Szándékosan nem járok fel szombaton (sem), de ez a szar olyan minőségi, hogy be kellene keretezni.
Régen láttam ilyen minőséget, bearanyoztad az estémet 🙂
Nemzetközi provokáció, hogy a betétlap is ukrán színekben pompázik.
Robert C. Castel:
NEM ELBALTÁZÁS HANEM DRÓNSZÜRET
Én ezt az esetet kicsit másképp látom mint Kaiser Ferenc kolléga.
Az előre eltervezett és szakszerűen végrehajtott légiütközés nem öngyilkos akció.
Az ûtközéses légiharcnak veretes-magvas hagyományai vannak a repülés hajnala óta.
Számos harci gépet speciális strukturális erősítésekkel láttak el ( pl. a Polikarpov I-16-ot), hogy alkalmasabbá tegyék erre a manőverre. A RAND egyik doktrinális tanulmánya még 1986-ban is javasolta a légiütközés használatát szovjet stratégiai bombázók ellen. (https://www.airvectors.net/avpkpv.html)
Ami a Reaper drónnal történt az leginkább arra a technikára emlékeztet amit a brit pilóták alkalmaztak a V-1es robotrepülőgépek ellen.
Valójában nem ütközésről van szó, hanem egy minimális érintésről aminek nem a drón szétzúzása volt a célja, hanem egy olyan minimális kár okozása ami a repülésre alkalmatlanná teszi. (https://www.forces.net/…/how-spitfire-pilots-really…)
Az üzemanyaggal nem felgyújtani akarták a drónt, hanem a kameráit megvakítani, hogy az ütközéses manőverről ne készüljön felvétel.
Ugyanakkor az sem lehetetlen, hogy az egész ricsaj az üzemanyaggal meg az állítólagos ütközéssel csupán egy “puha” kiber vagy elektronikai hadviselési támadás álcázására szolgált. Ha ez megtörtént 2019-ben Iránban akkor miért ne történhetett volna meg a Fekete tenger felett is.
Akár így, akár úgy, amit láttunk az egy jól kitervezett, begyakorolt és végrehajtott drónszüret, technológia-zsákmányolás volt. Másképpen igen nehéz megmagyarázni a tengeralatjáró és a roncsot felkutató mélytengeri robot jelenlétét az összecsapás közelében.
A drón maradványainak a tanulmányozása olyan stratégiai fontosságú információt szolgáltathat az oroszoknak és a kínai meg az iráni szövetségeseiknek mint anno a brunnevali Würzburg radar elleni rajtaütés, az első H2S radarral felszerelt brit bombázó lelövése 1943-ban vagy a szovjet P-12es radar “elemelése” Ras Gharibból 1969 decemberében.
7 comments
Nyilvánvaló a ~~büntető~~ szankciófékezés ténye
r/NonCredibleDefense szivárgás
Fùj milyen nőies keze van Vladnak
Vajon elismerte a felelősségét a bejelentő alján?
Szándékosan nem járok fel szombaton (sem), de ez a szar olyan minőségi, hogy be kellene keretezni.
Régen láttam ilyen minőséget, bearanyoztad az estémet 🙂
Nemzetközi provokáció, hogy a betétlap is ukrán színekben pompázik.
Robert C. Castel:
NEM ELBALTÁZÁS HANEM DRÓNSZÜRET
Én ezt az esetet kicsit másképp látom mint Kaiser Ferenc kolléga.
Az előre eltervezett és szakszerűen végrehajtott légiütközés nem öngyilkos akció.
Az ûtközéses légiharcnak veretes-magvas hagyományai vannak a repülés hajnala óta.
Olyannyira, hogy pl. az orosz-szovjet-orosz légiharc doktrínában külön szakkifejezés van rá (TARAN). (https://www.rand.org/pubs/papers/P7192.html)
Számos harci gépet speciális strukturális erősítésekkel láttak el ( pl. a Polikarpov I-16-ot), hogy alkalmasabbá tegyék erre a manőverre. A RAND egyik doktrinális tanulmánya még 1986-ban is javasolta a légiütközés használatát szovjet stratégiai bombázók ellen. (https://www.airvectors.net/avpkpv.html)
Ami a Reaper drónnal történt az leginkább arra a technikára emlékeztet amit a brit pilóták alkalmaztak a V-1es robotrepülőgépek ellen.
Valójában nem ütközésről van szó, hanem egy minimális érintésről aminek nem a drón szétzúzása volt a célja, hanem egy olyan minimális kár okozása ami a repülésre alkalmatlanná teszi. (https://www.forces.net/…/how-spitfire-pilots-really…)
Az üzemanyaggal nem felgyújtani akarták a drónt, hanem a kameráit megvakítani, hogy az ütközéses manőverről ne készüljön felvétel.
Ugyanakkor az sem lehetetlen, hogy az egész ricsaj az üzemanyaggal meg az állítólagos ütközéssel csupán egy “puha” kiber vagy elektronikai hadviselési támadás álcázására szolgált. Ha ez megtörtént 2019-ben Iránban akkor miért ne történhetett volna meg a Fekete tenger felett is.
Akár így, akár úgy, amit láttunk az egy jól kitervezett, begyakorolt és végrehajtott drónszüret, technológia-zsákmányolás volt. Másképpen igen nehéz megmagyarázni a tengeralatjáró és a roncsot felkutató mélytengeri robot jelenlétét az összecsapás közelében.
A drón maradványainak a tanulmányozása olyan stratégiai fontosságú információt szolgáltathat az oroszoknak és a kínai meg az iráni szövetségeseiknek mint anno a brunnevali Würzburg radar elleni rajtaütés, az első H2S radarral felszerelt brit bombázó lelövése 1943-ban vagy a szovjet P-12es radar “elemelése” Ras Gharibból 1969 decemberében.