hallgatot legfoljebb lekopnek, az egyszeri taxisofor is lenezi. Nem is tesz jot a szellemi egeszsegnek.
Ki gondolta volna…
Kíváncsi vagyok más országokba milyen lehet a helyzet.
Sajnos ebben semmi meglepő nincs annak fényében, ahogy kezelik a hallgatókat sok egyetemen. Normális országban nem lehetne ilyeneket megcsinálni, de itt semminek sincs következménye (csak a hallgatók oldalán).
Ezt tapasztaljuk itt Redditen rendszeresen.
> Számos esetben nőtt az online játékokra fordított idő és az alkoholfogyasztás, ennél kisebb mértékben, de szintén előfordult a pornográf tartalmak fogyasztásának és a dohányzás mértékének növekedése. Ritkábban ugyan, de megküzdési stratégiák eszközei között megjelent az önsértés, valamint a nyugtatók és kábítószerek használata is. A hallgatók 37,5 százaléka egyáltalán nem végez testmozgást, kicsit több mint 26 százalékuk heti egyszer-háromszor és csak 9,9 százalék heti négyszer vagy többször.
Az kinek a felelőssége, hogy pont ezeket a megküzdési stratégiákat választják és nem egészségesebb/konstruktívabb alternatívákat?
Szerencsére ez rám nem igaz, mert nem vagyok egyetemista.
Volt “szerencsém” első kézből megtapasztalni amikor egy külföldi hallgató jóhiszeműen írt egy emailt hogy szorong és depressziója van és szeretné ha az egyetem segítene neki segítséget találni.
Nagyszerűen képzett és ~~egyáltalán nem túlfizetett~~ rektorhelyettes válasza: én is depressziós vagyok oldd meg.
Nagyon boomer szutyoknak érzem magam amikor ilyenek jönnek ki belőlem de a mentális állapot oké volt amikor orvostanhallgatók bevett gyakorlatként spuriztak miközben 2000+ oldalas könyveket magoltak, amikor jogász hallgatók a már elavult törvénykönyvből készültek de a vizsgán már a hatályost kérdezték?
Mindenkinek van egy rémtörténete hogy hol hogyan és mivel szopatták, a mentális állapot nem most lett szar, és nem is erre kellene mutogatni.
De persze aki öt percnél tovább belelátott egy egyetem működésébe (HÖKnél feljebb persze, ott elég erős tűzfal van hogy mit szabad tudniuk) az rájön hogy egy olyan szinten rozoga rendszer a magyar felsőoktatás hogy inkább mindenki úgy tesz mintha a mentális egészség nem lenne tényező, mert nincs aki ezt a szart helyre tudná rakni.
Huhú na igen, és ez sokszor egy jó adag Stockholm-szindrómával is társul főleg az itthoni nevesebb egyetemek körében. Ezt a fajta szopást sokan csak úgy tudják elviselni, hogy érvényt adnak neki, hogy de majd utána milyen jó lesz a munkaerőpiacon és mindenki sorba fog érte állni. Aztán amikor szembesülnek olyasmivel, hogy a debreceni egyetemről is vannak kollégái meg az óbudairól vagy bárhonnan, akik tök ugyanazt a munkát csinálják és pénzt kapják, akkor jön a belső frusztráció, hogy akkor lehet mégis értelmetlenül szopattak szét évekig.
Emlékszem mikor otthagytam a BME-t mindenki a világ vesztesének tartott, aki megbukott életből is ,szüleimet is beleértve. Az volt a duma, hogy “kibasztak” mikor önként hagytam ott, mert azt éreztem, ha én ezt folytatom be fogok csavarodni hiába szerettem a szakot és még csak rossz se voltam benne.
Nem is mentem mesterre a bsc után. Kapja be a magyar felsőoktatás pedig a Kandóra szerettem járni. Nincs kedvem ebben a cirkuszban részt venni tovább. Majd akkor lesz mesterem, amikor kell és az is csak külföldi egyetemen lesz az is biztos.
