No igen. Ezért érzek keserű szájízt minden sportsikerekre hivatkozó melldöngetést hallgatva.
Mert ilyen áron nekem nem kellenek az aranyak. Ilyen áron a versenysport sem kell.
És van egy olyan érzésem hogy most is csak egy méter mélyre néztünk be jéghegy alá.
A honved sc meg kiall mellette… meg is van a velemenyem a szulokrol akik ezutan is odajaratjak a gyerekuket..
A versenysportosdit már régen be kellett volna fejezni. Mire jó? Azon kívül hogy kisfaszú kisgömböcök uralkodhassanak kiszolgáltatott fiatalokon?
Mert majd fű de jól megítélnek minket külföldön? Spoiler alert: lofaszt nem érdekel.
Történelmi és politikai történések nyomán egy baromi komplexusos ország vagyunk. Erre a mai politikai légkör csak ráerösít, de elötte sem volt sokkal jobb a helyzet.
Mi lehetne jobb lehetöség arra, hogy csak egy napra is, de nagynak érezhessük magunkat, mint egy elökelö helyezés az olimpiai éremtáblázaton.
Az tök mellékes, hogy hány kislány és kissrác élete és mentális egészsége nyomorodik meg azért, hogy négyévente 12-14 érmet kitermeljen a magyar olimpiai küldöttség. A nyomást az edzök is érzik és bizony elmennek a falig, ha kell.
Kajakos berkekben világszinten is legendás edzö Fábiánné Rozsnyói Katalin. Az ö edzéstervei két komponensböl tevödtek össze:
1. A megtörés. Ha az ö kezei alatt pallérozódik egy sportoló, nincs más opció, mint alárendelödni. Csak az van, amit Kati néni mond, nincs visszadumálás, saját gondolatoknak helye nincs. Vakon kell megbízni a tervben.
2. A munkamennyiség. A kijelölt edzésterv valami egészen elképesztö mennyiségü. Napi szinten emberfeletti teljesítmény szükséges ahhoz, hogy teljesíthetö legyen.
A két szegmens egyszerre töri meg mentálisan és fizikálisan is a kajakosokat. Ezek olyan irreálisan magas elvárások, hogy aki ezt teljesíti, az szinte biztosan olimpiát is nyer. Aki nem, az kikopik, kiveti magából a közeg.
Hány olyan sportoló lehet, akik nem tudták megugrani a szintet, akár úszóként, akár kajakosként, vagy bármilyen más egyéni sportot üzöként, mégis egy emberi roncsot csinált belöle a szisztéma.
És akkor még nem is beszéltünk azokról a szakemberekröl, akik szabadon zaklathatták a 14-18 éves fiúkat/lányokat, az istenkomplexusos vén kujonokról. A szülök pedig vagy nem is tudnak az egészröl, mert nincsenek ott, vagy szemet hunynak felette, mert a szemük elött az az ígéret lebeg, hogy a gyerekükböl egyszer majd egy nagy bajnok lesz, aki a család büszkeségévé válik.
Az esélyek nem túl nagyok, mert 50-böl 1 lesz, akinek egy ország megismeri majd a nevét, de úgy fest, vannak, akiknek ezért már megéri eltorzítani a gyerekük lelki világát.
4 comments
No igen. Ezért érzek keserű szájízt minden sportsikerekre hivatkozó melldöngetést hallgatva.
Mert ilyen áron nekem nem kellenek az aranyak. Ilyen áron a versenysport sem kell.
És van egy olyan érzésem hogy most is csak egy méter mélyre néztünk be jéghegy alá.
A honved sc meg kiall mellette… meg is van a velemenyem a szulokrol akik ezutan is odajaratjak a gyerekuket..
A versenysportosdit már régen be kellett volna fejezni. Mire jó? Azon kívül hogy kisfaszú kisgömböcök uralkodhassanak kiszolgáltatott fiatalokon?
Mert majd fű de jól megítélnek minket külföldön? Spoiler alert: lofaszt nem érdekel.
Történelmi és politikai történések nyomán egy baromi komplexusos ország vagyunk. Erre a mai politikai légkör csak ráerösít, de elötte sem volt sokkal jobb a helyzet.
Mi lehetne jobb lehetöség arra, hogy csak egy napra is, de nagynak érezhessük magunkat, mint egy elökelö helyezés az olimpiai éremtáblázaton.
Az tök mellékes, hogy hány kislány és kissrác élete és mentális egészsége nyomorodik meg azért, hogy négyévente 12-14 érmet kitermeljen a magyar olimpiai küldöttség. A nyomást az edzök is érzik és bizony elmennek a falig, ha kell.
Kajakos berkekben világszinten is legendás edzö Fábiánné Rozsnyói Katalin. Az ö edzéstervei két komponensböl tevödtek össze:
1. A megtörés. Ha az ö kezei alatt pallérozódik egy sportoló, nincs más opció, mint alárendelödni. Csak az van, amit Kati néni mond, nincs visszadumálás, saját gondolatoknak helye nincs. Vakon kell megbízni a tervben.
2. A munkamennyiség. A kijelölt edzésterv valami egészen elképesztö mennyiségü. Napi szinten emberfeletti teljesítmény szükséges ahhoz, hogy teljesíthetö legyen.
A két szegmens egyszerre töri meg mentálisan és fizikálisan is a kajakosokat. Ezek olyan irreálisan magas elvárások, hogy aki ezt teljesíti, az szinte biztosan olimpiát is nyer. Aki nem, az kikopik, kiveti magából a közeg.
Hány olyan sportoló lehet, akik nem tudták megugrani a szintet, akár úszóként, akár kajakosként, vagy bármilyen más egyéni sportot üzöként, mégis egy emberi roncsot csinált belöle a szisztéma.
És akkor még nem is beszéltünk azokról a szakemberekröl, akik szabadon zaklathatták a 14-18 éves fiúkat/lányokat, az istenkomplexusos vén kujonokról. A szülök pedig vagy nem is tudnak az egészröl, mert nincsenek ott, vagy szemet hunynak felette, mert a szemük elött az az ígéret lebeg, hogy a gyerekükböl egyszer majd egy nagy bajnok lesz, aki a család büszkeségévé válik.
Az esélyek nem túl nagyok, mert 50-böl 1 lesz, akinek egy ország megismeri majd a nevét, de úgy fest, vannak, akiknek ezért már megéri eltorzítani a gyerekük lelki világát.
Tényleg megéri?