A nők között nemzetközi szinten gyakorlatilag egy belsős vicc, hogy amikor a nő aggódik, szorong, esetleg diagnosztizálva is van generalizált szorongásos zavarral és fellép egy pánikhelyzet, a férfi válasza erre az, hogy “csak ne gondolj rá”, “lazíts”, “engedd el”, “ne agyald túl”.

Tele van ilyen [mémekkel](https://www.instagram.com/p/Cl6yovNupEF/) az internet, de én magam is megtapasztaltam élőben sokszor a párom részéről. Sőt, olyan is van, hogy felidegesíti magát rajta, hogy “most miért kell parázni olyanon, ami nem is fog bekövetkezni?!”. Ez a lényege annak, ha valakinek mentális problémája van, nem? 😀 Hogy nem feltétlenül van értelme vagy haszna, mégis küzdünk vele sajnos. Szerintem nem olyan misztikus.

Mi lehet annak az oka, hogy sok férfi nem érti azt, hogy a szorongás nem egy ilyen könnyű dolog, hogy akkor én most lelazítok és el is van felejtve az egész, mert ő azt mondta?

Edit:

Várni akartam egy órát, hogy lássam, merre alakul a közhangulat. Kicsit számítottam rá, hogy lesz pár butthurt “férfiak rósz” meg “ez egy trollposzt” komment, de hogy mennyi, az meglepett. Nyilván az erhangeri népe egy pszichésen öntudatos közösség, ami többségben férfi, és diszkriminálva érzik magukat, pedig csak egy általam megfigyelt általános tendenciát írtam le, és nem azt, hogy ez mindenkire vonatkozik, aki hímnemű. Azért általánosítottam, mert ezt sokszor láttam már magam körül férfiaktól. Ha valaki támadva érzi magát, elnézést kérek.

Aki értékes, tanulságos kommentet hagyott, annak köszönöm, alkalmazni fogom a tanácsokat.

A “faszim” nem bunkó, hanem fogalmatlan.

Edit 2:
Többször feljött, hogy mi az, ami ilyen helyzetben segítene. A legelső szerintem az, hogy az illető megkérdezze, hogy “Hogyan tudok segíteni?”. Az esetek bizonyos százalékában ha egyedül vagyok 20 percet egy zárt szobában vagy kicsit félrevonulok nyilvános helyen (leülök egy padra, stb), magától javul, de ehhez nem lehet türelmetlenkedni, siettetni. Néha egy “Itt vagyok, gyere”, ölelés+puszi kombó kell. Az advanced level az az, hogy együtt lélegzünk nagyokat pár percig, számolással, vagy hogy megkérdezi, mi a legrosszabb kimenetel akkor, ha megtörténik az, amit épp képzelgek. Volt már olyan, hogy ezt a kimenetelt elviccelte a másik, és nekem TÉNYLEG sikerült lelazulni, mert vicces volt, amit mondott.

​

28 comments

  1. Aspergeres férfiként aki régen csinált hasonlókat azt tanácsolom hogy magyarázd el hogy mire van szükséged, milyen jellegű támogatásra van ilyen helyzetben és ideális esetben legközelebb azt fogod kapni.

  3. Első tippre azt mondanám, hogy valószínüleg sok férfi csak ezt tapasztalta meg a saját élete során és ezért viselkedik így.

    Értsd úgy, hogy sokan gyengeségnek veszik v konkrétan leszarják ha egy férfi szorong vagy akármilyen mentális problémával küzd és pont annyi segítséget kap az illető az adott helyzetben, mint amit te is látsz.

    Szóval se ő nem tudja kezelni a helyzetet felnőttként, se másnak nem tud emiatt segíteni. Hisz segíteni úgy tud igazán egy ember, ha van saját tapasztalata és átlátja a helyzetet. De hát azzal nehéz operálni, hogy leszarják h az embernek rossz. Emellé még jön a régi berögződés is, hogy”legyél férfi, ne rinyálj” és máris kész a tuti recept, hogy a férfi ne csak saját magát nyomorítsa meg, hanem másoknak se tudjon segíteni.