A bölcsészek vagy a műszakisok? /s
Programtervező informatikus képzésen nekem az okozta a legnagyobb stresszt, hogy nem volt összeszinkronizálva az elméleti és a gyakorlati tudás. A harmadik félévben például tanultunk már a mutexekről/szemaforokról, miközben programozás laboron az objektum-orientált programozás alapjait tanultuk (ez nagyjából ugyanazt jelenti, mint hogy hogyan tervezel emeletes házat, miközben a betonozást gyakoroljátok). Egyszerűen nem tudtam a gyakorlatban mihez kötni ezt a tudást, és csak bemagolni tudtam, aminek a vége az lett, hogy az elméleti vizsgán a kettesért küzdöttem. Ugyanez igaz a matekra, amikor egy hobbiprojektem során szembesültem azzal, hogyha van egy X-Y értékpárokból álló minta adatsorom, hogyan írok olyan matematikai függvényt, aminek ha adok egy X értéket, egy közelítő értéket ad Y-ra (ezt a mai napig nem tudnám megcsinálni). A diszkrét matek viszont hasznos volt, számítógépes grafikán a mátrix- és vektorműveletek nagyon jól jöttek és láttam gyakorlati példát.
A másik stresszforrásom a szülő-gyermek kapcsolatból fakadó alárendeltségemből fakadt. Nem volt saját keresetem, diákmunkára sem tudtam nagyon sokáig menni a zsúfolt órarendem miatt, és mindig ott lebegett a szemem előtt, hogy márpedig kutya kötelességem teljesíteni emiatt, amolyan megfelelési kényszerem volt (vagyis még van is). A szüleim soha nem jártak egyetemre, halvány lila gőzük nem volt, hogy én, aki 4-es, 5-ös volt középben és jól érettségiztem, hogyan bukok meg sorra tantárgyakból informatikai képzésen, ami elvileg nekem nagyon jól megy. Két év csúszást követően pedig már azt hallgattam, hogy “mi már nem bízunk abban, hogy neked valaha is diplomád lesz”, illetve “minek tanulsz, úgyis egyes lesz”.
A harmadik stresszforrásom, aminek a hatása alatt élek mind a mai napig az pedig az, hogy a szüleimre nem számíthatok, mint lelki társak, akiknek elmondhatom az érzéseimet és ítélkezés nélkül segítenek a problémáimban, vagy ha segíteni nem is tudnak, de legalább éreztetik, hogy nem vagyok egyedül. A megfelelési kényszer megmaradt, továbbra is számon van kérve rajtam, hogy miért nem keresek párt magamnak, miért nem vagyok azon rajta, hogy saját házat vegyek, miért nem élek egészséges életmódot, stb. Nagyon nem az a “gyermek” vagyok, akit ők szerettek volna; azt érzem, hogy elbukok ezen elvárások esetében. Bezzeg más, “normális” emberek… Amikor távol vagyok tőlük, bent az albérletemben, én sosem keresem őket, apát főleg nem (mondjuk ő se hív engem), és még ha akarnák is tudni, akkor sem merném nekik elmondani az igazi okát, mert úgy érzem, én lennék a hálátlan végül. Itthon sem keresem a társaságukat, csak a megszokottság tart velük igazából.
… és a legrosszabb csak azután jön
Egyébként remélem nem csodálkozik senki, a legjobb éveinket basszuk el magolásra, megaláztatásra, és még a fizunk is rosszabb, mint egy szakmunkásnak.
Az egyetemi tanárokkal kevésbé van baj. (Legalabbis az én szakomon) Inkább azzal van a baj hogy a tantárgyak fele tök felesleges. Csak azért van hogy kijöjjön az elvárt kredit a végén. És mehessél államvizsgázni. Szakmailag előrébb kéne lépni egy egy tantárggyal de inkább bemagoltatnak dolgokat vagy tudd kiszámolni ezt meg azt az algoritmist…
>Ijesztő mentális állapotban vannak a magyar egyetemisták
IS.
