Nem vagyok szoromgós, de most befeszült a gyomrom, ahogy eszembe jutott az előttem álló munkahét. Erre pont jött a Telex cikk erről: https://telex.hu/eletmod/2023/01/08/szorongas-vasarnap-sunday-scaries-pszichologus

Ti mennyire szorongtok vasárnap esténként? Min? És főleg: mi segít?

46 comments

  2. Néha szorongok, többnyire a semmin, bár mióta antidepit szedek, nagyon ritka. Csak simán idegesít, hogy megint öt napig semmi számomra közvetlenül élvezhetőt/hasznosat nem csinálok az aktív órákban, vagy csak simán az, hogy nem tudom magam rendesen kipihenni.

  4. Hát most a lakás egy építési terület, mert holnap jönnek a villanyszerelők és minden szart össze kellett pakolni. Szal elég nyomorult egy este.

  7. Nem szorongok éppen semmin, de marhára nincs kedvem se bemenni dolgozni, se en bloc dolgozni. Mondjuk ez az érzés nem csak vasárnapra igaz.

  8. Utalom. Sok a meló, fasznak sincs kedve állandóan robotolni mint beosztott.
    Na most ez az érzés ilyenkor beüt. Főleg most nehéz amikor nyugati árak vannak.

    Aztán jatszad meg mennyire érdekel a cég jövője ahol dolgozol… hat nem nagyon érdekel őszintén , nekem egy szó és már mehetek is innen. Stb

  9. Munkahelyet keresek, mert a jelenlegi mellett csak eret tudok vágni. Sikerült annyira beszorongatnom magamat, hogy nulla alvással tudtam le a hétfőket. Most ebből próbálok kimászni.

  13. Meló miatt.
    Kurva hülye vagyok az új munkámhoz, a régiben viszont elég jó voltam, így egyrészt az bánt hogy szar vagyok most, másrészt meg hogy hülye voltam hogy amazt otthagytam.

  16. Én már szombaton szorongok, hogy másnap vasárnap utána meg munka. Egyedül a péntek d.u. és estét élem meg.Ezidáig semmi nem segített, nem tudom beosztani az időmet. Kell egy teljes reset vagy restart majd valamikor, mert ez így nem járja. (Nagyon sokszor hétvégén is dolgozok, így amikor nem csinálok semmit fixen az a péntek d.u. Tanár vagyok amúgy.)

  17. Utálom a munkám és szorongok minden vasárnap miatta. Általában ebéd után üt be, hogy mindjárt 4-5 óra aztán este és bumm hétfő és kezdődik elölről a mókuskerék. Mindig eszembe is jutnak a szaros ügyek, hogy akkor mivel kell majd foglalkozni, milyen nyomorultak fognak hívni telefonon, és mindenkinek azonnal és most kell majd minden, de inkább tegnapra.
    Most itthon voltam 2 hétig szabadságon, és pont mondtam is páromnak már pénteken, hogy egész hétvégén vasárnap érzésem van, mármint péntek óta.
    Tudom, váltsak munkahelyet, rajta vagyok.

  18. Épp borozgatok és animét nézek. 😅 kellően lefoglal, hogy ne gondoljak a hétfőre. Reggel majd “beveszem” a leszarom tablettát, alszom egy jót a HÉV-en és talán összegyűlik a lelkesedés is, mire beérek az irodába. Az mondjuk sokat segít, hogy a kollégáim mind csodásak, ők segítenek túlélni a munkanapokon. 👍

  20. Nekem a vasárnap épp olyan, mint az összes többi. Annyi hogy 24 órát ügyelek nem 16-ot. Munkámat amúgy szeretem, bár a kretének időnként le tudnak fárasztani mint mindenenkit aki emberekkel foglalkozik.

  21. Gyerekkoromban szar volt, klasszikusok: apa ideges, na gyerunk haza, koszonj el, en nem hallgatom ezt a szart a kocsiban, a hireket akarom hallgatni 100 decibellel. osszepakoltad a taskad?, kesz a hazid? nem? vinni kell holnap 30 szines kivagott haromszoget? MIERT MOST SZOLSZ?, holnap iskola, ma koran kell lefekudni

  22. Amikor gimis voltam nagyon jó kis társaságunk volt és péntek-szombat mindig mentünk valahova, de a vasárnap az valami borzasztó volt számomra, főleg ilyen élmények után. Egyetemet alatt inkább vártam a vasárnapot egy kis pihenés reményében, mivel ott már hétköznapokon is csapattuk és a hétvége csak ráadás volt. Most, hogy melózom, már a vasárnap is egy újabb lehetőség, hogy megtöltsem élménnyel (pl. kirándulás, mozi, bringa, kocsikázás).