  4. A nagy titkos férfi gyűlésen megbeszéltük és az indítványt 6milliárd igennel és 3 nemmel elfogadtuk

  5. Ez nem egy nemre korlátozódó probléma.Aki nem tapasztalta meg a szorongást, az nem tudja hogy ez nem így működik. Ami nekem működött az az amit u/Halupara is írt.El kell nekik magyarázni, hogy mit érzel, mire van szükséged stb. Ha megérti akkor jó, ha nem hát akkor gondolkozni kell hogy mennyire fog ez működni.
    Ja ha jársz/jártál szakembernél ezzel, és tanultál technikákat az oldására, akkor ezeket mondd el neki is, hogy tudjon segíteni bennük ha úgy adódik.

  6. 27 éves férfi vagyok, csak találgatni tudok hogy mi lehet ennek az oka. Viszont annyiban biztos vagyok hogy ez nem csak párkapcsolatokban fordul elő. Gyerekkoromban nagyon durván szorongtam, apám ugyanilyen esetlenül tudott “vigasztalni”.

  7. Szerintem ez nem függ attól hogy férfi vagy nő az illető. Egyszerűen attól, hogy ő nem ismeri ezt az “érzést” és mivel irracionálisnak tartja, fogalma sincs hogyan kène reagálnia. Pláne, ha még az érzelmi intelligenciája, illetve empatikus készségei sem túl fejlettek.
    Én kaptam már ilyen mondatokat férfiaktól, nőktől is.
    Kedvencem: “mi HASZNA van, ha szorongsz/aggódsz előre ilyen dolgokon” – kössz bmeg!:/

  8. Nem hiszem, hogy férfi tulajdonság lenne. Egyszerűen nehéz mit kezdeni a másik szorongásával és nincs eszköze meg formulájára, hogy mit mondjon.

    Én azt szoktam mondani, hogy az adott helyzet ténylegfos, én itt vagyok, szeretlek és megoldjuk, mit szeretnél csinálni. És amit csinálni szeretne abban ott vagyok. Az nehezebb ha én vagyok a szorongás tárgya, még ha épp nem is adtam indokot.

    A probléma lekicsinylése a gond leginkább, de sok esetben ezzel segíteni akarnak, ám. Meg a megoldoemberként is segíteni akarnak.

  10. – Mi a baj, kicsim?

    – Semmi

    – Na, de mondd el!

    – Hagyjál

    ​

    –> Csodálkozik, hogy amikor szorong, azt nem vesszük komolyan.

  11. A férfiak jelentős része is érti, csak nincs megfelelő eszköztára a feloldáshoz és/vagy nem kulturálisan érzi elfogadhatónak, ha ilyen beszélgetésekbe belemegy.

    Nálunk pl.: párom bármilyen konkrét problémát mond az elromlott számítógéptől a nyikorgó ajtókilincsen át a barátnője hiteltanácsadásáig (az elmúlt egy hónap példái), azt pillanatok alatt kitalálom és megoldom általában, viszont ha azzal jön, hogy “szorongok, mert nem érzem hogy ez meg az működne a kapcsolatban”, az egyrészt felstresszel, másrészt baromira nem tudom, hogy mit kellene csinálni.
    Ennek egy minősített esete, amikor a férfi tudja, hogy valamit csinál vagy csinált, ami a nő szorongását okozza, de kényelmesebb eltolni a témát, nem beszélni róla.

  12. Mert egy nő mit mond a szorongó csávónak? Segíts, mert még nőtől sem hallottam ezeknél értelmesebb dolgot.

  13. 29M here. Az ilyesmiben mindig is nagyon rossz voltam. Ha valaki mondd nekem egy problémát akkor azonnal nagyon pragmatikus dolgok jutnak eszembe. Olyasmi, hogy akkor ezt meg ezt meg ezt kell csinálni, és akkor megoldódik, vagy elkerüljük, vagy csökkentjük a hatását. Elég hamar rájöttem, hogy az embereket nem érdekli a megoldás, úgyhogy ezeket meg szoktam tartani magamnak de amúgy nem tudom mit kéne csinálni. Feleségemet át szoktam ölelni és néha hozzáteszem, hogy “minden rendben lesz” vagy “itt vagyok, együtt megoldjuk”, de hát ettől ugyebár nem oldódik meg semmi.
    Azt még hozzátenném, hogy rajtam egyáltalán nem szokott segíteni másoknak a sajnálata, meg együttérzése, meg ezek az “érzelmi támogatások” amire szerintem OP gondol. Én egészen addig kattogok a dolgon ameddig az ténylegesen meg nem oldódik. (és ha ez heteig tart akkor hetekig nem alszom jól és feszült vagyok és elhúzhat mindenki a sunyiba és csak arra vágyom, hogy egyedül legyek egy sötét szobában, síri csendben) Tehát rajtam csak a valódi gyakorlatias tanácsok segítenek. Szerintem én ezért nem értem, hogy miért vágynak az emberek az “érzelmi támogatásra”. De ha van jó ötletetek, hogy ilyenkor hogy lehet az illetőt megnyugtatni, vagy támogatni, akkor azt szívesen fogadom.

