Már azért megérte kitalálni a költészet napját, hogy Németh Szilárd elkészíthesse ezt a fotót

8 comments
  1. Láttam a boldogságot én,

    lágy volt, szőke és másfél mázsa.

    Az udvar szigorú gyöpén

    imbolygott göndör mosolygása.

    Ledőlt a puha, langy tócsába,

    hunyorgott, röffent még felém –

    ma is látom, mily tétovázva

    babrált pihéi közt a fény.

  2. Amúgy mindig fúrta az oldalam ennek a szobornak a nagysága. Szerintem nem illik József Attilához, hogy kétszer akkora legyen, mint én, de mindegy.

Leave a Reply