Nem gondolom, hogy ez az egyetemistákra vagy akár csak a fiatalokra korlátozódna.
A közösségi média egy kibaszott métely ami alapjaiban kúrja szét a társadalmat.
Ismerkedni jó, de amúgy egy addiktív pótlék.
Nálam már az is botlásnak számít, hogy most kicsit visszajöttem redditezni, amúgy nagy ívben kerülök minden ilyen felületet.
Sajnos ez nem csak a magyar egyetemistákra jellemző, hanem egy globális tendencia. Egyrészt a covid sem tett jót a mentális jólétnek, másrészt a generáció nagyrészében realizálódott, hogy alighanem romló életkörülmények és egymást követő klímakatasztrófák között kell átvészelnie az életét.
Nahát, ki gondolta volna, hogy ez lesz, mikor a tanár és a diák egymás ellenségei, és az a jó egyetem, ahonnan minél többen kibuknak.
A magyarok*
Nem csak az egyetemisták.
Hát ahogy körbenézek a redditen, nem csak a magyarok.
~~Hát még a Fidesz szavazók.~~
Mindenki is.
Hát igen… Mikor egy 60 kérdéses vizsgára 20 percet kapunk, és van olyan vizsga, ahol pontlevonas jár, ha rossz választ adsz. Nekem így lett negyesbol kettes kutatasmodszertan vizsgám. 🙂 Kicsit se méri fel a tudásod, és csak fosul érzed magad már mielőtt a vizsga elkezdodik. Ha nem lennének ilyen irreális elvarasok, sokkal nyugodtabban lehetne készülni a vizsgára, és nem azon aggódnál, csúszol-e. De ez a kapkodni kell vizsga alatt, mert nem fogod tudni befejezni, hiába tanultál rá, az nagyon gáz.
Túl sok amerikai propaganda mindenkivel ezt teszi
Mi ebben a meglepő ?
>Been there, drone that
Mondjuk én az átlag mérnök meg informatikus képzést kivágnám az egyetemről, messze nem egy szint a kettő. Az informatikust meg az átlag mérnököt kb ilyen OKJ szintre tenném. Ők ott megkapják a szakbarbér kiképzést, nekünk meg nem húzzák le az egyetemi képzés színvonalát. Win win. Majd a komolyabb, kutató mérnököket engedném csak be az egyetemre, ami a mostani Mscként funkcionál.
már 20 éve is idegállapotban voltam, mióta dolgozom, csak rosszabb lett 😀
A Bánkin az alkoholizmus nem tünet hanem egyszerűen ilyen a kar
Nekem van egy almom, mely szerint a felsooktatasban a kepzesek palyazati uton tortennenek.
1. Az egyetem kiirja h milyen kepzeseket akar inditani a kovi felevben + elvaras az oktatoval szemben (x ev szakmai tapasztalat, cikkezes, fasztudja)
2. A szakmaban dolgozo, tanitani akaro, motivalt egyen osszerakja az anyagot es palyaz.
3. Elbiraljak es valaszt az egyetem.
Az egesz vegen a diakok ertekelik az eloadot. Ezt az ertekelest a kovetkezo palyazatnal figyelembe tudjak venni. A ceg, ahol a szaki dolgozik koteles erre idot biztositani a szakinak (orak megtartasa + felkeszules).
Elonyok:
– motivalt emberek oktatnanak
– aktualis, piackepesebb tudast adnanak at
– nincs az h mar baszik bele az oktato mert 600 orat kell tartania
– verseny helyzet, nincs az h dr professzor szadista jozsi kinozhat eveken keresztul me mindig is igy vót
Motivacio ide is oda is:
– a szaki kielheti oktatasi igenyet
– emberunk adokedvezmenyt kap a bruttobol (tobb nettoja van a nap vegen)
– ceg adokedvezmenyt kap (pl kevesebb szuper brutto vagy fasztudja)
– az egyetemnek/allamnak nem none erdemben a koltsege, ellenben versenykepes tudast biztosithatna