  26. Én is szorongok. A hülye munkákon, a hülye főnökön, a hülye kollégákon. Mi segít? A munkahelyváltás. Dolgoztam már olyan helyen, ahova nem utáltam bejárni és akkoriban nem hogy nem szorongtam vasárnap, hanem vártam a hétfőt, hogy találkozok a kollégákkal és milyen jó lesz.

  28. Utoljára mikor suliba jártam (általános, gimi, OKJ) akkor utáltam a vasárnapot, mert tudtam másnap suli.😳🤦‍♀️
    Mióta dolgozom nem nagyon érzek így. Szinte minden hétvégén mennem kell, igy ez elmúlt.😅

  30. Jó munkahelyem van ahová szeretek bemenni, viszont az ezt megelőző években már vasárnap este 6 körül megindultam a leejtőn. Szóval válts munkahelyet amilyen hamar csak lehet, mert nem ez a normális!

  31. tl;dr: minden napom nyomorult, nem csak a vasárnap.

    most, hogy szombaton is viszonylag korán kell kelnem (majdnem akkor, mint hétköznap), így már a péntekem sem a régi.

    szombaton kora délután érek haza. azonnal ledőlök a kanapéra (az ágyig sincs motivációm elmenni) és alszok pár órát. estefelé felkelek, eszek valamit, iszok egy teát, beveszem a gyógyszert, aminek éppen ezt kellene megszüntetnie de szart sem ér, elmegyek az ágyig és ugyanazt a rajzfilmet nézem, amit már legalább öt éve és aminek tudom minden egyes részét kívülről.

    vasárnap reggel felkelek valamikor azzal a tudattal, hogy ez az egyetlen napom, amikor nem kell korán kelnem, ezzel már el is csesztem azt a reggelt is, aminek szépnek kellene lennie. kikászálódok fejfájással, mert túlaludtam magam. bepótolom az előző napról elmaradt fürdést, felöltözök valami vállalható ruhába, hogy úgy érezzem magam, mint aki élvezi az életet, majd megcsinálom azt, amit hétközben kellett volna, csak képtelen voltam rá.

  32. Az esték semmilyenek, egyáltalán nem szorongok.

    Tök jó a munkahelyem, munkám, kollegák.

    Ellenben a cikk által leírt a vasárnapi “nyugalom” avagy, hogy üres és sivár tud lenni az valós. Pláne, hogy ott egy olyan kontrasztos dolog, mint a szombat, és péntek este, amikor pedig általában egy csomó minden történik. Aztán néha nem tudok mit kezdeni magammal vasárnaponként.

  33. Amióta nem utálom a munkám, és van work-life balance, tehát nem minden kellemes tevékenység a hétvégébe van sűrítve, azóta semmi rossz érzés nincs ezzel kapcsolatban.

  36. Szomorú Vasárnap száz fehér virággal…🎶

    Persze, azt hittem mindenki tudja, hogy a vasárnap este szorongós? Én vmiért az átlagnál kanosabb szoktam lenni, de lehet hogy a szorongással korrelál.

  37. Most jottem ki a gyerektol. Rendesen igaz konnyeket sirt h holnap suli van. En is igy erzek. Bar egy kicsit jobb mert en mar dec 6an felmondtam holnap lesz az utolso napom.

  40. Nah, szeretem a munkát, mindig várom a hétfőt. Az egyetlen dolog ami kurvára idegesít, hogy a hanyatló nyugaton a középosztály tetején lennék vele, itt meg szívom a fogam, hogy nem infósnak tanultam.

  44. Szeretem a munkám, a kollégáim, főnökeim szerint jól is csinálom. Mégis olyan imposztor szindrómám van, hogy mikor bukok már le hogy semmihez nem értek és halok éhen csövesként. Amitől a vasárnap délutánt igazi egzisztenciális depresszióval küzdve élem. A lelket az tartja bennem, hogy másnapra elmúlik és jó napom lesz mint mindig. Az élő paradixonnak érzem ilyenkor magam 😀

  46. Én nem a meló miatt vagyok feszült vasárnaponként. Sajnos párom egyelőre még vidéken lakik, így csak hétvégente tudunk együtt lenni. Minden vasárnapom egyre szarabb, ahogy az idő telik, hisz tudom, hogy hétfő reggel, megint vissza kell mennie az “idegbetegek” közé dolgozni. Szerencsétlenen látom, minden vasárnap, hogy a háta közepére se kivánja már a vidéki létet, de még mindig hónapok mire össze tudunk talán költözni…

Leave a Reply