  14. Ugyan feministának vallom magam, de ez a teljesen felesleges árokásás a férfiak és nők között csak rontja a helyzetet, nem javítja.

    Ha a pároddal van problémád írhatnád azt is, nem muszáj általánosítani.

  15. Mert a legtöbb férfi nem mentálhigiénés szakember vagy pszichológus.
    Továbbá elterjedt tévhit, hogy a férfiaknak gondolatolvasónak kell lenniük. Sajnos nincsenek ilyen képességeink.
    Próbáld meg egyértelműen és asszertívan kommunikálni az érzéseid és szükségleteid.
    Ha nem működik, lehet hogy a párodnak nincs hozzá affinitása vagy csak egyszerűen nem érdekli- ezek is opciók, ebben az esetben neked kell eldönteni, hogyan tovább.

  16. Nem kötekedés, de mindig csak azt sorolják fel ilyenkor az emberek, hogy mit nem akarnak hallani. Nem hozzáértő emberként tényleg csak annyit tud néha válaszolni valaki, amit úgy gondol, hogy neki is segítene hasonló helyzetben. Én elfogadom, hogy annak aki állandó szorongásban él, annak borzasztó rossz, és szeretne változtatni rajta, de ha valaki olyantól vár választ, aki nem hasonló cipőben jár, akkor csalódás lesz a vége. Valamint, amikor a másik oldalon áll az ember, és mindig csak az a válasz, hogy én úgyse érthetem meg, meg nekem mennyivel könnyebb meg jobb, akkor néha már tényleg meg se mer ilyenkor szólalni.

  17. Saját és saját környezetem alapján (remélem jelentősen eltér ettől a valóság):

    Festő, villanyszerelő, lakatos, vízszerelő, kicsit és óvatosan gázszerelő, asztalos, autószerelő, burkoló képességeket kellett magamra öltenem, hogy a férfi társadalom tagjaként tekintsen rám férfi, nő, gyerek, a pszichológia pedig pontlevonás.

    Ahhoz doki kellett, hogy egyáltalán megtudjam, hogy én szorongok, apám szótárában szerintem nem is szerepel. Ha már eljut odáig az ember, hogy ismerősétől a “kár ezen aggódni”-t megkapja, az már egy komolyabb beszélgetés volt.

    Az sem segít, hogy bár semmit nem tudok tenni az aggódással, szorongással, a sajátommal sem sokat, de a nők eddigi tapasztalataim szerint mindig aggódnak valamin, bár lehet, hogy mi is, de még a gondolatát is elnyomjuk…

    De hé, előbb-utóbb ez javulni fog szerintem, míg itthon 2000-ben 1 “sikeres” öngyilkosságot elkövető nőre 3,33 férfi jutott, addigra 2020-ra 3,59… izé…
    Majdnem a felére is csökkent a öngyilkosság miatt itthon meghaltak száma 2000 óta, szóval talán egyre jobban kezeljük a helyzetet, van remény.

  18. Valamennyire szorongásra hajlamos férfiként ehhez annyit tudok hozzátenni, hogy a férfi barátaim nekem is ezt a jótanácsot szokták adni. Egyszerűen nekik ez a recept az ilyen helyzetekre, és valszeg számukra működik is; nem vagyunk egyformák. Nem gondolom, hogy ez azért lenne mert bármi rosszindulat vezérelné őket, inkább csak az, hogy ők így látják a világot. Esetleg az, hogy abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy nem hajlamosak a szorongásra és így nehezebben is érzik át, milyen lehet ez.

  19. Két nyilvánvaló oka van: meg akarja oldani a problémát, mert így működik az agya, a sajátjaival nem feltétlen boldogul, de a máséra ad egy racionális megoldási javaslatot, mert azt hiszi, ezt várjuk, illetve el se tudja képzelni, hogy a fenébe lehet ennyi mindent érezni egyszerre, ez neki kaotikusnak tűnik, szóval próbál rendet tenni (ami időnként hiteltelenítéssel, vagy ilyen üres mondatokkal jár, mint “ne aggódj” – kösz, bmeg, ha ennyi elég lenne, nekem is menne az önmegnyugtatás).

    Ami működik, az az igények kifejezése. Nem megoldást akarsz, mert a szorongás nem félelem, nem működik racionálisan, meg nem nyugszol meg csak úgy, de mondjuk ha segít egy ölelés, vagy az, hogy csak meghallgat, akkor mondd el, hogy ez kell, ő is hálás lesz, mert legalább érti az elvárásokat, és tudja, hogy megteszi, amit meg lehet.

    Fordítva se azt kapják ám, amire igényük lenne. Néha csak elmondja a gondját és már tovább is lépne, mi meg tocsogunk az érzelmeskedésben, az se jó. Zavarba tudnak jönni a nagy empátiától, vagy egy semmitmondónak tűnő, nulla érzelmet tartalmazó mondat a legnagyobb kitárulkozás, amit valaha kaphatunk tőlük, és nagyon figyelni kell rá, hogy jól értsük.

  20. Sosem láttam ilyen mémeket, de a szorongással, mentális gondokra nagyon sokszor még a nők is csak ezeket reagálják, amiket te felsoroltál.

  21. Gondolom amiatt, mert a nő nem mondja el nyugodt körülmények között hogy neki mi segít ilyen szituációban.
    A férfi meg nem gondolatolvaso és a legtöbb nem is képzett pszichológus.

  22. Talán az lehet a probléma, hogy nem tudják, hogyan kell érzelmi támogatást nyújtani. Nem vagyok férfi, de én sem igazán tudok mit kezdeni azzal ha valakinek nem gyakorlati tanácsra van szüksége, hanem az érzéseivel kéne foglalkozni.

  23. > Többször feljött, hogy mi az, ami ilyen helyzetben segítene. A legelső szerintem az, hogy az illető megkérdezze, hogy “Hogyan tudok segíteni?”. Az esetek bizonyos százalékában ha egyedül vagyok 20 percet egy zárt szobában vagy kicsit félrevonulok nyilvános helyen (leülök egy padra, stb), magától javul, de ehhez nem lehet türelmetlenkedni, siettetni. Néha egy “Itt vagyok, gyere”, ölelés+puszi kombó kell. Az advanced level az az, hogy együtt lélegzünk nagyokat pár percig, számolással, vagy hogy megkérdezi, mi a legrosszabb kimenetel akkor, ha megtörténik az, amit épp képzelgek.

    Nincs túl sok párkapcsolati tapasztalatom, de nem tök evidens dolog, hogy okoskodás és kéretlen tanácsok helyett ezek célravezetőbbek?

  24. Fordítsuk meg a dolgot. A nők miért csinálják? Miért csak annyit mondanak, hogy “ugyan már, férfi vagy”. Meg hasonlók.

  25. Ez most lehet erős lesz, de:
    – én a barátnőm pasija vagyok és nem a pszichológusa.
    – az esetek 90%-ban ugyan azok a dolgok miatt aggódik a barátnőm. Eleinte próbáltam értelmesen kezelni a problémáit de soha semmilyen tanácsot nem fogadott el, pszichológushoz nem hajlandó elmenni.
    – innentől fogva ha előjön egy probléma akkor nekem valójában két problémám van: valamit kezdeni az eredeti problémaval és kezelni a barátnőm aggályait
    – ezt egy idő után nem tudom türelmesen, értelmesen kezelni mert nem tudok erre az egészre helyzetre úgy tekinteni, mint amit nem ő hoz létre
    – igen, hümmögni fogok arra amit mond, mert valójában csak próbálja áttolni rám a szorongását, mert ez nyugtatja meg

  27. Nekem abbol van elegem, hogy ezeket a viselkedeseket a ferfiaknal tulajdonitjuk. Hany es hany olyan alkalommal tortent, hogy no jott nekem ugyanilyen semmitmondo szarokkal segitseg, vagy egyutterzes gyanant.

    Egyszeruen eleve egy rossz megfigyelessel indul a kerdesed, azert vannak azok a reakciok, amiket kaptal. Egy szorongo embert nagyon nehezen tudnak (nemtol fuggetlenul) nornalisan kezelni.

  28. > a férfi válasza erre az, hogy “csak ne gondolj rá”, “lazíts”, “engedd el”, “ne agyald túl”.

    Mert nekünk ezt tanítják. “Nyugodjál le, attól megnyugszol” elv, vagy esetleg “katonadolog, férfi nem sír”.

Leave a Reply